Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-08-15 / 8. szám
*-lk OLDAL "KRÓNIKA” 1953 augusztus. KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Érdekes megfigyeléseket tesz az ember, hogyha hosszú évek után látogatást tesz újra a keleti nagy magyar városokban. Negyedszázados clevelandi szolgálat után immár hat esztendeje volt távol e sorok írója a keleti magyarságtól, Kaliforniában szolgálva hat szép esztendőt. Egy ifjú lelkipásztornak, Fábián Antalnak lelkésszé szentelése volt az az alkalom, amely e sorok íróját visszavitte Clevelandba, Ohio államba, majd onnan rövid látogatásra New Yorkba és Washingtonba. A VÖRÖSEK LEGYENGÜLÉSE. E sorok Írója igen jól emlékezik arra, hogy mennyire hangosak voltak az úgynevezett magyar vörösek a huszas és a harmincas években a keleten. Mindenki, aki nem az ő muzsikájukra táncolt, reakciós, feudális, sötét alak volt. Az amerikai magyar munkásság kizárólagos, lármás képviselőinek tartották magukat. . . Különösen, amikor újságjaikra kollektáltak újra és újra, szóltak le mindenkit, aki nem támogatta őket. A vörös pénzeszsák mindig üres és tehetetlen volt. Pedig a félrevezetett magyarok igen sokszor teletömték verítékkel megkeresett nehéz magyar dollárokkal. Kötekedésükben és pökhendiségükben annyira mentek egy alkalommal Clevelandban, ahol a napilapjuk is megjelent, hogy a Bethlen termet e sorok írója rendőrökkel tisztittatta meg tőlük. . . Mostanában rengeteg magyar kigyógyult a vörös nyavalyából és nemigen dobálja dollárjait a telhetetlen vörösek pénzes zsákjába. így aztán a vörös sajtó ugyancsak legyengült. . . Néha ugyan rendeznek egy-egy vörös dührohamot a clevelandi munkásotthonban, de ez már nem a régi erővel hetvenkedő vörös szószátyárkodás és maszlagolás. A vörösek legyengültek! akik függetlenítették MAGUKAT NAGYMAG Y ARORSZAGTóL. Az amerikai magyarság egy része elszakadt Nagy-Magyarország gondolatától. Valami egészen különös megátalkodottsággal hirdetik ma is egy uj magyar köztársaság szükségességét. Úgy képzelik, hogy felújítják Károlyi meg Tildy köztársaságát. . . Tehát semmit nem tanultak a diktatúrába fulladt szerencsétlen magyarországi köztársaságoknak sorsából. A hamis magyar címert is használják: Nagy-Magyarország címerét a korona és kereszt nélkül... Hogyha pedig hamis címert használnak, akkor a hirdetett eszmék sem lehetnek igazak: a szentistváni Nagy-Magyarország örök eszméi. . . . Valami rettenetes tragédia az, hogy Nagy-Magyarországtól elszakadtak azok a testvérnépek, akikkel ezeresztendőt élt át jó és balsorsban a magyar nemzet. De még sokkal fájdalmasabb az, hogy azok, akik sokszor hivalkodnak magyarságukkal, szintén elszakad tak Nagy-Magyarországtól és valami borzalmas csökönyösséggel fújják a maguk nótáját egy újabb köztársaságról a felszabaduló magyar földön. AKIK MAGASAN LOBOGTATJÁK AZ IGAZSÁG ZÁSZLAJÁT. A mélyen érző és gondolkodó amerikai magyarság egy része azonban határozottan kiábrándult a bombasztikus, frázisokat puffogtató, hangoskodó szavaíékból. Különösen azok, akik az elszakított területről jöttek Amerikába és az iskolázott magyarok egy része. Ezek a drága lelkek valami iszonyú nagy belső tépelődés és lelki tusa után visszatértek a szent istváni Nagy-Magyarország gondolatához. . . Ők érzik igazán, hogy milyen hősies feíadat a nagy magyar tömegeket odaállítani e mellé az örök történelmi magyar gondolat mellé. De mivel érzik, hogy ez az egyetlen ut és emlékez- . nek saját maguk lelki átalakulására, nem félnek a harctól és a bizonyságtevéstől. E sorok Íróját e lelkekkel együtt az a reménység tölti el, hogy lassan-lassan a mélyérzésü és komoly gondolkozásu magyarság követi ezeket a nagy tusán átment lelkeket és felsorakozik a koronás címerrel ellátott háromszinü magyar lobogó mögé. A KIFÁRADT MAGYAROK. Az amerikai magyarságnak jelentékeny részét képezi a kifáradt magyarság. Az amerikai munka tempója, az otthonépités és családfenntartás ezer gondja lassanlassan felőrölte ezeknek az egykor vitézkedő, egyletekben elnökösködő, egyházakban tisztséget vállaló férfiaknak és nőknek erejét. Ők már nem harcolnak többé. Elmen« nek még egy-egy szép magyar összejövetelre, jeléneklik a magyar himnuszt, de harcra már nem indulnak. Inkább csak az emlékeiknek élnek és Nagy-Magyarország sorsát inkább csak a jó Istenre bízzák. A RÉGI ÉS UJ MAGYAROK ELLENTÉTE INKÁBB CSAK MONDVACSINÁLT. Egy-egy “újságos” igen kap az olyan alkalmon, amikor egy ujamerikás elszólja magát és elégedetlenkedik amerikai sorsa miatt. Pedig nem szabadna felejteni, hogy minden igaz magyar borzasztó lelki tusán megy keresztül, amig búcsút mond szülőhazájának és fölveszi az amerikai állampolgárságot. Miért lenne kivétel a most bevándorolt magyarság e lelki tusa — bátran mondhatjuk: zúgolódás — alól? Az “újságosokat” figyelmeztetjük, hogy az amerikai magyarság az ősi magyar törzsnek Amerikába áthajtó ága; egy sorsközösségnek gyermeke! Imádkozz értünk, Szent István Király! Látod az égből nyomora sorsunk? És a gyászt, mely országod uralja? És a jajt, mit vésszel sikolt torkunk, Krisztus, az egek királya, hallja? Szél hordja szertehullt vérünk szagát, a világ felett leng a bánatunk, Büszke néped megalázta magát, s ködbe veszve sötéten áll a múlt. Láncravert kezünk feléd emeljük, imát lüktet szivünk dobbanása. Katakombák mélyén énekeljük gyászunk, mely a szivünkbe van vésve. Imádkozz értünk, Szent István király, dermedt kezünkről hulljon le a tánc. Fészek nélkül az életünk sivár. Imádkozd vissza elrabolt hazánk. Meddő minden szó és minden lépés, a türelmünk már rongyokra szakadt. Hogy legyen jámbor, hogy legyen békés a nép, kinek már szólni sem szabad? Imádkozz értünk dicső királyunk! Te ott jobban látod mi a vétkünk. Haza és nép tehetetlen, ájult, mig talpra áll, Te imádkozz értünk! CSIGHY SÁNDOR. A TENGERSZEMEK PÉLDÁJA. "3 Azt beszélik a tengerszemekről, hogy amikor nagy vihar van kint az óceánon, akkor a kis tengerszemek is megmozdulnak. Érzik ők is azt a vihart, amely tombol kint a nagy óceánon. Az amerikai magyarságot e sorok írója újra és újra egy ilyen tengerszemhez szereti hasonlítani. A tragikus sorsú óhazai magyarság és a szétdarabolt Nagy-Magyarország sok-sok fájdalma újra és újra ott vonaglik az amerikai magyarság lelki életében. Most, hogy a vörös garnitúrát moszkvai parancsra lecserélték az óhazában, újra megmozdult az amerikai magyarság minden rétege, — az elfáradt magyarok kivételével. . . Hiába csak a vér nem válik vízzé! Jaj de nagyon szeretne mindenki valamit, lehetőleg jót kimagyarázni ebből a garnituracserélésből! Pedig ez csak hiábavaló jóakaratu erőlködés. UJ MAGYAR ÉLET CSAK ALKOTMÁNYOS MAGYAR KIRÁLYSÁGGAL LEHET. Ezt az igazságot kell elsősorban megtanulnia, minden igaz magyar nak, bárhova vetette is a sors ebben a nagy világban. Fájó szívvel kell megállapítani, hogy Nagy-Magyarországnak azok a legnagyobb ellenségei, akik az alkotmányos királyság helyreállítása ellen küzdenek. Micsoda nagy fájdalom az, hogy Nagy- Magyarország utolsó koronás apostoli királyát angol hadihajó vitte a pusztulás szigetére: Madeirára! Pedig mennyire vigyáz Anglia a királyság hatalmas őszszetartó erejére nemcsak saját földjén, hanem a szomszédoknál is. Ezért őrzi féltő gonddal, összeházasodásokkal a királyságot Svédországban, Norvégiában, Dániában, Belgiumban és Hollandiában. Vaknak kell lenni ahhoz, hosry meg ne íássa az ember a királyság eszméjének összetartó erejét a népek történetében. MAGASAN LOBOGTATJUK AZ ÉVEZREDES MAGYAR KIRÁLYSÁG ZÁSZLAJÁT! A “Krónika” és a köréje sereglett olvasók hatalmas tábora az a bátor csoport, amely soha nem habozott magasan lobogtatni a koronás magyar címerrel felékesitett háromszinü lobogót. Hiszen az ezeresztendős nagy múlt után ez az egyetlen reménysége a meggyötört magyarságnak és a Dunavölgyi testvérnépeknek. Nem csonka címerrel ellátott háromszinü zászlót kell magasra emelni, hanem azt az ősi magyar lobogót, amelynek ékessége az első magyar királynak drága koronája. E sorok írójának hosszú keleti útja csak mélyebben meggyőzte arról, hogy csak egyetlen ut van: a népeknek, közelebbről a dunai népeknek összefogása az évezredes magyar királyi korona védelme alatt. A hosszú utón volt idő a gondolkozásra és elmélkedésre. Az egyetlen ut ma is a régi: az évezredes ut, a szentistváni Nagy- Magyarország. Ennek megvan a jó alapja: a köztársaságokból és a diktatúrákból kiábrándult magyarság és a dunai testvérnépek. Ott van a második évezred kezdetének legbiztosabb záloga: Ottó Őfelsége és kis családja. És ott van mindenekfelett az isteni gondviselés, mely egy évezreden át vezette a magyarság sorsát a testvérnépekével együtt egy hatalmas gazdasági» kulturális és katonai egységben: a szentistváni Nagy-Magyarország keretében. Fe^nen lobogtassuk azért szabad Amerika földjén, éppen úgy mint széles e nagy világon a koronás címerrel ellátott háromszinü magyar lobogót!
