Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-15 / 1. szám
*1954 január. TCRó NIK A” 3-ik OLDAT" Felemelő Mindszenty ünnepség New Yorkban HOZZ REÁ VÍG ESZTENDŐT! A karácsonyi ünnepek és az uj esztendő alkalmából számos levél és távirat érkezett lapunkhoz Ottó trónörökös és hitvese, Regina trónörökösné s a királyi család címére. A jókívánságokat továbbítottuk és egyben megköszönjük itt a lapunk számára érkezett ünnepi üdvözleteket is. Az 1954-es évre igaz szeretettel kívánunk minden magyar testvérünknek boldogságos ujesztendőt s ami ezzel egyértelmű, boldog, felszabadult Magyarországot. Váltsa valóra az Égi Kegyelem minden szabadságszerető magyar lélek, kiváltkép pedig a magyar földön hűségben kitartóknak, üldözötteknek és áldozatos szenvedőknek legforróbb vágyát, a sorsdöntő eredmények oly régóta keservben várt esztendejének érkeztét s vele egy igazságos, uj elrendezést hozó és ezért tartós, igazi béke megszületését. Szabadságot, igazságot, békét, méltó polgári életviszonyokat a társadalom minden hasznos, dolgozó tagja számára! • Igazságos elrendezést a nemzetek között és a nemzeteken belül! Jöjjön létre a népek családi testvériessége és legyen testvéri igazság bent a nemzeti családban is. Következzék el az igazságosság, méltányosság, emberiesség Krisztusi Magyarországa, melyben nincs mezítlábas nyomorgó és nincs elnyomás, megalázás Istennek egyetlen saját képére teremtett gyermekével szemben sem, mert uralkodóvá vált az Ige, mely minden emberek tanításául szólt Krisztusnak ajkáról és amely minden erkölcsös társadalom-tudomány legfőbb törvénye, minden nép, minden ország diadalmas, legszentebb életszabálya kell legyen, hiszen Krisztus Urunk akarta így, a tévelygő emberfiák megváltásául: Szeresd felebarátodat mint tenmagadat! Szeressük az embert, mert ezáltal szeretjük Istent legigazabban! Ez legyen az eljövendő nemzeti megújulásnak a király vezetése alatt mindennap tettekkel is bizonyított jelszava s ennek fogadalmával kérjük Isten irgalmát vessen véget a megpróbáltatásnak. A Hymnus költőjével száll Hozzá imánk: Hozz reá víg esztendőt, megbünhődte már e nép a multat és jövendőt! Méltóan Mindszenty bíboros hercegprímásnak az egész magyar nemzetért folyt történelmi küzdelméhez, felekezeti különbség nélkül vettek részt az amerikai magyarok azon a hatalmas tiltakozó nagygyűlésen, amelyet az ez alkalomra alakult felekezetközi bizottság rendezett a Szent István new yorki r. kát. egyházközség Fehér Termében, Mindszenty bíboros letartóztatásának ötödik évfordulóján, Karácsony másodnapján, amelyet az Egyesült Államok katolikus püspöki kara a rabországi mártírokért való imák napjául rendelt. Számos newí yorki magyar egyesület, New York és a szomszédos államok több mint harminc kát. egyházközsége, Nt. Urbán József, Harsányi László és Ladányi Zsigmond new yorki református lelkészek az egyházuk és dr. Márk Béla, az Uj Fény izr. hitközség képviseletében vettek részt a rendező bizottságban. A Karácsonyra Koreába utazott Francis J. Spellman new yorki bíboros-érsek, Mindszenty bíboros és Magyarország ügyének lelkes szószólója képviseletében Msgr. Philipp Furlong mondott a magyarság iránti igaz szeretettől áthatott beszédet. John Foster Dulles külügyminiszter hosszú táviratban fejezte ai mely együttérzését: Táviratában többi közt ezeket mondja: “Mindszenty biborosnak, a hit és emberi szabadság korunk mindkét nagy zsarnoksága elleni védelmezőjének pere nincsen lezárva. Tevékenyen él tovább honfitársai és szerte a világon a szabad népek lelkiismerete előtt. Igazságtalan bebörtönöztetésének meghosszabbítása naprólnapra sulyosbbitja rabtartóinak erkölcsi szegénységét”. Hasonló lelkes tartalmú táviratot küldött Thomas E. Dewey, New York állam kormányzója, Irving M. Ives new yorki és Alex Smith new jerseyi republikánus szenátor. Thomas Curran, New [York állam belügyminisztere személyesen jött el és háromnegyedórás, nagyszabású beszédben méltatta Mindszenty biborosnak a Világ lelkiismeretét felrázó küzdelmét és martirumát. A termet zsúfolásig megtöltő hallgatóság első sorában jelen volt James Donovan newí yorki demokrata-párti kongresszusi képviselő is, valamint az amerikai magyarság és az emigráció számos kiemelkedő alakja, (a kommunisták kivételével) pártkülönbség nélkül. Gáspár János atya, passaici plébános elnökölt és bevezető beszédében forró szeretettel emlékezett meg a Hercegprímás 1947-iki látogatásáról, amikor ugyanezen teremben szólott az amerikai magyarokhoz. Kifejtette, hogy Mindszenty biboros öt évi börtönfogsága újból igazolta az örök igazságot, hogy a lelket, szellemet nem lehet sem börtönfalak közzé zérni, sem megölni. Krisztust keresztfára feszítették égi igazságainak pogány ellenségei és követ hengeritettek sírjára, de feltámadott. így munkál tovább Mindszenty ellentállásának szelleme, iránymutatása is, a börtönfalak mögül is, martiriuma mindennél ékesszólóbb, meggyőzőbb prédikáció. Gáspár atya különösen meleg, mélyről jövő hangot ütött meg, amikor apellált hallgatóságára, hogy Mindszenty biboros szellemében és a nyolc millió rab Magyarországának jövője érdekében szűnjön meg minden pártoskodó ellentét, testvérharc a szabad magyarság között és összpontosítsák erejüket a magyar felszabadítás javára való munkálkodásban. Különösen fontosnak hirdette az uj nemzedék, a jövő kiformálására hivatott ifjúság magyar vallási és történelmi szellemben való nevelését. Gáspár atya mély hatást keltett beszéde után ugyanily hangokat ütött meg a gyűlés főszónoka, Kállay Miklós, Magyarországnak 1942-től a végzetes 1944 március 19-ig volt miniszterelnöke is, aki az orosz invázió után nem tért haza külföldről és nyolc évi olaszországi emigrációból Karácsony hetében érkezett az Egyesült Államokba. Visszaemlékezett beszédében, hogyha mikor már tornyosulni kezdtek a tragédia felhői Magyarország felett is, a felsőházban a földmivesség egyik képviselője azt mondotta beszédében, hogy egy nagy vihar elseperhet mindent, de a jövő reményeit semmi sem képps elpusztítani, mert a föld s a falusi házak körüli mezítlábas, dolgos nép megmarad, túl fog élni mindent. Ez adott neki hitet akkor és ebben hisz ma is. Kállay aztán Mindszenty bíborost, mint nagy hitvédőt méltatta. Szerinte a Hercegprímás az egyháza jogaiért harcolt és nem akart lelépni a katolikus vonalról, de, úgymond, a nemzet férfit keresett és azt Mindszentyben találta meg. Nemcsak Magyarország hét millió katolikusa, de az egész nemzet is mögéje állt, A hitvédő Mindszenty az egyetemes szabadságvágy hőse, a templom pedig a hit mellett a szabadságvágy hajléka lett. Ismét beigazolódott, hogy a szabadság egy és oszthatatlan. Mindszenty biboros, jelképes módon, Karácsony napján esett a rabtartói kezébe, befejezte harcát, de az eszme nem bukott el; hősi bátorsága jelképe marad annak, hogy a szabadságvágy halhatatlan és hitünk a felszabadulásban rendíthetetlen. Kállay ezután óvott a kicsinyességtől, egymásközti viszálykodástól és felhívta a magyarságot, merítsen példát Mindszenty küzdelméből, eszméi szelleméből. EGYÜTT KELL MARADNUNK, mondotta, a MINDSZENTY-ZÁSZLÓ ALATT!" Kállay helyenként zugó tapssal megszakított beszéde után Gáspár atya örömét fejezte ki, hogy Amerika magyarsága Kállayban olyan férfiúval gyarapodott, aki mindenkiben csak a jót nézi és ezért reméli, hogy Kállay idejövetele hasznára lesz a nemzeti megbékélés ügyének. A gyűlést a Szent István egyházközség leányiskolái növendékeinek gyönyörű kórus-éneke vezette be Kleiner Miklós karnagy zongora-kíséretével. Szlezák Imre atya, az egyházközség plébános-helyettese a Miatyánk közös elimádkozására hívta fel a közönséget. Ceremónia-mester dr. Falussy Alajos volt. Mezei Zsigmond operaénekes, a Magyar Királyi Operaház hatalmas hangú basszistája az ‘‘Elindultam szép hazámból" és “Rákóczi Búcsúja" megkapóan szép, magyar dalokat énekelte. Amikor az utóbbinak “Hazámba vágyom, Duna-Tisza partja vár . . .” sorához érkezett, szem nem maradt szárazon. . .Mezei végül a Magyar Miatyánkot énekelte mélységes átérzéssel s az emlékezetes nagygyűlés a magyar Hymnus magasztos hangjaival éré véget. ÜZENET AZ OTTHONI KOMMUNISTÁKNAK. Egyik Magyarországról kicsempészett kommunista lapban olvastam egy cikket “Fiatal, vérszomjas hazaárulók a Francia zászló alatt” címmel. A cikk írója “Bűneink” között felsorolta azt is, Hogy mi fiatal Idegen Légionisták Hazánkat elárulván, még most is a Magyarországot “felszabadító" vörös kom munisták csatlósai ellen harcolunk. Kérdezem, az otthon maradott kommunistákra, akik behódoltak, (nem beszélek azokról, kik kényszerítve lettek a kommunista pártba való belépésre) a felszabadító vörös kormánynak, nem jobban ráillik ez a “bece-név”? Mi lennénk a vérszomjas, hazaárulók? Mi, kik már hosszú évek óta küzdünk a kommunizmus ellen s az uj királyság megalapításáért, ahol majd Királyunk jogos és trónhozméltó Őfelsége Ottó lesz? Mi lettünk volna a vérszomjas hazaárulók? Kik végeztették 8 gyilkolták le aljas módon ártatlan Testvéreinket? Kik voltak azok, kik bebörtönözték papjainkat s lerombolták templomainkat? Igen, eljöttünk otthonról, de nem mintha gyávák lettünk volna, vagy pedig hazaárulók. Mi beláttuk, hogy itt kint messze idegenben, szétszórva is de tovább tudunk küzdeni édes Hazánk felszabadulásáért. Mig Otthon, ökölbeszorított kézzel s fájó szivvel kellett volna, hogy eltűrjük a kommunisták osztályirtó, szabadságfosztó rémuralmát. Hát tudják meg ezek a kommunista urak, hogy nem vagyunk sem vérszomjasok, sem pedig gyilkosok, de még annál is kevésbbé hazaárulók. Magyarok vagyunk s erre büszkék is maradunk s nem is tagadjuk, hogy Hazánkért és Királyunkért továbbra is, ha kell egész életünkön át harcolunk és harcolni fogunk. S amikor majd a trombitás a sorakozót fújja, a világ minden részében szétszórtan élő Magyar Testvéreink sorakozni fognak s a “Hazaszeretet él szivünkben” indulóval megindulunk Királyunkkal az élen édes Hazánk felé. Bízunk a jó Istenben, szeretett Királyunkban s hiszünk az igazi felszabadulásban, Algeria, Afrika. Egy magyar legionista, akinek otthon rokonai vannak. FIGYELEM! Lapunk uj cime: 277 FIFTH AVE., NEW YORK
