Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-15 / 6. szám
1954 junius. •ikom KA’ 3-ik OLDAIi Párt-e a legitimizmus? Vitában, beszélgetésben bizonyára gyakran hallják, kedves olvasóink a kifejezést: legitimista párt. Akik használják, nem okvetlen rosszhiszemüek, csak épen megszokták, hogy azokat, akik a magyar probléma egyedüli megoldását a törvényes királyság visszaállításában látják, "legitimista párt’néven jelöljék meg. Végre is nem pártok alapján állitották-e össze, például, a Nemzeti Bizottmányt is? Nem a Párt-e a "népidemokratikus államélet’’ alapja odahaza a rabországban? Itt az Egyesült Államokban, vagy Angliában nem a pártok mérkőzé, se dönti-e el a kül- és belpolitikát? Párt és párt mindenütt, hát akkor miért ne legyen párt a legitimizmus is, amely ugyancsak politikai célok megvalósítását tűzte maga elé? Persze, vannak, akik nem ilyen ártatlanul keverik össze a törvényes királyság ügyét a pártkérdéssel, hanem célzatosan dolgoznak azon, hogy a külföldi köz_ vélemény és általában az avatatlanok előtt a legitimizmus jelentéktelen pártmozgalom színében tűnjék fel és egyszerű pártüggyé zsugorodjék a sok között. De hát hogyan is áll a kérdés, milyen alapon állítjuk mi. legitimisták, hogy nem vagyunk párt és nem eshetünk párt-beszámitás alá? Hogy erre felelni tudjunk, beszéljünk mindenekelőtt a pártokról általában és mutassunk rá néhány jellemző sajátosságra, amelyek minden politikai pártnak velejárói. 1. Deák Ferenc mondotta, hogy a politika az exigenciák, a követelmények tudománya, ami azt jelenti, hogy a jó politikus a nemzeti közvéleményben megnyilatkozó időszerű kiyánalmakkal számolva állapítja meg mindenkori állásfoglalásait. Tudjuk azonban, hogy a nemzeti közvélemény nem állandó a maga kívánságaiban. Változnak azok a történelmi fejlődéssel, a gazdasági viszonyok alakulásával, külföldi események kihatásaképen, sőt, igen gyakran egy-egy magávalragadó politikai személyiség porondra-lépésének következtében is. Ahogy mindezekkel számolnia kell a jó politikusnak, úgy kell belőlük levonniok a következtetéseket a politikai pártoknak is, hacsak népszerűségüket. szavazóik támogatását elveszíteni nem akarják. A pártok programmja tehát a közvélemény nyomása alatt változásoknak van kitéve. 2. Miden politikai párt célja: átvenni a végrehajtó hatalmat s a saját kormányzatán keresztül megvalósítani elveit. Erre a demokratikus közéletben két lehetőség van, egy abszolút és egy részleges. Az abszolút lehetőség akkor áll elő, ha valamelyik párt döntő győzelmet arat a választásokon s a maga embereit állíthatja minden kormányzati posztra. A részleges megoldás a választásokon több-kevesebb népszerűséghez jutott, de elhatározó többséget nem nyert pártok koalíciója, amelyen belül minden résztvevő igyek szik a maga álláspontját az erőviszonyokhoz képest érvényesíteni a kormány politikájában. Mindakét lehetőség alapja a kompromisszum, nyilt, vagy burkolt formában. Hogy koalíciós csoportosulás egymásnak tett engedmények, tehát kompromisszum nélkül nem jöhet létre, azt nem kell fejtegetni. Ez a nyilt kompromiszszum esete. De, ha visszalapozunk a politikai történelemben, meggyőződhetünk róla, hogy a döntő választási győzelmek egyik légié, nyegesebb előfeltétele is kompromisszum: a szelek kifogása az ellenfél vitorláiból. Ez a burkolt kompromisszum, amely a konkurrens pártok népszerű jelszavait sajátítja ki, hogy minél szélesebb rétegeit nyerhesse meg a közönségnek. Hogy közeli példát mondjunk: a legutóbbi amerikai választásokon a győztes republikánus párt külpolitikai téren és szociális vonatkozásokban kénytelen volt átvenni a húszéves demokrata kormányzatnak számos, az orthodox republikánus felfogással alig összeegyeztethető célkitűzését, hogy a pártonkivüliek és elégedetlen demokraták szavazatait a maga számára biztosítsa. Állapítsuk meg tehát az elmondottak alapján második pontként, hogy a kompromisszum, tehát az elvek kisebb, nagyobb mértékű felfüggesztése, a politikai pártok életműködésének lényeges velejárója. 3. De bármennyit változtat is programmján, bármilyen kompromisszumokat köt is, a történelem tanúsága szerint, minden politikai párt véges életű, mert a társadalmi átalakulások következtében egyszer csak elavul s a gyökeresen megváltozott viszonyok között még a neve is értelmetlenséggé válik, mint a magyarországi Függetlenségi Párté a kettős monarchia felbomlása után. De nemcsak elhatározó történelmi változások okozhatják pártok halálát, hanem egyszerűen az idő múlása is, aminek szemléltető példája a nagymultu angol liberális párt tönkremenetele. Hogy ez a folyamat mennyi idő alatt folyik le, az — történelmi szemmel nézve a problémát — egyre megy és a tényen: hogy a pártok halandók, nem változtat. Már e rövid vizsgálódás folyamán is megállapítottunk tehát há_ rom olyan jellemző sajátosságot, amelynek minden politikai pártnak közös tulajdonságai s életüket lényegesen befolyásolják. Nézzük meg most, hogy ezek a lényeges tulajdonságok megvannak-e a legitimista mozgalomban is? 1. Változik-e a legitimizmus programmja? A legitimizmus célja az államélet alkotmányos teljességének visszaállítása. A Szentkorona testét, tehát az alkotmányos magyar államot a király és nemzet együtt alkotja, amiből az következik, hogy az állam életének megnyilvánulásai: a törvényhozás, igazságszolgáltatás és kormányzás alkotmányosan csak mindakét tényező együttműködésével képzelhetők el. A legitimizmus programmja ennek a megszakadt együttműködésnek ujrafelvétele s ez a programm már csak azért sem változhatik. mert a legitimizmus lényegét adná fel, aki az alkotmányosság teljes helyreállításáról lemondana. De nemcsak a logika igazolja ezt a változhatatlanságot, hanem a tények is. 1918-tól a legmegrázóbb és legfantasztikusabb politikai változásokon esett át Magyarország a királytalan királyságtól a különböző szinü diktatúrák rémuralmán ig, de sem terror sem udvarlás a legitimista közvéleményt álláspont jának feladására és programmjának megváltoztatására rábírni nem tudta. Ismeretes Rákosi Mátyás nyilatkozata, amelyet 1947- ben tett egv angol diplomata előtt s amelyben elismerte, hogy a kommunista-párt komoly veszélynek csak a legitimista mozgalmat tekinti s az emigráns sajtóban is megjelentek legújabban kikerült magyar menekültek vallomásai ar, ról, hogy a nép széles rétegei a felszabadulás után alkotmányos A SALZBURGI KÜLLDÖTTSÉG A KIRÁLYNÁL Nagyon örülünk, hogy eljöttek Hozzánk , — mondja ()felsége l)r. Boross Ferencz köszönti Őfelségét
