Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-02-15 / 2. szám
2-ik OLDAL “KRÓNIK A” 1953 február Felszabadítás politika! OTTÓ TRÓNÖRÖKÖS ELŐADÁSA TORONTÓBAN, (Kanada) január 13-dn Torontóba érkezett Ottó trónörökös, hogv a CATHOLIC GUIDE OF ST. PAUL nevű torontói katolikus szabadegyetem rendezésében előadást tartson Európa és a világ égető problémáiról. Előadásának címe: Europe's Hours of Destiny, (Európa sorsdöntő órái) volt. Torontó minden rétegét képviselő mintegy 2000 főnyi lelkes hallgatóság töltötte meg a város legszebb előadó termét, az Eaton Auditóriumot. Az előadáson megjelent magyarok feltűnően nagy számát még az angol sajtó is kiemelte. (The Globe and Mait). Az előadást a \eu’man Club helyiségeiben fogadás követte, amelynek keretében a torontói magyar egyházak és egyletek küldöttsége is üdvözölte a trónörököst. Az együttlét minden jelenlévő magyart meggyőzött, mily tökéletes magyarsággal fejezi ki magát s mennyire együttérez velünk minden problémánkban a trónörökös. Magyar ruhás kislányok csoportja virágcsokrot nyuj tott át utolsó királyunk elsöszülőtt fiának, végül a magyar Himnusz eléneklése fejezte be a rövid, de bensőséges aktust. Az előadás kezdete előtt Mr. John T. Weir elnök, mint testestiil-lelkestül igaz európait mutatta be Ottó “Ausztria Magyarország császári és királyi fenségét ( His Imperial and Royal Highness of Austria-Hungary' ), s kiemelte, hogy alig van nála kompetensebb ismerője a: európai helyzetnek. Ottó trónörökös előadásának kezdetén utalt vezető politikusok újévi megnyilatkozásaira, akik általában az optimizmus hangján szóltak a várható fejleményekről és a világbéke kilátásairól. Ezeket a derülátó kijelentéseket mindenki örömmel veszi tudomásul — folytatta — de tárgyilagos megítélésükben nem szabad elfelejtenünk, hogy a politikusokat nem annyira a tiszta, a való igazság, mint inkább közönségük Ízlése, igényei s Hrvanságai.TflíííJf 3j4&&özatik«r megfogalmazásában. Ha a való helyzetet nézzük, erre az optimizmusra nincs különösebb okunk: és ha van is ezen a kontinensen, semmikép sincs Európában, ahol a yaltai egyezmény tragikus következményeként létrejött helyzet az elmúlt hét év alatt lényegében nem változott. AZ EURÓPAI HELYZET Európát a nagyjából Hamburg és Trieszt között meghúzott vonal két részre vágja. Mivel ez a vonal már 1945-ben létrejött, az európai erőviszony, legalább is a térképen, az elmúlt hét esztendő alatt nem változott. De hatalmas eltolódás ment végbe időközben Ázsiában azáltal, hogy a 450 milliós Kína 1950-re teljesen kommunista uralom alá került. A történelem folyamán elsősorban a Kárpátok, de végső esetben a Szudéták, vagy az Alpok voltak azok a védőbástyák, amelyeken a Keletről jövő barbár keleti hódító hatalma megtört. Ma azonban a keleti hóditó e falakon belül áll és nincs előtte komoly természeti akadály, egészen a Pireneusokig. Az első világháború előtt Európa életerős gazdasági közösség volt; az iparilag fejlett Nyugat és az inkább mezőgazdasági jellegű és nyersanyagokban gazdag Kelet harmonikusan kiegészítették egymást. Az első világháborút követő helytelen rendezésből támadt általános meghasonlás már komoly gazdasági hanyatlást vont maga után, mig a második világháború kimenetele egyenesen gazdasági katasztrófát jelentett Európa számára. A bajba jutott nyugati részt a Marshall-terv révén Amerika tartotta egyensúlyban. Érdekes megemlíteni, hogy a Marshallterv évi juttatása majdnem pontosan megfelel a keleti árucsere megszűnésével előállott veszteség átlagos. évi összegének. A “vasfüggöny” mögött viszont az úgynevezett “Molotov-terv” született meg a kommunista irányítás alá került országok gazdaságának a szovjet gazdaságba való integrálására. wuropa megosztásának az árát tehát Ametika fizeti meg. Europa reintegrálása azonban természetesen mentes.'iené Amerikát ettől a hatalmas anyagi tehertől, mert egy gazdaságilag egységes, lelkileg megbékült Európa még mindig hatalmas lehetőségekkel rendelkezik. Ha könnyen érthető okoknál fogva az amerikaival a versenyt nem is veheti fel egy, nem annyira a LISA, mint inkább a kis Svájc mintájára egyesült Európa, a lelki harmónia mellett olyan anyagi jólétet biztosíthatna lakossága részére, amely az amerikai életszínvonalat legalább is megközelíti. NYUGAT POLITIKÁJA A yaltai politika, a ‘ policy of surrender”, a megadás politikája volt. Az uj állomást a Marshallterv jelzi, amely lényeges eltérést jelent az előbbi iránnyal szemben. Az uj politika a “policy of containment”, vagyis a “feltartóztatás”, a további szovjet terjeszkedés meggátlásának a politikája. Ez a politika fejlődést jelent az előbbivel szemben; mivel azonban csak a meglévő helyzetet, a “status quo”-t rögzíti, csak a baj terjedését igyekszik megállítani, ahelyett, hogy a bajt gyökerében orvosolná. A nyugati világ biztonsága csak a Szovjet teljes visszaszorításával érhető el. A SZOVJET UNIÓ MA A kommunista hatalom visszaszorítása ma már megnehezült feladat, mert időközben a Szovjetunió sem maradt tétlen. A háború után meghirdetett első, illetve második “ötéves terv” főleg a szovjet hadsereg fejlesztését szolgálta. Az újonnan szerzett területeket gazdaságilag és katonailag beállították a központi nagy tervbe. Ezek a területek hatalmas gazdasági nyereséget, főleg ipari potenciális gyarapodást jelentenek a Szovjet számára; elég arra utalnunk, hogy a Szovjet érdekszférájába került európai terület acéltermelése az amerikai (USA) acéltermelés 40 százalékának felel meg. De a 100 milliót kitevő emberanyag nyereség sem elhanyagolható tényező. A szovjet hadsereg ma már nemcsak gyalogságának tömegénél, de óriási repülő erejénél és hatalmas tengeralattjáró flottájánál fogva is félelmetes hatalom. A legújabb hidrogén bomba kivételével az atomfegyverek is birtokában vannak. A katonai- és gazdasági megerősödés mellett még sem valószínű, hogy a Szovjetunió a jelen pillanatban háború kirobbanásával akarja megvalósítani világuralmi terveit, amelyeket nem ad és adott fel. Nem célja a döntő leszámolást jelentő háború kirobbantása, mert 1. időt akar nyerni a hidrogénbomba birtoklása folytán előállott amerikai fegyverkezési előny behozására; 2. további vértelen, háború nélküli hódításra számit Perzsiában és az arab országokban (v. ö. “anticionista” propaganda) és a világnézeti válsággal küzködő Indiában; 3. reméli, hogy az idő neki dolgozik, mert hasadást idéz elő a nyugati szövetségesek táborában. ÖTÖDIK HADOSZLOP A Szovjetunió éppen azért ma békülékeny magatartást ir elő az “ötödik hadoszlopát” képező kommunista pártok számára, hogy ezáltal megkönnyítse egyéb baloldali pártokkal való koalíciók, u. n. “front populair”-ek alakítását. Ugyanezt a célt szolgálja az úgynevezett békekampány is, amelynek élére, megtévesztés céljából, nem kommunista elemeket állítanak. Ehhez járul a “Haté America” (Gyűlöld Amerikát!) propaganda, amelyre egyedül Nyugatnémetországban évi 4,000,000 dollárt költenek. Nem mondható, hogy ennek a propagandának magánál a német népnél érdemleges hatása volna, de kétségtelenül megnyert magának olyan intellektuális személyeket, akikre egyébként nem illik a kommunista jelző. (Például Niemöller lelkész). Ezeknek az intellektueleknek a segítségével sikerült a Szovjetnek egy, kémszervezetül is szolgáló, egész ujtipusu “ötödik hadoszlopot” felállítani. A Szovjetunió retteg Nyugatnémetország felfegyverzésétől, de ugyanez Franciaországot is nyugtalanítja. A francia aggodalmat Moszkva minden erővel igyekszik felhasználni az európai hadsereg tervének a meghiúsítására. HIDEG HÁBORÚ , ‘ A “hideg háborúnak” (cold war) nevezett politikai hadviselésben, az egy Spanyolország kivételével, a Szovjet eddig mindenütt több-kevesebb sikert könyvelhet el magának. A kezdeményezés az övé s ezért eddig a több siker is a Szovjet javára íródott; pedig a Nyugatnak ennek a politikai hadjáratnak a viselésében sokkal hatásosabb fegyverek állnak rendelkezésére. A Nyugatnak kell tehát átvennie a kezdeményezést azáltal, hogy az eddigi “policy of containment” helyett a “policy of Liberation”, vagyis a felszabadítás politikáját teszi meg programjául. A politikai hadviselés hatásosabbá tételére, kétségtelenül, eddig is történtek komoly lépések, amelyek azonban tulnyomólag defenzív, védelmi jellegűek. Mig azonban szovjet részről egységes irányítás áll fenn, a Nyugat részéről 16 egymástól különálló szerv kezében van a munka. Elengedhetetlen szükség van ezek koordinációjára. UJ ÉRA John Foster Dulles, az uj amerikai külügyminiszterrel folytatott beszélgetése alapján Ottó trónörökös meggyőződéssel hangoztatta, hogy ebben a kíméletlen és talán már egymagában is döntéshez vezető politikai háborúban Amerika az eddigi defenzív magatartást feladva, offenzivába fog átmenni. Az uj adminisztráció uj és helyesebb szemszögből nézi Közép- és Keleteurópa problémáit, mint a megelőző. A propaganda-háborúban a legfontosabb, hogy ébren tartsuk az elnyomott milliókban a felszabadulás hitét. Ebből a nézve azonban más elbírálás alá esnek a már kezdettől kommunista irányítás alatt álló területek, ahol a lakosság tulnyomólag és kizárólag kommunista nevelésben részesült, mint a fcsak nemrégen bolsevizált országok, amelyeknek lakóiban még erősen él egy jobb, szabad világ emléke. Mig ez utóbbi területeken (Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, stb.) meglévő alapokat kell fenntartani és erősíteni, a már kezdettől szovjet uralom alatt szenvedő lakosságot fel kell világosítani, hogy a harc nem ellenük, hanem érdekükben, kizárólag zsarnok elnyomóik ellen folyik. Meg kell keresnünk az ellenség leggyengébb pontjait s ott kell a támadást koncentrálnunk. A LEGHATÁSOSABB FEGYVER Az egész haditerv kidolgozásában szemünk előtt kell tartanunk egy alapvető tényt; a kommunizmus nem materiális (anyagi), hanem spirituális (lelki) szegénység eredménye, vagyis nemcsak a gazdasági rendszerek egyike, hanem ennél több; világnézet és vallás, amely éppen ezért ott talál legtermékenyebb talajra, ahol a pozitív vallásosság kihalt. Jellemző példa erre Indosztán, ahol a kommunizmus a vallásos érzés pusztulása folytán megdöbbentő mértékben terjed, mig a Mohamed hitéhez hü Pakisztánban az általános szólásszabadság ellenére sem tud gyökeret verni. A kommunizmus ellen vívott harcban a leghatásosabb fegyver kezünkben: élő keresztény hitünk. A keresztény civilizáció a
