Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-08-15 / 8. szám
1955 augusztus •KRÓNIKA" 3 DE PROFUNDIS A MAGYAR SZENVEDÉS ZSOLTÁRA SOLO A mélységből kiáltunk tehozzád fel, ó Urunk! O hallgas meg midőn Feléd esedekelve zenk szavunk. Sok keservek közt gyötrődve, Uram meg kell vallanunk Lázadó nagy gonosszágunk súlya alatt hervadunk. HANGOK (A karból, egyenkint kiáltva) Hogyha jól ment sorunk Téged elfeledtünk . . . Intő parancsidon könnyelműn nevettünk . . . Szilaj haragunkban Téged káromoltunk . . . Keresztény hitünkkel csupán takaróztunk , . . Gerinces, kemények csak a rosszban voltunk . . . Jellemtelen módon fölfelé hajlongtunk ... Gyengén, elesetten részvétlen tapodtunk . . . Hivatalt, tisztséget rutul kihasználtunk . . . Áldozatról csupán másnak szónokoltunk . . . Magyar életerőnk paráznán rontottuk . .. Magyar becsületünk a sárba tapodtuk .,. (Minden kiáltás után a jelenlevők együtt imádkozva mondják:) NEKÜNK BŰNÖSÖKNEK IRGALMAZZ URUNK! KÓRUS István király hitét igy tapostuk porba, László csatabárdját megette a rozsda, Magyar föld termését elnyelte a korcsma, Tiszta magyar vérünk megrontá az utca. Magyar tettek helyett csupán hangoskodtunk, Kiszáradt torokkal rá nagyokat ittunk, Bajok közt egymásban árulóra leltünk, A bünbánat helyett bűnbakot kerestünk. SOLO (Megismétli) A mélységből . . , SOLO O ne tekintsd bűneinket nagyirgalmu Istenünk! Vegyed számba gyarlóságunk, mindazt, amit szenvedünk. Margit lelkek áldozatát, imádságos eleink, Lelkünk forró bünbánat át, Benned bizo könnyeit, HANGOK ( a karból, egyenkint kiáltva) A szent hitedért üldöztetést szenvedőknek . . i Az igaztalanul börtönben sinylődőknek . . . Az idegen földre fogságba hurcoltaknak . . . Az ártatlanul meggyilkolt és megkinzottaknak . ,» A mindenükből kifosztottaknak ... A nélkülözéseket szenvedőknek . . . A kizsaroltaknak és agyonhajszoltaknak , . . Az egymástól elszakitottaknak . . . Megmételyezett, hitétől megrabolt ifjúságunknak .. i A hitükben megtántorodottaknak .. . A gyengeségből eltévelyedetteknek . . . Nekünk is hontalan bujdosóknak . . . (Minden kiáltás után a jelenlevők együtt imádkozva mandják:) KRISZTUS UR LÉGY KEGYELMES! KÓRUS Uram, nézz a sok keresztre, Mit mi hordunk mellünk verve, íme, mi nem átkozódunk, S rázunk öklöt, bosszút esdve. Porba hullva im, könyörgünk: Elégeld meg szenvedésünk! „ Ragyogó szent városodból Nyiss békesség-kaput nékünk! SOLO (Megismétli:) O, ne tekintsd bűneinket . . . SOLO Tőled árad ránk a váltság, megbocsájtás Istene, Tedd, hogy bennünk felébredjen István király szelleme. Bátor hite, messzelátó, kegyes, szent lelkülete ... Add, hogy újra bizton zengjen hitünk zugo éneke! HANGOK (A karból egyenkint kiáltva) Béke és jólétben Téged ne feledjünk . ♦ ♦ Minden hibánkból, hogy rögvest hozzád térjünk, Bűnbakot, árulót, hogy másban ne keressünk . . . Türelmes jósággal egymást, hogy szeressük . . . Hogy ne marakodjunk, egymást meg ne vessük . . , Szomszédainkkal, hogy békességben éljünk . . . Bosszú s vak gyűlölet, hogy ne rontsa lelkünk . . ♦ Hogy borba ne fulljon tettek jó szándéka . . . Vérünk indulatát szavad kantározza . . . Szorgalmas munkával hazánk, hogy építsük . , ♦ Drága örökségünk veszni ne engedjük ... (Minden kiáltás után mind a jelenlevők imádkozva mondják:) SEGÍTS MEG BENNÜNKET, SZENTLÉLEK ÚRISTEN! KÓRUS Uram hallgass siralmunkra Jószándékunkat meg ne vesd, Hív kegyelmed ápolgassa Kegyes szolgád mit elvetett Uj tavaszt hozzon hazánkra Bízó hit bátor szelleme, Hogy ne vesszen, fennmaradjon István király ős nemzete. SOLO (Megismétli) Tőled árad ránk a válság . . . Krónika Szent István királyról Miként Krisztus Urunk 'dcjében Husvét nagy ünnepén, hogy az Ur nagy tetteinek emlékezete népének szivében soha meg ne szűnjön, a családfő elmondá házanépének a pogány Egyiptomból való szabadulás történetét s hogy mint ajándékozta meg az Ur törvényével és szövetségével az ő népét, úgy én is, mint a magyar történelem krónikása nemzetünk múltját idézem, Isten irgalmát és nagyságát éneklem: hogyan vezette ki őseinket a régi pogány sötétségből az Ő szerelmetes Fiának Jézus Krisztusnak világosságára, hogyan lön igy a szent kegyelmének nagy erejében, hűséges szolgája István szorgoskodása által az egymásközt széthúzó, szomszédait dúló magyari törzsekből törvényt és rendet ismerő keresztényi nemzet. IM HALLGASSÁTOK TEHÁT A KRÓNIKÁS SZAVÁT: Az Urnák 968. esztendejében fia születék Gézának, a magyari törzsek fejedelmének és az ő asszonyának, a Gyula nembéli tündérszép Saroltnak. Ezt az Ur kedveltje Adalbert püspök hitével egyező meggyőződésként szent kenet által meg is keresztelő és a keresztvízre maga tartá, hol Istvánnak nevezteték. Felserdült a kisded szorgalmas és királyi nevelés alatt. Atyjaurának udvarában látá idegen országok követeinek sürgését, figyel mes lélekkel is hallgatá mind a bölcs beszédeket, mikkel szók atyjaurát meggyőzni igyekvőnek. Amint pedig István atyjának elhunyta után, még ifjú, a főurak és a nép jóváhagyásából Krisztus Urunk születése után a 997. esztendőben föllépett az atyjától rászállott uralkodásra, nagyobb bűz gósággal kezdő az igazság igéjét terjeszteni. Mint Isten parancsolatainak hü sáfára azt kezdé elmélkedés tárgyává tenni, miként bírhatná alattvalóit az egy igaz Isten tiszteletére. Az ifjú fejedelem jámbor szándokinak erőst ellene valának Szár Szerénd fia Koppány, a zalai részek hatalmas hadnagya, akit a királyi hadak Beszpörém közelében véres s kemény tusában meggyőzének. A csatában elhullottak gonoszsága engesztelésére akkoron István a bakonybéli kolostort alapitá, melyet imádságos elmélyedésre igen hajlamos jámbor szerzetesekkel be is népesített. A lázadó Koppány birtokait pedig a Szent Márton tiszteletére Pannonhalmán alapított kolostor szolgálatára rendelé. Alighogy azonban a dunántúli vidéken a rendet megteremtő és Krisztus igájába hajtá annak lakóit, a déli részek hatalmas gyulája Ajtony hadnagyival kéltek föl ellene. Akiknek seregeit István több csatában legyőzvén Oroszlámost és Marosvárott alapítva kolostorokat, hogy azok kegyes lakói a népet hiú lázongás helyett inkább az egy Isten imádására és szorgos munkára nevelnék. Minekutána ellenségeit legyőzte volna, a lelki örömtől elfoglalt Krisztus bajnoka egyedül az evangéliumi igazságokra függesztő elméje figyelmét, alaminzsnával és imádsággal töltő idejét. Gyakran a szentegyház padozatára borulván feltétele sikerét könnyhullatásokkal Isten akaratjára bízta, hogy mivel annak segítsége nélkül semmit sem tehetne, rendeletéinek teljesítése és az erények gyakorlása által kezdé feltett jószándéka végrehajtását. Negyedik éve tűnt már atyja halálának, midőn Asztrik püspököt Istennek kegyes megintéséből a római székhez küldő, szt. Péter, az apostolok fejedelme örökösét megkérni: mondana bő áldást a Pannonia vidékein fejledezett zsenge kereszténységre, emelné hatalmas jóváhagyásával elsőségre az esztergomi egyházat, adná megerősítő áldását a többi püspökségre is, őt pedig királyi koronával méltóztatnék megerősíteni. Micziszláv lengyel herceg történetesen egy időben küldött hely benhagyó apostoli áldást és királyi koronát kérendő, követeket a római szék főpapjához, kinek kérelmére hajolván a pápa, már remek müvészetü koronát is készitete, melyet neki királyi méltósággal szándékozott elküldeni. Bizonyos napon azonban hírnök jelene meg látványban a pápa előtt és mondá neki: “Tudjad meg, hogy a következő napnak első óráján ismeretlen nemzet küldöttei érkeznek Hozzád, tőled azon nemzet vezére számára királyi koronát és apostoli áldást kérendők. az általad készített koronát tehát adjad tétovázás nélkül azon nemzet vezérének kérelme szerint. Mert tudjad, hogy az a királyi név dicsőségével életében szerzett érdemeiért őt illeti." A látványban kijelentette mód szerint tehát a következő napra határozott órában eljutván Asztrik főpap a pápához bölcsen eljárt abban, ami tisztévé tétetett. A pápa pedig mindjárt, ami kivántatott tőle kegyesen teljesítő. Azonkívül kettős keresztet, hogy az a király, előtt hordoztatnék, küldött neki az apostolkodás jeléül. Én, mondá, apostoli vagyok, de ő méltán Krisz tus apostola, aki által Krisztus annyi népet térített magához. Azért elintézésére hagyjuk a szent egyházak és népek igazgatását. Vezérelje azokat egyházi és polgári törvény szerint, miként ezt az
