Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-03-15 / 3. szám
6-ik OLDAL KRÓNIKA” 1955 március. Az intelfektuellek küldetése a modem világban r* Ezen a címen tartott nemrégiben nagy feltűnést keltő előadást a madridi egyetem hallgatói előtt Őfelsége, a Király, melyet több, nagy európai lap részletesen ismertetett. Talán nincsen még egy olyan magánember, akinek politikai megnyilatkozásait olyan érdeklődéssel figyelik és méltatják, mint II. Ottóét, mert annak, amit mond, nemcsak mélyen vágó értelme van, hanem egyúttal megmutatja azokat az utakat is, melyeken haladnunk kell, ha ősi európai és keresztény kultúránkat meg akarjuk tartani. A madridi egyetem hallgatói előtt tartott előadásán korunk lényeges problémáival foglalkozik és elsősorban ahhoz a fiatal generációhoz beszélt, melynek soraiból a jövő inteligenciája kerül ki. Amikor itt gondolatait részletesen ismertetjük, szóljanak ezek annak a világ minden tájába szétszóródott magyar fiatalságnak, akikben még élnek azok az örök ideálok, melyek népünket naggyá, Európát a keresztény kultúra bölcsőjévé tették és akik hajlandók egy szebb, boldogabb Magyarország feltámadásáért dolgozni, tanulni és küzdeni. Előadása elején az intellektuelleket, ahhoz a kis keresztény csoporthoz hasonlítja a Király, akik a régi Rómában rettenhetetlenül szálltak síkra hitükért és akik bátor hitvallásuk révén megvetették az alapjait a keresztény kultúrára felépített Európának. Ugyanez a hivatás vár a mai inteligenciárá. Elsősorban az ő magatartásuktól fog függni, hogy miképen alakul majd a világ sorsa. Mai tragédiánk okai elsősorban abban keresendők, hogy az európai népek valláserkölcsi élete meg lazult, hogy az isteni törvényeket félretolták és ezekkel ellentétes utakon keresik boldogulásukat. Ha nem akarjuk azt, hogy a modern barbárság diadalmaskodjék Európa felett, úgy Krisztus tanításaihoz kell visszatérnünk. Csak két lehetőség áll fenn, vagy keresztény lesz újra kontinensünk, vagy pedig menthetetlenül elpusztulunk. Ebből az" a kényszerű szükségesség származik, hogy az intelektuellek legfontosabb feladatuknak a keresztény szellemiség felélesztését tekintsék. A mai hitetlenségért ugyanis elsősorban az intellegenda felelős. Az értelmiségi osztályok voltak azok, akik aláásták a keresztény Európa alapjait. Az uj pogányság felülről jött és ezért a megújhodás is csak felülről jöhet. Nem uj filozófiai irányzat kidolgozását várja a világ a mai inteligenciától, hanem tetteket, élő példát a keresztény életre. Ha a szellemi elite, valóban ki akarja érdemelni ezt az elnevezést, úgy teljes odaadással, feltételek nélkül kell teljesítenie ezt a hivatását. “Dinamikus szellemiség kell, hogy áthassa Önöket, mert a megoldandó feladat nem csekélyebb, mint az Evangélium ujrameghirdetése. Európa missziós terület lett és ezzel megadatott a cél, melyet csakis a keresztény történelem nagy apostolainak példája nyomán lehet megvalósítani”. Ne szégyeljük hitünket, hirdessük büszkén és fennhangon, merjünk áldozatokat hozni érte, mert csak igy tudjuk az ellenséget legyőzni. Halk és félénk szavakkal nem fogjuk meggyőzni tudni a tévelygőket. Ugyanígy elengedhetetlen az is, hogy a szellemi elite a krisztusi tanításoknak megfelelően éljen. “Aki maga nem úgy él, mint ahogy azt hirdeti, az nem fog hívekre találni”. “Amire szükségünk van az egy uj generáció, mely apostoli buzgalommal, élő hittel és különösen azzal a szilárd elszántsággal van megszállva, hogy a keresztény tanok vezér elveit úgy a privát, mint a politikai, szociális és gazdasági életben megvalósítsa”. “A szellemi foglalkozást űző ember politikai ember, vagy helyesebben: azzá kell válnia. Embertársait nem tekintheti egyszerűen levegőnek és ebből származnak a kényszerítő kötelezettségei. Magasabb képzettségénél fogva elsősorban arra hivatott, hogy a társadalmat melyben él, ispirálja”. A családon kívül még van több olyan közössége az emberi társadalomnak, melyekben a hivatása tudatában élő intellektuéllnek ott van a helye. Ilyenek pl. a községi tanácsok, a szakszervezetek, a kamarák, stb. Csak természetes, hogy a képzett elemeknek az állami élet vezetéséből is ki kell venni részüket. Egyszerűen azzal térniki ez alól a kötelezettség alól, hogy a politika piszkos mesterség, melytől a rendes embereknek tartózkodniuk kell, nem egyébb, mint a félelem és gyávaság leplezése, mivel a politika mindég azoknak a tükörképét vetíti viszsza, akik formálásában résztvesznek. Az igazi intellektuellnek mindég tisztában lesznek azzal is, hogy nemcsak saját népük és hazájukkal, hanem egész Európával szemben is vannak kötelezettségeik, melynek hazájuk egyik alkotórésze csupán. Ennek a felismerése fogja megszabni magatartásunkat Európa integrálásával kapcsolatosan. Egy világban, melyben olyan hatalmak, mint az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kina vezetőszerepet töltenek be, a kis és közepes nemzetek szavának nincsen nagy súlya. Szükségszerűen következik ebből kontinensünk egyesítésének célszerűsége. A kérdés csak az ennél, hogy milyen szempontok alapján történjék ez az egyesülés? Azt akarjuk-e, hogy Európa léleknélküli, uniformizált épület legyen, egy hatalmas gyár, melyet egy központi, agyonbürokratizált gépezet dirigál? Vagy úgy akarjuk Európát egyesíteni, hogy az sokféle tagozottságának szinthézise legyen, nagy tradícióinak, a szabadságnak, az emberi jogok tiszteletben tartásának és a szépségSZÉPMÜVÉSZETI KIÁLLÍTÁS WOODBRIDGE, N. J.-BEN. Március 18-án, pénteken délután 2 órakor nyílik meg az Amerikai Magyar Kulturegyesület szépművészeti kiállítása, a magyar r. k. hitközség nagytermében, közvetlen a templom mellett. A kiállítás hat napig fog tartani. Szombat este osztják ki a dijakat és diplomákat, vasárnap délután a kiállítást rendező magyar egyesület márciusi ünnepélyt tart. A tavalyi kiállítás sikere, valamint az a gyakran hangoztatott óhaj, hogy rendszeresítsék a magyar tehetségeknek az amerikai közönség előtti bemutatását, késztette az egyesületet arra, hogy a második kiállítást nagyobb méretekben rendezze. A magyar és amerikai festőművészek müvei mellett szobrok, kerámiai tárgyak és a himzőmüvészet remekei fogják gazdagítani a kiállítást. Belépődíj nincs. Markos Lajos és Juharos István festőművészek ismét resztvesznek a kiállításon. Tavaly ők vitték el az első és második dijat. A jelen kiállításon Raskó Aurél elismert nagy magyar festőművészünk, a francia Szépművészeti Akadémia tagja is résztvesz több olajfestményével. nek hü tükörképe? Ezt magunknak kell eldöntenünk. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a Luxemburgban és Strasbourgban folyó kísérletek, melyekkel Európa egyesítését el szeretnék érni, inkább a materialista technokrácia alapján és nem a keresztény elvek, a kontinens föderalista tradícióinak figyelembetartásával történnek. A haza fogalmát “gazdasági térséggel”, túlméretezett szindikátusokkal, névtelen társaságokkal és egy óriási bürokratizmussal akarják elhomályosítani. Az európai gondolatnak ilyen kiforgatását a keresztény intelligenciának el kell vetnie. Ehelyett Európának a keresztény szellemiség alapján való egyesítéséért kell síkra szállnia, a-rAlrnn p*» —l --1"'« »•« — »-J- - VHf juiviy cxvuwi egész kultúránk ered. A szellemi elite azonban nemcsak politikai téren felelős a helyzet alakulásáért, hanem szociális vonatkozásokban is. Ezek az embertársainkkal szembeni feladataink ma az atomkorszakban még sokkal fontosabbak, mint a múltban voltak, A modern technika forradalmi újításokhoz vezetett az egész világban. Tőlünk függ, hogy ez a fejlődés az emberiség kárára, vagy hasznára legyen. Szolgáljon ennél mementóul a múlt század iparosítási folyamatával beköszön tött szociális válság. A vezető rétegek akkoriban még rég eltávolodtak Istentől és a keresztény, szociális erkölcstől. A gazdagok, kihasználva a gépi erőt, kizsákmányolták a munkavállalókat. A korlátokat nem ismerő kapitalizmus győzelme sorozatos katasztrófákhoz vezetett és nem utolsó sorban két véres világháborúhoz. “Milyen máskép történhetett volna minden, ha az akkori iparosítás kresztény szellemben ment volna végbe.” “A keresztény szociális Programm alapjaiban különbözik a materializmusétól. A kereszténység védi az emberi méltóságot és szabadságot, a materializmus viszont rabszolgaságba hajtja az embert.” “Szociális magatartásunk irányvonala az igazságosság legyen. A vagyonra való jogunkat alá kell rendelni a természetjognak.” Ez nem ütközhetik mások érdekeibe. Mindenkinek joga van munkára, családalapításra, az övéinek eltartására és méltó, szabad életre. Arra kell törekednünk, hogy minél több szabad exisztenciát teremthessünk, hogy minél többen rendelkezzenek saját vagyonnal és birtokkal. Ez is a keresztény szociális tanok egyike. “Ha ezt megvalósítjuk, akkor magától megnyílik az ut, melyen a feltornyosuló problémákat megoldhatjuk és azt a még egyenlőre felbecsülhetetlen hasznot, melyet a nuklear-energia korszaka rejteget számunkra, az emberi társadalom összes osztálya között igazságosan eloszthatjuk.” Korunk intellektuelljeire ezért dicsőséges feladat megoldása vár, mert arra hivatottak, hogy nagy horderejű kérdésekben hozzanak döntő határozatokat. Alkalom nyílt számunkra kultúránkat megújítani, a világot az igazságosság és a felebaráti szeretet jegyében in ui rí>* arrormaim es . _naet létrehozni, mely az isteni örökkévalóság értékeire épült fel. Az uj szellemi elitere váró feladat nem könnyű, de az a tény, hogy ez a nagyszerű lehetőség az ő vállaikon nyugszik, többet kell, hogy jelentsen számukra, mint a nyugalmas, polgári élet. “A ma fiatal intellektuelljei előtt egy vízió nyílik meg, mely szebb a legszebb gyermekálmainknál; egy olyan életre való kilátás, mely nem kevésbbé becses, mint a keresztes lovagoké, vagy az első misszionáriusoké volt. És ha az ifjúság e munkájához apostoli hivatásának teljes tudatában lát hozzá, az a tudat fogja erejét megacélozni, hogy tőle függ, milyen sors felé halad a világ.” Fejezte be szavait az illusztris előadó. II. Ottó itt közölt gondolatai feleletet adnak sokak számára, akik korunk problémáinak megoldása felett gondolkoznak és nyitott szemekkel figyelik az eseményeket. A tanács, melyet a Király a fiatal intellektuelleknek ad, megszívlelendő. Legjobban talán az a magyar fiatalság fogja a bennük rejlő igazságot megérteni, mely a rabhazában az atheista materializmus igája alatt nyög és lelke mélyéből keresi a szebb, emberibb világhoz vezető utat. T. M. L. LAPUNK New Yorkban a yorkviliéi újságárusoknál, az East 79-ik és S6-ik uccákban és környékükön lévő ujságstapdeken, valamint a Kerekes-féle könyvkereskedésben (208, E. 86th St.) és Kosmos könyvboltban, 1582 First A ve. is kapható.
