Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-09-15 / 9. szám

10 K R ó N I K A* 1956 szeptember. “Tekints István király... szomorn hazádra!” (BORSI TIVADAR, A MAGYAR HELIKON TITKÁRÁNAK SZENTISTVÁNNAPI MEGEMLÉKEZÉSE A TORONTÓI MAGYAR RÁDIÓBAN.) Szent István király emlékét a csüggesztő fájdalom és a biztató reménység vegyes érzelmével ün­nepli ma a szabad földön élő ma­gyarság: fájdalommal, mert mind­az, amit a Szent Király egy nem­zet jövőjének biztos alapjául szánt, ma Összedőlve, romokban bever; de bizakodással, mert az üszkös romok és szennyes hordalék alatt tovább él a nemzeti hit, amely egy napon kitörve a katakombák vi­lágából, . régi szépségében épít uj és korszerű falakat a szentistváni fundamentumon. Melyek azok az alappillérek, amelyekre az első magyar király, ez a lángeszű államalkotó országát csalhatatlan előrelátással energi­kus kézzel és eltökélt szándékkal építette fel? . A vérszerződésben egységes­sé és erőssé formálódott, de igazi önmagát az uj hazában még nem találó magyar népet Szent István nemzetté emelte, amikor történel­mi hivatását a Duna völgyében és az európai nemzetek családjában kijelölte. 2. A magyar nép keresztény hitre való térítésével Szent István következetesen szakított a primi­tiv, pogány életformával és nyi­totta meg nemzete előtt a legma­gasabb és legemberibb kultúra kapuját. 3. A PAX CHRISTI legigazabb értelmében biztosította az ország­ban hóditó és behódolt egybeol­vadását. 4. A nyugati keresztény közös­séghez egyenrangú félként való szabad csatlakozással megmentet­te nemzetünket az avarok, hunok gepidák, gótok sorsától, akik elenyésztek, vagy megsemmisültek a népvándorlás viharaiban. 5. A magyar függetlenséget képviselte, midőn nem a temporá­­lis hatalomtól, a császártól, hanem a spirituális főtől, a római pápától kért és kapott királyi koronát, s midőn bátor karddal védte meg az ország önállóságát. 6. A Kárpátok medencéjének politikai és sztratégiai egységét felismerte s ezt a felismerést in­tézkedéseivel, hadi tetteivel a gya­korlatban is érvényesítette. 7. Az államszervezés alapjait rakta le a "várispánságok” meg­alkotásával, melyek később mint vármegyék elsőrangú szerepet töl­tenek be állami és nemzet életünk­ben. 8. A magyar alkotmányosság útját indította el, amikor “királyi tanácsot” alkotott maga mellé az ország ügyeinek intézésére. 9. Mint "Isten kegyelméből” uralkodó királyt a keresztény igazságosság szelleme irányította tetteiben. A kereszt és a pallos le­hetett volna jelvénye; lovag-király volt, kiben istenfélelem, szeretet és a gyöngék védelme párosult a bűnöst keményen sújtó ököllel. Ránk maradt két törvénykönyve a magyar büntető-, per-, és ma­gánjog alapjává lett. 10. A fiához. Szent Imréhez in­tézett “Intelmek”-ben a minden­kori államfő erkölcsi és uralkodói kötelességeinek kifejtésével a ma­gyar államvezetés örökérvényű szabályait hagyta ránk. Mint minden a történelemben, Szent István nagy müve is fejlő­dött, alakult az elkövetkező év­századok folyamán. De vezérlő csillagként mindig ott lebegett ko­ronás alakja az ut felett, irányítva rajta haladó nemzetét. Majdnem 1000 év után ma mégis, úgy látszik, mintha ennek az útnak vége volna, mintha a ve­zérlő csillag lebukott s a nagy ki­rály építménye örökre romba dűlt volna. Uj pogányság lett úrrá az or­szágon, ahol a keresztény istenhit és erkölcs helyett az istentagadás állít oltárt a materializmusnak. Ahol a Regnum Marianum temp­loma helyére bolsevista diktátor szobrát helyezik, a Szent Gellért vértanú szobra fölé a barbár vö­rös hóditó emlékművét állítják, ahol Krisztus evangéliuma helyett Marx és Lenin tanításával rom­bolják az ifjúság lelkét, ahol tör­ténelmünket orcátlanul meghami­sítják, ahol hitvallókat, papokat, becsületes magyarokat börtönbe, vagy halálba küldenek és ugyan­akkor gyilkosokat és felbujtókat piedesztálra emelnek, ahol va­gyont, becsületet rabolnak, jogot, igazságot lábbal tipornak, ahol legszentebb nemzeti törekvésein­ket gyalázatnak tartják, ahol ide­genek és alávaló csatlósaik ver­sengve és garázdákodva nyomor­­gatják népünket, ahol Szent István keresztes koronájával és a szár­nyas angyalokkal díszített ősi magyar címert sutba dobja és he­lyette a kommunista diktatúra jel­vényét, a sarlót és kalapácsot ik­tatja törvénybe egy a hatalmat bi­torló úgy nevezett “magyar kor­mány”; amely igy akarja a keresz­tény Európa hagyományos védő­bástyáját, az “Antemurale Chris­­tianitatis”-t, Szent István és Hu­nyadi népét a Nyugat ellenségévé tenni. E szörnyű megpróbáltatásban a katakombákba szorult rab magyar nemzettel együtt, a meghallgatta­­tás biztos hitével és a régi magya­rok énekével fohászkodunk a Szent Királyhoz, akinek nemzetet képviselő, országot összetartó le­gendás koronája velünk együtt bujdosik valahol a nagy világban: “Tekints István Király Szomorú hazádra, Fordítsd szemeidet Régi országodra. Reménységünk vagyon Benned s Máriában, Mint magyar hazánknak Hív Királynéjában.” ♦ LESZÁLLÍTOTT ÁRON Csighy Sándor legutóbb megje­lent, nagysikerű verseskönyve! Az emigráció legigazabb és leg­­müvészibb költője megkapó alko­tásainak tárháza! Megrendelhető most $1.50 árban a szerzőnél, 1717 Jackson Ave., New Orleans, La. Halott költők sírjánál Tündér álmotok szörnyű valóság, magyar földön uj Batu kán hódit s a világszabadság lobogóit párt szelekkel lengeti a kórság. Mi szent dalra ihlette lelketek, népet, nemzetet felőrlő gondok, a vész — mit harangotok kongott, — nyomorból támadt sötét fergeteg ma százszorosán veri bus népünk. Nem álmotok hős forradalma dúl s hazánk a bilincstől nem szabadul, benne sírba, vagy börtönbe lépünk. A szebb jövő, honnan fény-nyilak hulltak, űzve a nyomor rongyos seregét, ma még gyászosabb, sokkal feketébb, mint gyásza az annyit szidott múltnak.. Porló csontotok már egy lett a földdel, honnan ezrekkel száműzve lettem, ma rajta gyász nő, nem friss vetés zöldéi. — ó mily hűen, rajongva szerettem, — Busong a lelkem rabsirotok szélén, merengésében fel-felvillantok, lerázzátok a porladó hantot s jöttök Adyval bus halottak élén. Megremeg a föld, feleszmél a nemzet, a félholt nép ocsúdni kezd lassan, nem kell rabságát soká sirassam, siri harsonátok szabadságot zenget. New Orleans, 1956. CSIGHY SÁNDOR. Izenet Haza a Fiamnak Ne gondold, hogy úgy van itt mint régen, bár a régi nap ragyog az égen. Ne gondold itt mindenki csupa szív. A múlt, — a régi emlék haza hiv. A nagy zsindelyes ház, — a falu csöndje, a búza tábla, ugar göröngye. A templom megszokott harangszava, úgy vonz, — úgy hiv mindig haza. Az öreg akácok az ut mellett, legelő juhnyáj a falu megett, faluban a zakatoló malom, hiv haza, — ide messzire hallom. Az est itt csöndes, megáll a munka, nem csendül dal, mint a ami falunkba, szív szívhez szólva, i—< legény a lánynak. Haza, ,—» haza röpitnek mély vágyak. Ott szebb a temető bus magánya. Nyugtatóbb a szomorufüz árnya, a régi és uj sírok között. Vágyom dobjanak rám magyar rögöt. Ne gondold, hogy haza már nem megyek. Ne gondold, hogy állnak a fellegek. Ne gondold mindig búsnak az eget; meglásd, —- egyszer csak haza megyek. . . . Hollandia. KÉKY BARNA OLVASÓINK FIGYELMÉBE! ELŐFIZETÉS: külföldről meg­felelő számú international coupon levélben való beküldésével lehet legegyszerűbben lapunkra előfi­zetni. A couponok minden ország postahivatalaiban kaphatók. (Itten a posta darabonként 8 cent érték­ben váltja be.) Az II. S.-ben élők money or­dered (postautalvánnyal) vagy a levélben papírpénzt mellékelve fi­zethetnek elő. (Befizetési lap­rendszer nincs a U. S.-ben.) CENTRUM PRESS modern nyomda 1578 EGLINTON A VE., WEST Toronto, Ont. Canada. a Krónikára előfizetéseket elfogad

Next

/
Thumbnails
Contents