Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-15 / 2. szám
1954 február. “KRÓNIKA” 5-ik OLDAL KALIFORNIAI MESSZELÁTÖ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. A New York Times egyik vezércikke a közelmúltban azt állapította meg, hogy a legújabb magyarországi értesülések szerint a “kolchoz”-tagoknak negyven százaléka jelentette be kilépését és a “kolchozoknak” tiz százaléka már teljesen feloszlott. Reméljük, hogy a New York Times eme vezércikke mögött legpontosabb tények vannak. Mert hiszen akkor az egész magyarországi kollektiv mezőgazdasági termelés a csőd előtt áll. RÉGI KOLLEKTIV KÍSÉRLETEK BUKÁSA. Amerika történetének őskorában két kollektiv termelési kísérlet volt. Az egyik Jamestown, Va. területén, a másik pedig Plymouth ban (Mass.) Vegyük mindkettőt vizsgálat qlá, hogy párhuzamot vonhassunk az akkori amerikai és a mai magyarországi kollektiv gaz dálkodás között. A JAMESTOWN-I KÍSÉRLET. (1607.) A Jamestown-i kolónia a London Company tulajdona volt. A telepesek megegyeztek a kompániával arra nézve, hogy ellátásukért és kiszállításukért ..állandóan a társulatnak fognak dolgozni. Minden birtok a London Kompániáé volt. A kormányzó maga is mint ügynök dolgozott a társulat számára és legszigorúbban előírta a telepesek életének és munkájának legkisebb részletét. Odáig mentek, hogy még az indiánokkal is a legkisebb cserekereskedés el volt tiltva és mindent a közös üzletből volt szabad csak venni, illetve mindent oda kellett beszolgáltatni. A kollektiv gazdálkodás nagy deficittel és nem haszonnal járt. Hamarosan csaknem mindenki beteget jelentett, vagy pedig annyira gyengének mondotta magát, hogy sokan annyira jutottak, hogy inkább nyersen ették meg a halat, semhogy elmentek volna egy kőhajitásnyira egy kis fáért. A kormányzó feljegyzései lustaságról, csalásról, elszakított hálókról, elveszett csolnakokról, éhségről, engedetlenségről, árulásról, szökésekről, betegségekről, sőt gyilkosságokról is beszélnek. Hiábavaló volt mindent katonai alapra helyezni. A brigádokban kivonuló munkások alig termeltek valamit. 1616-ban aztán bekövetkezett a teljes csőd. jóllehet mindent, ami a termeléshez szükséges volt, Angliából hoztak, a termelési ráfizetés olyan nagy volt, höijy fel kellett adni a kollektiv gazdálkodást. A kormányzó éppen ezért elrendelte, hogy próbaképpen minden munkásnak adjanak három hold földet, hogy azon gazdálkodjanak. Ez aztán olyan nagyszerűen bevált, hogy hamarosan ötven holdra emelték fel a gazdaságok minimális területét. Hatalmas lendülettel néhány évtized alatt békés, fejlődő központtá lett Jamestown városa. A PLYMOUTH-I KÍSÉRLET (1620.) A Plymouth-i kísérlet azért nagyon ismert, mert vallásos alapja volt. A zarándokatyák, akiikor 1620-ban megérkeztek Plymouthba, elhatározták, hogy közösen fognak gazdálkodni és mindenkinek a munkájához képest megadják a megélhetést. Két évi próba a teljes anyagi és erkölcsi csőd felé vitte a Plymouth-i telepeseket. Éppen ezért a harmadik évben úgy rendelkezett a kormányzó, hogy mindenki saját földjén gazdálkodjék és magának tarthassa meg úgy a halászat, mint a vadászat hozadékát. “Sokan azok közül a zarándokok közül, aki gyengének és betegnek mondta magát a közös gazdálkodás idején, azonnal meggyógyult és olyan ereje támadt, hogy azonnal elindult nemcsak vadászni és halászni, hanem megkezdte a földmunkát is szántással, vetéssel. A családtagok mind örömmel segi- tettek, mig a közös gazdálkodás idején a fiatal asszonyok s lányok sokszor megtagadták a munkát.” Az igazi betegek és gyengék szintén nagyon jól jártak. Mert amikor megindult a termelés a magánbirtokokon, mindenki úgy érezte, hogy a szerencsétlenekért felelősséggel tartozik. A Plymouth-i kísérlet tehát megbukott. A magángazdálkodás azonban a legnagyobb sikerre vezetett. A PALESZTINÁI TAPASZTALAT (1933). E sorok írója 1933-ban volt hosszabb tanulmányúton Palesztinában. Amint sokak előtt ismeretes, az újabb zsidó települések kollektiv alapon voltak megszervezve. Hogy teljesen megismerje az ember ezeknek a kollektíváknak az életét, a legokosabb, ha betelepszik mint fizető vendég egy ilyen “kvucá”-ba. Ezt tette e sorok írója. Az elfogulatlan szemlélőnek elsősorban is az tűnik fel, hogy micsoda óriási külföldi segítséggel rendezik be és folytatják a termelést ezekben a “kvucák”ban. A bőkezű zsidóság százmilliókat fektet be palesztinai kísérletekbe. Az eredmény azonban éppen olyan lesújtó, mint akár a Plymouth-i, akár pedig a Jamestown-i kísérletek esetében. Éppen ezért napjainkban nagyobb a kivándorlás Israelből, mint a bevándorlás, jóllehet hatalmas adományok igyekeznek ez utóbbit elősegíteni. MINDEZEN KÍSÉRLETEKNEK ŐSE AZ ELSŐ KERESZTYÉNEKÉ. Az Apostolok cselekedeteiről Írott könyv részletesen leírja, hogy “A hívők sokaságának pedig szive-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem mindenük köz vala.” (IV:32.) És mégis mi történt? Ananiás és az ő felesége Saphira, amikor eladta birtokát, annak árából félretett magának. “Mondta pedig Péter: Ananiás, miért foglalta el a sátán a te szivedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy?” (V:3.) Tehát már az első keresztyéneknél sem vált be a kollektiv gazdálkodás, jóllehet a hit volt az alapja a kollektiv kísérletnek. AZ ISTENTELEN BOLSEVIZMUSNAK KÍSÉRLETEZÉSE HOGYAN LEHETNE ÁLDÁSOS? Amikor önzetlen, sok esetben Krisztus-követő emberek nem tudták megvalósítani a kollektiv gazdálkodást, hogyan tudnák meg valósítani a legbrutálisabb vadállati eszközökre felépített rendszerben, a kommunizmusban? A muszka nép zöme csak 1908- ban szabadult fel a jobbágyságból. Alig tiz esztendő telt el, amikor megjött a vöröseknek a jobbágynágnál is ezerszeresen nagyobb rabszolgasága, a muszka bolsevizmus. Annak a tiz esztendőnek fele pedig háborús előkészületben és tényleges háborúban telt el, amikor is a régi cári idők komoly felszabaditási ígéreteit nem lehetett megvalósítani. Talán ez a magyarázata annak, hogy az orosz nép beletörődött az újabb jobbágyságba, jobban mond va rabszolgaságba. Hiszen orosz földön a jobbágyság idején óriási területeken megvolt a közös gazdálkodás. Amikor a huszas évek végén csődbe jutott az orosz mezőgazdaság, akkor is inkább az ukránok követelték a szabadgazdálkodás lehetőségét, mint a muszka jobbágyok. Sztálin engedményei éppen ezért inkább az ukránoknak szóltak. Ezeket az engedményeket is lassanként visszavonták. Hogy hova jutott a muszka kollektiv gazdálkodás, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az összes megszállt országokat és igy Magyarországot is 'teljesen kifosztják az élelmiszerekből. . . , Ország-világ előtt azonban legjobban beszél a muszka kollektiv gazdálkodás csődjéről az Amerikához intézett vajvételi ajánlat. Valamikor az orosz nagybirtok millió és millió tonna vajat szállított nyugatra. Ma pedig odáig jutottak, hogy Amerikától kell kérni fekete kenyerükre egy kis tápláló vajat. * * * Hogyha a bárgyú, alázatos muszka jobbágyakkal nem lehetett megcsinálni a prosperáló kollektiv gazdálkodást, hogyan lehetett volna megcsinálni a függetlenségét mindenkor féltékenyen őrző magyar gazdákkal? Százezerszámra hurcolták el a legjobb gazdákat a szinmagyar vidékekről. Kulákoknak nevezték őket, megértetve, hogy ugyanaz a sors vár rájuk, mint a kiirtott ukrán gazdákra. . . És mégsem tágítottak. A legiszonyatosabb elhurcoltatások, kirablások és megkinzások dacára nem engedtek ősi jogaikból. . . És amint a New York Times vezércikke bizonyítja, a magyar gazdáknak és családjaiknak szörnyű küzdelme nem volt ^.hiábavaló. Egy részük máris megindult a szabad gazdálkodás göröngyös, de mégis ígéretes utján. Mi, a világ minden részere szétszórt magyarok Isten áldását kérjük arra a szabad gazdálkodásra, amelyre az idei tavaszon indul a magyar gazdák egy része-ADJON A MINDENHATÓ LELKI TAVASZT SOKMILLIÓ MAGYAR SZÍV SZÁMÁRA! Dél-Kaliforniában már pompás virágzásban ünnepli a tavaszt az egész határ. Már a nárciszok, meg az ibolyák el is nyíltak. Virágoznak a narancserdők. Talán innen messziről, az örök tavasz hazájából nagy optimizmussal látjuk a magyar gazdák törekvését. Lehetséges, hogy valami nem vart fagy lehervasztja a gazdák reménységét. A bolseviki világban egy-egy gonosz diktátori intézkedés óriási pusztításokat okoz. De mi mégsem kétségeskedünk. A jobb időknek el kell jönni. A lelki tavasznak meg kell érkeznie. * * * A lelki tavasz alatt értjük a Dunavölgy népeinek testvéri egységét a szentistváni korona jogara alatt. Hiszen egyforma vörös rabszolgaságban szenved úgy a magyarság, mint testvérnépei. Ezer esztendő alatt azért állott meg a magyar haza, mert ott volt a hatalmas összekötő erő? a királyi hatalom. Ez védte úgy a magyarságot, mint a testvcinépeket jó sorsban, balsorsban egyaránt. Három köztársaság szakadt a jobbsorsra érdemes Duna-völgyére. Mindhárom véres diktatúrába fulladt! Akik három ilyen szerencsétlenség után egy negyedik köztársaság mellett agitálnak a Dunavölgye számára, teljesen megtagadják az ezeréves multat és végtelen szerencsétlenség felé irányitgatják a magyar sors hajóját. Ez a romboló munka csak a magyarság ellenségeinek készíti elő útját, mert hiszen ez nem jelent mást, mint a valami formában feltámasztandó kis-entente magyar rabszolgaságát. ANGLIA PÉLDÁJA. II. Erzsébet, az angol birodalom királynője, birodalmának New-Zealandi és ausztráliai területeit látogatja e sorok írásakor. Ez a bölcs fiatal asszony ez országrészek parlamentjeiben újra és újra kihangsúlyozza az angol királyi korona összetartó erejét. Ez az összetartó erő teszi lehetővé különböző népeknek egy világbirodalomban való egyesülését. Hadd idézzük ennek a nagyszerű asszonynak eme gondolattal kapcsolatban elmondott szavait: “A korona nem egy elvont fogalom, hanem egy személyes és élő kapocs az angol birodalom népei között. '* A MAGYAR KIRÁLYI KORONA EREJE. Minden magyar szív széles e nagy világon remegéssel volt eltelve a Vogeler-ügy tárgyalása idején. Attól tartottak ezek az igaz magyar szivek, hogy a féltve őrzött szentistváni koronát kiadják az amerikai hatóságok az igazi magyarság halálos ellenségeinek, az óhazai vöröseknek. . . Milyen nagy megnyugvás volt a legmaga-
