Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-09-15 / 9. szám
VOLUME XII. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1955 SZEPTEMBER. NO. 9. SZÁM. 9 AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY - 10c. A COPY - AMERIKAI MAGYAR HAVI-SZEMLE ÜZENI A KIRÁLY: Egységet, összetartást, felszabadulás ellenállhatatlanul jön! SZENT ISTVÁN NAPJA II. OTTÓ ŐFELSÉGÉNÉL PÖCKINGBEN. A Királyi Család most Pöcking* ben, a starnbergi tónál, Bajororszagban éli mivelünk a száműzetés kenyerét. Szent István napját ott ülték meg együtt Őfelségéékkel az összegyűlt magyarok. Sajnos, a körülmények miatt nem tudtak annyian összejönni, ahányan szívből szerettek volna. A bajor nép vendégszerető, de most szociáldemokrata kormánya van, dacára, hogy Adenauer kancellár keresztény demokrata pártja Bajorország legnagyobb pártja. Ez a irxista párt nem szereti a matrónörököst, pedig nem is szociális gondolkodását! n lehetett nagyobb ünrendezni. Akik augusztus 14 és 15-ikét Pöcking ben, Őfelsége tartózkodási helyén töltötték, sohasem fogják elfelejteni. Jelen voltak: dr. Hász István püspök, báró dr. Bothmer Károly volt berni követünk és felesége, Kóródy Katona János volt országgyűlési képviselő, Ujlaky György ezredes, Nagy László alezredes (Freiburg im Breisgau), Merán grófnő, dr. Barcsay Zoltán, a Magyar Nemesi Évkönyv szerkesztője (Wien), Havasy Gyula ny. főfelügyelő (Baden Baden), Panajoth Albert gyáros és felesége (Freudenstadt), Nagy Margit orvosnő (Freiburg), dr. Boda Józsefné csendőrőrnagy özvegye, Sülé Lujza nyelvtanárnő, Niczky János (Innsbruck), szenttamási Horváth Imre műépítész (München) feleségével és sógornőjével, Fekete Mihály üzemtulajdonos (Aarau), Prosche Mihály fényképész (Fieberbrunn) és még többen. A jelenlevők a pöckingi templomban megilletődve imádkozták végig Hász István püspök szentmiséjét Őfelsége a Király jelenlétében, kinek nyúlánk alakját a szeretet meleg tekintete kisérte. A Püspök legszivbőljövőbb beszédét mondotta. Szeretettel köszöntötte a magyar apostoli királyok utódját és Istenhez fordult a nehéz helyzetben lévő Hazáért, kérte Nagyasszonyunk oltalmát népünk re és a Királyi Családra, kérte a magyar szentek esedezését, kérte, hogy a magyar nép szabad akaratából megkoronázhassák Őfelségét. A szentmise alatt magyar énekek szálltak az Ég felé és több áldozó volt Hazánk ügyéért és a Királyért. A Püspök megható imája után együtténekeltük Őfelségével a Himnuszt, örömtől könnyesen. A szentmise alatt magyar őr állott a Király padja mellett. Ezután a Királyi Család villájában általános kihallgatás volt. A lelkes éljenzés között belépő Királyt és Királynét, — virágcsokorral hódolva a Felséges Asszonynak, — Kóródy Katona János üdvözölte: “Hódolunk Felségtek előtt,m ért Felséged Szent István koronájának jogos örököse. Nemcsak szeretjük Felségedet, hanem büszkék vagyunk Felségedre, mint az egyesült Európa megbecsülést kiérdemelt munkására, Felséged személyes értékeinél fogva. Én most egy történelmi analógiát idézek. Bécset az egyesült keresztény seregek 1683-ban szabadították fel a fullasztó török nyomás alól. Rá három évre, 1686-ban, 157 éves szörnyű törökdulás után, szabadult fel ugyancsak az egyesült kereszténység erejéből Buda, az ország fővárosa. Most 1955-öt írunk. Ez évben szabadult meg Becs ismét egy nagy nyomás, a Szovjet-járom alól. Rá három esztendőre, 1958-ban a keresztény erőnek szabaddá kell tennie Budapestet. (Lelkesült éljenzés.) Isten áldja Felségteket! Őfelsége közvetlen szavakkal válaszolt. Egyénisége nyugodt, megértő szavai egy sokat olvasott és tapasztalt személyiségnek a megnyilvánulásai. Egyszerre közel találja magát Hozzá mindenki. A magyar nyelvet pompásan uralja. A Királyné kedves, beszél magyarul. Őfelsége megköszönte az üdvözlést. Beszédében elsőrendű feladatunkul jelölte meg “az ország felszabadítását, melyért mindnyájunknak egységesen dolgoznunk kell. Valamenynyien emigránsok vagyunk, —■ mondotta — tartsunk Word from the Highest Summit A nagy amerikai lapokban megjelent fenti “cartoon” a vasfüggönyön túli rabnépeket a régi, ezeréves Nagy-Magyarország töviskoszoruval sújtott határaival s az égre tekintő, szabadulását váró családdal szimbolizálja. . . A fénysugár nem a genfi hegycsúcsról, hanem az égből jön számukra. , . “Boldogok akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyeknek országa. . . .”
