Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-05-15 / 5. szám
1952 május. “KRÓNIK A’' 3-IK OLDAL OTTÓ trónörökösnek a Krónika 1946 "Ma, inkább mint valaha, beigazolódott, hogy csak az a federációs életforma, amely mindig célom volt, oldhatja meg legigazságosabban és legüdvösebben a Dunavölgy népeinek nemzetiségi, kulturális és gazdasági problémáit és hozhat számukra igazi szabadságot és áldást a sok viszály és szenvedés után. Szeretettel gondolok magyar népemre, húsvéti számában közölt üzenetéből amelynek sokfelé szakitott tömegei e federáció KÖZÖS FEDELE alatt békés utón újra egymáshoz jutnának és megtalálnák méltó helyüket és boldogságukat egy biztonságos rendű és szociálisan haladó, szabad, demokratikus szövetkezés virágzásában.” OTTÓ TRÓNÖRÖKÖS. Politizáljon-e a katona? , Irta: DR. ECKHARDT TIBOR. Az utóbbi napokban számosán érdeklődtek nálam úgy magyar mint amerikai részről aziránt, hogy katona fejthet-e ki politikai tevékenységet. VÁLASZOM: KATEGORIKUS NEM. Az utóbbi másfél évtized tragikus történelme intő például szolgálhat arra, hogy a jövőben hasonló tévedéseket mindenesetre elkerüljünk. Minden alkotmányosság alapja az a tétel, hogy különböző funkciók szigorúan különválasztandók. A politikai vezetés kötelessége dönteni alkotmányos formák között és a törvények szigorú betartásával minden kérdésben, mely a nemzetet érdekli. A fegyveres erő kötelessége viszont az alkotmányos politikai tényezők akaratát hiven érvényesíteni minden esetben, amikor erre parancsot kap. Ez vonatkozik úgy kifelé mint befelé, háború vagy belső lázadás esetére. A fegyveres erő minden tagja esküt tesz az alkotmányra. Annak megszegése főbenjáró bűn, megtartása kiváló katonai erény. Politizáló hadsereg nehéz időkben a nemzet bukásához vezet, békés időkben viszont forradalmak és rendzavarások melegágya, amint nem egy közép- és délamerikai állam élete bizonyítja. A politikai választások nem mindig épületes látványt mutatnak, de a legcsunyább korteshadjárat is előnyösebb, mint egy katonai lázadás, vagy puccs, mert nemzeti egységet katonai diktatúra sohasem tud teremteni. Amit a politikusok érvekkel próbálnak elintézni, azt a katonák csak géppuskával és ágyúval kísérelhetik meg. Ha az egyik katonának szabad jobbfelé politizálni, akkor a másiknak szabad balra menni. így jutunk el biztosan a polgárháborúhoz. Politizáló hadsereg nem lehet egységes. Az nem fegyver többé az ellenséggel szemben, hanem veszedelem a saját nemzetére. A magyar katonára különösen nemes hivatás vár: fel kell szabadítania országunkat és népünket az orosz bolseviki rabság alól. Ebben pártpolitikai külömbség nélkül mindnyájan egyetértünk. Aki a jövő magyar hadsereg érdekét szivén viseli, az távol tartja azokat a férfiakat, akikre a hadseregnek szüksége lesz, a politizálástól. A felszabadító magyar hadsereget távol kell tartani nemcsak a napi politikától, de a kül- és belpolitikától egyaránt, minden vonatkozásban. A HADSEREG AZ EGÉSZ NEMZETÉ, NEM PÁRTOKÉ, NEM A JOBB VAGY BALOLDALÉ. Arra minden magyarnak szeretettel és büszkeséggel kell majd felnéznie. A katonai hivatás egyenrangú a becsületes politikai hivatással, de azzal semmiben sem tévesztendő össze. Jó katona nem is fog soha vállalkozni politikai feladatok elvégzésére, mert abban kellő képzettsége és tapasztalata nem lehet. Csak az az ország tárgyalóképes, melynek hadserege hiven végrehajtja a kapott parancsot. Csak oly ország örvend tiszteletnek s megbecsülésnek a népek társaságában, melynek törvényhozása független a katonai befolyástól s az igazságszolgáltatást SZAKKÉPZETT ÉS PÁRTATLAN BÍRÁK intézik. A hivatása magaslatán álló katonai vezetés sohasem vállalkozhat bosszúhadjáratokra saját nemzetének még olyan vétkes polgáraival szemben sem. Ezek a szempontok nem függnek semmiféle kül- vagy belpolitikai eseménytől, hanem állandók és megváltozhatatlanok, mert ezektől függ a hadsereg becsülete és megbecsülése. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy katona soha az életben nem lehet politikus, vagy megfordítva, csak azt jelenti, Hogy a kettő egyszerre nem lehet. Ha magyar katona hivatottnak érzi magát politikai munka vállalására, véglegesen ki kell válnia minden katonai kötelékből, be kell állania a polgári egyének sorába és vállalnia kell mindent: a kritikát, támadást, az ezernyi gondot és nehézséget, mely a politikai munkával elválaszthatatlanul együttjár. Az utóbbi 20 évben mindezt nem egyszer elmondottam és remélem, hogy ez a félreérthetetlen álláspontom úgy az emigráns politikusok, mint a szabad földön élő katonák sorában megértésre és helyeslésre talál. AZ "EURÓPAI UNIÓ" NEHÉZSÉGEI A nyugateurópai hadsereg szerződéstervezetét május 9-én aláírták az abban érdekelt hat ország Párisban lévő megbízottai. Mint ismeretes, Franciaország, Nyugat- Németország, Olaszország, Belgium, Holland és Luxemburg vesznek részt benne, ha a terv valóban megvalósul. Mi azért nevezzük nyugateurópai hadseregnek, noha a viágsajtó általában mint európai hadsereget emlegeti, mert európai hadseregnek csak akkor lehetne nevezni, ha az európai civilizáció nemzetei az Atlanti Óceántól a Szovjet-határig vennének részt benne, márpedig Európa nagyrésze a Vasfüggönyön túl, bolsevik járomban van. Csonkaeurópai Unió volna az “Európai Unió" is, amelyet e hadseregre és a hat ország vas- és bányaiparait egyesitő Schuman tervre, mint két főpillérre akarnak felépíteni az európai egyesülés lelkes hívei, akik között az Egyesült Államok kormá nya és kiváltképen Eísenhover tábornok jár legelői. Ez a hadsereg mintegy egymillió létszámú lenne s körülbelül egyharmadát szolgáltatná Németország, kétharmadát pedig a többi ország. Főparancsnoka Alphonse Juin francia marshall volna. A hadsereg hivatalos neve European Defense Community (európai védelmi közösség) és a hadsereg az Atlanti Unió katonai szervezetével, a NATO-val működne összhangban. Mielőtt a szerződés véglegessé válik, még a hat ország külügyéreinek is alá kell irniok, valamint a parlamenteknek is jóvá kell hagyniok. Az utóbbi körül ellenzéki részről nehézségek várhatók Nyugat-Németországban és Franciaországban, de a belgák és hollandok sem fogják könnyű szivvel jóváhagyni az egyezményt, mert Franciaországhoz hasonlóan, garanciákat követelnek a NATO-tól, elsősorban Amerikától és Angliától, hogy Németország később nem fog kilépni és nem önállósítja divízióit, mint uj nemzeti hadsereget. Ugyanakkor német részről Adenauer nyugatnémet kancellár kijelentette, hogy a majdan egyesítendő Németországot nem fogják kötni a Nyugat-Németország által kötött szerződések és uj megegyezéseknek lesz helyük. Ez nemcsak nem hat megnyugtatóan a többi tag-országokra, de a szervezet jövőjét, ha sikerülne is a nehézségek legyőzésével megvalósítani, némileg bizonytalanná teszi. Eisenhower tábornok azonban változatlanul a leglelkesebb bizalommal viseltetik úgy a hadseregterv, mint az Európai Unió terve iránt és most végzett katonai bucsu-szemleutján ismételten kijelentett az egyes országokban, hogy a Szovjet által teremtett hatalmi egyensúly-helyzetben, de a Szovjet-veszedelem elmúlása utáni, tartós európai béke szempontjából is nincs egyéb hátra számukra, mint "egyesülni vagy elpusztulni". • * * Egyes nyugatnémet lapok láthatólag sietnek megbarátkozni az "Európai Unió" gondolatával és ebben rugalmas érzéket árulnak el, noha a nemzeti vetélkedéseket feladó, békés össz-európai gondolat fölötte újszerű számos németnek számára. . . Egyes politikusaik és lapjaik máris nyiltan hirdetik, hogy az "Európai Unióban" a német életerő, akarás, tudás és szorgalom mielőbb biztosítani fogja magának a vezetést. Kérdéses, nem-e sértené ez az Unió nagy és nemes alapcéljai, a népek békés, igazságos és méltányos családi testvérisége gondolatát a gyakorlatban? De kétségtelenül a magát minden helyzetben feltalálni próbáló német életrevalóság jele. Fel kell jegyezni, hogy ezzel szemben az egyik, a szabad külföldön megjelenő magyar lapban aggályokat olvashattunk ki egy cikkből, hogy a magyar nép teljesen “háttérbe szorulna, el volna nyomva egy Európai Unióban, illetve annak dunai regionális federativ részében. Azonban ez csak az illető lap véleménye és valószínű, hogy a magyarság zömében sokkal több az önbizalom és az abban való hit, hogy a magyar tehetség, tudás, szorgalom és szakértelem minden keretben megtalálná érvényesülését, megfelelő méltó helyét. A rabnépek felszabadulása nagy és súlyos problémájának megoldása még hátra van és ha Isten segítségével megvalósul, maga az örvendetes tény, hogy a magyar nép végre, békés utón ismét együvé kerülhet elszakított véreivel és megerősödik általuk, külön is szárnyakat kell adjon majd a magyar felemelkedésnek, amely automatikusan, természetszerűleg alakulna ki, anélkül, hogy a federáció közös alapelveit és lényegi céljait bármiben is veszélyeztetné. A KRÓNIKA terjesztője VENEZUELÁBAN ‘CULTURA’’ Libreria International CARACAS, Cipresses A. Miracelos 8. Ugyanott hirdetések is feladhatók és magyar lapok és könyvek megrendelhetők. Szeretetcsomagok küldése! DETROITI terjesztőnk KISS JÓZSEF, 592 Post Ave.
