Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-10-15 / 10. szám
1952 október. “KRÓNIKA’ 3-IK OLDAL azokból és Isten áldotta tehetségébői magvetője és kimagasló tanítómestere lett a magyar papságnak. És azok, kik nem jutottak közvetlen kapcsolatba vele, akik nem élvezhették lenyűgöző előadásának és tanításának hatását, azok könyveiből és tanulmányaiból kerültek legtöbben bűvkörébe. Prohászka a magyar papnevelés és papképzés terén mérföldkövet jelez. És hogy — a magyar katolikus papság ma olyan mindent felülmúló bátorsággal, fegyelmezettséggel, hittel és önfeláldozással bírja és viseli a rá nehezedő rettentő erőpróbát, — az elsősorban Prohászka püspök hatalmas egyéniségének és nagy-nagy életszentségének csaknem kizárólagos érdeme. Prohászka a katolikus papnevelést modernné tudta tenni akkor, midőn a modern eszmék és irányok teljes zűrzavart támasztottak. Ő a kor összevisszaságában, a modern eszméket s irányokat keresztény szemmel lemérve ismertette meg tanítványaival és gondosan vigyázott rá, hogy a konkolyt és szemetet alaposan kirostálja a tiszta búza közül. Prohászka előadásaiban és tanulmányaiban állandóan hangoztatta és kivételes tehetségű logikájával bizonyította, hogy a világi államvezetésnek, a világi törvényeknek és jognak feltétlenül összhangban kell állnia a keresztény világszemlélettel! Az a kapitalizmus — hirdette Ő, — mely lelketlen módon elnyomja és kiuzsorázza a munkást, égbekiáltó bűn, mit keresztény szempontból elfogadni és követni nem lehet és nem szabad! Tanítása szerint a liberálizmus, mely nyakló nélküli szabadságot zudit az egyénre és társadalomra, tönkreteszi az erkölcsöt, lezülleszti az egyéni és közösségi életet és romlásba viszi a keresztény népeket. Az a szocializmus, mely társadalmi osztályharcra született és azt hordja zászlaján, nemzeteken belül egymás ellenségeivé teszi a társadalmi rétegeket és olyan általános felfordulást idéz fel, mely tönkre tesz mindent, mivel gyűlölettel, más osztályok elleni ellenséges érzelemmel, csak rombolni és szétmállasztani lehet, de épiteni,. alkotni, — soha! Prohászka éles elméjével és világos logikájával támadta a materiálizmusnak minden váll faját és mélyen elítélte a modern kor aranyborjú-imádatát. De Ö nemcsak küzdött és harcolt e téveszmék ellen, hanem a világ elé tárta az általános chaoszból kivezető egyedül helyes és üdvözítő utat, melyen minden egyén és minden közösség boldogulhat. Igen, a világ elé tárta nagyszerű: Diadalmas keresztény világnézetét! Midőn Prohászka a kereszténység érdekében titáni küzdelmét vívta, ugyanakkor Magyarországon szabadkőmives pártfogással és támogatással megalakult a “Nyugatosok”-nak u.n. “Nyugat” cimü folyóirata és megalakult az erősen liberális Galliei kör, melyeknek ifjúsága az észkultuszt irta zászlajára s ezek a magukat haladóknak mondott intellektuelek, a racionalizmussal járó reálizmust szolgálták tudományokban, művészetekben, irodalomban és a gyakorlati életben is. Ez a szellemiség zászlója alá csalogatta Ady Endre költőzsenit, kinek újszerű lyrája s azzal járó szabadgondolkozása iskolát teremtett a népies vizeken ellaposodó költészetünkben. Ady Endre hatalmas tehetsége, az újszerű magyar lyra megalkotásával uj versformákat és kifejezésmódokat hozott létre. Gondolatai és képei már nem leírások, hanem impressiok megvillantására és felkeltésére szolgáló fénysugarak, melyek minden emberben más és más hatásokat indítanak fel, miáltal ez a lyra nemcsak gyönyörködtet, hanem gondolkoztat is. Viszont gondolatai és képei gyakran válogatás nélküliek, hol. a jó és rossz, a szép és csúnya, a nemzeti és nemzetietlen, istenes és istentelen bőven feltalálható. Ady e kor zavaros eszmevilágában, mint mond ja több költeményében “Istent keres” és a jót, nemeset, üdvösét akarja szolgálni. Gyakran azonban tévelyeg és szenyről, erkölcstelenről úgy ir, mintha az erkölcsös, szép és nemes lenne. Betörése a magyar szellemiség és irodalom területére, élénk visszhangot váltott ki a tanulóifjúságban, mi alól a kispap növendékek sem vonhatták ki magukat, A keresztény-hazafias lelkületű Mindszenty a Nyugatosokban és Adyban, a szabados erkölcsnek és szellemnek megnyilatkozását mélyen elítélte és meg volt győződve, hogy csak az az igazán szép, nemes és követésreméltó, ami hittel, erkölccsel és istenes eszményiségekkel párosul. Ő nem volt Ady rajongó, hanem féltette tőle a magyar egészséges szellemiséget, hogy nagy művészetével és szellemgazdagságával több kárt, mint hasznot okoz. A papi szeminárium Önképzőkörében élesen szembe fordult az Ady rajongókkal és azt fejtegette, hogy a keresztény hit és erkölcs-normákat nem lehet és nem szabad a művészi csillogásért és szellemi sziporkázásért feláldozni. Mindszenty a keresztény hitet élő valóságnak fogta fel s azon épült fel egész egyénisége, szellemisége és gondolkozása s ehez igazodott mindenkor a magatartása és cselekedete is. Társait szorgalomban és kegyes áhítatban nem multa felül. Jobb előadó, vagy szónok sem volt náluknál, de egyben mindegyik fölé magasztosult: a rendíthetetlen hitében és abban, hogy élete minden kérdésében és állásfoglalásában ösztönösen megtalálta azt a biztos alapot, mely azért tévedhetetlen és megdönthetetlen, mert Istenben gyökerezik. És ha fontolóra vesszük a dolgot és gondolkozunk Mindszenty hősies martiriumán, akkor azt látjuk, hogy a fiatal korában benne kikristályosodott eszményiségek emelték, vitték és ragadták őt egész életén keresztül s különösen nagy megpróbáltatása idején, mikor a világkommunizmussal szemben vivta példa nélküli hősiességgel, egyenességgel és rendíthetetlen bátorsággal nagyszerű harcát. Boldog az a nép, mely ilyen nagy jellemet és keresztény hőst mondhat magáénak! Cleveland, Ohio. DR. DOBOLYI LAJOS. SZTÁLIN SZERETNÉ MEGISMÉTELNI A NAGY HÁBORÚS RAGADOZÁST... A SZABAD ORSZÁGOK EGYMÁSKÖZTI ELLENTÉTEIRE SPEKULÁL Két nappal az orosz kommunista párt október 5-iki kongreszszusának megnyitása előtt Sztálin a moszkvai “Bolshevik” cimü folyóiratban könyvnek, a vörös “Mein Kampf” uj kötetének beillő, ötvenoldalas értekezést tett közzé a Szovjetuniónak, helyesebben a kommunista nemzetközi összeesküvésnek a jövőben követendő politikája irányvonalairól. A vörös führer, aki épp úgy sorra segédnépekké, szolganépekké akarja tenni a többi nemzeteket, mint néhai német diktátor kollégája s tőle csak abban külömbözik, hogy nem a faji ‘felsőbbrendűség’, hanem az “osztályharc” nevében követi el bestialitásait az Istentől egyforma jogokkal felruházott emberi teremtmények ellen, ritkán szólal meg. Csak valamely nagy elhatározás vagy elsőrendű fontosságú mondanivaló esetén hallatja hangját. Most egyebek között, irányt jelöl a külföldi moszkovita pártok, ötödik hadosztályok részére, miként működjenek közre a világuralmi célok elérésére. Kezdi azon, a maguk több éves propagandáját kereken megcáfoló kijelentéssel, mely szerint valószínűtlennek tartja, hogy a “kapitalista államok”, (Az Egyesült Államok és szövetségesei) háborút terveznek a Szovjetunió ellem Eddig Vishinszkytől az utolsó budapesti vörös tentakuliig mind azt tajtékozták, hogy Amerika “warmonger”, háborús gyújtogató és “támadó szándékaival” veszedelmezteti a világbékét. Most azonban maga Sztálin ismeri el egész szemérmetlenül, hogy Washingtonban nem gondolnak a Szovej megtámadására. Mondhatni, “hátbatámadja” a politikai csábosok és egyéb ügybuzgó propagandisták hadát világszerte, de nem szabad hinni, hogy ezek nem fogják továbbra is vérszomjas imperialistának és hasonlónak becsmérelni Amerikát. A Szovjetet a németekkel szemben segítő s megmentő Amerika elleni gyűlölet felkeltésére a jövőben is jó lesz a kommunistáknak minden eszköz, beleértve a háborús uszítás álnok vádját is és emiatt egyik sem fog megrovást kapni Moszkvától, hogy “elhajlik”, nem vonja le a nagy Sztálin csalhatatlan, szentséges megállapításainak következményeit. Sztálin persze imperialista kevélységgel jelenti ki, hogy a Nyugat azért nem meri megtámadni a Szovjetet, mert “a kapitalista államok tudják, hogy ily háború a kapitalizmus végét jelentené”. Arról nem beszél, hogy a Szovjet szerződésszegő erőszaka és polgárháborúkat szító hatalmi törtetése az egyetlen akadálya a békének és ha visszamenne az 1939 előtti politikájához, amely nem avatkozott bele más nemzetek ügyeibe, már régen béke és nyugalom honolna a világon. Sztálin értekezéséből azonban kiviláglik az is, — amit különben a zajos kommunista “békekampányok” dacára eddig is tudott minden politikai elemista, — hogy célja nem a béke. A háborút hoszszabb távra elkerülhetetlennek tartja, mert, úgymond, az imperializmus kiirtása nélkül a háborúk nem fognak megszűnni. Az imperializmust "a kapitalizmus végső szakaszának”, a halál előtti utolsó életki-sérletnek tartja és a célt a Moszkva vezetése alatti kommunista-államkapitalista imperializmus világgyözelmében, egy moszkvai világuralmi monopolium elérésében látja. Elgondolása szerint, ha minden országban kommunista államkapitalizmus lesz Moszkva központi fennhatósága alatt, nem lesznek háborúk, mert minden ország alázatos hűbéresként tartozik szolgálni a Kreml urait, akik majd gondoskodnak róla, hogy a szolganépek között ne támadhasson ellentét, konfliktus, mindegyik odaadóan huzza a közös igát és ne törődjön mással. * * * KIJELENTI Sztálin azt is, hogy a Szovjet “kapitalista államokat nem fog megtámadni”, ami természetesen csak a jelenlegi világhelyzetre érvényes taktikai kijelentés. Sztálin tanulva Hitler minden előző hódítást kockáztató, dőre hazárdőrségéből, a meglévő szerzemények birtokát, (a rabországok sora, köztül Magyarország fölötti uralmat) nem akarja kockáztatni újabb kétes lehetőségekért, nem játszik a “mindent vagy semmit” bukott nyerő-formula szerint. Ez nem zárja ki, hogy alkalmilag ne adjon utasítást némely csatlósnak, hogy polgárháborús alapon kísérelje meg a kommunizmus uralmának kiterjesztését, mint tette Koreában, de egyelőre nem akarja önmagát is kockázatos háborús bonyodalomban lekötni. Egyelőre fokozni akarja a saját fegyveres felkészülését s erősebben megszervezni, megszilárdítani a moszkvai uralmat a rabországokban. A még szabad országokban pedig az ötödik hadosztályok alapos aknamunkáját tartja szükségesnek. Amikor rászánta magát, hogy maga cáfolja meg az Amerika támadó szándékairól híveitől kitalált rágalmat, tette többi közt azért, hogy az ötödik hadosztályokat erre az előkészítő munkára serkentse. Könnyíteni akarja számukra a talajt azzal, hogy a nyugateurópai országokat “megnyugtatja”, ne tartsanak lerohanó támadásától. Az Amerika-ellenes hangulatot könnyebb felfokozni Nyugateurópában, ha ez országokban erősödik az illúzió, hogy nincs szükség nagyobb fegyverkezésre, nagyobb adókra, Atlanti Unióra, NATO- ra, a németek újabb katonai bekapcsolására, nyugateurópai szén- és vasipari közösségre és közös hadseregre, a külpolitikai “függetlenség” egyrészét feladó Egyesült Nyugateurópára, mert a Szovjet támadás