Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-09-15 / 9. szám
[ 1955 szeptember “KRÓNIKA” bogy a germánoknak ez az újabb rajtaütés: élet-halál harcot jelentett! Dr. Beebe irta, erről a harcunkról: “Nagy Ottó 955 augusztus 10-én a Lech mezején megtörte a magyar hadat és véget vetett: Európát, de főleg Németországot hosszú idők óta fenyegető kalandozásoknak. “Ha, a mostani germán ünnepelgetéseket is figyelembe vesszük, úgy minden bizonynyál, a történelemnek egyik legfontosabb és kihatásaiban legmélyebb harcát kell méltatnunk! Vérbulcsu s Lehel Vezérek nem jnérték le, ilyen mélységben és nagy távlatban a germánok vergődését és megriadtságát, mert inkább, olyan szétszóró és megriasztó portyázást óhajtottak rázu- Sditani; az Ottó-i esküre! Újra, itt Vagyunk és egy germán átkozóídásaitól, még nem félnek a magyarok! Az biztos, hogy nem hójditó hadjáratra készültek fel Vérbulcsu és Lehel! Csak úgy lehűteni a germán álmokat és megnyirbálni, pár évre a germán-sas szárnyait. Összehasonlítva a 954-ik hadjárattal, csak kis méretű, pár hadosztályos büntető-akció színezetében tűnik fel a tragikus 955- ös rajtaülés. Nagy nevet és nagy hirt, azért kapott, mert megalázták . a rettegett Vérbulcsut és a legendás nevű Lehelt! A germánok is felnagyították és jól megtoldták, hogy ezáltal is visszaszerezzék az európai germán hegemóniát, a [többi népeknek hálás elismerését lés hogy a romai-szentszövetségre is áldást kapjanak! A rendelkezésre álló adatok szerint, Vérbulcsu és Lehel hadereje nem volt több: 25 ezer harcosnál! Bizonyos értelemben, leharcolt erő volt és a lapsi-füles bolgár-bessenyő - kunt fullajtárok sem követték a harcosokat, ami a végleges tragédiát okozta! Harcászati szempontból is gyenge meglátás volt, Augsburg ellen támadni, Délről, mert a Vils, Wertach íés Lech nádasai és mocsaras árterületei, alkalmas elbujóknak szol igáltak a germán nagy erő számára, amely száz ezer válogatott vértest jelentett. Vérbulcsu a könnyű lovasságával óhajtotta kihasználni a vizenyős árterületet, holott, ilyen kis erővel, nem szabadott volna bemenni a nagy, jólrejtőzhető árterületre! Lehel, jobb szárnya igen előre ment, nem biztosiitotta a visszavonulás útját s mikor augusztus 10-én a törzsek megütköztek, a mai Lechfeld nádasaiban levő tartalékok, bezárták a gyűrűt! Pedig Vérbulcsu előtt, már ott Volt Attila példája, aki Északra került és foglalta el Augsburgot! Délről, még a rómaiak erősítették meg e történelmi várost, amit Kr. e. 14-ben, mint várerődöt emeltek es Augustus, majd Augusta Vindelicorum nevet kapta. Vérbulcsu idején: Suabia és Neuburg főváfosa volt és Szt. Bonifác óta (Kr. U. 754) a germán egyházi és vallási életnek a központja. A szivüket és jövőjük zálogát védték a germánok a Lech mezején! Ezzel Bem számolt Vérbulcsu! A harc véres és elkeseredett volt egész íiap, de amikor ismételt kitörések tatán sem bírtak átvágni a szoritógyürün s a germánok sem voltak holtbiztosak a győzelemben, egyez kedni kezdtek, szabad elvonulás mellett! Vérbulcsu és Lehel letették a fegyvert. Mintegy 10 ezren álltak fegyvertelen elvonulásra készen, amikor a germánok megrohanták őket és lekaszabolták a fegyvertelen magyar harcosokat! Vezéreiket megalázták és mint szégyen-rabokat hurcolták végig Augsburg utcáin, majd dárdával leszúrták őket, a királyuk előtt! Pár megvakitott igricet küldtek haza hírmondónak és megriasztottak! Templom tornyára nem akaszthatták fel, amit az egyik ausztráliai történészünk “megálmo dott”, mert a jelzett bazilika, csak 995-ben készült el! Hogy kegyetlenek voltak és álnokok, csak azt bizonyítja, hogy nincs, mit hencegniük: fegyvertelen magyar harcosok lekaszabolásért, főleg, ha Augsburg a vallási életüknek volt fellegvára és forrása! Hogy nem voltak, annyira nagyfiúk és oly erősek, azt bizonyítja a történelmi tény, hogy nem mertek rátámadni a magyarságra! Viszont igaz, hogy mi sem adtuk vissza a megalázatásunkat, ami az otthoni gyengülést jelezte már! Tanulság, csak jól átgondolt, egyetemes magyar meglátást szabad követnünk! Egységes kiállásban, megfontolt és nem elhamarkodott egyénieskedésben teremhet babér és jövő! P. SZELÉNYI. SZENT ISTVÁN NAPI ÜNNEPSÉG HAVANÁBAN. Az immár hagyományossá vált Szent István nap ünnepét az idén a havanai magyar kolónia augusztus húszadikán ünnepélyes szentmise keretében ülte meg. Körülbelül harminc főből álló ünneplő közönség a Maria Auxiliadora kizárólagosan magyar szalézi szerzetesek által vezetett templomban gyülekezett össze. A főoltártól jobbra kitűzött címeres magyar lobogó, a szentmise alatt elhangzott Szent Istváni énekek, a buzdító magyar szentbeszéd és a mise végén elénekelt Himnusz, a száműzetésben élő magyarok részére felejthetetlen élményt jelentett. A szentmise után Ft. Erdey Ferenc az ünneplő közönséget a plébánia hivatalba hívta meg, ahol lelkes hangulatban ért véget a szerény de bensőséges ünnepély. * 4 Legolcsóbban vásárolhat az emigrációs magyarság legnagyobb könyvkereskedésében. B. N. PRESSS SERVICE. FOREIGN BOOK EXPORT-IMPORT. 4 EARLHAM STREET, LONDON W. C. 2. ENGLAND. Árjegyzékeinket, melyek havonta megjelennek, díjmentesen küldjük az érdeklődőknek. Magyarországról mindennemű könyvszükségletét beszerezzük. Raktáron szépirodalmi, tudományos és és műszaki müvek. Bizalommal keressen fel bennünket soraival, melyre 24 órán belül légipostán válaszolunk. ANTIKVÁRIUM. 9 Segítséget az orosz “hallgató táborok95 magyar Szerkesztő Uram! A júliusi Krónikában "Genf és a haláltáborok” címen egy valóban megszívlelendő cikket hoztak. De miért nem szólnak soha azon hadifoglyainkról vagy elhurcolt polgárainkról, akik ma is hallgató (Schweige) Lagerekban tengetik elhagyatva szomorú életüket, akik ről senki sem tudja, élnek-e, régen meghaltak-e, tehát nem is keresi őket senki, le vannak írva és magukra hagyatva csak a megváltó halált várhatják. Pedig, ha mindenki csak egy keveset segítene ott a gazdag Amerikában, ahol szintén sok magyar család van, akinek apja, fia, férje vagy akár női hozzátartozója is névtelenül és reményvesztetten roskad magába, valahol messze, az ázsiai határon, Sferdlwsk egészségtelen halál-lágerjaiban, akkor csodákat lehetne művelni és megmenthetnénk a túlélőket, amig nem késő. Mi, a “Magyarok Szövetsége Ausztriában” (Klagenfurt I. Postfach 161) mindent elkövetünk e szerencsétlen bajtársaink és honfitársaink érdekében, de érezzük, tudjuk, sokkal többet végezhetnénk, ha amerikai honfitársaink is belekapcsolódnának ez akcióba. Minden lap, mely foglyainktól befut, minden hazatért német és osztrák, avagy volksdeutsch hadifogoly egyöntetűen hozza tőlük a szivbemarkoló üzenetet: ostromoljátok Amerikát, lépjen sorompóba értünk, mert mindnyájan elveszünk! Kérik, hogy hivatkozzon az UNO a genfi egyezményre, mely szerint minden hadifogoly már régen elbocsájtandó lett volna és hivatkozzon arra a pontra is, mely megengedi az elbocsájtandóknak, hogy maguk válasszák meg az országot, melybe elbocsájtásukat kérik, remélik, Ausztriába, Németországba, Hollandiába kérik az elbocsájtást, csak nem a mai Magyarországra, mert ott cseberből-vederbe kerülnek, illetve még rosszabb helyzetbe, mert ott azután már megszűnik minden segítési lehetőség, mig most legalább csomagokat tudunk juttatni minden ismert címre, havonta, 10 kg. súlyban és mivel rendszerint 2 hónapon belül a címzetthez meg is érkeznek, az életét mentik meg a hadifogoly bajtársaknak, mert gyógyszert, vitamindus és ott hiányzó tápszereket, téli felső és alsó ruhaneműt tartalmaznak, sőt már szemüveget, borotválkozó készletet, szappant, fogkrémet is rabjainak! küldtünk ki sok más egyébbel, amit éppen kértek bajtársaink. Több mint 10 éve "béke” van a világon, legalább is annak csúfolják ezt a kulturszégyent, mikor családjuktól erőszákkal elválasztva a legnagyobb fizikai igénybevétel mellett elképzelhetetlen lelki kínokat is el kell szenvedniök az ártatlanul elítélteknek. Mert mind el vannak Ítélve, legalább 25 évre. Ez a norma. Vagy nem lelki kin az, mikor a 10-11-12 évvel ezelőtt hadifogságba került apa, férj, fiú, jegyes máig sem tudja, hová, mivé lettek hozzátartozóik? Elhurcolták-e a szereiteket valahová meszsze Oroszországba, mint oly sok 10 és százezret, mit kellett ott átszenvedniök, mig nyomorultul meg fagytak, éhenhaltak vagy járványok tömegáldozatai lettek? Avagy meggy alázták, halálba gya lázták nőiket? Avagy talán sikerült kimenekülniök nyugatra? Hol találják meg őket valaha is? Talán Kanadában, talán Amerikában, de Jehet, hogy Ausztráliában vannak, mit sem tudva arról, hogy ő még él és a bizonytalanság minden kínját átszenvedi értük. Olvasni kellene soraikat, majdnem mindegyik fényképet kér a kedvesről, a kis Janikáról, vagy Annuskáról, a jegyesről, édesanyáról. Mi és főkép én, aki hadifogoly bajtársaink megsegítéséért évek óta megfeszített erővel küzdők és igy belelátok az emberi szenvedések eme elképzelhetetlen mélységeibe, szeretném, ha fel tudnám rázni Amerika magyarságát és rá tudnám döbbenteni minden amerikás honfitársamat arra a legelemibb kötelességre, hogy segítenie kell e testvérein, sőt, tovább megyek, magyar véreinken keresztül fel kell ráznunk egész Amerikát, mert ez az ügy nemcsak magyar, hanem általánosan emberi és keresztényi ügy és annak szolgálatába állni a legnemesebb kötelesség. Az ausztriai magyarság szegény, tudja minden innen az utolsó években kivándorolt honfitársunk, tehát a szegénységéhez mérten tud csak küzdeni és sorompóba állni az igaz ügyért. Semmisem tarthat vissza attól, ami emberi, keresztényi és bajtársi kötelességünk. Minden magyaron segítünk, aki a Szent Istváni történelmi határokon belül született, bárminek is regisztrálták a trianoni avagy a mostani háborút követő határozatok. Nem teszünk kivételt a Volksdeutsch-nak regisztrált bajtárssal sem s ezen az th Avenue Public Service Bureau 277~5th AVENUE, NEW YORK 16, N. Y. (29th St.) Telephones: MU 4-1818 és LE 2-5322 -ik éve specializál és szolgálja a magyarságot szeretetcsomag küldésben és hivatalos pénzátutalásban. IKKA csomagok Magyarországba újból rendelhetők! Világhírű CARE ajánl a vasfüggöny mögött országokba való csomagküldésre. írjon, telefonáljon ma ingyenes körlevélért.
