Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-15 / 1. szám
2-ik OLDAL “KRÓNIKA” 1955 január. MINDSZENTY ÜNNEPÉLY NEW YORKBAN. Az Amerikai Magyar Katolikus Liga rendezésében lélekemelő Mindszenty-ünnepség folyt le Karácsony másodnapján a new yorki Szent István r. kát. egyházközség Fehér Termében, a hercegprímás letartóztatásának hatodik évfordulója alkalmából. Az ünnepségen a Koreában tartózkodó Francis J. Spellman new yorki biborosérsek, a magyar nép nagy barátja képviseletében Msgr. Philipp Furlow mondott együttérző, szép beszédét. Friedrich Vorbeck, a “United Organizations for Freeing of Cardinal Mindszenty” New Yorkban székelő országos szervezet elnöke mutatta be az ünnepség angol nyelvű főszónokát, Alvin M. Bentley republikánus kongresszusi képviselőt, akinek az ezidőszerinti amerikai külpolitikáról és a kongresszus jelenlegi nézeteiről felvilágosítást nyújtó, magvas beszédét lapunk más helyén részletesen ismertetjük. Az ünnepség magyarnyelvű főszónoka dr. Kertész István amerikai egyetemi tanár, volt külügyminiszteri osztályfőnök, majd római követ volt, aki előkelő színvonalú, igen értékes előadásban méltatta a hercegprímás martiriumát. A hercegprímás szabadonbocsájtásáról' szállongó híresztelésekre hangot adott a közfelfogásnak, mely szerint a hercegprímás mindaddig nem tekinthető szabadnak, amig egyházi méltóságába vissza nem helyezték és nem gyakorolhatja azt teljes szabadsággal. Az ünnepséget gyönyörű élőkép és nemzeti és vallási szellemű kórusok tették változatossá dr. Kilián Csaba O. F. M. átszellemült rendezésében. A gazdag műsort, amelyet Ft. Szlezák Imre plébános vezetett, számos kitűnő zene- és énekszám tarkította. Felszólalt dr. Szoó József, a Katolikus Liga new yorki világi elnöke és Jaeger Lajos, az Amerikai Magyar Szövetség keleti kerületének újonnan megválasztott elnöke is. A hallgatóság soraiban az amerikai magyarság és menekült politikusok nagy számban vettek részt, pártállásra és felekezeti különbségre való tekintet nélkül elhozva hódolatukat a magyar szabadság történelmi nagy mártírja iránt. törekvéseit. Ez értelmezésekre akarok itt ma válaszolni. — Mindazoknak számára, akik hallják hangomat (a beszédet a Voice of America angolul és magyarul sugározta Rab-Magyarországra. Szerk.) kijelentem, hogy kormányunknak a Vasfüggöny mögötti rabnépek iránti politikája egy betűt sem változott és nem is fog változni a jelenlegi kormány alatt. December 16-án, vagyis tiz nappal ezelőtt a következő szavakban kaptam megnyugtatást a State Departmenttől ( külügyminisztérium. Szerk.): “Ez a kormányzat nem nyugodott bele a rabnépek mai sorsába; sohasem lesz szerződő fél semmiféle olyan egyezményhez, amely megerősíti vagy meghosszabbítja a Szovjetzsarnokságnak való alávetettségüket és a helyzettől megengedett, békés eszközökkel törekszik arra, hogy e szolgaságba került nemzeti csoportok visszanyerjék igazi szabadságukat és függetlenségüket”. — Bizonnyal hallották, vagy olvasták Dulles külügyminiszter legutóbbi chicagói beszédét, melyben kijelentette: “A Szovjetkormánnyal való tárgyalások anyagát szükségképen korlátozza a rabnépek ügyében fennálló magatartásunk, mert a Szovjet tudja, hogy nem kötünk oly egyezséget, amely emberek vagy nemzetek rabságát jóváhagyná vagy állandósítaná”. És a State Department személyileg “biztosított engem, hogy azon célunk, hogy békés eszközökkel dolgozzunk olyan Europa megteremtéséért, amelyben a rabnépek szabadon választhatják meg kormányukat és társadalmi és gazdasági berendezésüket, változatlanul fennáll. — Remélem, hogy kormányunk e hivatalos politikai nyilatkozatai viszontbiztosítást jelentenek a rab népek számára, hogy nem felejtettük el és nem fogjuk elfelejteni őket és nem kötünk olyan úgynevezett alkut a Szovjettel, amely a szó bármely értelmében azt jelenthetné, hogy megnyugszunk rabsorsunkban. Mitöbb, kijelenthetem, meg vagyok győződve, hogy az amerikai nép nagy többsége áhitja és reméli, hogy eljön a felszabadulás napja, mégpedig hamar. — Tisztázni szeretnék egy dolgot, amely körül sok félreértés mutatkozott. Nem lesz a szó betű szerinti értelmében úgynevezett felszabadító háború. Az amerikai nép nincs felkészülve arra és nincs szándékában, hogy külön a rabnépek felszabadítása céljára háborút viseljen. Az atom- és thermonuclear-háboru borzalmai tulnagyok számunkra ahhoz, hogy bármikor is magunk indítsunk háborút. De ha minden béke-törekvésünk dacára, háborút kényszerítenek reánk, nem fogunk meghátrálni borzalmai elől, bármily katasztrofálisak is legyenek azok. A FELSZABADÍTÁS AMERIKA ÉRDEKE IS. — A világ minden népei békére vágyakoznak. Senki sem kívánta jobban a békét, mint Mindszenty bíboros. De másrészről sohasem fogjuk valamely méltatlan áron megvásárolni a békét. És meg vagyok győződve, ha nem a mi elhatározásunkból háború lesz a Szovjettel, nem fogunk visszariadni attól, hogy azt mindaddig folytassuk, mig a nemzetközi kommunizmus hatalmát mindenütt le nem vertük és el nem pusztítottuk. — Ekként azt mondhatom Önöknek, hogy ha folyik is beszéd a békés együttlétezésről, amelynek megvalósítása szerintem sohasem lehetséges, a felszabaditási politika épp úgy része nemzeti céljainknak, mint eddig is volt. Vannak békés módok és eszközök, amelyekkel a felszabadításért dolgozhatunk s róluk kívánok most röviden beszélni. — Hitem szerint, amikor békés felszabadításért dolgozunk, valójában a Szovjetunió feletti győzelem azon egyetlen módját választjuk, amely elkerülhetővé teszi úgy a Szovjet előtti szégyenletes kapitulációt, mint egy általános atomháborút, amelyben nem volna sem győztes, sem legyőzött. Ebből látható, hogy a felszabadításnak békés eszközökkel való elérése saját nemzeti érdekünk és az kell legyen a jövőben is; igy tehát ez a törekvés kormányunk Szovjettel szembeni politikájának továbbra is része kell maradjon. Bentley itt kifejtette, hogy az amerikai kommunista párt betiltására vonatkozó kongresszusi határozatnak gyakorlatilag is érvényt kell szerezni az egész vonalon, már azért is, hogy barátainkat és szövetségeseinket arra sürgethessük, hogy hasonló lépéseket tegyenek saját országukban is. Majd állást foglalt a kommunista uralom alatti országokkal való bárminemű kereskedés ellen, mert bizonyos értelemben minden áruszállitmány, amely Vasfüggönyországnak megy, hadianyag-szállításnak és még az élelmiszerszállítás is a kommunista rezsimek fennmaradási érdeke kiszolgálásának tekintendő. Állást foglalt amellett is, hogy azokat, kik életük kockáztatásával kimenekülnek a Vasfüggöny mögül, baráti jövevényekként pártfogásba kell venni. Majd igy folytatta: SZABADSÁG-LÉGIÓK. — Ezzel kapcsolatban külön kell beszélnem a katonai egységekről, amelyeknek Nyugateurópában a katonai korban lévő menekültekből való megalakítására felhatalmazás történt. Noha e célra nagy összegek szavaztattak meg, az eddigi előrehaladás viszszatetszően lassú. Azt hiszem, hogy ily, a csatlóskormányok országaiból és magából a Szovjetből származó úgynevezett szabadságlégiók Nyugateurópában való jelenléte hatalmas vonzóerőt gyakorolna a Vasfüggöny mögötti katonai erőkre. Ily csoportoknak saját nemzeti zászlóik alatti fennállása mindenütt gyűjtőpontul szolgálhatna a szabadságszerető menekültek számára. Megjegyzendő, hogy emellett magának a szabad Európának védelméhez is mérhetetlen módon járulhatna hozzá és ezáltal megszabadítana bennünket Európában fennálló súlyos katonai kötelezettségeink egyrészétől. ULTIMÁTUMOT YALTA ÜGYÉBEN. — Kormányunknak gondosan felül kellene vizsgálnia a szégyenteljes teheráni, yaltai és potsdami egyezményeket, amelyek annyi rabnépet juttattak Szovjet-szolgaságba. Hitem szerint a Szovjetnek ultimátumot kellene küldeni, hogy azonnal hozza helyre e szerződések kötelmeinek megszegését, különösen a m i Németországot, Ausztriát és Lengyelországot illeti. Ha a Szovjet elveti ez ultimátumot, úgy vélem, teljesen indokolt volna, ha kormányunk hatályon kívülinek tekintené e szerződéseket és közölné a világgal, hogy azok az Egyesült Államok szempontjából nem léteznek többé. Őszintén remélem, hogy angol szövetségeseink képesnek éreznék magukat, hogy ez akciónkhoz csatlakozzanak. ÁLLAMVEZETÖK TALÁLKOZÁSA. — Sokat beszéltek a Szovjetvezetőkkel legfőbb rangfokon való közeli találkozás lehetőségéről. Ily konferencián való részvételünk számára csak egy mentséget fogadhatnék el és pedig azt, hogy némely ingadozó szövetségesünknek további bizonyságot szolgáltatna a reménynek hiábavalóságáról, hogy a Szovjet jelenlegi uraival bármely egyezség volna elérhető. Túlsók szomorú tapasztalatunk volt a múltban, semmint bármit is remélhetnénk egy újabb összejöveteltől. Még akkor is, ha több fennálló kérdésben kielégitő megoldás volna elérhető a kommu nistákkal, kérdem a történelem tanulságai alapján, milyen garanciánk volna, hogy az egyezményt a vörösök betartani akarnák? Nézetem szerint, szinte céltalan oly kormánnyal tárgyalni, amelynek a nemzetközi erkölcsről fennálló fogalmai annyira eltérőek a mienkéitől. Az egyetlen nyelv, amelyet a Szovjet jelenlegi urai megérteni és tisztelni látszanak, az erőhatalmi nyomás, amelynek alkalmazására azonban nincs szükség nemzetközi találkozásokra. DIPLOMÁCIAI SZAKÍTÁST! Majd a kommunista országokkal fennálló diplomáciai összeköttetések megszakításáról többi közt a következőket mondotta: — Sokat beszéltek a Vasfüggöny mögötti amerikai követségek úgynevezett megfigyelő posztjai értékéről. Magam is több mint két évig szolgáltam egy ilyen megfigyelő poszton (Budapesten. Szerkesztő) és megállapíthatom, hogy egyéni nézetem szerint ez az érték rendkívül korlátozott mérvű. A legtöbb, ha ugyan nem minden információ, amelyhez e révén hozzájutunk, könnyen megszerezhető más forrásokból és távolról sem áll arányban a beható propagandával és kémkedő tevékenységgel, amelyet a Szovjet diplomáciai tisztviselői országunkban kifejtenek. Ezenkívül, miként személyes tapasztalatból tudom, a Szovjet hivatalos politikája minden elképzelhető nehézséget é s akadályt útjába állít a kommunisták alatti országokban működő képviselőinknek. A méltánytalanságok és megkötöttségek, amelyek közül számosak személyi jellegűek, nemcsak megalázóak embereinkre, de talán még megalázóbbak országunk tekintélyére és befolyására. A rabnépeknek rendkívül nehezükre eshetik, hogy a tisztelet és csodálat bármely fokát megőrizzék az Egyesült Államok iránt, amikor látják, hogy tisztviselőit mily gúnnyal és megvetéssel kezelik, miként az napirenden van, amióta csak hivatalos képviseleteink fennállanak a Vasfüggöny mögött. — Szilárd és őszinte meggyőződésem tehát, hogy a Szovjettel és csatlóskormányaival való diplomáciai összeköttetés teljes meg-