Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1952-08-15 / 8. szám

“KRÓNIKA” 5-IK OLDAL be. Világosan megtaláljuk itt a Szentkorona tanának kifejtését. A szentistváni Nagymagyaror­­szág a Szentkorona Teste. Mint minden élő testnek, úgy a Szent­korona Testének is van feje és tagjai. Feje az alkotmányos ki­rály, tagjai pedig a nemzetnek fiai. A magyar államnak akaratát csakis a fő és tagok együtt gya­korolhatják az országgyűléseken. A magyar nemzetnek tehát tag­ja minden állampolgár fajra, val­lásra, nemzetiségre és nemre való tekintet nélkül. . . A király maga 1952 augusztus. u——-------------------- 1 "" " A birtokjognak is a királyi ko­rona az alapja. A KIRÁLY ÉS A NEMZET TALÁLKOZÁSA S MUNKÁJA Az évezredes magyar történe­lemnek nagyszerű erőforrásai vol­tak mindenkor azok a napok, ami­kor a király és a nemzet találko­zott egymással és együtt megin­dult a nagy országépitő munkára. Mi magunk is, akik tanúi lehet­tünk IV. Károly király koronázá­sának, mindörökre szivünkbe zár­tuk azt a pillanatot, amikor a nem­zet találkozott királyával és elin­dult az országépitő munkára. Nagymagyarország és az ősi ki­rályi ház meleg szive összedob­bant és építő tavaszok édes remé­nye töltötte el az igaz magyarok szivét. Micsoda szörnyű tragédiája nemcsak a kereszthordozó magyar népnek, hanem az egész Duna­­völgyének és a jó öreg Európának, hogy az építő tavaszok sorozatát gonosz és bűnös kezek megron­tották és iszonyatos telek ször­nyűsége telepedett a Duna völ­gyére. KÉSZÜLÜNK A NAGY TALÁLKOZÁSRA A világ minden részébe szét­szórt magyarságnak egyetlen élő reménysége, hogy nemsokára el­jön az az idő, amikor a nemzet ta­lálkozik ifjú királyával: Ottó Őfelségével, a koronázáskor a bu­dai koronázó templomban. Együtt lesz ott újra a Szentko­rona Teste: a nemzet és a király. Elindulnak majd ők együtt arra az országépitő nagy munkára, amely megveti alapját Szentistván nemzete második évezredének. SZOLGÁLATBAN ELSŐK VOLTUNK ÉS VAGYUNK! A magyarságot elsősorban a cseh világpropaganda még ma is úgy igyekszik állítani a világ köz­véleménye elé, mint az elnyomás­nak és kegyetlen uralkodásnak népét. Hogyha ez igaz volna, akkor a dunavölgyi testvérnépeknek nyoma se volna, mert egy évezre­den át elsorvadtak volna. A cseh, román és nagyszerb im­perialisták iszonyatos példája szőr nyű tanúbizonyság arra, hogy ne­gyedszázad alatt micsoda pusztí­tást végzett egy nép: a magyar nép körében a pusztító, imperia­lista sovinizmus. A magyarság.egy évezreden át a Szentkorona tagjának tekintette és tekinti ma is a Magyarországra bevándorolt és ott élő* testvérné­­pékét. A leggonoszabb hazugság az, hogy a magyarság elnyomta és pusztította őket! Szolgálatban első: ez volt a ma­gyar nemzet egy hosszú évezreden egyéb segélycsomagok iránti ké­relmek megvalósításában. Bár a harmincas évek derekán már Amerikába érkezett, mélyen átérezte az odaát egymást követő tragédiák fájdalmát, a távolból is együttélt nemzetével és a nemzeti balsors fölötti bánat és keserv si­ettette beteg szive katasztrófáját. Ott állt a száműzött Károly király halálos ágyánál, a nemzetdráma e végzetes előjátékánál és tudta, borús jövő következik a magyar­ra. . . Senki közvetlenebbül nem figyelhette meg a mártirkirály lel­ki nagyságát, amelylyel igaztalan balsorsát viselte. Msgr. Zsámbo­­ky életének álma, boldogság-vá­gya lett, hogy Károly nagyrahi­­vatott fia, — egykori tanítványa, — Ottó örökös király trónralépé­­sében megérje a nagy elégtételt, amelylyel a nemzet a népbarát ki­rály dicső emlékének s az Igaz­ságnak tartozik. A betegség, éveken át folyt küz­delemben, végül diadalmaskodott át. És Isten kegyelmével ez lesz a reánk jövő második ezredévben is. Ezek a gondolatok hassák át szivünket, lelkünket, amikor Ist­ván király napját ünnepeljük mi a szétszórtságban élő magyarok... fizikuma felett, de utolsó percéig a legitimizmus lelkes katonája, a restauráció tevékeny harcosa volt és lelkében azzal a rendíthetetlen meggyőződéssel költözött el közü­lünk, hogy Isten irgalma megse­gíti a magyar népet, szabad lesz Magyarország és ősei trónját el­foglalva, nemzetét boldogabb jö­vő felé vezérelheti az a királyi férfiú, akinek erre való hivatott­­ságát a gyermekévekben maga is munkálta s arról senki teljesebben meggyőződve nem lehetett. Ma­gyarnak nevelte a királyt és azzal a tudattal hunyta le szemét, hogy jól fektette le az első alapot, ame­lyen a magyar nép jövőjének re­ményei épülnek. . . Msgr. Zsámboky Kaposvárott született. Az esztergomi papnövel­dében tanult és a hires innsbrucki Cannisiumban avatták az egyház tudományok doktorává. T öbb évig mint hittanár működött Bu­dapesten, majd Csernoch János bíboros hercegprimás kijelölte a királyi gyermekek mellé, hogy magyar nyelvre és szellemre ok­tassa őket. Ezirányu működésének emlékeit, a budapesti “Képes Kró­nikában” 1923 április elsején, Károly király halála első évfordu­lóján megjelent és e számunkban is közölt naplója idézi. Budapesten megalapította a csil­laghegyi plébániát, majd amikor a milwaukeei érsek ihletett ma­gyar lelkipásztort kért Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás­tól, Milwaukeeba került s az ot­tani katolikus hívők számára öt évig hirdette az Ur igéjét. Később több más amerikai egyházközség­ben működött s még a N. C. W. C.-nél teljesített munkája idején Az óhazaiak nem ünnepelhetnek; rájuk telepedett az elnyomatás iszonyatos éjszakája. Helyettük is ünnepiünk, ő érettük buzgón kö­­nyörgünk az idei ünnepen! “Hol vagy István király, Téged magyar kiván.” is, már nagybetegen, kisegítő papi szolgálatot végzett New York és környéke templomaiban. Róla va­lóban elmondható, hogy erői vég­ső fogytáig lankadatlan szolgája volt Istennek és nemzetének. * # * A temetés julius 23-án ment végbe a yonkersi Szent Margit templomból. Megjelent Zita ki­rályasszony és az Európában tar­tózkodó Ottó örökös király kép­viseletében Rezső főherceg. Spell­man new yorki bíboros érseket, a magyar ügy nagy barátját Step­hen Donahue helyettes püspök képviselte és egyben a beszente­­lést is végezte. A National Catho­lic Welfare Conference képvise­letében Msgr. Edward Swand­­strom, a menekültügyi osztály ve­zetője vett részt s az oltár mellett foglalt helyet Msgr. Zsámboky legmeghittebb barátja, Msgr. Mi­­hálovits Zsigmond, a magyaror­szági Actio Catholica menekült központi igazgatója, Mindszenty bíboros közeli munkatársa is. Az engesztelő szentmisét Hor­váth Lőrincz atya, perth amboyi plébános celebrálta Dávid Ferenc yonkersi, Deési Ipoly fairfieldi, Gáspár János, passaici, Lényi Vince woodbridgei és Slezák Im­re new yorki plébános segédleté­vel. A keleti katolikus papság nagy számban vett részt és a pad­sorokban, felekezeti külömbség nélkül, az amerikai magyar élet számos ismert egyházi és világi személyisége foglalt helyet. Eljöt­tek sokan azok közül is, akik ré­szesei voltak Msgr. Zsámboky testvéri segítségének és immár Amerika szabad földjén élnek. A búcsúbeszédet Horváth Lő­is csak első az egyenlők között és a nemzeti főhatalmat — mint a fő lynban. ■— ő gyakorolja. MSGR DR. ZSÁMBOKY PÁL HALÁLA Msgr. Zsámboky Pál, Ottó örö­kös király és nagyemlékű Károly gyermekeinek magyar tanára és nevelője julius 20-án 59 éves ko­rában elhunyt New York-Brook-Nagymüveltségü és meleg hu­mánus érzéssel telt papi lélek köl­tözött el kÖBÜnkből és mindazok, akik ismerték, igaz fájdalommal vették korai távozása hírét. Kivált a hontalanok, ágrólszakadtak fog­ják nem múló hálával őrizni em­lékét, mert mint a National Cat­holic Welfare Conference new yorki irodájának magyar segély­ügyi referense, fáradhatatlan volt a segitségben, kivándorlási ügyek előmozditásában és a ruha- és Mindszenty hercegprimás és Msgr. Zsámboky a hercegprimás 1947 jú­niusi amerikai látogatása alkalmával.

Next

/
Thumbnails
Contents