Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1954-12-15 / 12. szám

IO-ik OLDAL “KRÓNIK A” 1954 december. Churchill angol miniszterel­nök november 30 -án ünnepelte 80-ik születésnapját. Sokan azt járták, hogy ez alkalomból be­jelenti visszavonulását és átad­ja helyét kiszemelt utódjának. Éden külügyminiszternek. Chur chdl azonban nem gondol erre. Egy woodforcli születésnapi ün­nepségen kijelentette, hogy nem adja fel régi tervét, mely szerint Eisenhower elnökkel és Malen­kov orosz miniszterelnökkel hár­mas ‘ bizalmas konferencián kíván találkozni a világbéke nyélbeütése érdekében, valami­kor a Mendes France francia­miniszterelnök által májusra a német felfegyverzés jóváhagyá­sa utánra javasolt négyes kü­lügyminiszteri konferencia után. Churchill, úgy látszik akkor­ra kívánja halasztani távozását, amikor a világ békéje mestere­ként, múltja sikereit megkoro­názva búcsúzhat el a világpoli­tika arénájától. De van-e erre kilátás, amikor olyan telhetet­len világháboritókkal van dol­gunk, mint a Szovjet, a globá­lis egyeduralomra törő kommu­nizmus? * * * Churchill élete a történelemé. Az fog végleges, elfogulatlan bírálatot mondani róla. Talán nem fogja nagy melegséggel méltatni az első világháború utáni jószándékát, amellyel el­lenforradalmi orosz hadsereget akart küldeni az akkor még gyermekkorát élő bolsevik ura­lom ellen, mert a gyengén fel­szerelt intervenciós seregek első vereségei után nem folytatták tovább az akciót, holott ha ak­kor szívósan összefognak a győztesek, kezdeteiben lehetett volna megsemmisíteni az Orosz­országban dúló, vérengző bolse­vik zsarnokságot és ma másként nézne ki a a világ. . . Igaz, Churchill akkor csak tengerészeti miniszter volt és nem miniszterelnök és a franci­áknak, csakúgy mint az ango­loknak az volt a legfontosabb, hogy az Osztrák Magyar Mo­narchiát szétrombolják. Magyar országot széjjeltépjék, Amerika pedig igen szerencsétlen módon, republikánus követelésre izolá­cióba vonult, nem gondolva az­zal, hogy a franciák és angolok olyan imperialista “békeszerző­déseket fognak összetákolni, amelyek már előre magukban hordják egy második világhábo­rú és újabb amerikai beavatko­zás csiráját. ... A történelem el fogja ismer­ni Churchillról, hogy kezdettől fogva rossz szemmel nézte Hit­ler fenekedését, “felsőbbrendii népi ”, világuralmi törtetését és a bulldog bősz állhatatossá­gával küzdött a német imperia­lizmus veszélyei ellen. Meggyő­ződött ellenfele volt Hitler tota­litárius, zsarnoki és barbár bel­politikai rendszerének is és ár­tatlan országok egész sorának lerohanása és az uj rend ter­ve igazolta azt a nézetet, hogy Hitler nem a békeszerződések bűneinek jóvátételére, hanem annál többre, európai uralom­ra törekszik. Churchillt nagy becsülés ille­ti meg, hogy ami kor miniszter­­elnök lett, Franciaország eleste után is kitartott Hitler ellenes­­ségében, noha Anglia voltakép csak akkor kezdett igazán fegy­verkezni. Elutasította Rudolf Hess, Hitler helyettese ajánla­tát, amely azt kívánta, hogy Anglia ismerje el Hitler uralmát az európai kontinens felett. Ez 1941 májusában volt, a Battle of Britain után, amikor is Hit ler hónapokon át mindennap este héttől reggel hétig bombáz­ta az angol városokat és Lon­dont, ahol naponta 3.—400 volt a zsákokban összeszedett halot­tak száma, a város éjente sok ponton égett és a londoniak azt mondták reggel, amikor megnéz­ték az éjszakai pusztítást, hogy Hitler mindezt kamatos kamat­tal fogja visszakapni. Ilyen előzmény után a külföldön so­hasem járt Hitler emberismeret hiányára mutatott, hogy Hess megtette útját Angliába, való­színűleg Hitler beleegyezésével, mert Hitler Dunkirchnél nem semmisítette meg a Franciaor­szágban volt angol hadtestet, hanem futni hagyta és arra spe­kulált, hogy frappirozni fogja Churchillt az Oroszország elle­ni támadás szándékával. Nem ismerte az angolokat és nem is­merte Churchillt! Hitler a maga olcsó demagó­giája könnyű sikereitől mégin­­kább megkótyagosodott, bugris volt, mig Churchill hibáktól szintén nem mentes államférfi, az angol világbirodalmi eszmé­nek talán utolsó, kicsit már an­nak alkonyát érző lovagja és amellett, hacsak másodsorban is, komoly világpolitikus. Nem adta fel Európát, nem akart bé­két Angliának úgy, hogy mega­lázkodjék egy barbár néptribun előtt és hogy a béke fejében ki­szolgáltassa Európát egy magát jöldi Istennek képzelő kannibál th Avenue Public Service Bureau 277~5th AVENUE, NEW YORK 16, N. Y. (29th St.) Telephones: MU 4-1818 és LE 2-5322 -ik éve specializál és szolgálja a magyarságot szeretet­­csomag küldésben és hivatalos pénzátutalásban. IKKA csomagok Magyarországba újból rendelhetők! Világhírű CARE ajánl a vasfüggöny mögött országokba való csomagküldésre. írjon, telefonáljon ma ingyenes körlevélért. zsarnokságának urnépi ceza­­romániájának. Ma a keresztény Európa fele a Szovjet rabigájá­ban senyved. Ha Churchill ak­kor meginog, ma talán egész Európa Hitler "uj rendjének segédnépe, szolganépe volna! Másfél évig egyedül, szinte reménytelenül tartott ki Chur­chill Angliája és ezt a történél mi érdemet nem hamályosithat ja el az sem, hogy Sztálin fel­rúgta a yaltai szerződéseket és a Szovjethez közelfekvő orszá­gok egész sorát kényszerilette kommunista gyarmati ságba. szolgaságba. Hitler bestiális módszere a kulturemberiség szégyene, európai uralmi szán­déka pedig a szabadságszerelő nemzetek és emberek lelkületé­­nek meggyalázása volt. El kel­lett rész ejteni, mert igy kívánta a huszadik század becsülete, a népek szabadságának és a ke­resztény emberi civilizációnak szelleme. Az angol érdek is ter­mészetesen ez volt és Churchill nem habozott behódolás helyett hadifogollyá tenni Hesst. Ez az, amit' némelyek nem tudnak megbocsájtani Churchillnek, holott a németek európai uralmi tervét épp úgy meg kellett dön­teni, mint ahogy meg kell dön teni a Szovjet zsarnokságát az európai rabországok felett. * * * Herbert Hoover, amerikai ex­­elnök és mások utólag azt mon­dották, hagyni kellett volna, hogy a kgt totalitarizmus, a né­met és az orosz szétmarcangol­ják egymást és csak amikor ez már bekövetkezett, lépjenek az angolszászok a színre pihent katonai erőikkel, hogy rendet teremtsenek Európában. Való­színű, Churchill tulajdonképen ezt a játszmát játszotta és igy Hoover és társainak szemrehá­nyása nem helytálló. Az oroszok éveken át csak győztek Hitlerrel szemben és a német hadsereg szakadatlan visszavonulásra kényszerült. Hitler megint csak nem ismerte a másik ország né pét, — a német betörés hírére minden orosz pártállásra való tekintet nélkül, fogott fegyvert a Szankta Rosszija ”, Oroszor­szág, ‘ szent földje’’ védelmére és bizony Churchill s Roosevelt eléggé megváratták Sztálint a második fronttal: a német táma­dás után csaknem teljes három esztendővel, 1944 junius 6-án, amikor már holtbiztos volt a né met vereség, kezdték meg a partraszállást Franciaország ban, nehogy az oroszok az At­lanti Óceánig nyomulhassanak előre. . . Churchill a mostani woodfor di beszédében elmondta azt is, hogy nem akarta megsemmisit­­tetni a legyőzött németek fegy­vereit, mert hátha az oroszok nem állnak meg és szükség lehet a németek bevetésére ellenük. Montgomery tábornagynak uta­sítást is adott a német fegyverek gondos beraktározására, hogy a németek szükség esetén gyorsan felfegyverezhetők legyenek. . . . Dehogy is lett volna szükség a némét fegyverekre, hiszen ott volt az óriási amerikai haderő és az angol hadsereg —> csak éppen hogy ott volt a bizalom is aziránt, hogy a Szovjet, da­cára a lenini elvnek, hogy a pol­gári világot megcsalni erény és dacára a lenini világuralmi cé­loknak, tisztességesen fog visel­kedni. . . * * * Meg kell hagyni, hogy egye­dül Churchillben volt némi ez­­irányu kétely a nyugati politi­kusok közül és az olaszországi győzelem után szeretett volna frontot felállítani a Balkán felé. Aggódott, hogy Ausztria és a tőle keletre fekvő országok a Szovjet csizmája alá kerülnek. Hiba volt, hogy nem állította élére ezt a kérdést és hogy ké­sőbb beleegyezett Magyarország és más keletibb országok egyol­dalú orosz megszállásba. Mit jelentett volna a négyhatalmi megszállás Magyarországnak és a többi országoknak látható, ha lemérjük a különbséget Ausz­tria négyhatalmi megszállás alatti helyzete s Magyarországé között. . . Igaz, hogy ez országok fatális földrajzi fekvésüknél fog­va a Szovjet előnyomulás tere­pébe kerültek, de annak az ag­gálynak, hogy Sztálin különbé­két köt Hitlerrel, nem volt sok alapja és nem szabadott volna bízni a kommunista Ígéretben. Churchill megmentette Angliát és Európa egyik felét a másik fél ügyének tragikus kockára vetésével, de megvan az a ment­sége is, hogy Amerika nem állt az oldalán sem amikor a balkáni frontot sürgette, sem pedig ké­sőbb Yaltában, amikor egyma­ga nem akarta magát exponálni még Lengyelországért sem, amelynek területi integritását és szabadságát pedig Chamberla­in garantálta 1939-ben és amely miatt a háború megindult. . . . Amerikának akkor nagyon fon­tosnak látszott a Szovjet belé­pése a japán háborúba és Chur­chill alkalmazkodott ehhez. Churchill is csak ember volt a történelem viharában, ember véges bölcsességgel, hibákkal s ha el is érte Anglia és a Nyugat főcélját, Hitler pusztulását, a történelemben másként örökítet­te volna meg nevét, ha kiáll a kisországok érdekében. Yaltá­ban olyan szerződést írtak alá, amelyről előre lehetett tudni, hogy a Szovjet nem fogja betar­tani. . . . * * * Az amerikai Fultonban, egy évvel később, Churchill még mint tűrhetetlen rendőrállamok ról beszélt a Szovjet hatalma alá került országokról és ma sem kétséges, hogy sajnálja Magyar­­ország és a többi rab ország bal­sorsát s talán némi önvádat is érez, ha szó kerül róluk, . . Most azonban nem mutatja azt az el­szántságot, amelyet Hitler eseté­ben oly históriai erővel vitt dia­dalra, nem a régi dühös bull­dog’ többé. . . Kibékülést re­mél a Szovjettel, rrtert, mondja, az atom- s. hidrogénbombák há­borúja világpusztulást hozna és Anglia közele bb van ily táma­dás veszélyéhez, mint Amerika. Mint angol hazafinak, Anglia a legfontosabb számára, még ha a keresztény világ jövője van is veszélyben. . . Akik nem feltétlenül hisznek Szelidebb lett a bulldog ...

Next

/
Thumbnails
Contents