Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-10-15 / 10. szám
1953 október “KRÓNIK A” 5-ik OLDAL kifejezetten a Kormányzónak tartotta fenn, ami azt jelenti, hogy a Honvédség a Kormányzó parancsainak rendeletéinek engedelmeskedni tartozik. A Kormányzó tehát önállóan hadat nem üzenhet, békét nem köthet, de a Hadsereggel a törvény korlátái között rendelkezik. Ebből folyik, hogy amidőn a Kormányzó 1944 október 15-én a Honvédségnek az ellenségeskedések beszüntetésére adott parancsot, törvényben biztosított jogával élt. Aki törvényadta jogát gyakorolja, nem követhet el joggal való visszaélést. Hivatkozott törvényeink szerint csupán a hadüzenet és békekötés igényelnek országgyűlési hozzájárulást, minélfogva a Kormányzó nem szegte meg a törvény rendelkezéseit akkor, amidőn az Országgyűlés megkérdezése nélkül fegyverszüneti tárgyalásokat kezdeményezett. A fegyverszünet a békekötéstől elhatárolandó és a békekötést megelőző közbenső katonai aktus. Az ellenségeskedések felfüggesztését, de nem végleges megszüntetését jelenti. Az első világháborúban, de még messzebb menve a világosi fegyverletételnél sem kérték az Államfők az Országgyűlés hozzájárulását a fegyverszünethez. A fegyverszünetet rendszerint a hadihelyzet indokolja, minélfogva az katonai kérdés, amelyben a katonai vezetők meghallgatása után a Legfőbb Hadúr tartozik dönteni* 1944 október 15-én, de azt megelőzőleg is a hadihelyzet anynyira reménytelen, kilátástalan volt, hogy a teljes katonai összeomlás bármikor bekövetkezhetett. A nemzetet fenyegető szörnyű veszélyt csak az ellenségeskedések megszüntetésével lehetett elhárítani, helyesebben a veszélyt csak fegyverszünettel 'lehetett korlátozni, csökkenteni. Nemcsak a kormány látta elveszettnek a hadihelyzetet, hanem az ország vezetőinek számottevő része. Az Öregek Tanácsának 1944 szeptember 10-iki ülésén megtartott expozéjában Vörös János vezérkari főnök a katonai helyzetet annyira kétségbeejtőnek vázolta, hogy többen — igy Bethlen István is — a háborúból való azonnali kiugrás mellett foglaltak állást. Kétségtelen, hogy ez a "gyülekezet” nem volt közjogi szerv, azonban volt miniszterelnökök, miniszterek, honvédségi Főparancsnokok és más magasrangu katonák véleményeit a Nemzet sorsdöntő kérdéseinél figyelmen kívül hagyni nem lehetett. De reá kell mutatnunk a dunántúli Püspökök elaborátumára is, amelyet 1944 novemberkben nyújtott át Mindszenty József veszprémi püspök Szőllősi miniszterelnök-helyettesnek s amelyben az ország Főpapjai a Nemzet érdekében az ellenállás azonnali megszüntetését kívánták. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a fegyverszünet prejudikál a békekötésnek s ilyképpen országgyűlési jóváhagyást igényelt volna, ez a kérdés az Országgyűlés házában nyilvánosan tárgyalható nem volt. Olaszország és Románia kiugrása után a németek nyíltan hangoztatták, hogy több kiugrás már nem lesz s ez a figyelmeztetés utolsó és egyetlen szövetségesüknek szólt. A fegyverszünetet — ha arról a németek tudomást szereznek -— nyilván minden eszközzel és módon megakadályozták volna, mintahogy 1944 október 15-én ténylegesen meg is akadályozták. A fegyverszünetet csak titkos tárgyalások utján lehetett elindítani és lebonyolitani. A németek a Kállay kormánnyal szemben teljes bizalmatlansággal viseltettek s ezért 1944 március 19-én országunkat megszállották. A Nemzet szuverenitását ezzel ténylegesen elvesztette. A megszállás első napjaiban a felsőházi tagok közül 9-et, a képviselők közül pedig 13-at hurcolt el a Gestapo. 1944 március 19 óta a félelem nehezedett az ország vezetőire. Amikor a terror ily félelmetes méreteket öltött, vájjon nyilváníthatta e szabadon akaratát az Országgyűlés? Téves a cikkíró azon megállapítása, hogy a Lakatos kormány az 1944 szeptember 11-iki minisztertanácson a háború folytatása mellett döntött. A minisztertanács meghallgatta a vezérkar főnökét, akinek tájékoztatása után a minisztertanács minden tagja katasztrofálisnak látta a katonai helyzetet. A Gestapótol való félelem azonban annyira elhatalmasodott rajtuk, hogy a Kormányzó elhatározásáért nem merték vállalni a "politikai felelősséget” s ezért a kormány lemondott. Csak a Kormányzó kifejezett kérésére vállalták újból az ügyek vitelét. Ámde az 1944. október 15-iki Koronatanácson még Reményi-Schneller és Jurcsek is tartózkodó álláspontot foglaltak el és nem ellenezték a fegyverszünetet. A Koronatanács jegyzőkönyve szerint Jurcsek a németek kegyetlen bosszújától" féltette a Nemzetet s ezzel igyekezett a Koronatanács tagjaira lelki nyomást gyakorolni. Az 1944 október 15-iki Koronatanács ülése előre vetette a teljes és közeli katonai összeomlást. — Ehelyütt nem ismertetjük Lakatos Géza miniszterelnök-vezérezredes és Vörös János vezérkari főnök drámai jelentéseit, de kiemelendőnek tartjuk Lakatos azon véleményét, hogy "ha az oroszok Budapest alá érkeznek, a további küzdelmet kilátástalannak kell hinni.” A vezérkari főnök eme véleményre azon felfogásának adott kifejezést, hogy "ha az orosz páncélos erők úgy akarják, két nap alatt Budapest alá érkezhetnek.” A Honvédség vezetői a teljes katonai összeomlással számoltak. Ilyen körülmények között a Kormányzó bűnt követett volna el a Nemzettel szemben, ha a fegyverszünet megkötésére irányuló szándékától eláll. Történelmünk legválságosabb óráiban a Nemzet felelős vezetőin a félelem lett úrrá. Nem a Nemzetet féltették, hanem önmagukat. A Kormányzóban volt erő és bátorság, hogy elhatározásáért úgy a németekkel, mint a Nemzettek szemben vállalja a felelősséget. Az események és az idő nemcsak Őt, de a katonai vezetőket is igazolták. E téma-körrel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a Kormányzó fegyverszünet iránti kérését előbb a nyugati hatalmakhoz juttatta el, de a nyugati kormányok eme kérelmével a Szovjet kormányhoz utasitották. Nem kétséges, hogy a Szovjet fegyverszüneti feltételek kegyetlenül súlyosak voltak. Többek között a tényleges és tartalékos tiszti-kar mellett jelentős számú ipari munkásság kiszolgáltatását is követelték. (Vége következik) A PÁPA ÍTÉLETE XII. Pius pápa október 3-án fogadta a Rómában ülésező nemzetközi büntetőjogi kongresszus tagjait és kifejtette, hogy azokat, akik hatalomvágyból vagy más erkölcsileg nem eléggé indokolt okból támadó háborút indítanak, mint háborús bűnösöket, tömeggyilkosokat valóban felelősségre kell vonni, de ezt egy semleges többségű, nemzetközi biróságnak kellene intéznie. A pápa e kijelentését úgy fogják fel, mint a nürnbergi bíróság elitélését, amelynek tagjai nem semlegesek, hanem a győztesek voltak és köztük a Szovjet is helyet foglalt, holott a Molotov-Ribbentrop szerződéssel megadta a lehetőséget Hitlernek a második világháború hátbatámadás veszélye nélküli megindítására és igy maga is a vádlottak padjára való volt. A pápa ezenkívül háborús bűnösként elítélendőnek tartja azokat is, akik bestiális módon viselnek háborút, igy azokat, akik túszokat mások cselekedetei miatt kivégeztetnek (a németek), a tömeges fajirtókat, (a németek és egyes csatlósaik) a tömegdeportálókat (a németek és a Szovjet), nők elleni erőszakot elkövetőket (oroszok), kényszertáborokat fenntartókat (a németek, valamint most a Szovjet és a csatlóskormányai.) Külön elitéli a pápa azokat, akik testi és lelki kínzásokkal és kábítószerekkel csikarnak ki vallomásokat a vádlottaktól. (A Szovjet és csatlóskormányai.) A pápa páratlan erkölcsi tekintélyű és magasztos erkölcsi tisztaságú szava végleg eldönt egy csomó “vitakérdést,” amelyek némelyikéről egyesek évek óta nagyon sokat beszélnek, némelyikéről pedig nagyon sokat hallgatnak. Hétezer szóból álló beszédében óhaját fejezte ki, hogy üljenek össze a jóindulatú nemzetek megbízottai és megállapításainak megfelelően dolgozzanak ki nemzetközi büntetőtörvény-kodexet. Sajnos, félő, hogy fenköít Útmutatása ezúttal is pusztába kiáltó szó marad. . . A VÖRÖS DACHAUK Az orosz rabszoígatáborok ügyét Dulles külügyminiszter és Cabot Lodge fődelegátusok napirendre akarják hozni az Egyesült Nemzetek mostani közgyűlésén. Az oroszok mindig tagadták e táborok létezését, holott a megbízható nyomozati adatok tömege bizonyítja az e vörös Dachaukban fennálló embertelen, barbár állapotokat. Egyben szóvá akarják tenni a rabországokban fennálló kényszermunka táborok ügyét is. E célra az egyes rabországok menekült politikusai szolgáltattak adatokat Jan Papanek disszidens cseh E. N. delegatus vezetésével, összejövetelükön a rabországok egyes képviselői adtak tájékoztatást. Magyar részről dr. Eckhardt Tibor közölte, hogy a Magyarországon rabszolgatáborban szenvedők száma mintegy 150 ezer s ezenkívül mintegy 1,100,000 munkást fosztottak meg a munkavállalás szabadságától abban a rendszerben, amely “a munkát, az emberi termelő erőt kényszermunkává aíacsonyitotta s ezzel a munkás élete minden óráját elviselhetetlenné tette s fokozatos pusztulásra ítélte.” Carol Davila román menekült politikus jelentette, hogy Romániában 600,000 ember dolgozik 73 rabszolgatáborban. Dr. Papanek szerint Csehszlovákiában 350,000 munkás van rabszolgamunkán, 250 táborban. Mileff bulgár menekült politikus közölte, hogy Bulgária hét millió lakosa közül két millió végez kényszermunkát. * * * A magyarországi kényszermunka-táborok feloszlalása nem volt Nagy Imre uj miniszterelnök ígéretéi között és ezeket, úgy látszik, a kommunista rezsim továbbra is fenn. akarja tartani. Valóban itt az ideje, hogy a kényszermunka-táborok, korunk ez égbekiáltó gyalázata ellen az Egyesült Nemzetek immár teljes erkölcsi sulylyal lépjen fel és követelje azonnali megszüntetésüket. Az eddigi lanyhaság helyett többé nem szabad nyugodni a kulturemberiség lelkiismeretének, a viharzó felháborodásnak, amíg célt nem ért! th Avenue Public Service Bureau 277-5th AVENUE, NEW YORK 16, N. Y. (29th St.) Telephones: MU 4-1818 és LE 2-5322 -ik éve specializál és szolgálja a magyarságot szeretetcsomag küldésben és hivatalos pénzátutalásban. IKKA csomagok Magyarországba újból rendelhetők! Világhírű CARE ajánl a vasfüggöny mögött országokba való csomagküldésre. , írjon, telefonáljon ma ingyenes körlevélért.
