Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-12-15 / 12. szám
12 “KRÓNIKA” 1955 december. Anticommunist AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY Kommunista-ellenes AMERIKAI MAGYAR HAVILAP ESTABLISHED 1943 KRÓNIKA Editor — SÁNDOR TARCZ — szerkesztő Published every month by “KRÓNIKA” Hungarian Press 370— 7th AVE. SUBSCRIPTION; LL S. of AMERICA and CANADA $2.00 PER YEAR NEW YORK 1, N.Y. ELŐFIZETÉSI DIJ; az Egyesült Államokban és Canadában $2.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY - 10c. - EGY PÉLDÁNY ÁRA német kormány, nem minden gyanítok nélkül, azt hiszi, hogy e címen nagyszámú kémet és propagandistát akar becsempészni. — Még kevésbbé tetszik neki, hogy Moszkva követül Valerian A. Zorin helyettes külügyminisztert nevezte ki, — aki tudvalévőén az orosz külügyminisztérium középeuropai osztályának volt a vezetője, majd prágai követ lett és az 1948 februári prágai kommunista puccsot irányította... A konferencia záróközleményén kívül, amelyet Molotov is aláirt és amely szárazon regisztrálja a konferencia lefolyásának tényét, de semmiféle eredményről vagy előrehaladásról nem beszél, a nyugati külügyminiszterek a német néphez intézett nyilatkozatot is adtak ki. Ebben kifejtik, hogy a Szovjet azért nem járul hozzá a szabad választások alapján való egyesítéshez, mert ez a keletnémet kormány megszűnését vonná maga után, továbbá, hogy a Szovjet biztonsági javaslatát nem fogadhatták el, mert két Németország fenntartását javasolja. A kudarcért tehát a Szovjetet illetik felelősséggel és ígérik, hogy továbbdolgoznak az egyesítésért. FOLYTATÓDIK A HIDEGHÁBORÚ! Mint lapunk novemberi lapzárása miatt csak röviden jelezhettük, teljes fiaskóval végződött a genfi külügyminiszteri konferencia, november 17-én, két nappal előbb, mint annak három hétre tervezett időtartama. Molotov az utolsó napokban még azzal kísérletezett, hogy kössenek kölcsönös biztonsági szerződést a német kérdés megoldása nélkül, de a nyugati szövetségesek ezt visszautasították, miután júliusban, Genfben Eisenhower elnök és Bulganin orosz miniszterelnök abban állapodtak meg, hogy a német kérdést együtt kell megoldani az európai biztonság kérdésével. így elkerülhetővé vált a probléma, hogy a Nyugat kölcsönös biztonsági szerződéseket kössön-e a Szovjetblokk kormányaival, köztük a rabországi csatlóskormányokkal is és ezzel megerősítse a mai szabadságfosztó helyzetet, statusquot, ami nagyon próbára tette volna a rabnépek kitartását-Előrelátható volt, hogy a zöldasztalnál nem halad előre az igazi béke ügye. Ezt Dulles külügyminiszter is elismerte beszámolójában és a német egyesítés elmaradását azzal magyarázta, hogy “a Szovjet nem volt hajlandó megfizetni érte az árat”. Kezdettől nem hittük, hogy Moszkva bármit is változtatna a kommunista terjeszkedési politikáján és kész volna feladni németországi helyzeti előnyeit, nem is említve a rabországokat. Ismét kiderült, hogy a világuralomra törő kommunizmussal vajmi csekély kilátása van a konferenciázgatásnak. Dulles kívánságára a záró-közleményben nem is esett szó arról, hogy, mint a francia és angol külügyminiszter szerette volna, uj konferenciát tűzzenek ki a jövő évre. Dulles abban reménykedik, hogy újabb konferencia nem fogja késleltetni a nyugatnémet haderő megszervezését és azzal érvel, hogy ha a Szovjet lényegesen meg nem változtatja mostani álláspontjait, újabb konferenciának semmi értelme nem volna. Molotov beszédmodora az utolsó napokban már újból a saját és néhai Vishinsky durva, gyalázkodó hangjára emlékeztetett. A Vasfüggöny továbbra is megmarad, visszatér a régi hang is, a hideg háború pedig még inkább elvadulóban van. A Középkeleten a Szovjet folytatja kísérleteit, a fegyverszállításokat az arab országoknak és talajt akar ott előkészíteni a kommunizmus számára. Bulganin orosz miniszterelnök és Kruscsev első párttitkár a most lefolyt indiai és burmai- “baráti látogató kőrútjukat” a Nyugat elleni féktelen izgatásra, rágalom-szórásra használták fel, a gyűlölet csak úgy áradt belőlük a Szovjetet Hitlertől megmentő angolszászok ellen. Tobzódásuk megmutatta, mennyire hamis volt a genfi mosoly. Uszító beszédeikben kiadták mindazon őszinte érzelmeiket, amelyeket a lefolyt hónapok képmutató taktikája idején magukba fojtani voltak kénytelenek. Igazolták azokat, akik nem hittek megjavulásukban. A hideg háború fokozódni fog nemcsak a Közép és Távolkeleten, de Európában is és kivált a német kérdésben várható, hogy a Szovjet nagy erőfeszítéseket fog tenni egy, Europa jövőjére nagyjelentőségű sikeres sakkhuzás érdekében• • • A legaktuálisabb európai kérdés a közeljövőben az lesz, vájjon Nyugat Németország, ahogy Moszkva kívánja, tárgyalásokba bocsájtkozik e az egyesítésről a keleti zóna bábkormányával, vagyis Moszkvával és megkerüli e ezzel a Nyugatot? Amig Adenauer kezében tartja Nyugat-Németország gyeplőjét, kevés valószínűsége van, hogy ez bekövetkezik, noha a Nyugat bizalma Adenauer iránt már nem oly szilárd, mint volt Adenauer szeptemberi moszkvai útja előtt, amikor is megígérte, hogy semmiféle egyezséget nem köt Moszkvában, de utóbb azon a címen, hogy különben Nyugat Németország nem kapja vissza a tiz éve visszatartott hadifoglyokat, megegyezett arra nézve, hogy Nyugat-Németország felveszi a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjettel. A foglyok hazaszállítása tényleg meg is kezdődött, de a megígért közel 9,000-ből alig tért vissza négyezer, amikor a Szovjet felfüggesztette a hazaküldéseket. Más források szerint csupán csak lelassította azokat, abból a célból, hogy a Bonn nyugatnémet fővárosban felállítandó követséggel kapcsolatos kívánságai érdekében nyomást gyakoroljon. Ugyanis rendkívül nagy számú “diplomáciai személyzetet” akar az uj követségre és konzulátusra Nyugat Németországba küldeni és a nyugat-A Szovjet kétségtelenül arra spekulál, hogy ha a 80 éves Adenauer, mint várható, visszavonul, utódja nem lesz annyira elzárkózó. Európai és magyar szempontból azt kell kívánni, hogy e várakozásában teljesen csalódjék. Egy olyan Németország, amely a Szovjettel eszövetkezik és vele jó viszonyt akar, az egyesítés után nyilván lojálisnak mutatkoznék a Szovjet iránt Magyarország és a többi rabországok ügyében- A német-orosz szövetkezés tehát nem volna magyar érdek, mégkevésbbé a Nyugat és az antikommunista világküzdelem érdeke. Nyugat Németországnak Nyugat táborában a helye. A nyugati államgondolat és a kommunizmus világmérkőzése folyik, jelenleg politikai és szellemi eszközökkel és ebben a harcban nem lehet semlegesnek lenni, mert olyan eszmények védelméről van szó, amelyek nélkül az élet elvesztené egyéni jellegét, mindazt, ami az élet izét zamatát, színét megadja, ami az életet élni érdemessé teszi. Az emberi szabadságért megy a nagy harc és a német nép most alkalmat kap, hogy a szabadság oldalára való odaadó lecsatlakozással feledtesse, amit Hitler és társai vétettek a nemzeti és emberi jogok ellen! # « » Dulles visszaérkezve Géniből, beszámolt a rádión és egyben közvetítette Eisenhower következő üzenetét az amerikai nép számára: “Tudom, hogy semmiféle kudarc és az előbbrejutás semmilyen akadálya sohasem fogja visszariasztani ezt a kormányt és népünket az igazságos és tartós békéért való erőfeszítéseitől. A sikert elérni hosszú időbe telhetik, de semmisem segíthet inkább elérni azt, mint az erő, a hatalom, 165 millió szabad amerikainak szellemisége. E fényes célra törekedve, országunk sohasem fog meghátrálni”. Dulles hangoztatta, hogy sem az elnök, sem ő sohasem tekintette csodaelixirnek a “genfi szellemet” és az elnök meg is mondotta, hogy annak a külügyminiszteri konferencia lesz az érdemleges próbája. A próba nem vált be, de úgymond, a Szovjet felhagyott a becsmérlésekkel és fenyegetésekkel és e tekintetben a genfi szellem még fennáll. Reméli, hogy az az ellenséges szellem és elfogultság, amely azelőtt jellemezte a Nyugat és a Szovjet közti viszonyt, nem tér többé vissza. Azóta Bulganin és Kruscsev indiai utján a legteljesebb mértékben visszatért! Dulles hivatkozott arra, hogy az Egyesült Államok nem szállította le védelmi felkészülését, éberségét a konferenciák miatt és nem is fogja leszállítani, amig a veszélyek fennállnak; a genfi konferencia tehát semmit sem változtatott haderő programmunkon. Kiemelte a nyugati minisztereknek a konferencián mutatott egységét és együttműködését, amelyet biztató jelnek tart a jövőben a Szovjettel folytatandó tárgyalások esetére. — Hiszünk, — mondotta, — mindenkinek az igazságra és a nemzeteknek a szabadságra való jogában, valamint minden embernek azon, Istentől nyert jogában, hogy érzése és lelkiismerete szerint gondolkodhassék és alkothasson véleményt. Sohasem fogunk lankadni e célok elérésében és nem fogunk kötni olyan úgynevezett békét, amely elalkudja e célokat- De ezen, nemzetünkre alapítása óta jellemző célokat csak erőhatalmi beavatkozás, gyűlölet és igazság-torzítás nélkül tudjuk és fogjuk követni. Törekvésünk, hogy továbbra is barátságot és megértést keressünk az orosz néppel, mint egésszel és az igazságot használjuk nemzeti politikánk eszközéül. » ® » Amerika jóakarata, amellyel a rabnépek szabadság-ügye iránt viseltetik, vitathatatlanul őszinte és becsületes. Valóban megilleti a rabnépek igaz hálája érte. A helyzet tragikuma ott van, hogy Dulles az igazságról, mint az ily arányú amerikai külpolitika legfőbb eszközéről beszél. De azt az igazságot, ha nem áll mögötte hatalmas erőfölény nyomása, sohasem fogja elfogadni igazságul Moszkva. Más a szabadvilági igazság és más a kommunista ‘ igazság , ég és föld, tűz és viz a kettő! A kommunistákat, kivált Moszkvát nem lehet meggyőzni arról, hogy a mi igazságunk az igazi igazság! Moszkvával csak fölényes erőhatalmi pozícióból lehet boldogulni. Mi már ennél maradunk, akármennyire elkoptatottnak látszik is ez a megállapítás. A két genfi konferencia ugyanis semmi mást nem igazolt, csakis kizárólag[ ennek igazságát!
