Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-03-15 / 3. szám
4-ik OLDAL “KRÓNIK A” 1953 március AMIKOR A BARNA LAVINA ELINDULT Tizenöt évvel ezelőtt, 1938 márciusában népszavazásra készültek Bécsben és Ausztriában. Schuschnigg osztrák kancellár, aki párnapja tért vissza az elhízott német Führertől, aki úgy bánt vele, mint egy rossz cseléddel, feltette a kérdést Ausztria népének, mondja meg szabad akaratából, hogy kivánja-e a hitleri diktatúrát, véres világuralmi törtetést, fajvédő erőszakot, durvaságokat, vagy pedig a békés életet? A válasz nem volt kétséges senki előtt, Hitler és áruló osztrák tanácsosai, Seyss-Inquart és társai előtt sem. Ausztria népe érzéseinek igazi képviselői nem kértek volna az Isten nélküli, Istentől elvetemedett hitlerizmus áldásaiból és ugyanazok, akik 1931-ben még békés megegyezéssel gazdaságilag akartak egyesülni nagyobb német testvéreikkel, — amit a Népszövetség nem engedett meg — ezúttal ősi hitük, kultúrájuk érdekében megvetéssel utasították volna vissza Hitlert, mint Ausztria vezérét. Hitler tudta azt, hogy óriási fegyves túlerejének Ansztria nem tud megfelelő haderőt szembeállítani és nyers erőszakhoz folyamodott, így történhetett, hogy Hitler március 13-án ellenállás nélkül vonulhatott be Ausztriába, Bécsbe, megsemmisíthetett egy ősrégi országot, amelyet megcsonkított formájában is szükségesnek véltek a nagy hatalmak, igy történhetett meg, hogy pár nappal később a hóditó szemérmetlen bátorsággal hírül adhatta a világnak, hogy az osztrák nép 99.75 százaléka szavazott a csatlakozás mellett. (Gondoskodtak róla, hogy az ellenvéleményen levők ne kerülhessenek az urnákhoz és egy kis hamisítástól sem riadtak vissza). Tizenöt éve, hogy ez megtörtént és Európának, amely annak idején a most történteket felidézte esztelen, lelketlen, indokolatlan rendelkezéseivel, kicsiny sakáloknak, nagy oroszlánoknok az volt a főtörekvésük, hogy ijedtségüket leplezzék: Nekik tetszik a dolog, nem is lehetett másképp — mondták — elvégre a nagy német nép két részének elemi joga, hogy egymással egyesüljön. Egy szavuk sem volt a hitleri erőszak és azok ellen a csúnya dolgok ellen, amelyek Bécsben és Ausztriában a “csatlakozást” követték, a nemzetközi szolidaritás elve ezúttal csődöt mondott. . . Schuschnigg és társai, akik a Nyugattól magukra hagyatva jutottak börtönbe, vagy még rosszabb helyekre, senkinek sém zavarták meg az álmait, egy felelős államférfiu sem szólalt fel érettük, az ököljog uralomra, sőt nemzetközi elismerése jutott. Valaha a világot vérbe akarták fojtani, nehogy Ausztriát kizárják a német közösségből, most nyugodtan vették tudomásul, hogy a porosz szellem és végeredményében az oroszok annyi sok kudarc után szabad utat kaptak Kelet felé, éppen hatvan évvel a berlini kongresszus után, amelyben a németség önként lemondott erről, de cserében Angliával összefogva, megakadályozta a san stefanoi béke rendelkezéseit, amelyek az oroszokat egy-kettőre Konstantinápoly és tengerszorosok birtokába juttatták volna. Az Anschluss könnyű végrehajtása adott bátorságot Hitlernek e további lépésekre, de ez hozta földrajzi közelségbe Magyarországot, Jugoszláviát és Olaszországot a nagy német birodalommal. Nem le-* hetett ezektől várni, hogy a német aspirácókkal szembeszállhassanak, a három oldalról közrevett csehek helyzete is tarthatatlanná vált, ami már alig félév múlva be is igazolódott. A világtörténelem egyik legcsúnyább fejezete kezdődött ezen a napon, hála legyen érte azoknak, akik a páriskörnyéki békéket minden államférfim előrelátás és emberi érzés nélkül megalkották és csúffá tették a wilsoni elveket, amelyeket pedig elfogadtak. Clemenceau és Lloyd George konkolyvetése 1938 márciusban hajtott kalászokat. K-s. BÉNYEY ZOLTÁN FESTŐMŰVÉSZ MINDSZENTY-KÉPE Február 22-én, bensőséges ünnepség keretében leplezték le Mindszenty bíboros hercegprímás Bényey Zoltán festőművész által készített hatalmas portréját a hercegprímásról elnevezett dunkirki (N. Y.) főiskola dísztermében. A diszemelvény közepén felállított Oltár jobbján állt a pompásan feldiszitett és megvilágított hatalmas olajportré. Rev. Paul Morin igazgató üdvözölte a főiskola igazgatóját, L. R. Smith püspököt, majd a művészt bemutatta a közönségnek és meleg szavakban fejezte ki háláját a nagyértékű festményért. Utána Rév. Zákány Gyula dr. a hercegprímással kapcsolatos személyes élményeiből beszélt el megható történeteket. Ezután. Most Rev. Leo R. Smith püspök nagyhatású beszéd kíséretében leleplezte és megáldotta a képet. Beszédében nyomatékosan rámutatott a művészi kompozícióra és annak jelképes jelentőségére: a bíboros egyszerű reverendában (plain house cessocks) áll börtön cellája rozzant asztala előtt, melyre a börtönrács árnyéka vetődik. A képen a bíboros megalkuvást nem ismerő egyénisége uralkodik; sok szenvedést kiállott, de meg nem tört akaratot sugárzó arcával rabtartói felé tekint. A háttérből kibontakozó megfeszített Krisztus halvány sziluettje a bíboros fölé hajlik: a Mindenható oltalmába zárja a nagy magyar martirt! A kiváló festmény alkotója, Bényey Zoltán Magyarországon ismert jeles festőművész, három évvel ezelőtt érkezett Amerikába. Művészi tanulmányait Budapesten és Münchenbe végezte. Számos közéleti személyiséget festett meg. Általános vélemény, hogy Bényey Zoitán nagy művészi sikerek elé nézhet itt Amerikában is. A gyönyörű festmény fényképét e számunkban közöljük. Ahogy mi, magyar nők látjuk... Irta: RUBY ERZSÉBET í i Autentikus körök már nem egyszer rávilágítottak cikkeikben és dokumentumokra érett törté' Beírni levelekben, hogy Magyarország jogszerinti uralkodója ma: II. Ottó. Erről a törvényes állapotról Írnom ugyan fölösleges, ezt mindenki tudja és vallja, aki nem áll Károlyi Mihály, Linder Béla és Pogány József 1918 októberi forradalma alapján. . . . Mindig nevetnem kell, ha olyanok hadakoznak a köztársaság mellett és az uralkodóház ellen, akiknek politikai szereplése és sajtó-működése a két háború közti időszakban, főként az októberi “tróndöntő forradalom” és annak szereplői “átkos, bűnös,” stb. jelzőkkel illetésére központosuk, — most pedig ők is ugyanazon alapon állva ágálnak a köztársaságért, mint egykoron Károlyi Mihály, Linder Béla és Pogány József! Akik teljes negyedszázadon át hideget fújtak a köztársaság ellen, most meleget fújnak mellette és még csak nem is restelik a nagy ellentmondást, — az “októbristákká” vedlést! Két körülmény adja kezembe a tollat, hogy mégis írjak a “királykérdésről”. Vegyék tudomásul ezek az újdonsült októbristák, hogy a magyar nők hetvenöt százaléka király, illetve Ottó párti. És ne felejtsék, hogy most az Egyesült Államok elnök-választásánál az asszonyok egészítették ki azt a szavazati számtöbbséget, ami Eisenhowert az elnöki székbe ültette. Tehát az asszonyok néha nagyobb politikai tudás nélkül, de természetes józan ösztönüket követve, a legjobb nemzeti politikusok is lehetnek, ha az adott helyzetben bátran vallják meggyőződésüket. A másik: a Krónika februári számában olvasom, hogy Horthy Miklós kormányzó kijelentette: “BOLDOG LENNÉK, HA A DUNAI ÁLLAMSZÖVETSÉG ÉLÉN A HABSBURG DINASZTIA JOGOS ÖRÖKÖSÉT LÁTNÁM”. Horthy Miklós kijelentése történelmi érdekességü és hivei is gondolkozhatnak rajta. . . Nekünk a Pragmatika Sanctio nemzeti hagyományát tisztelő magyaroknak ez a kijelentés nagyon örvendetes, függetlenül attól, hogy a király mikor veszi át a hatalom • gyakorlását. Az, hogy ebben a világégésben és felfordulásban évtizedek után gyakorolja majd hatalmát az uralkodó, nem áll ellentétben a ténynyel, hogy jog és törvény szerint, — hogy szivünk érzelmeiről ne is beszéljünk, — nekünk királyunk II. Ottó. A törvényes uralkodó megszakithatatlan uralkodói jogát számta lan példával igazolja a történelem. Itt van a legközelebbi eset. VI. György angol király meghalt Londonban. Jogszerinti utódja Erzsébet trónörökösnő abban a pillanatban királynő lett és azonnal azt a tiszteletet adták meg neki, mint egy uralkodónak. Most belém köthetnek a király ellenes egyének s hivatkozhatnak arra, hogy “igen ám, de Angliában nem volt “detronizálás.” Hát Magyarországon volt? Mindenki tudja, hogy ezt a “törvényt” felkényszeritették; a Kisantant csehei, románjai szaladtak a Nagyántánthoz s a Nagyántánt urai katonai erejük óriási fölényét Damokles kardjaként tartva a magyar nép feje fölé, kierőszakolták az elfogadását. Amikor IV. Károly király elindult már tir útjára Madeira szigetre a közömbös Duna még nagyobb tragé-^ diát nem ringatott a hátán, mialatt a fekete hajó lassan úszott Baja felé. A magyarok lefüggönyzött szobáikban sírtak s a fiatal uralkodó Vilmos császártól meggátolt béke-törekvéseit tudta még a gyermek is és tudták, hogy a legnagyobb zűrzavarban s világégésben jutott a trónra Igenis az önérzetes, öntudatos magyarok, éppúgy nem ismerik el a Kisantant csehektől felparancsolt “detronizálást”, mint a Minden Muszkák Vörös Cárjától feldiktált, 1946-os köztársaságot! Boldog vagyok, hogy, hitem szerint a magyar nők zöme érzéseinek adok kifejezést, amikor kötelességemnek tartom megmondcT- ni, hogy mi magyar nők sem akarunk önérzetben, öntudatosságban elmaradni férfiaink mellett és teljesen ugyanezen az alapon állunk. A nemzeti méltóságnak, önrespektusunknak tartozunk a restauráció megvalósításával. És követjük ezt az álláspontot annál inkább, mert tudjuk, hogy II. Ottó király és az élet sok szenvedéseit közelről látott, melegszívű életpárja, Regina királyné a szociális viszonyokat megjavító, igazi népbarát királyi vezetést akarnak, olyan uj Magyarországot, amelyben nem nyomorog senki, aki becsületes munkát végez és amelyben nem lesznek proletárok, hanem mindenki polgári életviszonyok között élő, megbecsült, teljes jogú polgár lesz, részese a hazának, nem pedig belső számkivetettje, ágrólszakadtja! Épen a királyság, mint fék és kiegyensúlyozó erő fogja lehetővé tenni a legnagyobb mérvű népjóléti haladást, mert a király szerepe megvéd a folytonos köztársasági falnakmenéstől! Nagy nemzeti eszményeink mellett, mi mást is akarhatnánk, mi magyar nők, mint ezt a király hagyományos tekintélye és kiegyenlítő szerepe által állandósuló, konszolidálódó, nagy népjóléti fejlődést?! MENTSÜK MEG A “REFERENCE KÖNYVTÁRT”! Az egykori new yorki Magyar Reference Library könyveit, melyek néhai Feleki Károly 6000 magyar kötetből álló gyűjteményét is tartalmazták, a kongresszusi könyvtárba akarják beolvasztani és különféle osztályokba szétosztani. Az Amerikai Magyar Szövetség kéri, hogy írjunk minden ismerős és magyarbarát képviselőnek és szenátornak, hogy közbelépésével siessen segítségre.
