Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1955-10-15 / 10. szám

10 “K R ó N I K A” X 1955 október. Milyen lesz Magyarország gazdasági helyzete felszabadulás esetén? Májusi fényben... Tavasz napsütésben, ha kigyulnak a hegyek, Nyiló virágokkal mindig hazamegyek. Rá-borulok hantra, kidőlt keresztfára — Porladó kiskapunk ibolyás romjára. Kopott tarisznyámat fáink alá teszem, Őszülő fejemet csendben pihentetem. S lángja kél ilyenkor az ezeréves tájnak Könnyeim peregnek, érzem hazavárnak! Chaska, 1955. P. SZELÉNYI. lakosság szemfényvesztését szol- nem azonnali vagy közeli szükség-A második világháború előtti és mai Magyarország gazdasági hely zete nagy vonalakban a követke­ző általánosan ismert megállapitá­­sokkal jellemezhető: I. Magyarország sok természeti kinccsel rendelkező, de tőkesze­gény, főként mezőgazdasági jelle­gű ország, amely azonban bizo­nyos, többé-kevésbbé fejlődésbeli lévő iparral rendelkezett. Az or­szág lakossága tulnyomórészben az eléggé külterjesén müveit me­zőgazdaságban talált elhelyezke­dést s csak sokkal kisebb mérték­ben az iparban. Nagyobbarányu munkanélküliség inkább csak az értelmiségi foglalkozásúaknál volt az 1931 és az utána következő válságévek során. 1937-től kezdve az egyre javuló konjunktúra hatá­sára már ez a réteg is teljes fog­lalkoztatásra talált s nem volt töb­bé munkanélküli az országban. A mezőgazdasági termények kö­zül a baromfifélék egész Európá­ban keresettek voltak, a vágóálla­tokat és a gyümölcsféléket a kör­nyező országokban el lehetett he­lyezni. A gabonafélékkel azon­ban nehézségek voltak, mert a drá gább magyar gabona csak Auszt­riában és Csehországban tudott a nagyon rövid szállási távolsá­gok miatt az amerikaival és kana­daival versenyezni. A konzervipar termékeit az egész világra szállí­tották. Az általános felfogás sze­rint a feladat a magyar mezőgaz­daság belterjességének fokozása volt az ipari növények termelésére való fokozatos áttéréssel és a me­zőgazdasági ipar kifejlesztésével, mely száméra korlátlan lehetősé­gek mutatkoztak. Szükséges lett volna az egészségtelen birtokmeg­­oszlás megszüntetése annak fi­gyelembevételével, hogy az ország különböző vidékein a nagyon el­térő szántóföldminőségek és ter­melési viszonyok miatt mindhárom birtokkategória, a nagy-, közép- és kisbirtok harmonikus aránya lett volna kívánatos. A magyar ipar általában igen szélsőséges elrendezésű volt. Az ország szükségleteihez mérten túl­méretezett nehézipar nem tudott megküzdeni a német és amerikai versennyel. Csak alkalomszerűen és különleges cikkekben (Ganz motorkocsik, stb.), főként az ala­csony munkabérek miatt tudott külföldi rendeléseket kapni s ezek és az állami támogatás segítségé­vel magát fenntartani. A villamos­ipar termékeit a világ minden ré­szén el tudta helyezni. Úgyszintén a kémiai és a gyógyszeripar hely­zete állandó fejlődés mellett igen kedvező volt. A hatalmas textil­ipar is túlnőtt az ország szükség­leteinek a keretén, a külföldi ver­senyt érezte, de termékeit mindig el tudta helyezni s a válságévek alatt éppen ez az iparág tudott a legtöbb személyt foglalkoztatni. A lispei nyersolajforrásokkal kapcso latban alakuló iparágak állandó fejlődést mutattak. A magyar mű­anyaggyártás szép kezdeti sikere­ket ért el. . A fentieket összefoglalva mond­hatjuk, hogy mind a mezőgazda­ság, mind az ipar egészséges fej­lődésének lehetőségei adottak vol­tak olymódon azonban, hogy az ország gazdasági életének túlnyo­mó mezőgazdasági jellege válto­zatlanul maradjon. * * * II. A most már tizedik éve tartó orosz megszállás döntő strukturá­lis változást hozott az ország éle­tében. Az ország gazdasági életé­nek a szovjet igények szerinti át­alakulását és a kizsákmányoló gazdálkodás rendszerét a követke­zők jellemezhetik: Az 1945. évi földreform és a há­borús pusztítások a mezőgazdasá­got erősen visszavetették, de még ki sem alakulhatott a mezőgazda­ság uj képe, amikor a szovjet meg­szállók utasítására az erőszakos kollektivizálás és mechanizálás megkezdődött, hogy az oroszok számára érdektelen mezőgazdaság ból minél nagyobbszámu munka­erőt lehessen kivonni az egészen nagyarányú iparosítás emberszük­­letének biztosítására. A mezőgaz­daság szerepe csak alárendelt s az ország lakossága minimális élelmi­szerszükségletének biztosításán ki vül legfőbb feladata a speciális orosz igények kielégítése s legfő­képpen a cseh élelmiszerhiány pótlása. A szovjetizálás célja a mezőgaz­daság és ipar egész területén az önálló gazdasági egyedék teljes megsemmisítése és mindegyes em­bernek a központi államhatalomtól való függővététele. Az ipari vo­nalon elhelyezkedett személyektől megkívánják, hogy esetleges föld­­tulajdonukat adják át az államnak, hogy igy a mezőgazdaságból újon nan átkerült munkásnak a gyár­tól való teljes függősége elérhető legyen. Persze időnkint elhangza­nak mezőgazdaságfejlesztő jelsza­vak, de lényegében minden, ami a mezőgazdaság érdekében törté­nik, az igazság elkendőzését és a gálja, mert Magyarországnak, mint a többi - csatlósországnak egyaránt az a döntő fontosságú szerepe, hogy az orosz ipar hiá­nyosságait a saját termékeivel pó­tolja. Ebből a célból soha nem látott iparfejlesztési programmot hajta­nak végre. Elsősorban a nehéz-, ipart fejlesztik nagymértékben, mert az orosz szükségletek éppen ezen a téren kielégíthetetlenek. De kivétel nélkül minden egyes iparág erőteljes fejlődésben van, erőlte­tett munkatempóval dolgozik és összes termékeit a Szovjetunió nyeli el. Ez a magyar szempontból ha­talmassá fejlesztett ipar és a má­­sodrangu mezőgazdaság azonban a jóvátétel idején ingyen’ az orosz magyar kereskedelmi szerződés alapján pedig —• mondjuk — félig ingyen dolgozik az oroszok szá­mára. Hogy ezt a hatalmas meg­terhelést az ország gazdasági éle­te elbírja, azért az embereknek megfeszített erővel kell dolgozni­uk egyre csökkenő reálbérek elle­nében, egyre súlyosabb élelmezési és létfeltételek között, amit az egymásután bevehetett újabb és újabb jegyek kiáltóan igazoltak. El sem képzelhető, hogy ezt a szörnyű kizsákmányolást a gazda­sági élet másként, mint az életnívó állandó süllyedése árán tudja csak elviselni. A magyar gazdasági élet nyu­gati piacait csak olyan mértékben tarthatja fenn, amilyen mértékben az oroszok és saját maga számára döntőjelentőségü anyagokat cse­rében kaphatja onnét. * * * III. A közelmúlt és jelen vázla­tos áttekintése után feltehetjük a nagy kérdést: Vájjon gazdasági szempontból mivel kellene szem­benézni az ország remélhetőleg végleges felszabadulása esetén? Nem jósolni akarunk, hanem megint csak nagy vonalakban megemlíteni azokat a problémá­kat, amelyek a jelenlegi helyzet megváltozásának szükségképpeni következményeként minden bi­zonnyal felmerülnek. Az oroszok kivonulása vagy bé­kés utón, vagy valamilyen hábo­rús cselekménnyel kapcsolatosan képzelhető el. Mindkét esetben biztos az ország egy utolsó kifosz­tása, amihez háború esetén még a háborús pusztítások is hozzájárul­nak. Különben már ma is az a helyzet, hogy a Szovjet semmi ipari vagy élelmezési készletet nem tűr meg az országban: ami letre szolgál, azt azonnal ki kell szállítani a Szovjetunióba. Az oroszok elvonulásával a je­lenleg központian irányított mező­­gazdaság és ipar teljes organizá­ciójának szétbomlása és megsem­misülése fog együttjárni. A máso­dik világháború utáni helyzettel ellentétben, amikor is lényegében az előző gazdasági rendszer kere­teinek helyreállításával indult meg az újjáépítés, most a központi ve­zetésű tervgazdálkodástól eltérő uj organizáció válik szükségessé, amelyhez a kommunisták által szétrombolt magángazdasági kere­tek csak kevés támpontot nyújt­hatnak. így feltehetjük, hogy az újjáépítéssel egyidejűleg a gazda­sági életnek igen mélyreható és súlyos organizációs problémákkal kell majd megküzdenie, melyeknek részleteit ma még elképzelni sem tudjuk, de amelyek biztosan jelen­tős nehézségeket rejtenek maguk­ban. A mezőgazdaság helyreállását a többszörösen felkavart tulajdoni viszonyok bizonyára erősen hát­ráltatni fogják, de kellő körülte­kintéssel hozott átmeneti intézker désekkel valószínűen el lehet érni majd azt, hogy három év átlagos termése az állatállományt nagyjá­ból helyrehozza és az ország la­kossága élelmezésének nyugodt és kellő mérvű biztosítását lehetővé teszi valamelyes kis élelmiszerex­porttal is egybekötve. Persze az oroszok elvonulásával egyidejű ki­fosztás után közvetlenül az első évben nagy élelmiszerhiánnyal kell számolni, de remélnünk kell, hogy ezt a szabad népek támoga­tása át fogja hidalni. A mezőgaz­daság legfontosabb problémája a földkérdés rendezése lesz. Ennek azonban az államélet helyreállítá­sa után alkotmányosan választott országgyűlés többségének akarata szerint kell történnie, mégis lehe­tőleg úgy, hogy az újonnan meg­induló termelést minél kisebb mér­tékben zavarja meg. Ennél még súlyosabb problémá­kat találunk azonban, ha az ipar helyzetét kíséreljük meg elképzel­ni. Az esetleges háború kétségtele­nül súlyosabb károkat fog okozni az iparnak, mint a mezőgazdaság­nak. A mezőgazdasággal szemben egyetlen dolog látszik talán ked­vezőbbnek: Az egyes üzemek al­kalmazottait és munkásait a válla­lat tulajdonjogi helyzetének bi­zonytalansága kevésbbé fogja za­varni az ujjáépités és az üzem új­raindítása szempontjából. Viszont azonnal egy sokkal súlyosabb, tá­tit Avenue Public Service Bureau. 277—5 th AVENUE, NEW YORK 16, N. Y. (29th St.) Telephones: MU 4-1818 és LE 2-5322 -ik éve specializál és szolgálja a magyarságot szeretet­­csomag küldésben és hivatalos pénzátutalásban. IKKA csomagok Magyarországba újból rendelhetők! Világhírű CARE ajánl a vasfüggöny mögött országokba való * csomagküldésre, írjon, telefonáljon ma ingyenes körlevélért.

Next

/
Thumbnails
Contents