Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-05-15 / 5. szám
1952 május. KRÓNIKA” BUJDOSÁSBAN Ha versz és földig alázol Istenem, imára kulcsolom, két fáradt kezem, A vágytól égő ajkam, imát rebeg, hogy élni hagysz, hála legyen Neked. Ma milliók pusztulnak, kicsik, nagyok, én, a parány semmi, életben vagyok. Még rám virrad minden nap, arany napod. Küzdő napok teltén, nyugton alhatok. Pribék nem keres, hogy börtönbe vigyen. Nem, — itt életemre, nem tör senkisem. Itt a szám nem néma, oly bátran beszél, a fáradt lelkem imával, hitben él. ' • Ha szűkös is a kenyér, amit kapok, felettem szabad, arany napod ragyog. Szivem nem szorul, szabad mint a madár. Mögöttem nincsen ott a gyilkos halál. Bármilyen nehéz, keresztedet viszem, hogy egyszer elveszed, tudom és hiszem. Ha versz is engem, megérdemlem talán. Ne sújtsa ostorod az árva Hazám. Oh add, hogy legyen földje szabad végre, Népe imát küldjön a magyar égre. Hogy lássam meg újra, azt add meg nekem, Szentkorona fényben, nagy jó Istenem! KÉKY BARNA. embereket, azt hiszi, hogy mindenkiből lehet “Szovjet-embert" gyúrni, nem lát tovább a molyette marxi bichlinél, pártbibliánál! Hitlert katonai túlerővel le lehetett győzni, de téved, ha azt hiszi, hogy a magyar lelkeket végleg be lehet törni a kommunizmus igájába, amely nem kell a magyarnak , sem testének, sem lelkének. Rákosi nem érdemli még a bántalmat, eléggé kíméletlen a magyar nép elleni erőszakban, de száz Rákosi sem tudná elérni, hogy a magyar nép kedvvel, szeretettel szolgálja ki a Szovjetet és ahol nincs kedv, szeretet a munkához, ott elvitte az egészet az ördög, akárhány divíziója is van Önnek, továris Sztálin és akármily kegyetlenül fundálták is ki a pribékjei azt az Ötéves Népnyuzó Tervet! Van ennek a népnek egy keserves, fájdalmas jelszava, amely az utóbbi időben kevesebbet van az ajkán, mint azelőtt. Úgy szól, hogy nem nem soha! És most másik, újabb értelmet kapott: A magyar nép sohasem fekszik le a Szovjet imperializmusnak, .istentelen, embertelen kommunizmusnak, mégha olyan helytartót küld is föléje, aki Rákosi módszereit a századik hatványra emelve sanyargatja! Ezt kellett volna megjelentse a vizsgáló bizottság és ön továris Sztálin, ha tud olvasni a betűk között, ezt kell kiolvassa belőle! A magyar nép irgalmatlanul szenved, de még az Ön ükunokájának az ükunokája sem érné meg soha, hogy befogadja szivébe a kommunizmust és annak lelkes rabszolgája legyen. Nem szolgák országa ez és nem is válik azzá soha, mert-tudja, hogy ebből a kitartásból, acélos, törhetetlen, néma ellentállásból támad majd számára az uj élet, a szabadság, a feltámadás és nincs földi hatalom, amely e Hitét elvenni képes! Továris Generalissimo Sztálin, erre mérget vehet: él a remény és nincs, nem lesz behódolás, nem nem, soha! Öregbaka. áról és szabadságról szavalnak a hatalmukba került népeknek és diktatúrát és zsarnokságot müveinek. Békét hirdetnek és az országrablásaik előtti szemethunyást és uj rablások tűrését értik alatta. . . Moszkva, úgy látszik régóta elégedetlen volt a magyar gyarmati hajcsárjaival és gyanakodott, hogy félrevezetik. A vizsgáló bizottság, — ne kérdezzétek, miként jön Moszkva ahhoz, hogy megvizsgáltassa az általa szabadnak mondogatott Magyarország belső gazdasági helyzetét! — megállapította, hogy a nép nem huzza eléggé “becsületesen” a rabigát, hanyagság uralkodik az egész vonalon, iparban, mezőgazdaságban egyaránt és a “meglazult munkafegyelemmel” szemben Rákosi és társai nem lépnek fel a kellő erély- Jyel, drákói eszközökkel. A magyar nép nem hajlandó vért izzadni az állandósított "munkaversenyeken," a sztachanovizmusnak nevezett "izzasztó rendszer” szakadatlan erő-kiszipolyozásában, "rejtett szabotálás” folyik a gyárakban. bányákban és a kolhozitás nem halad előre a kívánt sikerrel, a paraszt nem akar megválni az ősi földjétől, nem akar állami napszámos lenni. Továris Sztálin! Mit várt egyebet? Azt hitte, hogy a magyar nép ökör módjára dühödt buzgalommal fog dolgozni egy rendszernek, amely elvette nemzeti szabadságát és minden emberi jogát és csak azt a jogot hagyta meg, hogy halálra dolgozza magát? Ezt nem tenné meg egyetlen rendszer számára sem, mert a magyar ember nem azért született, hogy bárkinek az igavonó barma legyen, de különösen nem a mindennél . kegyetlenebb Szovjetrendszernek, amely elnyom minden egyéni hajlamot, érvényesülési, gyarapodási lehetőséget és kiszolgáltatott robotos páriát csinál mindenkiből, aki nem tartozik a kiváltságos körökhöz, a pártarisztokráciához. Nem Rákosiban van a baj, hanem Önben, továris Sztálin, mert nem érti a nemzeteket, nem érti az 7-IK OLDAL üzenik a Legionisták: Felépítjük ujía a Regnum Marianumot! Fájó szívvel olvastuk a Krónika novemberi számában a Regnum Marianum lerombolását s hogy helyébe Sztálin bálvány szobra került. Ide Indokinába is elér Sztálin véres keze. A Sztálin által megfizetett itteni kommunisták sem becsülik meg a kereszténység jogait. A templomokat erődítményekké építik át s ablakaikban elhelyezett nehéz géppuskák szórják reánk a gyilkos golyót. Majd papi-ruhába öltözve, orvul lövöldöznek közénk. Vagy pedig vasárnaponként szentmisét hallgatva, kézi gránátokat dobálnak közénk. De mi már jól ismerjük őket. Rövid keresés után, levágott fejjel, ruháitól megfosztva találtuk meg a templom pincéjében a falu lelki-pásztorát s a fiatal kommunisták által lefizetett nyolcéves gránát-dobáló fiút is. S ugyanekkor Sztálin azt kívánja, hogy minden ember a szobra előtt elhaladva, kalapját megemelje? De biztos vagyok benne, hogy a magyar ember, mikor elhalad a szobor előtt kalapot emelve, — elszorult szívvel gondol a Regnum Marianumra — s ma is a templom előtt emeli meg kalapját, nem pedig a szobornak. Nekünk fiatal magyar legionistáknak is ökölbe szorul a kezünk Sztálinnak erre a csúf tettére gondolva, — s fogadjuk, hogy mikor majd Ottó királyunk zászlója alatt hazamegyünk, fegyverünket először is kalapácsosai cserüljük fel, amivel majd leromboljuk a bálványszobrot, hogy ezután ásóval kezünkben mi legyünk az elsők, kik megássuk a Regnum Marianum régi, jogos alapját. Mert már a Regnum Marianumban akarjuk és ott is fogjuk megköszönni a jó Istennek, hogy meghallgatta kérésünket, felszabadította édes hazánkat s hogy hazasegitette Ottó királyunkat. Igaz magyar szeretettel gondolunk Regina királynénkra és hálásan köszönjük, hogy rólunk legionistákról sem feledkezett meg Ruby Erzsébettel való beszélgetése alkalmával. A jó Isten áldja meg! Indokína. Igazi magyar köszöntéssel: Farkas Géza és bajtársai. FELHÍVÁS AMERIKA MAGYARJAIHOZ! Európa különböző országaiban körülbelül 50,000 magyar vár otthonra. Már hat éve vándoruton vannak. Congressman Celler törvényjavaslatot terjesztett be H. R. 7376 szám alatt s reményünk van. hogyha a törvényt megszavazzák, újabb 17,000 magyar jöhet be Amerikába. Tőlünk függ, hogy ez a törvényjavaslat még ezen az ülé sen lesz-e, vagy sem. Kérjük tehát az amerikai magyarokat, akár polgárok, akár nem, hogy szenátoraiknak, képviselőjüknek azonnal Írjanak és kérjék az H. R. 7376 számú törvényjavaslat megszavazását. Passaic, N. J. RÉV. GÁSPÁR JÁNOS a papi egylet ügyvezető titkára. “SZENT ISTVÁN LEGENDÁJA” E címen rendkívül értékes verses elbeszélést irt Székely Molnár Imre, jelenleg Kanadában élő, régi legitimista honfitársunk. A történelmi hagyományok szeretetétől áthatott, lelkes írásművet ajánljuk úgy olvasóink mint azok figyelmébe, akiknek a magyar szellem terjesztése szivükön fekszik. Szent István a népek közti megértés nagy történelmi apostola volt és tanításai örökérvényüek. A mai viszonylatokra alkalmazva is arra intenek, hogy a magyarság más népekkel való kapcsolatában is keresse az együttműködés hasznos útjait. Különösen az ifjúság számára nagyon becses, gyönyörködtető és egyben tanító, költői munka ez é9 fontos volna, hogy tanuló-ifjuságunk körében minél nagyobb mértékben elterjedjen. Az Idegenlégióban szolgáló derék magyar ifjaknak is nagy öröm volna, ha minél több példány juttatnánk el hoz zájuk. Akik ily célokra, vagy saját maguknak megrendelni kívánják a szép kiállítású könyvecskét, forduljanak egyenesen a szerzőhöz: Székely Molnár Imre címre, Toronto, Ontario, Canada, 8 Willcocks Street. Egyes példány ára csupán 25 cent. UJ EMIGRÁNS ALAKULAT. Mint lapunkkal közük Demokratikus Magyar Pártok Szövetsége cim alatt uj alakulás jött létre, mely erről értesítette a szabad országok és Jugoszlávia külügyminisztereit. Az értesítést dr. Sulyok Dezső, volt képviselő, a Szabadság párt elnöke. Szélig Imre, volt szociáldemokrata képviselő, dr. Vészi Mátyás, volt polgári demokrata párti képviselő és dr. Borsos Sándor, volt parasztpárti képviselő írták alá. A csoporthoz tartozik Czipó László volt képviselő is, aki a kisgazdapárt földmunkás tagozatának volt a tagja. Az alakulat két központi irodát állított fel, melyeknek, címei: 182 Hamilton St.. NewJBrunswick, N. J., USA és 42 Goldhurst Terrace. London, N. W. 5„ England. LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kapható. r
