Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-15 / 7. szám
6-ik OLDAL “KRÓNIKA” 1955 julius. Vörösmarty magyarság-tudata (HALÁLÁNAK 100 ÉVES ÉVFORDULÓJÁRA) Irta: P. SZELÉNYI IMRE. Száz év történelmi távlatában bontakozik ki Vörösmarty politikai éleslátása és a magyar jövőnek sok-sok veszedelme. Látnoki szemei és szive a múltba zarándokoltak el, nemcsak, hogy életrehivjáik dicső múltúnk nagyjait és mint kővetendő példaképeket állítsák a megtorpant és habozó nemzete elé, de hogy oknyomozó történelmi kutatásaiban alátámassza a magyarság államépitő és az európai kultúrát megvédő kárpáti-népnek történeti-szolgálatait, amiknek elismerése és tisztelete kimaradt a Kárpát-medence, de Európa történelmi mérlegeléseiből is! ‘‘Lelkében végig pillanta — Árpád — temérdek Hunnia térségén, láng lett egyszerre szemeiből, úgy lön, mint érzé: Tisza boldog partjait, a Nagy-Duna mellékét ellepték s a bus, csendbe merült országok puszta határait, Napkelet fiainak dobogó paripái tiporták”. (Árpád emeltetése.) Tehát a mi őseink hoztak életet, fejlődést és lendületet "a bus, csendbe merült” Duna-Tisza tájra, ahol a jazzigok, gepidák, szármátok, lombardok, avarok és hunok nem voltak képesek maradandó államot, országot és a kultúra fejlődéséhez elengedhetetlen: békét és biztonságot teremteni! Azonban Árpád-népe, nemcsak megszerezte, ezt az előzőleg "senki-földjét”, de megszervezte s meg is védte a történelem e vérmosta tájait! A vállalkozó és elszánt magyarság évezredes harcokban állt őrt, miközben “elhullanak legjobbjai, a hosszú harc alatt!” (Szózat) A mai, demokratikus-szólamu világot, mi százévvel legalább megelőztük! Ezen a földön, sose folyt népeket és törzseket elnyomó uralom, mert efelett őrködött a szentistváni birodalom hagyományos vendégszeretete és más népnek megbecsülése. Ezért Írja Vörösmarty nemes büszkeséggel: “Megadtuk embernek, ami ős-joga, Zászlónkon: szabadság és függetlenség ragyog!” (Harci dal) Villámló tekintete, már észrevette "a népek vesznek körül” alattomos hajtogatásait, nemzeti áldozataink letagadását és az illirizmus hajnalán emeli fel szavát: “Az ember fáj a földnek, oly sok harc után, a testvér-gyülölési átok virágzik homlokán. S midőn, azt hinnők, hogy tanul, nagyobb bűnt forral álnokul, az ember faj sárkány-yetemény, nincsen remény!” (Az emberek) Ezek a komor meglátások és magyarság aggodalmak gyötrik és prófétai hittel, de keménységgel szól fajához, főleg a férfiakhoz: “Te meg-oh honfi! — ébren állj! Remélni, tenni hü, Mig a honból, kin lelked csügg, Van egy darabka kő” (Honszeretet) A fenékhullámok zúgását, a titkos erők zakatolását is érezte, mert gyötrő aggodalmai törnek újra és újra elő: “Alant apáink sírja, minden szög, fűszál miénk, egy ezredéves harcban, véráldozattal öntözénk! Magyarok lelke áll őrt minden fűszál felett, magyarnak lelke, karja véd minden porszemet!” (Harci dal) Látva a settenkedő ellenséget, igen mély lelkimegérzéssel, szinte apai szeretette írja: "Kezedben a gyermeknek álmai, Tündérvilága lelkes ifjúnak, A férfi boldogsága — Játszani, ily drága kincsek: Nem adattanak!” (Az úri hölgyhöz) S a jövőt biztosítani akaró, nemes szándékkal gyomlálja a nemzet családfáját gyengítő könnyelműségeket, amikor finom humorral "az édes hitszegések szenvedéseit”, az “idegenben lelt gyönyöröket” és az “elhagyatottság szégyen-lázait” emlegeti: “Szép, a szép szemnek haragja, Mint villám s az éj, De édesebb a béke, Megbékülni kéj! Hagyjatok, de térjetek meg, Mint a Kikelet S dal, virág közt elfeledjük Könnyen a telet! (Magyar hölgyhöz) Mint jogász ember és elmélkedő agy felismerte a forradalom után elindult egyetemes erkölcsi leromlást és jól látta, a lélek dualizmusának oktondi lerombolását. Megriadva tapasztalta a blazirtság térhódítását: nemzeti vonalokon is! Tudta, hogy nemcsak a szajnaparti lebujok rohantak néki a dicsőséges franciagloirenak, de vérbe, könnybe, bajba és pusztulásba mártották a fejlődésnek és kultúrának fáklyáit! Durva_és hitetlen emberek kezeibe csúszott át a kultúra és jövőnk kezelése és irányítása is! Az “oltárra emelt utcai-szajha”, a büszke francia géniuszt és Párizst alázta meg! Ezért riad fel és dörömböl a közöny nehéz drapériáin: “Nagy példákra magyar, már naggyá lenni ne tudjon? Vagy kárhoztatva levénk, hogy örökké visszasóhajtsuk!” (Zrínyi) De az örök emberi rendeltetés hangja is felzug költői progxammjában: “Mi dolgunk a világon? Harcolni erőnk szerint a legnemesbbekért!” Vannak nehézségek, vannak áldozatok is életünk utjain, de ekkor kell éreznünk, hogy “jómulatság, férfi munka ez” és ránk ragyog "az emberméltóság sugára!” (Gondolatok a könyvtárban) Nemes önérzés és hatalmas hit vág bele lelkűnkbe: “ég és föld fiai vagyunk s a földhöz minket baj s öröm kötött, óhajtjuk és rettegjük a halált! (A kisgyermek halálára.) A kettős emberi cél markáns megjelölésével, adottságaink lemérésével gyűlik ki legizzóbb magyar hangja: “Mit ember ész és kéz kivihat, Ne várja mástól, mint szerencsedijat!” (Liszt Ferenchez) Vörösmarty, azonban jól tudta, hogy a hazáért és a nemzetért, csak az lelkesül, aki a nemzeti szellem, nemzeti géniusz és nemzeti múlt vonzásába került! A nagy lelki és szellemi talpraálláshoz lángok, fények és szépségek is kellenek! Az eszméknek gyakorlati kivitelezése, vagyis élettéválása, nemcsak emberi erőkön múlik! A jellem világa a tapasztalható világon kívüli erőkhöz és szépségekhez is vonzódik, amelyhez alakítja titkos vágyait, ahonnét, valami többletet is kaphat: “A mindenség hatalmas Istene, ki összetartod a világokat!” (Liszt) Te add nemzetemre “áldásodat, a természetfeletti életnek ránk sugárzását,” hogy “nemes, nagy gondolat vezesse, bármi sorsnak ellene!” Az uralkodó is kell, hogy Istenhez emelkedjen, hogy “értelme, mint Napod szeme” lásson és irányítson! A nemzeti prosperitáshoz hozzátartozik “a jó, munkás nemzet” és “az elvek és elgondolások” szilárdsága és tisztasága, még “a törvény érc-szavában is. így az egész nemzet,' mintegy férfi álljon érckarokkal győzni a viszályon!” A “hangok nagy-tanárját, a vészek zongoráját” szólítja honmentő munkába, hogy igy “a szorgalom hófehér világa”-derengjen fel és a magyar zsenialitás “gondoljon istenésszel s fárad a nép óriás kezével!” Újabb és újabb sugallatok ösztökélik igazságainak meglátásaiban: “Múlton csüngve jövőt teremteni”, mert “őseink halhatatfán lelkeikkel visszaszállnak” és igy “még van lelke Árpád nemzetének!” Végső törekvése, hogy Isten örök, égi képe “domborodjon ki az újkor arculatján!” (Liszt Ferenchez) De, mert ismerte jól a kárpáti-veszélyeket, ezért fordul utolsó, nagy fohászában még “a népek hazája nagy-világhoz” is, hogy: “az nem lehet, hogy ész, erő s oly szent akarat, hiába sorvadozzanak, egy átok súly alatt!” Hihetetlennek tartja, hogy a világ hálátlan és közömbös legyen, aziránt a nemzet iránt, “akiben annyi hü kebel, szakadt meg a honért!” Vörösmarty hitt a nagyvilág igazság-érzetében, amit hamis propagandával, de csúfosán félrevezettek a sötét-erők! Magyarságtudatlanok, ma kell, hogy újra áthasson minden magyart és szentigazságaink tudatában, szolgálataink fáradhatatlan felidézésében, újra és újra hangoztatnunk kell: “Népek hazája nagyvilág, Hozzád bátran kiált: Egy ezredévi szenvedés Kér éltet, vagy halált” (Szózat) Amerika magyarsága Rab-Magyarország szabadságáért A genfi konferencia alkalmából az Amerikai Magyar Szövetség egy millió aláírással kívánja támogatni Eisenhower elnök erőfeszítéseit Rab-Magyarország szabadsága érdekében. Az aláírandó ivek szövege a következő: “Az 1947-ben Párisban aláirt békeszerződésben Oroszország kö telezte magát arra, hogy Ausztria kiürítésével egyidejűleg Magyarország területéről is kivonja csapatait. A Szovjet azonban erőszakos eszközökkel kommunista bábkormányt létesített, diktatúrával kormányoz az azelőtt alkotmányos Magyarországon, sőt most a maga vállalta kötelezvényt is ki akarja játszani. Mi, az Egyesült Államok szabad polgárai, továbbá a Vasfüggöny . mögül menekültek, nevünk aláírásával tiltakozunk Magyarország népének további rabszolgasorban tartása ellen; olyán vörös terroristák részéről, akik arcátlanul ellenségei mindennek, ami amerikai és évről évre mindinkább veszélyeztetik á világbékét”. Kérjünk aláiróiveket a szövetség központjából: 527 Mills Bldg., NW. Washington 6, D. C. # # * Az Amerikai Erdélyi Szövetség memorandumot intézett Dulles külügyminiszterhez, megköszönve a Vasfüggöny mögötti népek érdekében tett nyilatkozatait és felhívta figyelmét Erdélyre, amely “egész Európa védőbástyáját jelenti minden keletről érkező veszéllyel szemben.” A memorandum kifejti, hogy Erdély szerves részét képezi a Középdunamedencének és nem szakítható el a nyugattól, amelyhez gazdaságilag, szellemileg és sztratégiailág, évszázadokon át tartozott. * * * A Kanadai Magyarok Szövetsége (Toronto) nevében Tömöry Jenő elnök memorandumban fordult Louis St. Laurent miniszterelnökhöz a magyarországi orosz megszállás megszüntetése ügyében.. St. Laurent miniszterelnök értesítette a Szövetséget, hogy a beadványt Lester Pearson külügyminiszterhez továbbította.
