Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-10-15 / 10. szám
4-ik OLDAL “KRÓNIK A” 1953 október helyzetet. Tagadhatatlan azonban, hogy Dr. Niemöller a muszka vörösmedvével együtt egészen elterült a vita porondján. * * * Niemöller, a második nagy hitető Németországban is nagyon melléfogott a való tényeknek. Óriási agitációt fejtett ki az Adenauer féle nyugatbarát német politika ellen. Állandóan azt hangsúlyozta, hogy Adenauer megakadályoz za a német nép felvilágosítását és gazdaságilag és katonailag a nyugati hatalmakhoz köti Németországot, — megfeledkezve a Keletről. Mindannyian tudjuk, hogy a szenvedő nagy német nép teljesen elutasította a nagy hitető •koskodását és nagy erővel sorakozott fel Adenauer nyugatbarát politikája mögé. * * * Bennünket magyarokat az érint legfájdalmasabban, hogy ez a második nagy hitető sem a magyar, sem a német hadifoglyok és elhurcoltak nyomorúságát soha nem merte felhozni. Gsak cirógatta és cirógatja ma is a véreskezü muszka vörös medvét. BERECZKY ALBERT A HARMADIK HITETŐ Az óhazai vörös sajtó nagy nyilvánosságot adott annak, hogy Bereczky Albert hatvanadik születésnapját ünnepelte az idei nyáron. Vessünk mi is rövid pillantást necsak a hatvanadik születésnapiba, hanem ezen harmadik nagy hitető egész élet útjára is. A három közül erről a hitetőről lehet a legjobban elmondani, hogy a vörös forradalom hullámain beevezett nemcsak a budapesti püspöki székbe, hanem az egész magyar református egyház lelkészelnöki székébe is. Az óhazai magyar reformátusság lelki árvaságára semmi sem vet nagyobb világosságot, mint az a tény, hogy ez a nagy hitető került azoknak a szellemóriásoknak a helyére, akik az egész magyar népnek legnagyobb ékességei voltak. A muszka vörös pánszlávizmusnak nálánál hűségesebb takargatója nincs. Amikor a lányokat és asszonyokat meggyalázták, a magyar nép szine-javát koncentrációs táborokba és muszka rabszolgamunkára hurcolták el, egyetlen elitélő szavát soha nem hallottuk. A magyar hadifoglyokról soha meg nem emlékezett, sőt papi palástjával elsősorban a Nyugat felé ezeket mind eltakarta. Pánszláv barátságának meg is lett az eredménye; a prágai Comenius hittudományi fakultás diszdoktorrá avatta. Ez viszonozta Debrecen akkor, amikor Hromadkát avatták doktorrá. * * * Nemzetközi viszonylatban azért nem annyira ismerős Dr. Bereczky, mint a másik két nagy hitető: Hromadka és Niemölíer, mert angol nyelvtudása nagyon csekély, sem vitára, sem szónoklásra nem alkalmas. Mi magyarok azonban ismerjük jól a vörös uralmat igazoló bibliai mondásait és éppen úgy nem hiszünk neki, mint ama másik két nagy hitetőnek. KÜLÖNVÉLEMÉNY A jövő évben tartja az Egyházak Világtanácsa nagygyűlését az amerikai Evanston-ban. A magyarországi egyházak egy hetven theologusból álló bizottságot hoztak létre, hogy a nagygyűlésen tárgyalásra kerülő kérdéseket megbeszéljék és hozzászólásaikat az Egyházak Világtanácsával közöljék. Nagyban készülnek ezek az egyházak arra, hogy Páter János debreceni, esetleg Bereczky Albert budapesti püspökök és más egyházi vezetők megjelenésével képviseltessék magukat. Az amerikai Magyar Református Lelkészegyesület legutóbbi gyűlésén Ligonierben (Pa.) úgy határozott, hogy teljesen elzárkózik ez elől a bizottság elől. Kálvinista feleim! Magyar református lelkészek! Ezen elzárkózó cselekedetétekkel szemben különvéleményt jelentek be. Ha ti nem akarjátok őket fogadni és a mi drága magyar nyelvünkön velük megbeszélést és építő vitákat folytatni, akkor mi itt Kaliforniában meg fogjuk nyitni előttük a kapukat. Ha más nem lesz, magam vállalkozom arra, hogy tolmácsolom őket angolul és megmutatom nekik a mi amerikai életünknek sok szépségét, de természetesen árnyoldalait is. Jóllehet engem Péter János debreceni püspökhöz sógorság fűz, de senki ne gondolja, hogy én az atyafiui kapcsolat miatt akarom megnyitni előttük az amerikai köz vélemény kapuját. Nekem elvi meggyőződésem az, hogy nekik nyitott szemmel és fogékony lélekkel kell itt járni közöttünk. Hogy megismerjük őket, az ő óriási nehéz problémáikat és viszont ők is megismerhessenek minket, a mi sok gondunkkal s problémáinkkal. Kálvinista feleim! Magyar református lelkipásztorok! Vegyétek revizió alá határozatotokat! SZENT ISTVÁN ÜNNEP VEBEZUELÁBAN. A Caracasi Magyarok Baráti Körének augusztus 22-én tartott Szent István ünnepségén a Kör jelenlegi vezetője, dr. Babó Tivadar orvostanár tartotta az ünnepi beszédet. Ma otthon, mondotta, a nemzeti lélektől teljesen idegen, tisztán szlavofil alkotmányt ünnepeltetik és ki akarják irtani Szent István emlékezetét. Soha annyira nem volt időszerű a magyar lélek keserves sóhajtása a krisztusi életeszmény megszemélyesítője, Szent István után, mint ma. Ä Kör tagjai ezután egyperces felállással hódoltak az országalapító király emlékének. Majd vitéz Sziklay Ödön szk. ezredes, dr. Zsoldos László és dr. Csorna Jenő emlékeztek meg az összmagyarság e nagy jelentőségű ünnepéről, hangoztatva, hogy Szent István eszméi ma is élnek és meghatározzák a nemzet leikéből kitörülhetetlen nemzeti öntudatot. OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Kiadóhivatalunk uj cime: 227 Fifth Ave., 6-ik emelet, New York City 16, N. Y. VITA-FÓRUM HOZZÁSZÓLÁS EGY MAGYAR KÖZJOGI KÉRDÉSHEZ. Irta: Dr. BOROSS FERENC. Dr. Szemák Jenő kúriai tanácselnök — a budapesti kir. büntető Törvényszék elnöke — a magyar bírói kar egyik legértékesebb, legképzettebb tagja volt. A Szálasi uralom alatt a m. kir. Kúria üresedésben lévő elnöki méltóságára nevezték ki. A Kúria elnöke hivatalból tagja az Országtanácsnak és a Felsőháznak, minélfogva alkotmányos életünkben jelentős közjogi tisztség viselője. A demokratikus magyar kormányzat háborús bűnösnek nyilvánította s a nyugati hatalmaktól kiadatását kérte, azonban a nürnbergi nemzetközi bíróság vádhatósága — igen helyesen — a kiadatási kérelmet elutasította. Dr. Szemák Jenő terhére nem állapítható meg oly cselekmény, amely “háborús bűnösségét’’ alátámasztaná. Az a körülmény, hogy az elnöklete alatt bíráskodó büntető tanács Rákosi Mátyást életfogytiglani fegyházra átélte, még a népbirósági törvény szerint sem állapíthatta meg háborús bűnösségét; az a körülmény pedig, hogy a Szálasi kormány kinevezését elfogadta, egyáltalán nem meriti ki a “háborús bűnösség” tényálladéki elemeit. Kúriai elnöki működése alatt a közjónak csak javára szolgált mert ténykedéseivel igyekezett lefékezni a rendszer túlkapásait, véres kilengéseit. Dr. Szemák jenő az Amerikai Magyar Hang 1953 augusztusi számában “Egy magyar közjogi kérdéshez” cim alatt közzétett tanulmányában ténybeli megállapításai mellett azon véleményének adott kifejezést, hogy 1. ) A Kormányzó 1944 október 15-iki hadparancsa — amelyben az ellenségeskedések beszüntetését rendelte el — az alkotmány tiltó rendelkezéseibe ütközik, 2. ) Öntudatos Nemzet az államfői önkénnyel szemben a nemzeti önvédelem jogáról le nem mondhat s minthogy az államfői önkényes lépés csak a társadalom hatalmi fellépésével hárítható el, azt az önvédelem szükségessége szabta meg, 3. ) Az 1944. évi X. t. c. a Nemzet akaratának megnyilvánulása volt s igy a Kormányzó lemondása és Szálasi Ferenc államfői megválasztása az alkotmány rendelkezéseinek megfelel, 4. ) A Kormányzó nyilatkozatát minden külső behatás nélkül irta alá s igy a lemondás érvényes államjogi tény. . t * * Mielőtt a tanulmányban foglaltakkal érdemben foglalkoznánk, hatályos közjogi trövényeink alapján előrebocsátjuk, hogy a Habsburg ház és a magyar Nemzet között évszázadok óta fennálló szerződések az első világháború után minden jogos ok nélkül egyoldalulag bontattak fel s Horthy Miklós az 1920. évi I. t. c. alapján az államfői jogkört csak gyakorolta, de közjogi törvényeink értelmében nem volt alkotmányos Államfőnek tekinthető. A Habsburg ház trónfosztása az 1920. évi I. t. c.-vel de facto megtörtént, a detronizációt azonban de jure az 1921. évi XIV. t. c. mondotta ki megállapítván indokolásában, hogy a törvényt a Nemzetgyűlés a külföld részéről a Nemzetre nehezedő kényszer hatása alatt hozta. Az utóbb hivatkozott törvénynek jelentősége abban rejlik, hogy a törvényhozó világosan kifejezésre juttatta azon szándékát, miszerint Horthy Miklós államfővé választásával és a Habsburg ház trónfosztásával nem kívánt végleges közjogi helyzetet teremteni s maga a törvényhozó sem tekintette a törvényt olyannak, amely a nemzeti szuverenitás visszanyerése után a Nemzetre kötelező lett volna. Az 1921. évi XIV. t. c. a törvényhozó megállapítása szerint is kényszer hatása alatt alkottatott s igy e törvény kezdettől fogva érvénytelennek tekintendő. Horthy Miklós államfővé választása éppúgy az alkotmány sérelmével történt, mint Szálasi Ferenc megválasztása azzal a külömbséggel, hogy az előbbi megválasztásánál az alkotmány sérelem nem volt oly kirívóan durva, mint az utóbbiénál. Mindkét parlament tagjai számára enyhítő körülményként csak az jön figyelembe, hogy a külföldi nyomás ellenállhatatlan volt. Horthy Miklós az ősi alkotmány félretételével 1920 óta ideiglenes, majd 1922 óta végleges államfői minőségben gyakorolta az államfői jogkört s 25 éves országosának tényét meg nem történtté tenni nem lehet. Kormányzása alatt a Nemzet fél alkotmányos életet élt. Nem az alkotmány, hanem az eltelt huzamosabb idő, továbbá kormányzása alatt a jog-' rend biztosítása és a társadalmi rend fenntartása alapján tekintjük Őt 1944 október 15-én Államfőnek. * * * Ad 1.) Alkotmányos életünknek két legfőbb tényezője az Államfő és az Országgyűlés. Az alkotmány-törvények bizonyos jogokat az Államfőnek biztosítanak, más jogok az Országgyűlést illetnek és vannak jogok, amelyeket e két alkotmányos tényező csak együttesen gyakorolhatnak. Az 1920. évi I. t. c. a Kormányzónak lényegileg királyi jogkört (nemesség adományozása, bíráskodás, törvényszentesités, stb„ kivételével) biztosított, amelyet az 1937. évi XIX. t. c. oly képpen terjesztett ki, hogy felelősségrevonását is megszüntette. A kormányzói jogkört tartalmazó törvényi rendelkezések alap ján a hadüzenet és békekötés az Államfő s az Országgyűlés együttes joga. Az 1920. évi I. t. c. azonban a Legfőbb Haduri jogokat