Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1955-07-15 / 7. szám

*-ik OLDAL "KRÓNIKA” 1955 julius. szág nem akarja másokra felkény­­szeriteni a maga életformáját. Erősek leszünk lelki és anyagi erőink tudatában és a jog védel­mében. De kinyújtjuk kezünket mindazok felé, akik becsületesen nyúlnak utána és hajlandók szá­munkra ugyanazon jogokat, mél­tányosságot és szabadságot elis­merni, amelyeket mi elismerünk számukra. — Dulles külügyminiszter és én az amerikai delegáció többi tagja­ival együtt minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, hogy a világ elinduljon egy uj utón, — egy utón, amely hosszú és nehéz lehet, dé ha híven követjük, egy jobb és különbb életbe fog vezetni ben­nünket. Az elnök e megragadó szavai­hoz csak azt a forró kivánatunkat fűzhetjük hozzá, adja Isten, hogy az ő nemes szándékú optimizmusa igazolódjék a most kezdett, mér­hetetlen jelentőségű tárgyalásokon és azok a nagy ellentétek megol­dására, közte Rab-Magyarország és tragikus sorstársai szabadsága és függetlensége teljes helyreállí­tására vezessenek. * * * A genfi konferencia hétfőn, ju­lius 18-án reggel kezdődött; Az első napon Eisenhower elnök ve­zette a tárgyalásokat. A négy kormányfő előterjesztette kíván­ságait. Elsőül Eisenhower beszélt, nagyjában ugyanazon vonalon, mint julius 15-én, elutazása előtt tartott beszédében. Hat pontban állította fel követeléseit: 1. Németország egyesítése sza­bad választásokkal és teljes kül­politikai szabadsággal, 2. Szabad választások 4 rabországokban, 3. a Vasfüggöny megszüntetése, 4. a 38 év óta a nemzetek nyugalmát veszélyeztető nemzetközi kommu­nista aknamunka leállítása, 5. a fegyverkezések leszállítása, 6. az atomerő nemzetközi felhasználása békés célokra. Utána Eden angol és Faure fan­­cia miniszterelnök beszéltek, Eden pártolta a német egyesítés eszmé­jét és az oroszok megnyugtatására kölcsönös biztonsági szerződése­ket javasolt az egykori locarnoi egyezmény mintájára (támadás esetén a többiek egyaránt a meg­támadottat segítik) és Kelet-Né­­metország demilitarizálásával. Faure továbbmenően még kölcsö­nös fegyverkezési ellenőrzést is javasolt, ami az amerikaiaknál és angoloknál nem találkozott nagy visszhanggal. Bulganin orosz miniszterelnök megismételte az előző orosz jegy­zékekben s Molotov sanfranciscoi beszédében felállított követelése­ket, Német egyesítéshez és válasz­tásokhoz csak akkor hajlandó hoz­zájárulni, ha a németek nem men­­neg együtt a Nyugattal és kilép­nek a NATO-ból. A NATO-t és Amerika külföldi repülőbázisait feloszlatni kívánja, az amerikai haderő távozzék Európából, stb. Nyájaskodó hangon, de annál vakmerőbben változatlanul a régi kívánságokat hozta elő, amelyek célja, hogy éket verjenek a szö­vetségesek közé és Amerikát ki­túrva Európából, könnyebbé te­gyék Europa bolsevizálásának le­hetőségét, Tárgyalásokat sürge­tett Formosa ügyében és sürgette a kínai kommunisták felvételét az Egyesült Nemzetekbe. Kijelentet­te, hogy a rabországok szabadsá­ga helyreállításáról nem kíván tárgyalni, úgyszintén a külföldi kommunista aknamunka beszünte­téséről sem. A keddi második napon ideig­lenes napirendet állapítottak meg, amelynek tárgya első helyen a né­met kérdés, aztán sorrend szerint az europan biztonság ügye, a fegyverkezések leszállítása és ne­gyedik pontként ‘‘a Nyugat és Kelet közti érintkezés fejlesztésé­nek ügye”. Eisenhower elnök és Zsukov tábornok, orosz hadügyminiszter, A hatalom-bitorló magyaror­szági kommunisták központi napi­lapja, a Szabad Nép azzal rémit­­geti a szenvedő magyar népet, hogy ha a genfi konferencia meg­hozná az orosz kivonulást s a sza­bad választásokat, a feudalizmus és reakció korszaka szakadna Magyarországra. A junius 24-iki szám azt írja, hogy “a földesurak, gyárosok és csendőrök korszaka térne vissza és erre nem vágyik a magyar nép”. Mi egyetlen osztály uralmát sem akarjuk a többi fölött, hanem min­den osztály boldogulását, jólétét egymás mellett, a földművelők, munkások, értelmiségiek, iparo­sok, kereskedők szabad egyéni életlehetőségét és együttműködé­sét valamennyiük jó életviszonyai biztosítására és az általuk alkotott nemzet felvirágzására, gazdago­dására, üdvére. Amikor a bitorlók vezérorganu­­ma aggályát fejezi ki, hogy az ál­taluk politikailag és gazdaságilag megsemmisített, régi társadalmi osztályok feltámadnának, egyben önkéntelenül bevallja, hogy fél a szabad választásoktól, félti azt a diktatórikus erőszak-uralmat, ame lyet a kommunista klikk az orosz fegyverek védelme alatt, a több­ségi népvélemény elfojtásával és a nemzetközi egyezmények csa­lárd kijátszásával teremtett meg és kényszeritett fel azóta is a sza­­badságszeretetében törhetetlen magyar népre. Régóta tudjuk és többször szó­vá is tettük, hogy az óhazai kom­munisták ennél is nyugtalanítóbb híresztelésekkel próbálják félreve­zetni az óhazai népet. Azt akarják elhitetni vele, hogy az emigráció­ban élő és orosz kivonulás és sza­bad választások esetén hazatérő magyarok zöme fascista, akik az 1944-45-ös időket akarnák vissza­hozni, amelyekre borzongva gon­dol. Tévednek, ha azt hiszik, hogy a magyar nép ez okon beletörődne uralmukba. A magyar nép tisztá­ban van azzal, hogy egyik rend­szer bűnei nem igazolják a másik­nak bűneit és elvet minden szél­sőséget, mert azok csak véres fel­fordulást, bajt, vészt, tragikus bal­sorsot hoztak. Nem lehet megté­veszteni a fascizmus mumusával, mert tudja, hogy a középutnak, a nyugodt békés fejlődésnek, szer­ves haladásnak erői vannak túl­súlyban az emigrációban, olyan akik a második világháborúban együttműködtek a németországi fronton és ezidőből személyes is­meretségben vannak, hétfőn be­szélgetést kezdtek egymással, de Kruscsev, az orosz kommunista párt első titkára mihamar csatla­kozott hozzájuk. Minden delegáció tiz taggal vesz részt az egykori Népszövet­ség palotájában folyó konferen­cián. Orosz részről jelen van Mo­lotov és Gromyko is. Adenauer nyugatnémet kancel­lár Svájcban, Genf közelében tar­tózkodik, hogy szükség esetén egyes kérdésekben konzultálható legyen. erők, amelyeknek iránya teljesen megfelel az ő sóvárgásainak, azon vágyának, hogy annyi szörnyű viszontagság után végre a nyu­godt, prosperativ, termő nemzeti élet békés kerékvágásába jusson. Ezeket várja haza, hogy velük együtt egy kiegyensúlyozott nem­zeti élet útját építse. Emlékszik a fenkölt emlékű IV. Károly király nagy nemzet-meg­­ujitó szándékaira, a föld és a mű­hely robotosait az alkotmány sán­caiba, a jogok teljességébe befo­gadni akaró, nagy törekvéseire, igazságosabb birtokviszonyokat s szociális állapotokat áhitó elgon­dolásaira, amelyek kivitelében az első világháború gyászos végfor­dulata akadályozta meg. Ezt a po­litikát kívánja, hogy a közel négy évtizedes, vészes tanulságokkal teli, szörnyű történelmi közjáték után éhhez, a mindenki számára megelégedettséget hozni akaró, emberséges, józan és bölcs irány­zathoz, Károly király abbamaradt, dicső terveihez, ‘‘befejezetlen szim fóniájához" történjék visszatérés. A szimfónia folytatására nem­csak a jog és törvény erejénél, de egyéni elhivatottságánál, képessé­geinél fogva senkisem illetéke­sebb, mint Károly király szellemé­nek méltó utóda. Ottó trónörökös, akiről minden tájékozott magyar tudja, hogy lelkes népszeretettel, szociális érzülettel eltelt ember és olyan Magyarországot akar, amelyben a társadalom minden becsületes tagja megtalálja a maga tisztességes polgári megélhetését, méltő exisztenciáját. Egyetlen osz­tályt, egyetlen réteget, egyetlen tisztességes embert sem akar ki­zárni a nemzetből, mindenkinek királya, gyámolitó államfője kíván lenni, mindenkit fel kíván emelni a polgári életviszonyok közé. Kirá­lyi pecsétjével szankcionálná a jó reformokat és ekként a törvényes király egyedülálló történelmi te­kintélyével biztosítaná e felemel­kedés maradandóságát, a nemzet jobb, nyugodt jövendőjét. Elég volt az olyan ‘‘reformkor­­szakokból”, amelyek csak zürza­­vart/bajt hoztak és amelyben a jó reformok állandósulása lehetősé­gét elsodorta a túllicitálok forra­dalmi hatalomvágya! Elég volt a lavinákból, amelyek áldásos refor­mok, tartós korszaka helyett min­dig csak nemzeti katasztrófákba, örvénybe vezettek! A törvényes királyság helyreállítása az egye­düli ut, a törvényes király pár­tok fölött álló tekintélye az egye­düli biztosíték, hogy a hasznos, közérdekű reformok megmarad­nak, állandósulnak és a nemzet fiai jobb jövőjének hosszú korsza­kát alapozzák meg! A kommunista rabtartók érzik, hogy ez az, amire a nemzet vá­gyik és ezért ragaszkodnak egy­­listás álválasztási rendszerükhöz, ezért gátolják meg a nemzet több­ségi akarata szabad megnyilvánu­lását. De aki ismeri a nemzet annyi gyötrelmen, megaláztatáson és szenvedésen átment lelkét és annak belpolitikai békevágyait, nem kételkedik abban, hogy a magyar nép túlnyomó többsége a mértéktudó, méltányos, közép­utas humanista haladás mellett van és annak nyugodt biztos réve után sóvárog. A nemzet nemcsak azzal az elég­tétellel tartozik önmagának, mél­tóságának és öntudatának, hogy az 1918-as és 1921-es nyugati és az 1945-ös keleti erőszak megalázó, jogtalan beavatkozásá­val szemben helyreállítsa a jog­folytonosságot, de nyugodt fejlő­dési érdekei is ezt sugalják számá­ra. A legitimizmus pártokfeletti és minden táborban vannak megértő hivei, akik benne látják a jövő Magyarország konszolidált hala­dásának legjobb fundamentumát. Abban a biztos tudatban kívánják a genfi konferencia sikerét, az oroszok kivonulását, a valóban szabad választásokat, a nemzet valódi függetlenségét, hogy min­den magyar, aki megelégelte a provizóriumokat, bizonytalansá­gokat, csöbörből vödörbe jutáso­kat, örvénybe, katasztrófákba tor­koló, vészes lavinákat, oda fog állni a történelmi magyar király­ság helyreállításának eszméje mel­lé, hogy elősegítse egy testvéribb uj Magyarország zavartalan kié­pítését, a nemzet elindulását és zavartalan előrehaladását uj meg­erősödése, csillagának újabb kira­gyogása, egy boldog és fényes uj Millenium felé! SZENT ISTVÁN ÜNNEP NEW YORKBAN. Az Amerikai Magyar Katolikus Liga országos szervezete ebben az esztendőben augusztus 14-én fog­ja megünnepelni Szent István ki­rály napját a new yorki St. Pat­rick katedrálisban. Msgr. Tanos Árpád pápai prelátus Cleveland­­ból fog New Yorkba jönni, hogy a jelenlévő sokezres magyar hall­gatósághoz magyarul szóljon. Az egyházi ünnepségen résztvevő Spellman kardinálist Msgr. Szabó János pápai prelátus, a Katolikus Liga ügyv. alelnöke köszönti és mondja az angolnyelvü ünnepi be­szédet is. Az amerikai magyar egység legszebb bizonyítéka lesz az augusztus 14-iki Szent István­­napi ünnepség New Yorkban. Kérjük New York és a szom­szédos államok magyarságát ve­gyen részt a szentmisén, amely a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepének kiemelkedő eseménye lesz. Ha Magyarország felszabadulna...

Next

/
Thumbnails
Contents