Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)

1953-07-15 / 7. szám

2-fr OLDAL KRÓNIKA” 1953 julius. Rákosi Mátyásnak Nagy Imre miniszterelnökkel történt leváltása és a programm, melyet Nagy Imre a kommunizálások lelassítására és a parasztság terhei enyhítésére adott, legjobban jellemzik a nép elégedet­lenségének természetét és mértékét”. “A legeíkeseredettebb hangokat Magyarországon olyan mun­kásoktól hallottam, akik az izzasztó rendszer szerinti túlmunka dacára sem voltak képesek elérni a normát. Nemcsak az idillikus mesékre emlékszem, amelyeket a Szabad Nép” közölt a '‘lelkesen verítékező munkásról , de annak a gyűlésnek a történetére is, amely egy kis­pesti gyárban folyt le, ahol a párttitkár baby-kelengyét nyújtott át a gyár egyik munkása uj szülött fiának részére. Ez a munkás nagyon jól dolgozott és ezért a párt azon buzgólkodott, hogy iránta való elis­merését és jószivét kirakatba tegye. De megjárta vele, mert ennek a munkásnak más elképzelései voltak a dolgok rendjéről. Felkelt és megköszönte a baby-kelengyét, de nem habozott kijelenteni, hogy az egész dolgot alapjában efhibázottnak látja. Az kellene, — mondotta, — hogy olyan bért kapjunk, amelylyel képesek legyünk magunknak mindent megvásárolni, amire szükségünk van, beleértve a baby­­kelengyét is. Másnap reggel- letartóztatták.” Ebben a baby-kelengye példázatban nemcsak a munkásnak a jobb fizetésre való igénye, a gazdasági önállóság utáni vágya él benne, de az emberi függetlenség akarása is. A munkás, épp úgy mint a föld­műves vagy az értelmiségi ember a saját akaratának ura, a saját éle­tének gazdája kíván lenni, nem pedig csak megszámozott alkatrész a madáchi falanszter lélektelen óriás gépezetében. Az élet nagy és kis egyéni dolgaiban szabad elhatározási jogot, magánéletet akar. Em­­beries államot kíván, de nem kívánja államosítani az embert. Ez az a pont, amelyen a kommunizmus és a magyar nép vagy bármely sza­­badszágszerető más nép sohasem találkozhatnak egymással és nincs az a N. E. P. uj kommunista taktikai irányzat, amely ezt az ellentétet képes volna áthidalni. A munkás visszakivánja a szabad munkapiacot és azt a jogát, hogy csak annyit dolgozzék, amennyit önszántából jónak lát. A föld­műves reklamálja a termékei szabad értékesítése, az önáHó gazdálko­dás jogát, az értelmiségi ember a szellemi szabadság légkörét, amely a munkájának éltető levegője. Követelik elrablóit emberi, polgári és politikai jogaikat, köztük a magántulajdon jogvédelme helyreállítását. De épp úgy azt, melyet írásban ígért a Szovjet, de ígéretét erőszakkal és csalással megszegte: a polgár másik elemi jogát, hogy szabadon vá­laszthassa meg a kormányt, amely alatt élni akar. S mindenek előtt és mindenekfölött követeli nemzete szabadságát, teljes önhatalmuságát , ugy~polifikäl7 mint gazdasági téren is; nem akar a Szovjet .gyarmata, segédnépe, szoiganépe, kizsákmányolási alanya, robotos munka­páriája lenni, eb ura fakó! nek világuralmi törekvései a prófétáik tanaiban nyíltan le vannak fek­tetve és ezirányu mesterkedéseik nyolc év óta a hideg háború és az aggressziós támadás veszélye állandó feszültségében tartják a nem­zeteket. Ami történt, semmiféle időleges csalétkekkel nem tehető jóvá. A nemzetnek és fiainak teljes szabadsága, függetlensége, nyugati al­kotmányos közélete a jövő elalkudhatatlan alapminimuma. Akár Rá­kosinak, akár Nagy Imrének avagy bárminek hívják B is a moszk­vai fő-rabszolgahajcsár helytartót s akármiféle N. E. P.-szemfényvesz­téssel jön is, a nemzet és minden tagja addig fogja folytatni a ‘‘szürke háborúnak” az adottságok szerinti, bármily alkalmas fajtáját, amíg a kitartásának nagysága, elpusztithatatlansága a Történelem erkölcsi törvényeként ki nem váltja a szabad világ szolidaritása teljességét és vissza nem nyeri ősi szabadságát, önrendelkezését. MAGA AZ EGÉSZ RENDSZER az, aminek megszűnnie, az ország nyakáról pusztulnia kell s amíg ez be nem következik, nem lankadhat és nem fog lankadni a magyar lélek törhetetlen ellentállása! NAGY ISTEN, KEGYELEM! Világosság, — a hosszú éjszaka után, jössz-e végre, vagy sötétség marad csupán? Nincs hajnal hasadás? Napsugár, — szabad nép fénye, hol merre vagy? Szivünk az örök sötétben fájóvá fagy s jön lassú hervadás. Már év az évet múlja s hoz bus könnyeket, sok zord hideg napot és vészes felleget, nehéz könnyes szemet. Hol merre vagytok, szép régi napos idők? Mikor azúrján nem voltak sötét felhők s fény járta az eget. Hát múlj el már oh te vaksötét éjszaka s jöjjön utánnad a feltámadás napja, a telkeknek orvosa. Múljon el a baj, jöjjön a kínok vége. ' Napsütéssé váljon fájó sötétsége s ne jöjjön vissza soha. * * * Van abban valami hallatlanul, tragikomikusán nevetséges, hogy amikor a rendszer nyolc esztendőn keresztül minden erőszakot, bűnt, igazságtalanságot, barbár szörnyűséget elkövetett a nép .ellen, ami­kor a rendszer a förtelmek, megaláztatások, életrontások és életpusz­­titások minden gonosz módjával és eszközével szinte a sir széléig gyö­törte, most “nesze semmi fogd meg jól” apró koncessziók Ígéretével akarja behódolásra bírni! Micsoda balga fickók, akik a moszkvai és budapesti pártszentélyekben arról ábrándoznak, hogy a magyar nép ily részlet-javítgatások, toldások-foldások kedvéért hajlandó lesz el­fogadni a rendszert, felejteni az “összeesküvések”, “kémkedések”, stb. címén végrehajtott kivégzéseket, Mindszenty bíboros, Grősz érsek az egyházi és világi mártírok ezreinek kínszenvedéseit, az AVH politikai rendőrség pribékeinek szadista garázdálkodását, az András­­sy ut 60 poklát, egész osztályok exisztenciális tönkretételét, millió családok élete feldulását, a muft összes rémségeit és belenyugodni a kommunizmusba, kooperálni vele! Micsoda balga fickók, akik azt hiszik, hogy ha bűneiknek égy csekély töredékét bevallják és szinleg sajnálják, azzal máris megnyer­hetik a nyolc éve összeszoritott ököllel, csak a megszálló túlerő kény­szere alatt emberfeletti önuralommal hallgató magyar népet! Micsoda balga fickók, akik azt hiszik, hogy ezek az olcsó kis appeasement-igéretek hatással lehetnek egy ezer esztendős szabad­ságszeretet büszke örökségében nevelkedett, nagymultu népre s hogy kész beérni azzal, ha egy' láncszemmel lazítanak bilincsei szorosságán, kész egy tál lencséért eladni a nemzeti és emberi függetlensége isteni jussát és üdvét! Micsoda balga fickók, akik azt hiszik, ha úgynevezett amnesz­tiával esetleg kiengedik a börtönmartirok egyrészét, létrejöhet á kibé­külés akár a mártírokkal, akár a néppel és hogy az internáló táborok nyolc év utáni megszüntetése feloldozást adhat nekik bűneik mérhe­tetlen gazsága alól! Micsoda balga fickók, akik azt hiszik, hogy ha esetleg bevált­va a deportáltak szabadonbocsájtására most elhangzott ígéretet, a de­portálásuk élőt mindenükből kifosztott szerencsétlenek, aggok avagy akár a fiatalok, uj életet kezdve, elfelejthetik a gyalázatos, gyilkos igazságtalanságokat, embertelenségeket, amelyek Kálváriáját végig járattak velük! Micsoda balga fickók, akik azt hiszik, a nép nem látja, hogy az enyhébb irányzat ígérete csak átmeneti s ha lépre menne, csak a fel­­szabadulása, feltámadása lehetőségének sírját ásná meg végleg vele! $ # # Nincs kompromisszum! A nemzeti és emberi szabadság kérdé­seiben nem lehet alkuvásnak helye, legkevésbbé a nemzeti és emberi szabadság olyan pogány és imperialista ellenségeivel szemben, akik-Hazám egéről űzz nagy Isten vihart és sötét felleget. Segítsd meg a magyart és ne hagyd el soha. Ezer éves földjét add vissza egészben. Ne hagyd elpusztulni a nagy pogány vészben. Ne légy már ostora. A Tisza, a Maros magyar legyen újra. Hargita fenyőit a magyar szél fújja, a siró Nemere.' A magyar dal szálljon a szép magyar földön. Az öröm daloljon most már mindörökkön s könny ne jöjjön szemre. Szánd oh meg a Magyart, ne pusztítsd a sorát. Vedd le már keresztjét, ne járjon Golgotát. Kegyelmezz meg neki. Békés házaiból áldás füstje szálljon. Búzatermő földjén magyar kar kaszáljon és ne bántsa senki. ös Budavára tornyán magyar zászló lengjen s magyar király üljön bent a trónteremben, az örökös Király. Szentkorona fénye újra felragyogjon. • Magyar föld népének melegséget adjon, hogy ne érje hiány. Add vissza Hazánkat, idegenben élünk. Hogyha azt kívánod, érte ontjuk vérünk, csak a miénk legyen. Millió magyar sir még nehéz rabságban, sok ezren küzdenek hosszú bujdosásban, nagy Isten, kegyelem! Hollandia. KÉKY BARNA. MINDEN CÍMRE KÉT PÉLDÁNYT KÜLDTÜNK ÉS KÉRJÜK ADJA ODA A MÁSIKAT VALAMELY ISMERŐS HONFITÁRSÁNAK! KÖSZÖNETTEL A KRÓNIKA.

Next

/
Thumbnails
Contents