Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-09-15 / 9. szám
4 "KRÓNIKA1 1955 szeptember A NEW YORKI SZENT ISTVÁN ÜNNEP A new yorki és környéki magyarság ezévben is méltó fénnyel ülte meg Szent István király ünnepét. A Katolikus Liga rendezésében nagy felvonulás volt a Fifth Avenuen a Szent Patrick székesegyházhoz, amelyben az ünnepi alkalomra vecsernye volt ezrekre menő ünneplő közönség részvételével. A ragyogó napsütésben lefolyt felvonulásban résztvett számos new yorki és környéki szervezet. A menetet Kiss Gyula atya, trentoni plébános, a Katolikus Liga elnöke vezette. Gáspár János atya passaici r. kát. egyházközségének 60 tagú, festői egyenruháju zenekara magyar és amerikai indulókat játszott. Ezúttal is sok magyarruhás leány és asszony volt a m,enetben, köztük magyar nemzeti gyászruhába öltözött asszonyok egy csoportja is. A vecsernyét Lengyel Imre atya, so. norwalki plébános celebrálta, fényes segédlettel. A magyar és angolnyelvü ünnepi szentbeszédet Msgr. Szabó János, south bendi plébános mondotta. Méltatta Szent István hatalmas keresztényi egyéniségét és államalkotó államférfiúi nagyságát s rámutatott arra, hogy mig más népek hadvezéreket, hóditókat tekintenek történelmük legnagyobb hőseinek, addig mi az apostoli, szentlelkü, országalapitó királyban látjuk a magyar történelem legnagyobb és legdicsőbb alakját. A vecsernyén közreműködött a Hit Szava kórus, amely régi magyar egyházi énekeket adott elő dr. Kilián Csaba atya, ihletett mesteri vezetésével. A vecsernye végén felhangzott az amerikai és magyar Hymnusz, majd a Boldogasszony Anyánk könnyes könyörgése Rabmagyarországért. . . A vecsernyén az amerikai magyarság felekezeti különbség nélkül vett részt, Szent István ünnepét minden magyar történelmi ünnepének érezve. A vecsernyét ünnepi társasvacsora követte a Jaeger Houseban. Itt Cutbert O’Gara a kommunista Kina börtönéből szabadult yuanlangi püspök volt a főszónok, aki kínai tapasztalatairól beszélt, majd Szent István szelleme előtt hódolva, a kommunizmus elleni, végsőkig való kitartásra buzdította a lelkes hallgatóságot. Ausztriára is, azt talán mondanunk sem kell. 3. A Szovjet tehát nyilvánvalóan arra spekulál, hogy mindazt, amiről most egy állítólagos béke érdekében látszólag ‘‘nagylelkűen” lemondana, egy következő háborúban annál könnyebben nyerhetné vissza, mig ha ezt a célját el nem érheti, csak az ellenségei számát szaporítaná egy éppenséggel nem lebecsülendő ellenféllel. Természetesen a Szovjet nagyfokú élhetetlenségről tenne tanúbizonyságot, ha ezt a kitűnő alkalmat nem igyekezne a propaganda minden rendelkezésére álló eszközével egyben arra is felhasználni, hogy a világban hellyel-közzel teljességgel lejáratott erkölcsi hitelét visszaszerezze. Ennek érdekében a Szovjet igyekszik elhitetni a világgal, hogy erre az engedékenységre kizárólag a belátás, a méltányosság, az igazságosság és az emberiesség szempontjai késztették, továbbá igyekszik a világot meggyőzni arról, — amint azt már a háború alatt is tette, amikor a Komintern-t feloszlatta — hogy nincsenek hóditó szándékai, illetőleg nincs érdekelve abban, hogy a kommunizmust mint gazdasági és társadalmi rendszert más államokra is rákényszerítse. Ezt az állítólagos uj szovjet politikai irányzatot ko-egzisztencializmusnak nevezik s annak lényege abban merül ki, hogy a különböző gazdasági és társadalmi rendszerek még nem kell szükségképpen okok legyenek a bizalmatlanságra, az ellenségeskedésre és a végletekig fokozott fegyverkezési versengésre, hagyjunk mindenkit üdvözölni vagy elkárhozni a maga módján, ne avatkozzunk bele egymás ügyeibe, a Szovjetet nem érdekli, hogy mi történik pl. az Egyesült Államokban, de az Egyesült Államokat se érdekelje, hogy mi történik a Szovjetunióban. Mindez valóban szépen s majdnem meggyőzően is hangzik, ha a nyilvánvaló tények egész sora ellent nem mondana. Ahhoz azonban, hogy a Szovjet a világban megrendült erkölcsi hitelét visszaszerezhesse, a mifelfogásunk szerint mindenekelőtt is tekintetbe kell vennünk, hogy a Szovjet erkölcsi számláját nem egyedül és kizárólag az osztrák kérdés megoldatlansága terheli, hanem még egy egész sor olyan körülmény is, amelyek az erényesség és az erkölcsi megbízhatóság elemi követelményeivel a legtávolabbról sem egyeztethetők össze. így pl. a Szovjet Ausztrián kívül minden néven nevezhető erkölcsi jogcím nélkül még egy egész sor vazallusállamot tart a megszállás alatt, (Keletnémetország, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és Bulgária) azokról az államokról és területekről nem is beszélve, amelyeket végérvényesen bekebelezett. (Litvánia, Lettország, Észtország, Keletporoszország, Kárpátalja.) A Szovjet mindeme jogtalanságokat azzal az érveléssel igyekszik megindokolni s erkölcsileg igazolni, hogy arra a saját biztonsága érdekében mintegy kényszerítve van, A Szovjetnek ebből az álláspontjából szükségképpen következik, hogy az ő felfogása szerint biztonságra erkölcsi jogcíme KIZÁRÓLAG CSAK NEKI van, mig a többi állam, mely a Szovjetunióval SZEMBEN követel magának hasonló biztonságot, csak "bitorolja” ezt a jogcímet. Mennyiben? Állítólag annyiban, hogy amíg neki (a Szovjetnek) kizárólag békés és jóindulatú céljai vannak, addig a többi államok élükön az Egyesült Államokkal egytől-egyik közönséges vérszomjas ragadozók, akiknek hatalomvágyával, korrupt mindenrekaphatóságával és erkölcsi megbizhatatlanságával szemben minden óvintézkedés és a legmesszebbmenő bizalmatlanság is indokolt. A Szovjet természetesen mindezt maga sem hiszi el, legfeljebb arra spekulál, hogy másokkal elhitesse, úgy képzelve, hogy azok sokkal hiszékenyebbek — és ostobábbak — mint ő, olyannyira, hogy még a nyilvánvaló tények ellentmondásai iránt sincs érzékük. Feltételezve azonban, hogy a Szovjet csakugyan hisz a nyugati hatalmak állitólagos gonosz szándékaiban, emlékeztetnünk kell a Szovjetuniót arra, hogy volt idő, -- a második világháború végén — amikor az Egyesült Államok, mely valóban kizárólag eszményi célok érdekében avatkozott bele a háborúba s amelynek ez a háború kizárólag csak óriási áldozatokat, ezzel szemben azonban semmiféle néven nevezhető hasznot nem hozott, a háború ‘‘győzelmes” befejezése után valóban meg volt győződve arról, hogy Németország leveretésével az örök világbéke korszaka köszöntött be és ez a naiv hite késztette is azután arra, hogy úgyszólván egész európai hadifelszerelését, mint amelyre soha többé szüksége nem is lehet, ócskavasként elkótyavetyélje. A háború befejezése után az Egyesült Államok még jó ideig sziklaszilárdan kitartott ama meggyőződése mellett, hogy a Szovjetunió valóban abszolút becsületes és megbízható politikai partner, akivel szemben a legcsekélyebb bizalmatlanságra sem lehet oka. Ennek ellenében természetesen azt is magátólértetődően elvárta a Szovjettől, hogy a békeszerződésekben megállapított feltételekhez híven Ausztria szabadságának és függetlenségének "mielőbbi” helyreállítása után 90 napon belül kivonja a csapatait Magyarország, Románia és Bulgária területeiről is. Ezzel szemben mindennek nemcsak pontosan ellenkezője következett be, hanem még az is, hogy a szovjet a terror és fegyveres erőszak eszközeivel rákényszeritette a maga kommunista rendszerét is ezekre az államokra, sőt, nemcsak ezekre, hanem az egykori szövetségesekre, igy Lengyelországra és Csehszlovákiára is és azokat is a maga vazallusaivá tette meg. Még igy is éveknek kellett elmúlniuk, mig végül az Egyesült Államoknak felnyílt a szeme és arra a felismerésre jutott, hogy kígyót melengetett a keblén s a Szovjetunióban egy másik vérszomjas, hatalmi tébolyban szenvedő ragadozót segített világhatalomra. Szemenszedett rágalom tehát az, hogy az ellenségeskedést az Egyesült Államok kezdte, (a berlini blokádról meg sem emlékeztünk) úgyszintén az, hogy a Szovjetuniónak az Egyesült Államok ellenséges szándéka és háborúszitása a tulajdonképpeni erkölcsi jogcíme fél Európa bek eb előzésére, ellenkezőleg, az igazság az, hogy az Egyesült Államok éppen azért fordult szembe a Szovjetunival, mert a Szovjet ezekkel az önkényeskedéseivel és hatalmi túlkapásaival minden jóérzésü ember felháborodását és legmesszebbmenő bizalmatlanságát kihívta maga ellen. Hogy ezek után mi legyen a véleményünk a Szovjet "erkölcsi” propagandahadjáratáról? Az a véleményünk róla, hogy egyszerűen —-nincs róla semmiféle véleményünk. Ha a Szovjet valóban arra törekszik, hogy meggyőzzön bennünket a maga becsületes jószándékairól és visszaszerezze a világban megrendült erkölcsi hitelét, ennek természetesen nincs semmiféle akadálya sem. De ha a Szovjet arra spekulál, hogy elég tiz elrablóit országból egynek (amelyben amugyis csak egy részt szállt meg) visszaadnia a szabadságát ahhoz, hogy nyomban a becsületrend lovagjává üssék és mint az önzetlenség, a nagylelkűség s igazságosság földreszállt angyalát szentté avassák, akkor nagyok téved. Hogy miért bizalmatlan és kifejezetten rosszhiszemű a világ a Szovjetunióval szemben, annak nyilván meg vannak a maga kézzelfogható tárgyi okai: egyrészt azért, mert fél- Európát minden erkölcsi jogcím nélkül megszállva és rabszolgasorban tartja, másrészt azért, mert ebből, úgyszintén a nyugati hatalmak ellen folytatott eddigi céltudatos és következetes “hideg”háborujából kénytelen arra következtetni, hogy további hóditó szándékai vannak. Ha a Szovjet valóban békét akar és barátságot keres, továbbá a világban megrendült erkölcsi hitelét visszaszerezni igyekszik, nem kell ehhez egyebet tennie, mint valóban becsületes és jószándéku ember módjára viselkednie, azaz, kiürítenie mindama területeket, amelyeket jogtalanul megszállva tart, visszaadnia a szabadságát és önrendelkezési jogait mindazon államoknak, amelyektől azt fegyveres erőszakkal elrabolta és visszavonulnia a maga természetes határai mögé. Ha igy fog tenni, nem lesz senki sem, aki a szándékai őszinteségét kétségbevonná, úgyszintén egyetlen állam sem, amelynek háborús szándékai lennének vele szemben, egyetlen állam sem, amelynek Szovjetoroszország legyőzetése csak egyetlen puskagolyót is megérne. Hitler ugyan kivételt képezett e tekintetben, de ez a kivétel csak a szabályt erősiti meg, a többek között azt a szabályt is, hogy "ebül gyűlt szerdéknek ebül kell elvesznie”. Legyen ez intő tanulság a Szovjetunió számára is. Bajorország. KISBÉRI JÁNOS. HA MÓDJÁBAN VAN, gondoljon szükségben szenvedő óhazai hozzátartozóira és küldjön nekik szeretetcsomagot Magyar- Amerika egyik legrégibb csomagküldő vállalata által FIFTH AVENUE PUBLIC SERVICE BUREAu. 227 5th Ave. (near 30th St.) New York 16, N. Y. LE 2-5322
