Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-10-15 / 10. szám
2-flt OLDAL "KRÓNIKA” 1953 október and political freedom, — and request that upon the basis of those agreements which we, one-sidedly, continually respected, the Government of the United States demand and order through the respective channels the immediate evacuation of Red Soviet Armies from the victim-countries, like Hungary and her innocent neighbors. Giving assurance to the still captive nations, among them to the people of Hungary, who proved their anti-communist sentiments in two past national elections, that they shall be free to establish the form of government of their ow.n choice. 2. We are convinced that the new and healthy order of the world must be built on justice and mercy and because we believe that the seeds of World War II. were sown by the unjust and merciless peace treaties, we request the just revision and equitable adjustment of those provisions of the peace treaties which are offensive to most Eastern and Central European peoples and especially to the people of Hungary, paralyzed by the Treaty of Versailles, and made victim of both wars, rather than the cause or the criminal of them. We hope and believe in the possibility of such a just revision because the Soviet has never respected the human provisions of the Peace Treaty agreed upon after World War II., on the contrary, robbed the sovereign people of Hungary of their independence and freedom and autocratically broke or. eliminated all human provisions of the Treaty. 3. We firmly believe, that the Hungarian nation, from which we derive our ancestry and the genius and aspiration of which is wellknown to us, sincerely desires her ancient freedom, independence, peaceful cooperation with her neighbors and equality among the free nations of the world within a true Christian democratic Federation which will be the strongest defense against totalitarian attempts of either side or form. With this belief in our hearts, we beseech the President and the Government of the United States that at the time of Europe’s reorganization, — which cannot- be delayed longer, <— and in harmony with our other Allies, the right of Hungary’s independent political and civic life be assured by the United States. At the same time make it possible for the small nations of the Danubian basin to unite themselves in an economic and political Federation. 4. We maintain, as we stated in 1941 and subsequently in every declaration issued by our past Conventions that we, Godfearing, loyal Americans of Hungarian origin during World War II. placed our fortune, labor and blood upon the altar of our Adopted Country to assure her victory against the dictatorships endangering the safety of the free world. And now, that it became evident that the infernal red dictatorship took the place of the beaten fascism and naziism which equally threatens the future of every small and big nation, it is our moral obligation, because of our love for the United States, that we focus our attention to the burning and bleeding wounds of the people of our ancestry. These wounds endanger the health of the only and indivisible freedom of humanity. Mountains, oceans, and fortresses do not guarantee anymore the freedom of any nation on this earth. We must seek the liberation of every captive nation in order that we ourselves might remain free. To this end, the honest labor and real sacrifice of every American Hungarian is ready, in peace and in war. So help us God! Washington, D. C., October 7, 1953. AMERICAN HUNGARIAN FEDERATION: Daniel Szantay, National President. Dr. Francis Ujlaky, Chairman, Board of Directors. Stephen E. Balogh, Executive Secretary. A száz éves amerikai magyar sajtó * * * A közgyűlésen Ft. Kish Gyula a Katolikus Liga alelnöke meleg kegyelettel emlékezett meg az igazgatóság két elhunyt tagjáról, nagyemlékű ft. Biró Benedekről és Szántó Lajosról. Amerikai ünnepi szónok Colonel Dallas S. Townsend volt. A kongresszus eseményei folyamán többi közt ft. Jakab András, a Katolikus Liga elnöke, Nt. dr. Vincze Károly, ref. föesperes, Nt. dr. Újlaki Ferenc, a Református Egyesület elnöke, Nt. Borshy Kerekes György, a Ref. Egylet főtitkára, Nt. Balogh István, az A. M. Sz. főtitkára, Suta Péter, a Bridgeporti Szövetség elnöke szólaltak fel. A konvenció diszebédet adott azon magyarok tiszteletére, akik a második világháborúban vagy a koreai háborúban az amerikai haderő szolgálatában álltak és azoknak emlékezetére, akik azokban hősi halált haltak. A banketten főtiszt. Jakab András, az amerikai Magyar Katolikus Liga elnöke, Fiók Albert, Allegheny megye helyettes ügyésze és Szabő János a Verhovay Egylet főtisztviselője beszéltek. A konvenció folyamán bankett volt az amerikai magyar sajtó százéves jubileuma alkalmából is, melyen Káldor Kálmán, a "St. Louis és Vidéke” szerkesztője Nt. Vasváry Ödön, Nt. Borshy Kerekes György,, Bencze János Verhovay-elnök, Révész Kálmán Verhovay-főtitkár, Szegedy István a Bridgeporti Szövetség főtitkára és Szántai Dániel az A. M. elnöke mondott lelkes, méltató beszédet. LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kapható. Az amerikai magyar sajtó száz éves jubileuma alkalmából több cikket olvashattunk. Volt közte nem egy olyan, amely csak az árnyoldalakat nézte, kereste. E#t a cikket .az amerikai magyar sajtó szeretete vezeti, mert aki irta, maga is annak büszke, évtizedes munkásául vallja magát és úgy érzi, hogy ez a jubileum a magyar lélek zavartalan szép ünnepe kellene legyen, büszke magyar ünnep az amerikai végeken. \ * * * A lefolyt száz esztendő alatt sokan sokféle lapot írtak Magyar Amerikában, írtak helyeset és tévését, jót és rosszat, nemes vagy eltévelyedett szelleműt, de MAGYARUL írták és kétségtelen, hogy nehéz, küzdelmes, viszontag ságos időkön mentek át, sokat harcoltak, hogy a másnyelvü és más érdekkörbe, más irányba terelő amerikai világban fenntarthassák lapjukat, magyarul Írhassanak és tovább ápolják az óhaza édes nyelvét, az óhaza és népe iránti érdeklődést és szeretetet s a magyar összetartozás érzését. Voltak ennek az amerikai magyar sajtónak hibái, kilengései, fattyúhajtásai is, de mindent öszszevéve, nem vitás, hogy az egyházak és az egyesületek mellett oroszlánrésze van abban, hogy az Amerikába vándoroltak nem vesztei el a magyarság szempontjából és hogy ma is van magyar élet Amerikában és magyar érzés a szülőföldtől régen elszakadtak szivében. . . Sőt, ha a minőség dolgában egybenmásban lehet is kifogás. viszont bizonyos, hogy sgészen elsőrangú, kiváló újságírókban, akik írásaikban és magatartásukban is szociális és felebarátját szerető, jó magyar embernek bizonyultak, sohasem szűkölködött és ma sem szűkölködik az amerikai magyar sajtó. Legtöbbjük nem tartozik azok közé, akik a maguk számára elismerést, dicsfényt, ünnepeltetést keresnek: a dicsőséget átengedték a közélet vezéreinek. Szerényen, szinte személytelenül, de mindig legjobb tudásuk szerint, odaadóan teljesítették feladatukat, a hivatást, a magyarság szolgálatát. Szeretik a hivatásukat és a magyarság szolgálatát. Sorsrendelés. Bizonyos az is, hogy a maga népességszámához szabott nemzetiségek kategóriájában az amerikai magyar sajtó mennyiségileg a legnagyobb. Legtöbb lapunk nekünk van és ez is jele annak, hogy a szülőföld iránti szeretet és ragaszkodás Óceánon, operenciákon, annyira megváltozott életviszonyokon által és annyi évtized múltán is, szinte időtlenül, erősen, mélyen van beplántálódva az amerikai magyarság leikébe, mint talán egyetlen más amerikai nemzetiség leikébe sem. A magyar lelket nem lehet cserélni, mint az inget. Ez is sorsrendelés. Az amerikai magyar sajtó, eltekintve a kivételektől, amelyek min denhol és mindig akadnak, híven és becsülettel teljesítette misszióját. Zömében mindig együttérzett és együttküzdött a távoli nemzettel, a Szülőanyával, együtt örült, ha ok volt az örömre és együtt sirt vele rengeteg bujában s hogy talán csak egy példát idézzünk, a trianoni szörny-igazságtalanság elleni elkeseredés ma is benne gyö keredzik minden öreg amerikai magyarnak lelkében. Ma is és szemük zártáig a nagyobb, testvéribb s boldogabb szabad Magyarország az eszményük és egyben végső kívánságuk, testamentumuk is és ebben is igen nagy része van az amerikai magyar újságírónak. Az amerikai magyarnak a féllelke mindig otthon volt, az otthoni gond, bánat marta, gyötörte s ma a tragédia teljességének kínja emészti, amikor a megmaradt trianoni csonk is idegen járomban senyved és pogányok rabszolgájává szerencsétlenedett a magyar. . . Magyarországon ma tilos minden őszinte magyar szó, eltaposva a sajtó szabadsága s a nép választójoga s helyettük is a külföldi magyarság legnagyobb, legrégibb csoportja, a múlt hibáitól távolállt amerikai magyarság sajtója beszél legjogosabban. Ennek a sajtónak számos munkása látta mind a hibákat, amelyek a lefolyt évtizedekben megtetézték a tragédiát, előre látták a katasztrófát úgy nemzeti, mint szociális téren s mindenben fájdalmasan, tragikusan igazuk lett. Mégis csak sajnálatuk, mély együttérzésük van az óhazával és úgy hadakoznak érte, úgy szeretik ma is, mintha maguk is személyesen vettek volna részt a történtekben és őket is felelősség terhelné értük. . . Ameri rában nem feltétlen előny “kötőjeles amerikainak” lenni, de ők mindenkor rendületlenül és fennen vállalták magyarságukat és a küzdelmet a magyar ügyért. És amerikaiságban sincsenek hátrább másnál s ha van egy vágyuk, úgy az,, hogy némely magyarok akiket idevetett a balsors és akikre ráfér, külpolitikailag mint belpolitikailag és mindenekelőtt emberileg sok hasznos tanulsággal gyarapodjanak itt, hogy azon esetre, ha majd hazatérnek egy felszabadult hazába, a maguk és a magyarság becsületére válóan élhessenek vele. Szeretjük Amerikát és szeretnénk, ha az uj Magyarország sokat átvenne tőle, ami itt jó, népszerető, helyes és szép dolog van. Az igazi amerikai magyar újságíró többnyire nagyon szegény ember. De öntudatban s a jól végzett munka tudatában nem cserél senki nagyurral. Csak sajnálkozása van az olyan elferdült lelkek iránt, akik ez évfordulót is csak gyűlöletre, a tárgyhoz nem tartozó cjyászos elfogultságaik kitombolására használják. . . Nincs nagyobb ur, különbb magyar nála, gőgös a szerénységére, a küzdelmeire, nemcsak az exisztenciálisokra, de azokra is, melyeket a legtisztább önzetlenséggel azért az országért folytatott és folytat, ahová nem ő, hanem mások fognak boldogan hazamenni... ’. Nincs igaza, amikor megnézi, kik azok, akik öly szigorú bírái? * * * A S737PVP5 amerikai maavar
