Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1955-12-15 / 12. szám

2

"KRÓNIKA

1955 december.

Menjetek, megtaláljátok...

Irta: P. SZELÉNYI IMRE.

KALIFORNIAI MESSZELATÓ

Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor.

Szent ihletedben állunk csodás karácsonyi álom, kifáradva és kiaszva szegény, árva magyarok, mint a huszadik század homoksivatagjának kitaszított és kiűzött hazátlanjai! Várjuk fényedet, várjuk béke csillagodat, várjuk mosolyodat és isteni áldásodatlOázis kell már számunkra, csillogó, örök forrás, ahol leborulva, nagy hittel újra ránk ismersz és megáldva elindítasz bennünket az uj, nagy útra!

Mert utón állunk, sötét, bitang, komor útvesztőben, ahol nem akar léket törni senki, a Vértanú népek vasfüggönyén, beborult, véres házatáján! Ködösítő szólamok, agyakat agyonbunkozó megrögzöttség és vandáli gonoszság járatják a sötét-vizek halál-malmait! FÉNY kell tehát, hogy a nagy magyar várakozások és álmok végre kigyulladhassanak a megpróbáltatások ijesztő mélységeiben, szétszórtságunk útvesztőiben, hogy látva-lássunk a nagy bánatok és várakozások nehéz drapériáin át! Légy végre felhőket és emberi gonoszságokat áttörő fény s ne veszítsük el hitünket, a sok ellenség és acsarkodó ágensek között! Add fényedet, hogy a Te sugaraidon keresztül újra megismerjük egymást, a testvért, a magyart és a magyar lélek ősi hitével, elszántságával törjünk a fényed felé, bármit is mondanak, bármit is akarnak ránkerőszakolni a hamisbéke sötét kárpitjai alatt! Gyűlj ki igaz, isteni és csalhatatlan fény 10-ik szomorú Karácsony esténkén és szórd be ezüstös, gondokban terhelt, de kemény turáni koponyánkat! Nem semmiért küldötted a Kárpátok alá, a fenyők magasztos hegyormaira, a kéklő Dunánk véráztatta medréhez, a szőke Tisza dalos partjaira és a delibábos magyar rónák mesés világába! Ezer évig ránk ragyogott éltet és jövőt biztosító fényed, bár megengedted: Muhit, Mohácsot és Segesvárt! Talán akaratod és üzeneted szólt Királyunk ajkáról: magyarok sose felejtsétek el, hogy a virradat előtt, mindig a legsötétebb! Igen, a betlehemi pásztorok szive is, talán, akkor volt legjobban elszórva, amikor hirtelen fény vette őket körül s az égy angyalai hírül adták: megszületett, menjetek és megtaláljátok: szegénységben és hidegben, távol az emberektől és közel a lemondáshoz! így lesz csodás a Te fényed, mert belénk világit, körül világit és mindent megvilágít! Látni fogunk: szegénységünk, nyomorunk és bajaink igen vastag függönyein keresztül is, Feléd, magunkba és a jövőbe! Ne féljetek, mert ebben, mind örömet hirdetek Nektek!

S ha a napi problémáink gyilkos emberi szólamait, a világ höbörgő pénzimádatát is, másképen kezdjük és akarjuk látni és érteni, akkor csurog és ömlik be szivünkbe a Te IGAZI BÉKÉD, ami a mindent-elhagyás, földtől-szabadulás emésztő napjaitól, éveitől és rémeitől szabadit meg minket! Nem tétlen quietizmus nyugalmasság ez, de a szellemnek és az életnek

igaz töltekezése, azzal az értékkel, azzal a kiegyensúlyozottsággal, amit a világ nem adhat, mert túl földi, mert túl, csak ember! A Te békéd, az igaz béke, ahol minden emberi hatalom és nagyság, gazdagság és jólét pecsétet kap, amelyen a halál, avagy az örök boldogság márkája ragyog! A karácsonyi béke az abszolút aszkézis és mindent megvető öntudatban izzik ki ránk, ahol a bánat, a megpróbáltatások és könnyek, mélységet, biztonságot és erőt sugároznak! Mindszenty bíborosunk elutasította a személyi szabadságát, amig mindenki nem lesz szabad! Itt az én, már áldozat, heroikus önlegyőzés és a halhatatlanság előize! Az ilyen lelkek nem félnek, az ilyen lelkek világokat mozgatnak meg és a lelkek táborát őrzik! Ezektől fél a terror, a sötétség és az alvilág minden nagyhangú Luciferé! Ezt a békét várjuk igaz és szent béke Fejedelme: Princeps Pacis, hogy a genfi hamis-kártyások és a béke kufárai, minél előbb elnémuljanak: ott, itt és otthon is! Jöjjön el a Te országod, ahol a lelkek megpihennek, mert erősek s nem félik a földi hatalmakat!

Harcunkban, véres arcunkon, de rég elmúltak a MOSOLYOK! Pásztorok lettünk mi is, éjben és ezer veszélyben! A nagyvilág önző utjain, de kevés szeretetet, de kevés megértést kaptunk! Nekünk a tiz év alatt mosoly nem jutott! Idegenek lettünk, még atyáink földjén is, nemhogy idegenben, idegen utakon, istentelen emberek között, a szegénység, a kritika és elnyomás tövises magányain! Te, ki nem veted meg a szamaritánus alázatát, lebomlását és nagy hitét, most mosolyodj Te ránk s vésd szivünkbe gyermekeink sikereit, elszánt pionírjaink munkáját és ígérd meg nekünk, hogy ezek az örömeink gyarapodni fognak és különös gondjaid lesznek a legkisebb magyarjainkra, hogy minél több mosolyt kapjanak az életre! Csak ezt kérjük Tőled isteni Megváltónk! S ha kell, halálunk órájának biztos bucsu-mosolyával lássanak bennünket árva és hontalan magyarokat eltávozni: HOZZÁD!

Tudjuk, hogy őket szeretted a legjobban és mikor fáradt voltál a megváltás nehéz munkájában, akkar, ezeket ölelted át, tiszta szivüknél megpihentél és megáldva őket, nekik ígérted a Mennyek országát! Mi vagyunk, most sok ezer kismagyarnak, a Te tiszta lelkű gyermekeidnek pásztorai, gondozói, ápolói, akik, de ártatlanul szenvednek és sehogyan sem értik meg álmatlan éjeinket, könynyes szemünket, avagy ideges napjainkat! Légy napjuk, légy mosolyuk a Karácsony Szent Estén, hogy érezzék születésed melegét, mosolyát és boldogságát! Mi Hozzád engedjük őket, Hozzád vezetjük őket, hogy Te légy: az ütjük, az igazságuk és életük, itt és örökké!

De minthogy nagy utón vagyunk: Szibériától Szegedig, Canadától Sydneyg, Vietnámtól San

Minél sötétebb és gondterhesebb az egész emberiség élete, annál nagyobb szükség van a karácsonyi fényre és ragyogásra. Ez alatt nemcsak a külső jellegzetességeit értjük a Karácsonynak, hanem főképpen a lélekben felragyogó tiszta örömet és békességet.

Amikor a Karácsony elérkezik, az egész földgömböt a karácsonyi öröm fénye ragyogja be. Amikor a nap bevilágítja a Keletet, sőt már az előtte való este, karácsonyi öröm árad millió és millió otthonba és szívbe. A napkelet miszsziói állomásainak kis kápolnáiban éppen úgy, mint a városok templomaiban felhangzik a karácsonyi öröm hangja. Felgyulnak a karácsonyi gyertyák a legegyszerűbb otthonokban is és a gyermekek arcáról éppen úgy, mint a szerető szülőkéről, testvérekéről és rokonokéról ragyog a karácsonyi öröm fénye.

Az öreg Európa még nagyobb lelkesedéssel köszönti a Karácsonyt, mint a távoli Kelet, ahol csak a missziói egyházakban ragyoghat a karácsonyi fény. Az öreg Európa ősi katedrálisai megtelnek az ünneplők seregével újra és újra. Felzugnak az ősi karácsonyi énekek, hallatszik a kaFranciscoig, Budától Congóig, áldj meg minket, szétszórt és széthúzó rideg és elfáradt magyarjaidat, hogy a karácsonyi szeretetben és meghitt bensőségben újra testvérek, jóbarátok és megbékült magyarok lehessünk! Bízzuk Rád a nagy történelmi szolgálataink igaz ságtevésének fényre jutását és elismerését s áldásodban a magyar géniusz, úgy dolgozzon, úgy alkosson, hogy mindenkinek öröme teljék benne! így fogják érezni a világ minden táján, hogy ezek jó ' emberek, szorgalmas munkások, komoly irók, megbízható politikusok és igazságot hirdető tanárok! Jöjjünk össze a szeretet estéjén, a világ minden táján s lélekben kössünk szentszövetséget, Veled, életre-halálra! Arról ismerjenek meg bennünket az emberek, hogy igen nagy szeretettel vagyunk egymás iránt! Mert, ha ezt nem visszük el a nagy útra, a szeretet és béke bölcsőjétől, úgy elszáradunk és elgyengülünk a felszabadulás kemény harcában!

Fényre, békére, mosolyra és áldásra várunk, mert ez hiányzik a mindennapi életből! Magunk is, ezekkel töltekezzünk, mert kialudt elemeket, üres szólamokat, farizeusi simogatásokat és istentelen embereket már eleget láttunk és tapasztaltunk! Nem tetszett nekünk, de nem tetszik az Istennek sem, azért kell nekünk magyaroknak elindítanunk, amint Mindszenty bíboros is uj korszakot nyitott az uj vértanuk, de az emberiség felrázásának is dicső történelmében!

Menjünk hittel és örömmel az isteni Kisdedhez s mindez megadatik nekünk és boldogabbak is leszünk!

rácsonyi Ige és árad a karácsonyi fényesség.

A földgolyó fordulásával árad a karácsonyi fény Amerika felé. A hatalmas óceánjárókon is kigyulnak a karácsonyi gyertyák és felcsendülnek a karácsonyi énekek és zeng az örökkévaló Ige. Még a kisebb hajókon is, ahol csak néhány tengerész vigyázza a teherhajó útját, megvan a karácsonyi ünnep öröme.

A karácsonyi ünneplés teljessége azonban akkor árad szét az egész földre, amikor Karácsony napja Amerikába is beköszönt. A mai időkben, amikor a gazdasági viszonyok más országokban lecsőkkentik a karácsonyi ajándékozást és sokszor a hangulatot is, a karácsonyi öröm teljes gazdagsága Amerikát önti el fényével. Itt valóban nincsen otthon karácsonyfa nélkül. Még azokban az otthonokban is, amelyek egyházhoz nem tartoznak, a gyermekek és fiatalság kérésére felragyog a karácsonyfa fénye. Északon és Délen, Keleten és Nyugaton karácsonyt ünnepel Nagy-Amerika.

Amint fordul az öreg föld, a karácsonyi öröm aranygyűrűje ragyogja be az emberiség szivét, lelkét és otthonát. A nap járása és a föld forgása miatt különböző órákban köszönt be Krisztus születésének örömünnepe népekhez és nemzetekhez, de fénye és ragyogása átöleli az egész világot.

Milyen nagy boldogság és áldás volna, hogyha a karácsonyi örömet minden szív be tudná fogadni és nemcsak egy napra, hanem az egész életre! Istennek országa és a lelkek békessége valóban elérkezne akkor e földre.

“AZ IGE TESTTÉ LETT!”

Hosszú évszázadokon keresztül vágyakozott az emberi szív az isteni kijelentés után. Ott élt a lelkekben a szent vágyakozás: nemcsak hallani, de megtestesülve látni az isteni Igét.

Több, mint hét évszázaddal Krisztus Urunk születése előtt Ésaiás próféta ajkáról csendült fel az üzenet a testté lett Igéről: “Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk és az uralom az ő vállán lészen és hívják nevét: csudálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésaiás 9:6.)

Ez a prófétai üzenet akkor valósult meg, amikor a betlehemi mezők felett “hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dicsérik és ezt mondják vala: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat.” (Lukács 2:14.)

Az emberiség életében még nem volt olyan korszak, mint a mai, amikor a sötétség hatalmasságai minden rendelkezésükre álló eszközzel harcolnak a testté lett Ige: Krisztus Jézus ellen. Még az ünnep nevét is megváltoztatták hivatalos hatalommal. Szegény Magyarországunkon is a Karácsony helyére a fenyőfa ünnepét tették. A goi-