Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-12-15 / 12. szám
8-ik OLDAL KRÓNIKA” 1953 december igy hát Ausztria odacsatolása nem felelne meg a Baráth professzor ur által elismert elvnek sem. Ausztria Németország birtokában ugyanazt a szerepét töltené be a pángermánizmus számára, amit Kárpátalja Ukrajnához tartozása betöltene a pánszlávizmus számára, azaz: Németország is, Ukrajna is egyik lábával bent állana a Duna-térségben, ahpl mindketten téridegenek. Ausztria a Duna-térségben van, Németország felé jó természetes határokkal is rendelkezik, nevezetesen az Allgáui Alpok, a Bajor Alpok hegylánca, majd az Inn a passaui kapuig. Az osztrák nép népszelleménél fogva is inkább tartozik hozzánk, mint a németség bármely ágához, ami többszázados együttélésünkből természetesen kö vetkezik. Baráth professzor ur eszmefuttatásán végig vonul a németség minél hatalmasabbá tétele a dunai népek rovására, Magyarország dunántúli határait kinevezi természetes határnak, pedig már az elemi iskolában tanultuk, hogy Magyarország határai csak nyugat felé nyitottak, minden más irányban jó természetes határaink vannak. A határ a Lapincs patakon húzódik, a m i természetes ugyan, de nem képez akadályt, majd az Alpok végső keleti nyúlványait keresztben szeli át. Hol van itt természetes határ? Ellenkezőleg, a hegyvonulatok, völgyek, folyók mind lejtenek hazánk felé és kimondottan hadvezető vonalak rovásunkraJÉs vájjon komolyan gondolta-e Baráth professzor ur, hogy az általa megrajzolt 30 ,1.....^^ .... u.tu.vV,,, jVil— ne-e a pángermánizmus feltartóztatására? Én nem hiszem, azt hiszem, rajtam kívül még nagyon sokan nem hiszik, különösen, ha Germánia birtokában már nem is hatvanöt, hanem hetvenhárom milliós ország lenne és egy részével már bent lenne a Duna-térségben. Ebből csak az világlik ki, hogy ő nem is akarja meggátolni a pángermánizmust terjeszkedésében. Sőt, még Nyugatmagyarországot is berajzolta a Német Birodalomba. A Duna-térség népei csak együtt ■ tölthetik be történelmi feladatukat a centrális fekvésű magyarsággal együtt, vagy pedig valamelyik expanziós hatalomnak esnek áldozatául újabb világháborút felidézve. Ausztria mellett Morvaország a másik tipikusan dunai terület, amelyet vízrendszere a dunai népekhez utal. Tény, hogy Csehország nem dunai állam. Egyetlen patakjának vize sem folyik a Dunába. Viszont politikai meggondolásból ki. folyóan miért ne tartozzon a Duna Monarchiához, inkább, mint Németországhoz? Hogy Németország megint csak valamivel erősödjön? Ha katonaanyagot nem is adna Németországnak, de jelentős ipara, főleg hadiipara éppen úgy kiszolgálná N. O.-t, mint a második világháború alatt. Baráth professzor ur inkább a Lengyel-Balti unióhoz csatolná Csehországot, de hogyan? Hiszen Felső Szilézia bekerítő fekvése következtében csaR olyan vékony nyakkal függne össze Lengyelországgal, amely éppen olyan fullasztó volna számára, majdnem mintha össze sem függne. Abban az esetben pedig, ha Morvaország a Duna-Monarchiához tartozik, ami földrajzi helyzetéből természetesen következik, Csehország tökéletesen be volna zárva Németország gyomrába. így nem marad más hátra, mint Csehország is csatlakozik a Duna-térség népeihez. Mert bár a pángermánizmus ellen írok, az Odera-Neisse vonalat őrültségnek tartom Németország keleti határául. Legyen csak Szilézia Oppelnnel, Ratiborral együtt Németországé, kapja meg Németország is, ami őt megilleti, hogy ezáltal is a minimumra csökkentessék a háborús okok sorozata. Mindenki kapja meg a magáét. így a Duna Monarchia Ausztriával és Csehországgal természetes határokhoz és történelmi alkotórészeihez is jut és egy olyan ötven milliós hatalom alakul ki, amely már a legkomolyabb tényező lesz az európai egyensúly fenntartásában. Magyarország helyzetén és történelmi szerepén ez mitsem változtatna. Egy mondatba tömörítve: A tartós békének és az európai egyensúlynak két fontos pillére van: A Kárpátok egységes birtoklása és Ausztriának Magyarorgal való összekapcsolása. Ha ez meg nem történik, az uj háború legfeljebb egy emberöltőt várat magára. Baráth Tibor Európa-rendező tervezete nyomán ugylátszi, hogy ő erősen hisz abban miszerint egy következő békekonferencia kifejezetten a pángermanizmus nyeregbesegitésével fog foglalkozni. Ezt a feltételezést én kétkedve fogadom, mert ez esetben felesleges volna minden áldozat, amit a világ egy jó elrendezés reményében hozna. Mert a tartós béke, európai, azaz világegyensuly nem hogy nem állana helyre, ellenkezőleg, szándékosan felfordittatnék. * * * Már most milyen legyen a szervezete ennek a kifelé Uniónak, befelé federativ szerkezetű Duna Birodalomnak? Erre is a történelem adja meg leghelyesebben a választ. A mesterséges államtakolmányokból legyen most már végre elég. Ahogyan a volt Monarchia is két főrészből állt: A Szent Korona Országaiból és az Osztrák Császárságból, hasonlóképpen ne változtassunk most sem erőszakosan, hanem hagyjuk helyben, amit a természet és a múlt századokon át szentesitett. Csak annyit változtassunk, ameny nyit a kor megkövetel. Ehhez képest Szlovákia legyen Magyarországgal, Horvátországgal és a Fiumei autonom kormányzósággal teljesen egyenrangú és egyenjogú országa a Szent Koronának. Szlovák testvéreink őslakók a Duna-medencében, egy küzdelmes ezredév szentelte meg együttélésünket jóban-rosszban és ez biztosíték arra, hogy egy újabb és boldogabb ezredévet kezdhetünk és végezhetünk egy közösségben. A Fiumei kormányzóság állana Fiume városából és környékéből, mint a Szent Korona Országainak kikötővárosa és e poziciója miatt nem tartozna a Szent Korona egyik országához sem, hanem azokkal teljesen egyenjogú és ran. gu lenne. Az Unió másik felének szerkezetébe mi ne szóljunk bele, ezt rendezzék el csehek, osztrákok, szlovének maguk között. így a földrajz és történelem által századokon át szentesített, közös hagyományokkal rendelkező nagy hatalom állana fel, amely már százszázalékos biztosíték lesz arra, hogy gazdasági, politikai, katonai téren is a világ nagyhatalmi sorában helyet foglalhasson és népei valóban függetlenek legyenek. A két főrész összekapcsolva uralkodóházunkkal, megkapja azt a legideálisabb kohéziót (összetartó erőt) is, amelyet egy soknyelvű és sokfaju népekből álló birodalom sokkal kevésbbé nélkülözhet, mintha minden tekintetben egyveretü lakossága volna és a 35 évi kísérletezés után, amely mindnyájunknak tengernyi szenvedésbe, erkölcsi és anyagi javaink pusztulásába került, szerencsét lenségünk okait soha több nem feledve, Európa és a világ népei biztonságának és tartós békéjének, valamint a keresztény kultúrának éppen olyan tartóoszlopa lesz a Duna-térség népeinek uj közössége Istentől rendelt vezetőink alatt, mint amilyennek a sors századok előtt rendelte. Argentina, 1953 december hó. LEVELEKBŐL A közeledő karácsonyi ünnepekre kívánok sok-sok Isten áldását és nagyon boldog, kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket, egy áldásos Ujesztendőt, mielőbbi hazatérést egy független Nagy-Magyarországra az örökös apostoli királyunkkal. Adja Isten, hogy úgy legyen! Magyar hazafias üdvözlettel, apostoli királyunk hűséges szolgálatában maradtam mély tisztelőjük: Innsbruck, 1953 december. Fr. Csányi A. László. “"•V, ■r-«.«SF’Kí“|9“9 \ 4f _ ; Tríést BLCAHOo^n'SA AlAfM. oríz-ag
