Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-11-15 / 11. szám
1956 november. "KRÓNIKA" 3 ÜT A SZABADULÁS ÓRÁJA! A BUDAPESTI DIÁKOK TÜNTETÉSÉT A MAGYAR NÉP FEGYVERTELEN LÁZADÁSA S A MAGYAR HADSEREG ZENDÜLÉSE KÖVETTÉ. - A KOMMUNISTA ÁLLAMVÉDELMI OSZTÁLY FELETT A NÉP ÍTÉLT. - MINDSZENTY JÓZSEF HERCEGPRÍMÁST KISZABADÍTOTTÁK. Lapunk címlapja a magyar nép hősies küzdelméről nyújt képet, amely hősies küzdelemnek nincs párja a világon. Puszta ököllel, husánggal, kapával, majd a zendülő magyar katonaságtól kapott és a megszálló orosz hadseregtől elvett fegyverekkel vették fel a harcot a támadó orosz tankok s orosz katonák elleni A szabadságharc első napján Hegedűs miniszterelnököt kibuktatták, helyébe a kommunista pártból sokáig kizárt Nagy Imrét tette a megrettent magyar kommunista párt, de mindhiába, mert a magyar nép úgy a kommunizmustól, mint az oroszoktól is teljes szabadulást akar. Tagadhatatlan, hogy a magyarság lázadása a lengyel események hatására robbant ki. E testvér nemzet ellenkezése Moszkvával szemben szolgált ösztönzésül, az ok azonban sokkal mélyebb fekvésű, minthogy csupán a lengyelek lázadásának lehessen tulajdonítani. A magyar kommunista párt a megszálló orosz hadsereg jelenlétében és arra támaszkodva tűrhetetlenné tette az életet Magyarországon nemcsak a középosztály, de a munkás- és gazdatársadalom számára is. Éhbérért dolgozott mindenki akár a gyárban, akár a nagyrészt kollektivizált termőföldön. Amit a nemzet munkaereje termelt, abból úgyszólván csak a kommunista párt leghívebb emberei kaptak egy részt, a többit vonatra rakták s elvitték az oroszok. Már kenyerük sem volt elég az embereknek és az is ehetetlen volt. Azonkívül a legelemibb szabadságjogaiktól is megfosztották őket. Mindenkiben kialakult az a felfogás, hogy igy élni nem érdemes. Csak szikrára vártak, amely az elkeseredést kirobbantja. Ezt a szikrát a fővárosi diákok csiholták ki, amikor a rádióállomás épülete elé vonultak és tünteni kezdtek. Ez volt az első megmozdulás, amit a későbbi események drámai fordulattal követtek. Az üldözőkből máról-holnapra üldözöttek lettek. Naplószerü sorrendben közöljük ezeket az eseményeket a budapesti rádió, az amerikai laptudósitók és az Associatd Press, valamint a kiküldött amerikai riporterek és más hírszolgálati ügynökségek jelentései alapján. BUDAPEST, OKTÓBER 23. Az ifjú kommunisták (magyar diákokat kell érteni ezalatt) ezrei vonultak fel Pest uccáin “Pusztuljon Gerő, Nagy Imrét akarjuk” kiáltással. “Ki az oroszokkal” hangzott fel a keserű magyar panasz, amikor a rádióállomás elé értek.% Egy küldöttségük benyomult az épületbe s követelte, hogy hogy kívánságaikat a rádión közvetítsék. Künn a diákok zajongtak, hangjuk töredékeit a rádión az egész országban lehetett hallani. Pesti időszámítás szerint este 11 órakor puskalövések zaját és sikoltásokat közvetített (akaratlanul) a rádió, mert az AVO rendőrei a tömegre lőttek: utána a rádión szünet volt, majd amerikai jazz zenét közvetítettek. Közben és előtte Gerő Ernő felhívására az egész főváros tüntető népének megfélemlítésére az oroszok tankokkal és motorizált katonákkal megszállták a várost. A kommunista párt központi bizottsága Nagy Imrét kinevezte miniszterelnöknek, de Gerőt meghagyta a párt főtitkárjának. (Ez a pozíció az összekötő kapocs a magyar és orosz kommunisták között) Nagy éjfél előtt a rádión bejelentette, hogy a demokratikus átalakítást keresztül viszi, az életszínvonalat felemeli, csak mindenki térjen vissza otthonába. OKTÓBER 24. Hajnali 4.30-kor a főváros megszállása teljes volt. Nyolcvan orosz tank, 10,000 orosz katona, ágyuk, gépfegyverek segítségével akarták a pesti rádió szerint az “ellenforradalmat” letörni. Az Országház-terén ismét összegyűlt diákság és a hozzájuk csatlakozott munkások még mindig békés felvonulását az államvédelmi rendőrök sortüze fogadta. Az oroszok is megkezdték a tüzelést, amire a tüntetők elfutottak a térről és megkezdték a főváros épületein függő szovjet zászlók, jelvények leszakitását, szovjet emlékművek, szobrok, stb. rombolását. A rend fenntartására kirendelt magyar katonák átadták fegyvereiket a tüntetőknek, sokan maguk is csatlakoztak hozzájuk, letépvén sapkájukról a vörös csillagot. Az amerikai követség épülete előtt tolongó tömegből ily kiáltások hallatszottak: “Munkásokat gyilkolnak — segítsetek rajtunk!” Délután a rádió bejelentette, hogy Gerő lemondott, de ez a lemondás már későn jött. A nép kezében már volt fegyver, követelték az egész kormány lemondását, uj ideiglenes kormány alakítását, amelyben a lázadók vezetői is helyet kapjanak, továbbá az oroszok azonnali és teljes kivonulását az országból, a titkos rendőrség feloszlatását, a vérfürdőért felelős elemek megbüntetését Mindszenty bíboros és az összes politikai foglyok szabadonbocsátását. A harc a fővárosban egész éjjel folyt. Sok sebesültje és halottja volt ennek az első éjszakai harcnak, mert a szovjet-tankok ágyúikkal most már épületekbe lőttek. OKTÓBER 25. Délután 3.30-kor Nagy Imre bejelentette a rádión, hogy tárgyalásokat kezdett a szovjet képviselőivel a szovjet haderő kivonására, ha a lázadók lerakják a fegyvert. Erre határidőt tűzött ki, amit háromszor is meghosszabbított, mert a lázadók nem teljesítették kérelmét, A harc az oroszok ellen tovább folyt. A munkásság általános sztrájkkal támogatta a lázadókat. OKTÓBER 26. Mig a főváros népe az AVO emberei után vadászott (alig maradt belőlük mutatóba) és az orosz tankokat gyújtogatta petroleumos és benzines házi bombákkal, addig a vidék népe sem maradt tétlenül. Az első lázongási hírek hallatára a falvak és községek népe is talpra állt és a kommunista vezetőség és rendőrség épületei elé vonult számonkérésre. Sok áldozata volt ennek a megmozdulásnak, de az eredmény megérte. Kevés falu vagy község van ma Magyarországon, ahol ÁVO tisztek vagy rendőrök életben maradtak. Őseink a ló farkához kötötték az árulót. A mai gépesített világban a terherautó helyettesítette ezt a szerepet, különösen a Dunántúl. OKTÓBER 26. A Bécsbe érkezett belga diplomaták szerint az egész Dunántúl a szabadságharcosok kezében van. Az országutakat magyar katonai egységek tartják megszállva, egyenruhájukról és sapkáikról letépték a szovjet csillagot. Az osztrák határmenti ávósok elszöktek, a határőrök vagy csatlakoztak a magyarokhoz, vagy végeztek velük. Rádiójuk már megszólalt és külföldi segítséget kért, fegyvert, kötszereket, gyógyszereket, vért, stb. Nagy Imre ismét kérte a szabadságharcosokat, hogy rakják le a fegyvert. ígért mindent, amnesztiát, népfrontos kormányt, de hiába. Közben a rádió a kommunista párt híveit kitartásra, a vörös katonákat hűségre biztotta. A lázadók kívánságait teljesítjük, rakjátok le a fegyvert — igy csalogatta a rádió a népet, miközben az oroszok rommá lőtték a fővárost. OKTÓBER 27. Nagy Imre bejelentette a rádión, hogy kormányába bevette Kovács Bélát, a régi Kisgazdapárt titkárát (akit Nagy Ferenc magyar miniszterelnöksége idejében a képviselői mentelmi jog dacára az oroszok fogságba vetettek) és Tildy Zoltánt, a magyar népköztársaság egykori elnökét, (aki évekig házi őrizetben volt a kommunistákkal való barátkozása után) Ez az intézkedés sem volt elég a szabadságharcosoknak. A küzdelem tovább folyt úgy a fővárosban, mint a vidéken. OKTÓBER 28. John McCormac, a N. Y. Times riportere, aki már néhány nap óta Budapesten tartózkodott, azt az értesítést küldte, hogy a szovjet tankok és páncélos kocsik elhagyták a fővárost. Hat napon át lőttek a népre, házakra, ágyukkal, gépfegyverrel. A tankok a fővárost körülzárták. Az amerikai laptudósitó Budát is bejárta, ahol a Moszkva- és Móric Zsigmond téren még elbarrikádozott diákokat és munkásokat talált, de a magyar katonák kérésére szétoszlottak. A Moszkva-teret a közeli vasútról idevontatott szerelvényekkel zárták körül. Ennek közepén egy halott orosz káplár holtteste feküdt. Csizmáját bajtársai lehúzták és elvitték. A tér közelében magyar fiúcska vitatkozott egy orosz tiszttel. Azt kérdezte tőle, milyen érzés van benne, hogy fegyvertelen magyar polgárokra lőtt: “Azt mondták nekünk, hogy a te néped fascista” válaszolt az orosz. McCormac szerint az előző nap még Jávában folyt a harc. A Kiss József barakkokat diákok és katonák tartották megszállva. Három napos tanktámadás után az oroszok onnan is elvonultak. Egyik uccasarkon öreg ember holttestét látta McCormac, akit az oroszok lelőttek. A záróra még mindig délután 3. Akit az uccán látnak, arra rálőnek. McCormac amerikai zászlóval ékesített autóján járta be a fővárost. Ahol megállt, a magyarok körülvették és fegyvert kértek tőle. “Csak egy pisztolyt adj nekünk” — mondták az amerikainak. OKTÓBER 29. A fővárosban egyelőre elült a harc. A Duna hidjain szabad lett a közlekedés. Néhány helyen a lázadók nem rakták le a fegyvert, noha az orosz tankokból ágyucsövek meredtek feléjük. Különösen a 8-ik és 9-ik kerület diákjai és munkásai tartottak ki még akkor is, amikor az oroszok beszüntették a tüzelést. Amikor az amerikai és külföldi tudósítók bebocsájtást nyertek hozzájuk és megkérdezték tőlük, miért akarnak tovább harcolni, azt a választ kapták, hogy “amnesztia ide, amnesztia oda, bennünket nem érdekel semmi más, csak az, hogy az oroszok menjenek ki.” OKTÓBER 30. A N. Y. Times moszkvai tudósítója jelenti, hogy Marshal Georgi K. Zhukov, szovjet hadügyminiszter kijelentette a külföldi laptudósitók előtt, hogy hajlandó kivonni összes csapatait Magyarországról, ha a magyar kormány és a Varsói Szerződés többi aláírói is szükségesnek tartják. (A Varsói Szerződés a NATO ellen irányult. Tagjai a szovjet által dominált államok, Kelet-Németország, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia, Bulgaria és Albánia.) Ezt a kijelentést Zhukov pár órával azután tette, hogy a magyar légierők parancsnoka értesítette az orosz haderő magyarországi parancsnokát, hogy ha nem hagyják el Magyarországot, bom;
