Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)

1953-07-15 / 7. szám

1953 julius. KRÓNIKA' Miért tört ki az első világháború? Irta: TAUBINGER M. LÁSZLÓ. Harminckilenc esztendővel eze­lőtt a myár olyan sorsdöntő ese­ményeket hozott a világ számára, melyek hatását azóta is érezzük, különösen mi , a Dunamedence népeinek fiai. 1914 junius 28-án eldördült Szarajevóban egy revol­ver, mely kioltotta Ferenc Ferdi­nand, az Osztrák Magyar Monar­chia trónörökösének életét. Ezzel kitört az első világháború, mely négy esztendő vérzivataros csatá­iban tombolt szárazföldön, vizen és levegőben. Ha a világháborúra visszagon­dolunk, önkéntelenül is felmerül előttünk a kérdés:’ miért kellett mindennek bekövetkeznie? Kit tér heí érte a felelősség?. Hogy mind­erre a feleletet megadhassuk, leg­jobb. ha Sidney Bradshaw ameri­kai történelemtudós módszerét kö­vetjük és az 1914-es katasztrófa kirobbanását közvetett és közvet­len okokban keressük. A közvetett okok visszanyúlnak a múlt század elejéig, amikor «a gyorsiramu technikai fejlődés kö­vetkeztében megszületett a mo­dern ipar, mely az egész eddigi termelési rendszert forradalmasí­totta. A találmányok és az uj ter­melési módszerek eddig sohasem látott meggazdagodási lehetősége­ket nyújtottak úgy az egyéneknek, mint az államoknak és ezek a kor liberalista szellemének megfelelő­­leg igyekeztek ezeket a végső ha­tárokig kihasználni. Amint a sza­badverseny az egyének között ki­váltotta a társadalmi, ugyanúgy az államok által űzött imperializmus kiváltotta a nemzetközi ellentéte­ket. Az egyre növekvő ipari ter­melés újabb és újabb nyersanya­gokat és készáruk elhelyezése uj piacot követelt. Ezzel egyidejűleg az európai országok lakossága is rohamosan növekedett. Sorra ke­letkeztek a milliós városok az öreg kontinensen és lassan szűknek bi­zonyultak az eddigi országhatá­rok. Ezek a tényezők arra kény­­szeritették az európai népeket, hogy uj területeket hódítsanak meg részben a nyersanyagellátás biztosítása, részben pedig az áru­cikkek és emberfeleslegük elhe­lyezésére, A nagyhatalmak a kor szellemének megfelelőleg általában addig igyekeztek határaikat kitol­ni. amig ellenállásba nem ütköz­tek, az ellenállás viszont megszül­te az ellentéteket. A- gazdasági expansió szállaival szorosan ösz­­szeforrottak a nemzeti expansió szálai és a hatalmak nagyarányú, korlátlan gazdasági terjeszkedé­séből következett nemzeti imperia­lizmusuk is. A béke az erők egyen súlyától függött és hogy a nagy­hatalmak ezt biztosíthassák, bo­nyolult szövetségi rendszerekkel igyekeztek érdekeiket megvédeni. Ezek a szerződések és viszont­­szerződések jellemezték leginkább az 1914 előtti világpolitikát és ezek ismerete nélkül nem lehetne a világháború igazi okait sem -fel­ismernünk. A bécsi kongresszustól a fran­cia-német háború befejezéséig, te-, hát 1871-ig, az európai egyensúly alapja az úgynevezett "Szentszö­­vetség” volt, a Habsburg-Monar chia, Poroszország és Oroszorszák uralkodóinak szerződéses barátsá­ga. Ez a szövetség a múlt század ötvenes éveiben meglazult, amikor Oroszország a Török-Birodalom rovására erős expansiós politikát kezdett folytatni a Balkánon, ami­vel a Monarchia érdekeit közvet­lenül veszélyeztette, mert ősidők­től fogva a Balkán-félsziget ké­pezte számunkra a természetes pi­acot. Ez volt az oka annak, hogy Ausztria nem avatkozott be Orosz ország oldalán az úgynevezett Krim-háboruba (1853-1856), ami­ben az oroszokat a törökök segít­ségére siető nyugati hatalmak megverték, hanem semleges ma­gatartást tanúsított. Ez a semle­gesség természetesen nagy orosz erőket kötött le a Monarchia ha­tárainál. ami által Ausztria köz­vetve hozzájárult a cári hadsereg vereségéhez és ezt Szentpétervá­­rott nagyon rossznéven vették Bécstől. Bismarcknak ugyan még sikerült nagynehezen 1873-ban a “háromcsászár egyezményt” össze hoznia, ennek azonban már alig volt jelentősége, mert a szerződés inkább csak formális szavakat tar­talmazott a kölcsönös jóviszony és barátság kifejezésére. Oroszország közben tovább folytatta balkáni politikáját és 1877-78-ban újabb támadást indí­tott Törökország ellen, melyet ezúttal győzelemmel fejezett be. Anglia, de főleg a Monarchia nem nézhették tétlenül, hogy Oroszor­szág megvesse lábát a Földközi­tenger vidékén és hogy az orosz expansió okozta politikai feszült­séget egy általános háború elke­rülésével lehessen enyhíteni, Bis­marck kezdeményezésére össze­hívták a berlini kongresszust, (1878) melyen az európai hatal­mak Oroszország sikereit erősen megnyirbálták és Bulgária okku­­pációjának ellensúlyozására az Osztrák Magyar Monarchiát Bosznia és Hercegovina megszál­lására hatalmazták fel. A berlini kongresszus után az orosz-német viszony is megrom­lott, mert Gorcsakov orosz kü­lügyminiszter rossznéven vette Bismarcktól, hogy Andrássy po­litikáját támogatta Oroszországgal szemben. Bismarck erre megkötöt­te Ausztria- Magyarországgal a kettős szövetséget, melynek lénye­ge az volt, hogy abban az esetben, ha Oroszország részéről a szerző­dő felek egyikét támadás érné, a másik szerződő fél teljes katonai erejével a megtámadott segítségé­re siet. A “háromcsászár-egyez­­ményt" ugyan mégegyszer felújí­tották 1881-ben, de Oroszország 1885-ben tanúsított bulgáriai ma­gatartása miatt elvesztette alapjait. Helyette a központi hatalmak Olaszországgal kötötték meg az úgynevezett hármasszövetséget, melynek ugyanúgy védelmi jellege volt, mint a kettőd szövetségnek azzal a különbséggel, hogy fran­cia támadás esetére részleges, kö­zös francia-orosz támadás esetére pedig teljes katonai támogatást biztosítottak egymás számára a szerződő felek. Hogy az Osztrák Magyar Monarchia a békét keres­te, mi sem bizonyítja jobban, mint az. hogy halálos ellenségével Olaszországgal nemcsak kibékül­ni volt hajlandó, de defensiv szö­vetségre is lépett vele. Bismarck, német koncellár azon­ban még tovább ment. 1887-ben megkötötte Oroszországgal az orosz-német viszontbiztosító szer­ződést. melyben Németország elis­merte Oroszország balkáni érde­keinek jogosságát különösképen Bulgáriában és arra az esetre, ha Oroszország a tengerszorosokat birtokába akarja venni, erkölcsi és diplomáciai támogatást helyezett a cári politikai számára kilátásba. (Bismarck utódai ezt a szerződést, mely lényegesen hozzájárult az európai békéhez, lejárta után nem ujjitották meg.) Erre Anglia meg­kötötte Ausztria-Magyarország­­gal és Olaszországgal a “keleti hármasszövetséget”, melyben Tö­rökország határainak épségét ga­rantálták orosz támadás esetére. (1887 december 12.) Oroszország sorozatos európai kudarca után elvesztett presztízsé­nek helyreállítása céljából Kelet­­ázsiában aktiválta expansiós poli­tikáját és Kínával kötött szerződé­se ellenére 1896-ban megszállta Port Arthurt, aminek következmé­nye az lett, hogy hamarosan Ja­pánnal került ellentétekbe. 1904- ben kitört a japán-orosz háború, melyben Oroszország súlyos vere­séget szenvedett. metországnak nem tudta elfelejte­ni az 1871-es vereséget és Elzász- Lotharingia elvesztését, Angliával feszült volt a viszonya az afrikai terjeszkedéséből származó okok miatt, a Monarchia pedig nem le­hetett érdekes számára, mert a hár masszövetség révén Németország oldalán állott. így magától értető­dött, hogy a francia kormány Oroszországhoz keresett közeledé­si lehetőségeket. Carnot elnöksége alatt hatalmas beruházási kölcsönt nyújtott a cári birodalomnak, ami alapja lett az orosz-francia viszony további fejlődésének. 1892-ben már orosz-francia katonai szerző­dést kötöttek, melyben a két állam kölcsönös katonai segítséget ígért egymásnak német támadás eseté­re. Ez a szerződés lett a későbbi hármas entente magva, mely a vi­lágháborúban tényleg bevált. Már 1899-ben kibővítették olyan for­mában, hogy a szerződés életbelép abban az esetben is, ha az európai egyensúly felborulna. Anglia a múlt század vége felé nem igen avatkozott be az európai politikába. A hatalmas birodalom Viktória királyné uralkodása alatt minden figyelmét gyarmatainak szaporítására fordította s az euró­pai ügyek csak annyiban érdekel­ték, hogy a hatalmi egyensúly fel ne boruljon és hogy a tengerek feletti uralmát biztosíthassa. Afri­kai területeit Egyiptom, Szudán, Szomáliföld, Nigéria, Rhodézia és a Burföld, stb. meghódításával szaporitotta. Az országnak belső hajai, kivéve az ir kérdést, alig voltak. Épen ezért az angol poli­tika nem akarta egyik európai csoport mellett sem lekötni magát, mert tengerentúli politikáját job-11 -ik OLD AU ban tudta érvényesíteni, ha füg­getlenségét megőrizte. Ez a helyzet azonban abban a pillanatban megváltozott, amikor a fiatal Német Birodalom megszi­lárdult és lakosságának erős meg­növekedése és iparának hatalmas fellendülése következtében felbáto ritva érezte magát arra, hogy kon­tinentális politika folytatása he­lyett világpolitikába kezdjen. Nyersanyag szükségletének fede­zésére és túlnépesedett lakosságá­nak elhelyezésére a németek is követték a többi nagyhatalom példáját és gyarmatok szerzésébe kezdtek. Németország gyarmati terjeszkedését békés eszközökkel tudta megvalósítani. Részben pol­gárai által megszerzett területekre terjesztette ki az^ állam védelmét (Togo, Kamerun, Németnyugat- és Németkeletafrika), vagy csere és szerződések utján szerzett a többi hatalomtól területeket (Zan­­zibár. Középszudán, Bismarck-szi­­getek, stb.) Gyarmatainak biztosí­tására a német kormány a század­­forduló alkalmával megkezdte flottájának fejlesztését, amit azon ban Anglia nem nézhetett tétlenül. Bismarck már 1880-ban elérte, hogy a hadsereget erősen megnö­velték és hires február 6-iki beszé­dében elhangzott a szerencsétlen szólam: “Mi németek csak Isten­től félünk, de senki mástól a vilá­gon!” 1893-ban újra növelik a had sereget és 1898-ban Hohenlohe kancellár megszavaztatja az első 1900). sj, ífc # Ü; Amikor VII. Edward 1901-ben trónra lépett, Anglia már kimon­dottan németellenes politikát kez­dett folytatni, mer félt a német tengeri ' hatalom növekedésétől. Ennek a politikának mozgató ru­gója, maga a király volt. Miután Chamberlain angol gyarmatügyi miniszter szondirozásai (1898) és később Salisbury kísérlete egy német-angol szövetség megkötésé­re vonatkozólag meghiúsultak (1901), Landsdowne lord angol külügyi államtitkár 1904 április 8-án megkötötte az angol-francia szerződést (entente cordiale) Del­­cassé francia külügyminiszterrel. (Folyt, köv.) HELYREIGAZÍTÁS. Dr. Altorjai Endre és Rencsár István urak (Caracas, Venezuela) a Caracasi Magyarok Bajtársi Kö­re lapunkban megjelent nyilatko­zata kapcsán annak megállapítá­sát kérik, hogy ők szabad király­választók és aláírásuk tévedésből került a névsorba. LEGUTÓBBI ELŐFIZETÉSEK Hálásan köszönjük a következő előfizetéseket: B. M. D. Cordoba $1.00, M. P. Cleveland $6.00, F. K. Cleveland $2.00. K. J. Cheltenham, Anglia 44, international coupon. Idő és bélyeg takarítás céljából forduljunk bevándorlási ügyekben egyenesen az Amerikai Magyar Szövetséghez, 1624 Eye St. N. W. Washington 6, D. C. Segélyügyek ben direkt az American Hungari­an Relief címre írjunk: 246 Fifth Avenue, New York, N. Y. Franciaország ezekben az idők ben meglehetősen elszigetelve állt az európai hatalmak között. Né­flottatörvényt a páriámén1 1, me­lyet csakham.ii követ a második

Next

/
Thumbnails
Contents