Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-01-15 / 1. szám
6-IK OLDAL KRÓNIKA" 1952 január. tisztult, demokratikus és humanista kultur-magyarság térjen haza az uj országépitésben való részvételre. Csak egy, a múlt hibáival teljesen szakított, valóban demokratikus, valóban keresztényien szociális, haladó szellemű, külföldi szabad magyarság és sajtója lehet a világ előtt is tiszteletet, elismerést kivivő és pártolásra méltó reprezentánsa az ellenforradalmi magyarságnak és makulátlan, abszolút erkölcsi fölényben lévő ellenfél a jelenlegi ihagyarországi terror-politikával és terror sajtóval szemben! SZLOVÁK ÜDVÖZLET 1952-RE Irta: DR. JOSEF PAUCO Dr. Josef Pauco a külföldi Szlovák Nemzeti Tanács elnökségi tagja, valamikor a leg nagyobb szlovákiai napilapnak, a “Slovák”-nak volt főszerkesztője, ma pedig a legnagyobb amerikai szlovák szervezetnek, a Slovenska Katolicka Jednotá-nak lapját a Jednotá t szerkeszti. A Szlovák Nemzeti Tanács legfőbb célkitűzése Szlovákia önállósága és egy létesítendő kö zépeurópai federációba való beillesztése. E cikk épen ezért különös figyelemre tarthat számot. Szlovákiában nőttem fel, szlovák iskolákban tanultam és kisgyermek korom óta testestől- lelkestől a szlovák nemzetem szabad ságáért éltem. Elsősorban szlovák vagyok, de amellett lelkesen vallom magamat európainak. Számomra Európa minden országa hazát jelent, szeretem Európát és mielőbb szabadnak óhajtanám látni. Testvért látok minden politikai számüzöttben, aki átjött Amerikába, hogy itt népének szabadságáért harcoljon és annak megvalósítását követelje. Azt hiszem, minden európainak kötelessége ezt a közösségi szellemet olymódon ápolnia, hogy a múltnak elválasztó sorompói eltűnjenek és mielőbb behegedjenek azok a sebek, melyek fájdalmat okoztak az elmúlt időkben. Ennek az uj európai szellemnek köztünk már itt is érvényesülni kellene, a USArnak a földjén, melynek vendégei vagyunk s ahol semmi sem oly értékes és drága mint az egyénnek és a nemzetnek szabadsága. Európában is megvalósítandó volna ez a nemzetek közötti érdeknélküli megértés és kölcsönös szeretet. A szlovák politikai menekülteknek és főleg az Amerikában élő szlovákoknak alapvető célkitűzésűk, hogy a szlovák nemzet teljes politikai szabadságot élvezzen és hogy a remélhetőleg megvalósuló Európai Federációban egyenrangú félként szerepeljen. Ugyanakkor e nemzet számkivetésben élő tagjai azon is fáradoznak és dolgoznak, hogy a szlovák népnek sem Európában, sem másutt ne legyenek ellenségei. A szlovák szabadságért harcolók külföldi mozgalma nemcsak az amerikai több mint egy millióra tehető három szabad szlovák generációra támaszkodik, amelynek képviselői már fél századdal ezelőtt államiságot kértek népük számára, hanem az önrendelkezési jog elvéből kiindulva, a szlovák népnek ugyanazokat a jogokat követeli, melyek minden egyes szabad nemzetet megilletnek. A mai szlovák nemzedék az európai kontinenst a barbár Kelet részéről fenyegető veszély pillanatában még fokozottabb mértékben ragaszkodik szélesebb hazájának kulturális és anyagi értékeihez és meg van győződve arról, hogy ha az egyes nemzetek sajátos érdekének kielégítése, a népek közötti egészséges jóviszony szellemében fog megvalósulni, amikor is az ő szükebb hazája is megtalálja majdan az őt megillető igazságot. De ez a nemzedék ahhoz a meggyőződéshez igazodik, hogy elmúltak azok az idők, amikor egyes európai népek idegen hatalmi érdekek intrikái által félre engedték magukat vezetni s aztán ennek következményeként Európa egyes részeire a politikai, erkölcsi és anyagi szenvedések sorozata szakadt rá. Mi szlovákok hiszünk abban, hogy Európa népei nem fognak többé egymással szembe kerülni, hanem át fogja hatni őket az egymás iránti testvériségnek érzése. Ma Közép és Keleteurópa népei szörnyű megpróbáltatások alatt szenvednek, ami meg fog szűnni, ha a szabad Európa megvalósul. Az Önök Magyarországa és a mi hazánk, Szlovákia legyenek a közös szabadság templomának, az Európai Federációnak ékes oszlopai. A USA-ban élő szabad szlovákok az 1952-es év küszöbén mást nem kívánhatnak magyar szomszédainknak mint azt, hogy egy esztendő múlva már ünnepelhessük a szabad Európai Federáció megvalósulását! Címváltozásokat kérjük a régi cim felemlitésével azonnal bejelenteni. A KRÓNIKA Montrealban telefonon is megrendelhető a Keleny cég számán: HA 15-27. Ugyanitt kaphat más újságokat, könyveket, rendelhet vámmentes szeretetcsomagokat is. Igénybeveheti ingyenes Poste Restante Service-ünket. Keleny cég. Montreal. 2116 — St. Laurent Blyd. (Sherbrooke Sarok.) — Párisi központ cime: 12-rue de la Grange Bateliere. Paris 9 eme. Tel. Taitbout 65-97. LÁSSUNK Irta: CZIKANN-VÁLASZ A “SZOCIALISTA FIATALOKNAK” Nem volt szándékom az újévi első számban támadást írni. Lapunknak nemes tradíciója, hogy kerüli a személyeskedést, mert azon nemes cél szolgálatában áll, amely nem szétválasztani, de öszszefogni kívánja a magyarságot. Nem pártpolitikát, hanem nemzeti összetartást hirdetünk és igyekszünk távolmaradni a ,csetepatékból, melyek nem méltóak a tragikus sorsban sínylődő magyar nemzet emigrációjához. Ha mégis letérünk erről az útról, annak oka az, hogy kezünkbe került a szociáldemokrata ifjúsági mozgalomnak Stockholmban megjelenő “Fiatalok” cimü lapja és abban “Ottó von Habsburg” cimü cikke. A magyar emigráció tagjainak nyilvánvaló joga, hogy szabadon kifejezhessék véleményüket egyes politikai kérdésekről. Ezért fel sem vesszük, ha egyes emigrációs lapok állást foglalnak Ottó trónörökös személye, illetve az alkotmányos magyar királyság intézménye ellen. Mi komoly érvekkel, nem fejbeveréssel szoktunk hadakozni és számos támadást nyugodtan hagytunk fülünk mellett elrepülni. Ez a cikk azonban kivétel, mert hangja olyan, amilyennel eddig nem találkoztunk, csak olyan szenzációt kereső idegen nyelvű magazinokban, amelyekről köztudomású,, hogy bizonyos propaganda pénzek és az ezek mögött meghúzódó irányzatok érdekében szoktak Ottó trónörökösről “szenzációs” intimitásokat s gúnyos riportokat közölni. A cikk lekicsinylő módon emlékszik meg arról, hogy Ottó trón örökös és testvérei szűkös körülmények közt nőttek fel, az évtizedes emigrációban. Nem tudom, hogy mi van ezen gúnyolni való, ez legfeljebb annak bizonyítéka, hogy uralkodóházunk minden tagja, igy boldog emlékű mártír királyunk IV. Károly is külömbséget tudott tenni a saját tulajdon és a közvagyon között. A Habsburg uralkodóház, bár az akkori időknek megfelelően fényt és pompát fejtett ki az elkerülhetetlenül szűk séges ünnepi reprezentációk alkalmával, mégis az európai uralkodóházak legszegényebbjei közé tartozott, mert idejét nem vagyongyűjtésre, mégkevésbbé értékeinek biztos helyre való “kisibolására” fordította. Károly király két éves uralkodása alatt bár tudta, hogy a háború elveszett, nem abban látta kötelességét, hogy magának gondtalan megélhetést biztosítson arra az esetre ha trónját elveszítené, hanem küzdött népei boldogitásáért. Számos koronás államfő másként cselekedett és (kivéve, ha kiforratlan “idealisták”), talán az fáj a támadóknak, hogy Ottó trónörökös kezében nincs megfelelő sajtóalap, amely esetleg ezen próbálkozásuknak elcsittitására hajlandó volna némi szubvenciót adni. Nem beszélek arról, hogy a “családi intimitásokat” közlő förmedvény mily számos TISZTÁNF ZICHY MÓRIC. tárgyi tévedést tartalmaz, de nem haladhatok el azon bődületes állítás mellett, hogy Ottó trónörökös egyéni ambícióinak érdekében még Sztálin felé is kedveskedni próbált. Ugyan, ugyan, tessék egy kissé lapozni a “Krónika” régebbi számait, amelyekben megjelentek Ottó trónörökös mindazon előadásai és beadványai, amelyeket 1944-től kezdve az illetékes nemzetközi fórumok elé tárt. Azokban a legnagyobb appeasement idején figyelmeztette Nyugat népeit a kommunista veszedelemre, ugyanakkor amikor önök otthon ..némely .-.tiszteletreméltó, de félreállitott szociáldemokrata vezér kivételével, hangosan hirdették a kommunistákkal való testvérpárti viszonyukat, baloldali blokkba tömörülve és munkásegységet hangoztatva, minden kommunista ellenes polgári politikai megmozdulás ellen fordultak és csak akkor tértek észre, mikor a sztálini teóriának megfelelően Önöket is mint felesleges társutasokat lerakták a totális kommunizmus felé robogó vonatról. Ez a vád legkevésbbé illik az Önök szájába, márcsak azért is, mert ha önök mint ifjú szocialisták nem emlékezhetnek mindenre, mi, akik már a háború előtti és alatti politikai életet figyelemmel kisértük, tudjuk, hogy az Önök pártja hogyan vélekedett akkor a legitimizmus kérdéséről. . . Még előttem van az Önök mártírhalál halt tiszteletre méltó vezető tagjuknak, Kabók Lajosnak alakja, aki egy, a háború alatt megtartott ellenzéki megbeszélésen az egybegyült polgári politikusok felé fordulva igy szólt: “Én mint egyszerű munkásember, kérem az urakat hassanak oda, hogy a háború befejezte után az alkotmányos királyság helyreállittassék, mert csak úgy lesz rend nyugalom és békés szociális fejlődés Magyarországon, ha Ottó, akinek demokratikus gondolkodásáról hallottunk, fogja átvenni az uralkodást”. Szakasits Árpádról pedig már egy emigráns politikus megírta emlékirataiban,, hogy előtte legitimista kijelentéseket tett és az egyik emigráns lapban egy fültanu leírta, hogy Szakasits nemcsak privát beszélgetésekben, hanem Pécsett egy nyilvános gyűlésen is tanúbizonyságot tett ezen felfogás mellett. De talán kevesebben tudják azt, a legharcosabb legitimista politikus volt az, akinél a szociáldemokrata párt főtitkára menedéket talált a német megszállás idején. Pallavicini György már halálos beteg volt abban az időben. Érte is eljött a Gestapo rabszállitó kocsija, de amikor a letartóztatását foganatosítandó SS tiszt meglátta az ágyban fekvő, levegő után lihegő Pallavicinit, sarkonfordult és azt mondotta: “Leichen verhaften wir nicht" (Halottakat nem tartóztatunk le). És a sir szélén álló férfiú, akit csakis az SS tisztben felébredt emberi érzésnek sugallata mentett meg a deportálástól, megosztotta lakását azzal a Szakasitssal, aki később a szoci-
