Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-12-15 / 12. szám
"K R Ó N I K A ” 1956 december. 6 A “fascista puccs” és az igazság nem folyt munka a magyar felszabadulásért. Ne gondolják, hogy önzőkké lettünk és hűtlenek az otthoni földhöz. * # « Itt, Bécsben a Thomas Saalban tartott beszédemben azt kérdeztem: Uram, Istenem, mit akarsz a mi kis népünkkel? Minden nép leikébe ültettél egy-egy tulajdonságot. A mi népünk tulajdonsága: örökös küzdelem. . . De ha a most kifolyt drága magyar vérnek az lesz az eredménye, hogy a világ felocsúdik és a népek, szemben megalkuvó politikusaikkal, egy szent frontba tömörülnek a bolsevizmus, kommunizmus ellen, ha a szabadság jön el a népek számára együtt az igazi szociális haladással, igazi egységével a kereszténységnek: akkor, Az International Rescue Committee New Yorkban, a Madison Square Gardenben hatalmas tüntetést rendezett, amelyen több mint tízezer amerikai magyar, lengyel és e két nemzet iránt rokonszenvező amerikai és más nemzetiségű férfi és nő, valamint az egyetemi diákok nagy serege vett részt. Az amerikai szónokokat figyelemmel és fegyelmezetten hallgatta a magyar közönség. Az amerikai diákok “We Want Action” csatakiáltása buzditóan hatott rájuk. Angier Biddle Duke, az International Rescue Committee elnöke, Major General William J. Donovan, a nemzetiségi csoportok elnöke. Henry R. Luce, a “Life” képes folyóirat szerkesztője, akinek neje Clare Boothe Luce, jelenleg római amerikai nagykövet (a magyarság őszinte barátja) James H. Griffith címzetes püspök, Spellman bíboros személyes képviselője, Averell Harriman, New York Állam kormányzója és más jeles amerikaiak ecsetelték a magyar nép szenvedését és ismerték el e kis nemzet bátor kiállását. A zavar csak akkor tört ki elemi erővel, amikor az előzőleg rendőri felügyelet alatt érkezett Kethly Anna a díszvendégek részére fenntartott pódiumon a mikrofon elé lépett és ökölbe szorított kézzel fogadta a közönség “ovációját”. (Erről a jelenetről tanúskodik a N. Y. Times helyszíni fényképfelvétele.) Kethly Annát az oldalas hirdetésben mint a kisgazdapárt képviselője jelentették be. Mindenki tudja, hogy marxista, tehát legfeljebb a jobboldali szociáldemokratákat képviseli. Megérkezésekor sietett kijelenteni, hogy nem azért jött, hogy az Egyesült Nemzetek fegyveres beavatkozását kérje. Ilyen előzmények után várható volt, hogy az elkeseredés ki fog törni a hallgatókból. Leo Chernenek, ennek a jóindulatú amerikai urnák többször kellett a zajongó magyarokat lecsillapítani, mert Kéthly Anna magyar beszédét és annak gyakran helytelen angol fordítását a közönség hangos kiáltásokkal zavarta meg. A magyarság hallani sem akart a Keth-Istenünk, letöröljük könnyeinket és azt mondjuk, nem volt hiába a magyar vér hullása, mert egy kis nép a hősiességén át mutatta meg, hogy a kommunizmuson, pogány, önzésen felül van, még lelkesedés, elszántság, vannak szent eszmék, Isten, Haza, Család, Szabadság, melyekért dolgozni és meghalni érdemes! Magyar testvérek, újonnan menekültek minden poszton érezzétek, hogy a magyar keresztény becsületet őriznünk kell. Ne engedjétek sehol, hogy ezt a becsületet léha személyek kompromittálják és neki ártsanak. Uj munkára fel a Haza szabadságáért, mert az jönni fog. És az ifjúság kezében jó kézben lesz ez a szent ügy. Most bizonyították be. Bécs, 1956 december 1. lyn Anna által hangoztatott “együttélésről” a nagy szomszéddal. Ami pedig ezután történt, talán még botrányosabb volt. Mint említettük, az emelvényen foglaltak helyet a new yorki püspök mellett a katholikus és más keresztény felekezet papjai, több amerikai magyar lelkipásztor, az amerikai előkelőségek, akiknek a szive éppenugy vérzett a magyarokért, mint a mi szivünk. És ekkor a mikrofonba vidám majd szomorú lengyel dallamokat, utána pedig bánatos magyar szerelmi dalt és csárdás nótát (Piros bort ittam az este,) énekelt egy különben szimpatikus házaspár. ízléstelennek, kegyeletsértőneik tartotta a közönség és a díszvendégek javarésze. Nem csoda, hogy csalódottan és keserű érzéssel álltak fel tömegesen és hagyták el a termet a művésznő éneke közben. Alkalmasabb lett volna, ha a rendezőség a régi magyar egyházi éneik “Boldogasszony Anyánk, Régi Nagy Pátronánk” fájdalmas melódiájával zárta volna le a művészi programmot, ha már ilyennel akarta tarkítani ezt a gyűlést. E két szomorú epizód legyen tanulság a jövőre. T. Azonnali garantált szállítás RIMIFON az uj tbc elleni gyógyszer, streptomicin, penldlin, insulin is min. ' den más gyógyszer! ' 1 Szállítunk a világ bármely részébe Így ' f Magyarországba is, ahova minden t , szállításhoz magyarnyelvű utasítást , mellékelünk. Nem kell várni export engedélyre! ' Sürgönyözzön, telefonáljon vagy írjon ' > árajánlatért. < Reichman Zoltán v. budapesti gyógyszerész magyar patikája. 1519 First Avenue, New York Telefoni Trafalgar 9-3080. Hallgassa Rádióprogramunkat ' vasárnap délután 3-5-lg a new yorki 1 ► WWRL-cn, vasárnap délben fél 1-2- ■ , lg a Bronx! WBNX-en, szombaton , , d. u. 2-kor a Philadelphiai WTEL-en., Azonnali garantált szállítási Az Egyesült Nemzetek New Yorkban folyó közgyűlésén ”fascista puccs”-nak mondották a Szovjet pribékek, Shepilov, Sobolev, Kuznetzov a magyar szabadságharcot. Néhány év előtt kezünkbe került egy Délamerikából jött, zavaros, kótyagos röpirat, amely azt magyarázta, hogy minden mérsékelt iránynak el kell sorvadnia és végül csak'a fascizmus és a kommunizmus fognak egyedüli hatalmas ellenfelekként a porondon maradni. Shepilov és bandája sem ismer más erőt, csak a kommunizmust és a fascizmust. Önkéntelenül egy követ fuj a másik szélsőséggel, ebben is hasonlít reá. Hogy van még egy harmadik erő, az igazi keresztényi emberszeretet, mértéktudás, méltányosság, a középút iránya is, tudomásul sem akarják venni. Látszólag halálos ellenségek, de sokban rokonok. Mindenekelőtt a középút gyűlöletében, lekicsinylésében, a világból való kinézésében. Minden forradalomban sokféle elemet vet felszínre az események árja. Lehet, Hogy fascisták is akadtak a magyar szabadságharcban, de a szabad világ közvéleménye számtalan adatból és jelből egyértelmüleg meggyőződött, hogy a szabadságharc az egész magyar nép forradalma volt az orosz zsarnokok évtizedes szipolyozása és a kommunista kizsákmányolás ellen. Az otthon élő és szenvedő magyar tömegek felkelése szipolyozói, kizsákmányolok rabtartói elkergetésére. A magyar nép a nemzeti és emberi szabadságát akarta és akarja, békés, szabad prosperitást lelkiekben és anyagiakban egyaránt és megelégelt minden szélsőséget. A földműves azt áhitja, hogy ur legyen a maga kis birodalmán, földjén, portáján. A munkás, hogy tisztességes bért és jó munkafeltételeket kapjon, nem pedig, hogy az orosz helytartóság, mint egyetlen monopolisztikus munkaadó kizsákmányolja a “minden a tied, magadnak dolgozol!” hamis jelszó alapján, éhbérrel és állandó "munkaverseny” hajcsár rendszerrel. A munkásság rájött, hogy rossz vásárt csinált a kommunizmussal, a bérek rosszabbak, mint azelőtt, amikor válogatni lehetett a munkaadók között és a szakmunkás annak adhatta el a tudását, aki legjobban megfizette. A munkásság csalódása a legnagyobb. Róluk pedig hiába mondaná Shepilov és a többi, hogy fascisták, csak nevetni lehetne rajta, ha a bolsevik zsarnokság nem került volna tizenegy évi kínszenvedésbe s most több mint 20,000 magyar ember életbe és Budapestnek és az ország nagyxészének újabb feldulásába. A magyar nép individualista nép mióta fennáll. Az értelmiségének java is az. Az ifjúság átörökölte e hajlamot és tízévi agymosó propaganda nem változtatott a magyar értelmiség lelkületén. Az ifjúságot pedig megóvta a fertőzettől a családi kör, a szülők rendíthetetlen szelleme. Kruscsev valamit feled, mondván, hogy minden ország a maga sajátos adottságai szerint építhesse a kommunizmust. A magyar népnek az a sajátos adottsága, hogy nem akarja építeni a kommunizmust, nem kell se testének, se lelkének. Rákosi Mátyás orosz megszálló fegyverekkel és terrorral külsőleg fel tudta rá kényszeríteni, de amint eny» hült a terror, ugyanolyan arányban vált követelőbbé a kényszerűen lefojtott szabadságvágya. A forradalom kétségtelenül megbuktatta a kommunistáknak azt a reménységét, hogy a magyar népet rá lehet szoktatni a moszkvai jobbágyságra és minden egyéni érvényesülési hajlamot legyűrő, munka-kaszárnya kommunista életfelfogásra, konszolidálni lehet a kommunizmust egy olyan népnél, amelynek ezeréves, sajátos adottságai merőben ellentétesek. Hagy Shepilov ezért lefascistázza, csak arra mutat, hogy mint a gőzfejü röplap-iró, ő is be van gubózva az életidegen elméleteibe, rögeszmés dogmáiba, amelyekre egyéni életpályáját alapítja. Ezek a dogmák elavultak. Sem a fascizmusra, sem a kommunizmusra nincs szükség, hogy mindenki tisztességes polgári életviszonyok között élhessen meg becsületes hivatásában. Nem először hangoztatjuk ezt itt. Az amerikai kapitalizmus a maga emberséges munkabéreivel és munkafeltételeivel, amelyeket az osztályharcot" mellőző unionizmus, az amerikai szakszervezeti mozgalom oly sokban segített megvalósuláshoz juttatni, bebizonyitotta, hogy nincs szükség a fascizmusra, hogy a kapitalizmus fennmaradhasson és egyben kirántotta a gyékényt a kommunista osztályizgatás lába alól is. A mai amerikai kapitalizmus nem hasonlítható össze azzal, amely száz év előtt, Marx idején állt fenn. s amely csak minél nagyobb profitokkal törődött, nem pedig, miként ma a Henry Fordok, Ben Fairlessek gondot fordított volna arra isi bogy a munkás rendes, polgári életviszonyok között, a polgárosztályba felemelkedve élhessen s nem “osztály-ellenség," hanem polgártárs és munkatárs legyen. A Szovjet munkás méltán irigyelheti az amerikait. A kommunizmus talajtalan, kikopott elmélet lett Amerikában és azzá lesz Európában is, ha mint eddig is irtuk, nem a termelési eszközöket szocializálják, hanem a jólétet: minden dolgozó embernek lehetővé teszik a tisztességes polgári életviszonyok közti életet s ezzel nfegszüntetik a proletár életsorsot, miként az Amerikában útban van és sokban már meg is valósult. Ezt akarja a középutas irány, amelyről sem Shepilov, sem a röplapos nem vesz tudomást, sőt ki akarják tagadni a világból, holott ezé az immár érkező jövő Magyarországon is! Kérjük, elolvasás után ar' vább a lapot ismerőseinr Megjegyzések egy gyűléshez
