Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-06-15 / 6. szám
1952 junius “KRÓNIKA" 9-IK OLDAL' ÚJRA MUNKÁBAN A SZÉLSŐSÉGEK . . . Az olasz városi és megyei választások a Mussolini nyomdokain járó uj szélső-jobboldali párt megerősödését mutatják. Nápolyban, Bariban, Foggiában és más három fontos városban annyi szavazatot kaptak, hogy ők kerülnek be a városvezetőségbe. Róma szerencsére nem kerül kommunista kézre, mert De Gasperi keresztény-demokrata pártja közös listán jelölt a vele koalícióban lévő más demokratikus pártokkal. Listájuk 384,000, a kommunisták 314,000, a szélsőjobboldaliak, akiket egyes nem-fascista csoportok is támogattak, 206,000 szavazatot kaptak. Róma-megye azonban a kommunistáké lett. Szavazataik száma 408,000 volt, De Gasperi koalíciója 314,000 és a szélsőjobb és szövetségeseik 178,000 szavazatával szemben. Ezek a számok valóban sokatmondóak, önmagukban hordják meggondolkoztató, nagy tanulságukat. De Gasperi csődtömeget vett át Mussolini után és ma még nincs minden téren abban a helyzetben, mint a józan, középutas és a nemzeti hagyományokat tisztelő keresztény-demokrata pártja szeretné. . . Koalícióban kell lennie más demokratikus pártokkal a kommunisták szorítása ellen és súlyos harcát most még a szélső-jobboldal is nehezíti, füt-fát Ígérő propagandájával elvonja szavazóit. A keresztény demokraták fokról-fokra lassan kénytelenek haladni és ha ma még nem is állnak ki nyíltan a királyság mellett, mert a belső helyzet még nem érett meg rá, megbizhatóbb szövetségesek, mint a totalitárius szélsőség, amely akár baloldali, akár jobboldali, átmenetileg kihasználja a “segédpártokat’’, hogy aztán a hátukon felkapaszkodva a hatalomba, kirúgja őket. így volt ez a Hugenbergek, mint a Jan Masarykok esetében egyaránt s aki tisztán lát, biztos benne, hogy eztán se lenne másként. . . A kommunisták persze a nevető harmadik szerepét játsszák. . . A helyzetnek azonban van egy akasztófa-humoros oldala is. Graziam és Marenchich, az uj szélsőjobb vezérek azt hirdetik, hogy ők — keresztény politikát csinálnak. Ha igy folytatják a pártütést, sikerülhet is nekik nyeregbe segíteni a kereszténység, alkotmányosság és szabadság irtó-ellenségeit, a kommunistákat. * * * Franciaországban, Németországban és Japánban Moszkva parancsára a vörös ötödik hadosztályok újra akcióba léptek, utcai forradalmak és sztrájkok kísérletével törnek felforgatásra. . . A második világháború idején azt irtuk, hogy Európában csak akkor lesz újra békés, szabad, alkotmányos haladás a háború után, ha mindazon pártokat, amelyek a demokrácia lebunkózásával akarnak hatalomra jutni, vagyis a jobb és baloldali totalitárius szélsőségeket jogos preventív szabadság-védelemből egyaránt betiltják Európa minden országában. Sajnos, ennek pont az ellenkezője történt. Mi lesz igy Európából? Pokol s mindig újból pokol? íatatlan érvekkel bizonyította az ilkotmány és törvény egyedüli na gyár útját. A legitimizmus nem /olt felségsértés, mert Horthy Miklós nem volt sem zsarnok, sem eudális elnyomó, sem fasiszta ve:ér, hanem az alkotmányra féltékenyen őrködő államfő. A nemzet íppen benne látta azt a hagyonánytisztelő, loyális férfiút, aki a :rianoni rabságban szenvedve tü•ő nemzetnek visszafogja adni réji határait, államformáját és kiráyát. Hogy mindez nem igy történt, lanem hogy a páriskörnyéki békék esztelensége, a benesi átok megszülte a maga tragikus gyümölcsét, azért sem a magyar némtet, sem Horthy Miklós nem felelős. De részben Horthy Miklós érdeme, hogy 25 éves kormányjósága alatt Magyarország lelkiségében, törekvéseiben, hivatásérzetében mégis csak tisztán megmaradt magyarnak. S annak a páratlanul hősies ellenállásnak is, amelyet nemzetünk a bolsevizálással szemben kifejt, éppen az u. n. Horthy-korszakban teremtődtek meg az előfeltételei. Ma, történelmünk legnagyobb emigrációjában vagy 200,000 hontalan magyar küzd a nemzeti gondolat ébrentartásáért és Magyarország felszabadításáért. A nemzeti feladat megvalósítására az épitő erők összefogása elengedhetetlenül szükséges. A hathatós együttműködés megteremtésének alapfeltétele az emigráns magyar politikai egység megvalósulása. Az elnyomott magyarság szószólóinak kell lennünk, a leigázott magyar nemzet nevében kell beszélnünk. Mindnyájunknak kötelessége ez. De ki legyen az irányító, a döntőbiró, az összekötő kapocs közöttünk? De kinek van hivatalos megbízása, a magyar nemzettől kapott mandátuma, ősi alkotmányunkból folyó joga, hőgy az elnyomott és a szabad földre menekült magyarság nevében 'egyaránt beszéljen? Talán volt minisztereknek, vagy képviselőknek, akiknek azóta tán már kétezer, vagy háromszor is lejárt a négy évre szóló, s senkitől meg nem hosszabbított mandátumuk? Csak egyetlen élő magyar emigránsnak van jog szerint érvényes, le nem járt mandátuma a magyar nemzettől: Horthy Miklós kormányzónak, mert ma is, portugáliai magányában is, Ő Magyarország kormányzója, az elnyomott és emigráns magyarok államfője, a magyar nemzet szuverenitásának élő megtestesítője. Ami pedig 44 óta, hol német, hol orosz szuronyok égisze alatt, hol Weesenmayerek, hol Voroszi- Jovok kegyes engedelmével a magyar nemzet szuverénitásának teljes lábbal tiprásával történt, egyet len alkotmányosan gondolkodó magyar számára sem lehet érvényes jellegű. Az 1946. évi I. "törvénycikk” köztársasági államforma elfogadása egyértelmű az 1944 október 15-iki puccs következményeinek a szentesítésével. De egyik sem változtat azon a tényen, hogy Horthy Miklós kormányzó nem mondott le, hanem erőszakkal távolították el helyéről s hogy Magyarország de jure ma is királyság, melynek élén az államforma végleges eldöntéséig a nemzetgyűléstől választott kormányzó, jelenleg személy szerint Horthy Miklós áll. ’ Nemzet és alkotmányhü magyarok, egyének és csoportok, egyesüljünk a magyar nemzet felszabadítására és naggyá tételére az első magyar emigráns, Horthy Miklós kormányzó, a magyar szuverenitás élő képviselőjének vezetése alatt. Az ő személye az az alkotmányunkban gyökerező, kézzel fogható alap, morális tényező, amelyre a becsületes, nemzethü gondolkozásu emigráns magyarok egységét fel kell építeni. Az alkotmányos, legitim ut első állomása: Szolgáltassunk igazságot Horthy Miklósnak! Legyen magyar egység,, hogy legyen magyar feltámadás! Toronto, Canada, 1952. * A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉSE. -Mint épen legutóbbi számunkban megírtuk Horthy Miklós helyét a magyar történelemben a nagy-perspektívája, tárgyilagos történelmi-írás fogja megítélni s nyitva kell hagynunk a kérdést, hogy e megállapítások minden részletükben azonosak lesznek e kitűnő régi munkatársunkévá, Borsi Tivadaréival. . . Annyit azonban már most is kénytelenek vagyunk nem ugyan a történelem, de a magunk nevében leszögezni, hogy Horthy Miklós korszaka csak igen csekély módon követte boldogult Károly király demokratikus és szociális törekvéseit, népbarát szándékait, melyek megvalósításában az orosz cári pánszláv imperializmustól trónörökös-gyilkolással kiprovokált világháború tragikus összeomlása és a Nyugattól követelt forradalom akadályozta meg. E dicső szándékok törvényes örökösé Ottó trónörökös, aki úgy lelki, mint tehetségbeli rátermett ségénél fogva is hivatott azok keresztülvitelére. Horthy kormányzóságának mikénti létrejötte tekintetében fenntartjuk a Krónikában legutóbb is hangoztatott álláspontunkat, miszerint az 1920-as parlament a kormányzóságot UGYANOLY külföldi önkény parancsára valósította meg, mint az 1946-os parlament a köztársaságot s csak abban volt külömbség, hogy előbb a Nyugat, utóbb pedig a Kelet gyakorolta ai önkény parancsát. Horthy Miklós egyébként is immár patriárk korban lévő és sajnos, az előrehaladott korral járó betegségektől meg nem kiméit férfiú, aki maga is a fiatal és tetterős Ottó trónörökösben látja a magyar nép, — nemcsak az emigráció, de az óhazai zömmagyarság — mindenkép illetékes legfőbb vezetőjét. A magyar egység számára nem kell vezetőt keresni. Ottó trónörökös erre a Gondviseléstől a magyar alkotmánytól és törvényektől kijelölt személy, és ismét csak megalázó nyomás következménye, hogy fejét ténylegesen még nem érintette a Szentkorona. De e szintén felkényszeritett körülmény, a muszka erőszak lehet e akadály bármely öntudatos magyarnak szemében ahhoz, hogy már most is benne tisztelje a nemzet egységének vezérét, a legelső magyar embert, a királyt?! A KRÓNIKA terjesztője VENEZUELÁBAN “CULTURA” Libreria International CARACAS, Cipresses A. Miracelos 8. Ugyanott hirdetések is feladhatók és magyar lapok és könyvek megrendelhetők. Szeretetcsomagok küldése! DETROITI terjesztőnk KISS JÓZSEF, 592 Post Ave. A KRÓNIKA olaszországi terjesztője: Agenzia CESI, Roma, 46 Viale Reghina Margerita. Árusitók: MILANO: Intercontinental S. R. L. Piazza Sempione 8, TORINO: Giuseppe Magli edicola di giornali, Piazza Carlo Felice 85-b (Porta Nuova) Idő és bélyeg takarítás céljából forduljunk bevándorlási ügyekben egyenesen az Amerikai Magyar Szövetséghez, 1624 Eye St. N. W. Washington 6, D. C. Segélyügyek ben direkt az American Hungarian Relief cimre írjunk: 246 Fifth Avenue, New York, N. Y. Kéziratokat nem adunk vissza. Küldeményekért felelősséget nem vállalunk. OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Mivel az I. R. O. beszüntette hontalan-táborait, kérjük azokat, akik valamely tábor címére kapták a lapot, közöljék uj címüket, hogy a lapküldést folytathassuk. Kérjük azokat is, akik a táborokban való szétosztásra több példányt kaptak, közöljék, hogy uj tartózkodási helyükön hány példányra reflektálnak szétosztás céljából? Általában kérjük, hogy akik több év óta kapják a lapot és közben nem adtak magukról levélbeli életjelt, értesítsék a kiadóhivatalt, hogy címük a régi-e még, nehogy rossz cimre hiába küldjük a lapot! Akik Amerikába vagy más világrészbe vándoroltak ki, adják meg szintén uj címüket. Annak, aki közülük nincs még olyan helyzetben, hogy előfizetését egyhamar beküldhesse, továbbra is küld jük a lapot. Kérjük minden olvasónk együttműködését, hogy példányok és bélyegköltségek kárba ne vesszenek. Figyelmeztesse barátait, ismerőseit is, akikről tudja, hogy olvasták a Krónikát! Honfitársaink megértő közreműködését előre is köszöni A KIADÓHIVATAL.
