Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-02-15 / 2. szám
6-ik OLDAL “KRÓNIK A” 1953 február A dolgos, mindennapi élet gondját hordozó magyarok hadd reménykedjenek a magyar föltámadásban. . . És az élet őszén járók hadd higyjék teljes szívvel, hogy nincs elveszve: Magyarország! Tudjuk, hogy jönnek még nagyan nehéz napok: kegyetlen viharok, késői fagyok, jégverések, de a mi reménységünk meg nem szégyenülhet. Elhangzott a tavaszi feltámadást ígérő — hisszük! Isten által sugalt — elnöki szó. HOGYAN KÉSZÜLŐDJÜNK? Nagymagyarország leikével és gondolatával! Az idén is, a magyar telepeken, mindenhol e széles világon, ünnepelni készül a szétszórt magyarság Március Idusát. Legyen ez a készülődés a Szentistváni Nagymagyarország jegyében. . . . Amikor az elmúlt évben a magyarság százesztendős amerikai megtelepülését ünnepeltük, úgy látszik, hogy a Szentistváni Nagymagyarország gondolata égé szén kiesett az ünnepkör gondolataiból. Az elhangzott rengeteg szónoklatból, sőt megirt újságcikkből is, alig-alig, vagy világosabban: alig valahol csendült fel Nagymagyarország örök lelke. Amit akkor elmulasztottunk, azt az idén és az elkövetkezendő esztendőkben pótolnunk kell és dolgoznunk kell szakadatlanul, mig meg nem valósul Nagymagyarország. VISSZA KELL MENNÜNK TRIANONHOZ. Itt van a legfőbb ideje annak, hogy az egész magyarság mindenhol ezen a nagy világon, bátran tegyen bizonyságot arról, hogy Európa és az egész világ tragédiája tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor a gyűlölettől elvakult politikusok nemcsak félrevezették még az olyan, idealista államférfit is, mint amilyen Wilson elnök volt, hanem rákényszeritették a Dunavölgy népeire a trianoni békeparancsot és általa a cseh, szerb és román imperializmust és a balkáni nyomorúságot! A magyarországi három köztár■ saságból minden igaz magyarnak éppenséggel elege volt! . . . Hogy magyar ember hogyan tud ennyi szerencsétlenség után, egy negyedik köztársaságról szavalni és irogatni, azt egy igaz magyar soha megérteni nem tudja és elfogadni nem fogja. KI KELL ÁLLNI A REVÍZIÓÉRT VALÓ HARCRA! A trianoni békeparancs után minden igaz magyar fölemelte tiltakozó szavát. Csak az elvetemedett gonoszok jutottak odáig, hogy szekértolóivá lettek a cseh, román, sőt szerb imperializmusnak. Nem függetlenkedésről kell azért szavalni és irogatni egyetlen egy magyarnak se, hanem síkra kell szállni a revízióért és a Szentistváni Nágymagyarországért. Fennen kell hirdetni, hogy a Szentistváni Nagymagyarország egy évezreden át adott békességet, jogot és kultúrát a Dunavölgy minden népének, az úgynevezett utódállamok pedig muszkavezetőkké lettek és a legnagyobb koldusságba döntötték úgy a magyarságot, mint testvérnépeit. Nagymagyarország megállott egy évezreden át. Nagymagyarország, meg Nagyszerbia az első lökésre összeomlott. Nem is szólva a magyarfaló Nagyromániáról. Ezt az igazságot kell hirdetni minden igaz magyarnak mindenhol és minden alkalommal. Valami iszonyatos rövidlátás kell ahhoz, hogy valaki magyar létére még ma is újabb átokkal teljes negyedik köztársaságról propagandázzon és egy bizonnyal bekövetkező negyedik diktatúrának készítse elő az útját. Az eltévedt vagy félrevezetett lelkeket revízió alá kell venni és a revíziót: Nagymagyarország megteremtését igy kell előkészíteni! “EURÓPÁT A KÁRPÁTOKNÁL KELL MEGVÉDENI.” Nagymagyarország trónörököse: Ottó Őfelsége hangsúlyozza újra és újra ezeket a szavakat. Az ő szava messzire hallatszik. A meggyötört magyarságnak és a dunai testvérnépeknek nála nagyobb szolgálatot nem tesz napjainkban széles e világon senki! Akik lélekben elszakadtak Nagy magyarországtól, a csehek, szerbek, románok és — óh jaj! — teljességgel elvakult magyarok, ha hirdetik is függetlenkedo eszméiket, az igaz magyarok nem fognak rájuk hallgatni soha! His zen az ő propagandájuk csak ny )mort és koldusságot hozott népek millióira. Az igaz magyarság sokkal inkább fölfigyel igaz vízőrének: Nagymagyarország trór örökösének: Ottó Őfelségének szavára. Mert Őbenne és Ő általa valósulhat meg egyedül a dun li népek nagy testvéri egysége: NAGYMAG YARORSZÁG! Ebben a hitben ünnepeljük az idei tavaszi föltámadást: a lelkek tavaszát: a magyar föltámadást! BARANKOVICS ISTVÁN KÉRELME. “Barankovics István a Magyar Nemzeti Bizottmány va lás- és közoktatásügyi bizottságnak elnöke a következők közlését kéri: A Szabad Európa Bizottság Középeurópai tanulmányi Központja megakarja vásárolni, ví gy kölcsönvenni a következő elemi- és középiskolai tankönyveket, melyek Magyarországon 1930 és 1948 között jelentek meg: Magyar Nyelvtan, Magyar Irodalomtörténet, Magyar Olvasókönyv, Magyar Földrajz, Magyar Történelem. A Központ kéri, íogy e könyvek tulajdonosai szíveskedjenek Dr. I. L. Kandel, Room 308, 4 West 57th Street, New Y ork 19, N. Y„ U. S. A. címen tudatni a könyv szerzőjének nevét, a könyv címét, megjelenési idejét, kiadóját, oldalterjedelmét, továbbá azt, hogy a könyvet mennyiért hajlandók a Központnak eladni vagy lefényképezésre rendelkezésre bocsájtani.” TORONTÓBAN a KRÖNIKA kapható BÁLINT KÁLMÁN lapterjesztő vállalatnál, 726 SPADINA AVE. is. Osztatlan emberiség - osztatlan béke Irta: DR. MIHÁLYI GILBERT (Hollandia) A technika világrészeket szomszéddá tevő bámulatos fejlődése, a visszajáró háborús kegyetlenkedések megakadályozásának vágya és nem utolsósorban a Szovjet-veszély fenyegető réme rádöbbentette az emberiséget az elfelejtett vagy szándékosan megtagadott egység nagy erejére. One world or no world •— hirdeti a felismert igazságot az UNO jelmondata. “Nem önmagunkért vagyunk a földön, hanem egymásért” hangsúlyozta Juliana holland királynő 1951 karácsonyi rádiószózatában. AZ EGYETEMES ÖSSZETARTOZÁS ALAPJAI. A genfi Népszövetség csődje, az UNO tehetetlensége és a különböző egységkisérletek sikertelensége vagy huzavonája láttán joggal merül fel a kérdés: mi az egyetemes emberi összetartozásnak alapja? Hiszen mindenki könnyen belátja, — a történelem is elég példával bizonyítja, — hogy a közös veszedelemben fogant egymásratalálás, a pillanatnyi haszon vagy érdek nem elegendő, nem tartós, nem igazi alapja az osztatlan emberiségnek. Aki az emberiség egységének erejére akar rábukkanni, annak az igazi kohéziós erő után kell kutatnia, amely az emberi szolidaritás valódi indítéka. Erre az alapvető kérdésre válaszul az emberi közösség alkotó elemét vizsgáljuk. Az emberi természet vizsgálata pedig meggyőz, hogy az ember veleszületett hajlandósága keresni a hozzá hasonlók társaságát, az egyazon emberi természet közös birtokosaival való kapcsolatot. Másrészt az ember nem tudja önmaga igényeiiiek kielégítését biztosítani, legmélyebb emberi szükségletei társakra utalják. Az emberi természet egysége és a szükségek-célok közössége a gyökere az emberi szolidaritásnak, amely a közös érdekek és értékek közös akarattal való munkálását teremti meg. Az ember társas lény, hirdette már Aristoteles. S ha az ember nem él közösségben, szerinte akkor vagy Isten vagy állat. Vagyis az embert minden egyezkedés és minden szerződés nélkül természete viszi a közösségbe. Következőleg a rousseaui kötetlen-szabad állapot sohasem létezett. Az ember néni magánzó, nem Robinzon-lény, hanem természetében gyökerezik a közösségi élet. Ebből a természetes közösségi igényből nő ki az első, a legalapvetőbb közösség, a család. De egyben legelemibb közösség is, nem tudja az emberélet összes igényeit kielégíteni. A kiegészülésre vágyó emberi természet követelménye a másik közössége, az állam. Most az a kérdés: a társadalmi ösztön és a közös emberi természet birtokosainak egymástkeresése, vagyis az emberi természetbe irt szolidaritás megáll-e az állami határoknál, vagy pedig tovább terjed? Az állam tökéletes társaság, igy fogalmazta meg Szent Tamás az elődök nyomán. Tökéletes, mert a jogrend biztosításában nem osztozik más közösséggel, viszont nem jelent önelégségességet, kizárólagos tökéletességet. Hiszen manapság világosan látszik, hogy az állam sem kizárólagos társaság. Napjainkban már semmiféle politikaigazdaság-társadalmi kérdés sem oldható meg tisztán “belügyként”. A "behozatal" szintén azt mutatja, mennyire nem autartikus (ön-ellátó) az állam. Az állam is másra szorul, a béke megteremtésében pl. egyenesen a többiekre van utalva, hogy, mást ne emlitsünk. Az államok egymástól kölcsönösen függenek. Ezenkívül az ember szociális természete egyetemes, kiterjed mindenhova, ahol csak emberek élnek. Mindez tehát azt igazolja, hogy az állam is kiegészülésre szoruló közösség. Ugyanez az erő, amely az embert családba és államba tömöríti, egyetemes kapcsolatok kiépítésére ösztönzi. Miként az ember, a fizikai személy, épenugy az állam, az erkölcsi személy is társas lény. A család és az állam mellett ez az egyetemes államtársadalom a harmadik természetes közösség. Ez a nemzetekfeletti közösség az osztatlan emberiség valósága. Ezt az egyetemes emberi összetartozást a néprajzi, nyelvészeti és embertani tudományok is tanítják. Főleg pedig a keresztény kinyilatkoztatás, amely az eredeti bűn következtében eltorzult természetjogi igazságokat újra meghirdette, egyben kiegészítette és felemelte. Az egyetemes emberi összetartozás a kereszténység hozománya. A még vallásos életre is kiterjedő partikularizmussal szemben elsőnek tanítja, hogy az államhatárokon túl is ember testvér lakik, akikkel a földi eredet és célok egységén túl a másvilági rendeltetés és a megváltás közösségében is egyek vagyunk. Ez a tan tovább mélyül az egyházatyák, keresztény bölcselők fejtegetéseiben. Az újkor hajnalán pedig, a nemzeti államok keletkezésekor és a nagy hódítások korában Vitoria, a spanyol Domonkos-szerzetes fogalmazza meg elsőnek és örökértéküen a minden népeket egybefoglaló nemzetekfeletti közösségről szóló tanítást az ő nyomán különösen Suarez és Taparelli jer zsuita atyák az osztatlan emberiség szószólói. Kaini korunkban pedig XII. Pius pápa hangsúlyozza a kereszténység eme alapvető tanítását, amikor a béke elengedhetetlen feltételéül sürgeti az isteni világrendhez való maradéktalan visszatérést, amelynek egyik gondolata az államok közössége, az osztatlan emberiség. A VILÁGBÉKE ÚTJA. Az eddig mondottakból igen lényeges alapelvek követkéznek a világbékére vonatkozólag: 1. Az emberi nem egységet alkot. Ez az egység azonban r.esí
