Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-04-15 / 4. szám
8-IK OLDAL KRÓNIKA" 1952 április. A sérelmes és megalázó külső beavatkozások és a jogfolytonosság báknak és balszerencsés körülményeknek e tipikus keverékében önmagára,, saját magánéletére, áz emberre, aki amikor jót akar, azt is olykor rosszul csinálja, ismertünk rá. Nem volt moralista, de emberszerető, anélkül, hogy olcsó szentimentalizmusba tévedt volna. Az első világháborús haditudósítói idejéből a legszebb írása, amikor Karácsony estéjén magyarok és oroszok átmennek egymás lövészárkaiba, ajándékot visznek és "boldog karácsonyi ünnepet” kívánnak egymásnak. Amikor barátai megkérdezték, miért nem hallatja szavát semmiféle aktuális, politikai izü kérdésben, azt felelte: "író vagyok s nem propagandista”. Ezt, az iró elefántcsont-tornyába elzárkózó felfogását talán kissé túlságos szigorúsággal alkalmazta, de mindvégig betartotta és nem volt nyílt zokszava a nácizmus ellen sem, holott leányának férje, Sárközy György finomtollu magyar költő is a nácibestialitás áldozata lett. Csak szűk baráti körben mutatkozott meg politikailag, mégpedig olyannak, mint müvei után várható volt: az “élni és élni hagyni” Habsburg-kori elv emberének, tehát mai áttételben antikommunista, mint antináci érzületűnek, annak a polgárembernek, akihez a demokratikus rend eszméje, ahol békés biztonságban tehet-vehet mindenki mindent, amíg nem árt vele másoknak,, állt legközelebb. Utálta a fellengőseket, nagyképüeket, patetikus hazabészélőket, akik közügyről és közérdekről szavaltak és koncra, állásra gondoltak. Bár világszerte sokat ünnepelték, túl volt minden hiúságon, kicsinyességen. Az életet csak rövid vendégszereplésnek tartotta. Ragyogó előadó, példátlanul szellemes csevegő volt és csak akkor komorodott el, ha a halálról volt szó. Kivált az általa egyaránt gyűlölt jobb és baloldali forradalmi rémségek közepette volt sürü beszédtéma számára a "temetők demokráciája”, a halál nagy egyenlősége, amelyben "nincs sem faji- sem osztály-megkülömböztetés.” Szerette az életet, nemcsak a magáét, de a másokét is és sajnálta az embereket, hogy "segítenek a halálnak”, egymást gyötrik és ölik, holott az emberélet a legdrágább kincs. A második világháború végén amerikai állampolgár lett. Ez alkalomból akadt, aki nem törődve családi bánatával, megvádolta, hogy az eskütétel után az újságírók előtt megtagadta Magyarországot. Ez nem igaz. ízlése, egyénisége teljesen ellentmond ennek és soha sem adott nyilvánosan politikai hátterű nyilatkozatot. Bár a lefolyt időkben nem volt nagyon előnyös a magyar származás a Nyugaton, a világ minden részében szinlapokon s könyveken mindvégig mint Ferenc Molnár szerepelt, nem fordította át a keresztnevét, noha lehetett volna Frank Molnár és mint a francia becsületrend lovagja, Francois Molnár is. Magyar maradt azon magyarok kedvéért, akiket méltónak tartott a magyar névre: nem állt aKollektiv felelősség alapján, mint akik kirekesztették á magyar Ságból, noha, emberi értékben, tudásban és tehetségben a cipője sarkáig sem értek fel. * * * Magyarország egész tragédiája benne van a gyászos tényben, hogy leghíresebb nagy írójának idegen ország polgáraként kellett meghalnia. Ma már meglehet írni, hogy nem jól érezte magát Amerikában, amely pedig dollárban fürdette évtizedeken át. Vágyott Európába, de legfőkép az első világháború előtti Magyarország és Budapest után. Amerika iránti szeretetünkön mitsem változtat, ha megírjuk, hogy New Yorkról az volt a töprengő véleménye: "Nekünk ide KELLETT jönni, de miért jött ide a többi hétmillió ember? A magyarság kisajátítói külföldön is marták, a kommunisták pedig otthon feketelistára tették a könyveit, mint káros, polgári szellemüeket. De" a jóravaló, igazi kultur-magyarokat , mindenkor büszkeséggel töltötte el Molnár Ferenc hatalmas irómüvészete és világdicsősége és sajgó fájdalommal gyászolják, mint annak a régi, habsburgi nagy Magyarország nak egyik utolsó, tündöklő alakját, mely nem volt mindenben tökéletes, hanem fejlesztésre szorult, de civilizált, kulturált, emberséges és sokban jobb volt mindannál, ami utána következett.«. . (m. j.) RUBY ERZSÉBET ESTÉLY. A Menekült Hírlapírók Egyesülete, az Amerikai Magyar Népszava és az Amerika Magyar Hangja rádióvonal Ruby Erzsébet, a népszerű írónő, lapunk régi kitűnő munkatársa tiszteletére május hó másodikán esti nyolc órakor műsoros estélyt rendez New Yorkban, a 85-ik utca és Lexington Avenue sarkán lévő Jaeger-vendéglő disztermében. A változatos műsora estélyen az iró és művészvilág számos kiválósága fog fellépni. A belépti dij egy dollár. Ruby Erzsébet sok éves irói munkásságának tisztelői bizonnyal örömmel ragadják meg az alkalmat, hogy részvételükkel kifejezést adjanak a meleg elismerésnek, amelyet az amerikai magyar irodalomnak ez érdemes tagja annyira megérdemel. Címváltozásokat kérjük a régi cim felemlitésével azonnal bejelenteni. GYÓGYSZEREK GYORS SZÁLLÍTÁSA EURÓPÁBA Elvállalunk gyógyszerek küldését Magyarországba. Sürgős gyógyszereket, — mint streptomycint — repülővel is szállítunk. Biztosítva Romániába a beviteli engedélyt beszerezzük. A gyógyszerekkel magyarnyelvű utasítást és leírást legnagyobb készséggel mellékelünk. Keressen fel, vagy Írjon: Reichman Zoltán v. budapesti gyógyszerész Amerika legismertebb gyógyszer exportőrje. 1519 First Avenue, New York (79-80 Sts.) Tel. RE 4-9415 A legitimisták ritkán reagálnak olyan újságcikkekre, melyek a királyság, a legitimizmus, vagy az uralkodóház ellen iparkodnak a közvéleményt hangolni, de nem mehetünk el szó nélkül olyan cikkek mellett, melyek úgy a történelmi, mint a tényleges állapotot részben tendenciózus, részben rosszindulatú módon iparkodnak elferdíteni és elmagyarázni. N. A közelmúltban a "FÁKLYA” és "HUNGÁRIA” c. újságokban jelentek meg cikkek, Rudnay Egyed és Bolgár László nevek alatt. Rudnay cikke, mely a Habsburg kérdéssel foglalkozik, érdektelen, elcsépelt frázisokkal, unalmas, de Bolgár cikke már oly újfajta részbeni történelmi hamisításokat tartalmaz, melyek választ követelnek. Cikkének bevezetéseképpen a jövendő magyar államforma kérdésével foglalkozik. Megállapítja, hogy az emigrációban nem alakulhatott eddig ki egy egységes vezetés és ennek főokát a jövendő államforma kérdésében keletkezett viszályban látja. Pedig szerinte ezt a kérdést igen egyszerűen lehetne elintézni, de eleve ki kell mindent kapcsolni, ami a múltra vonatkozik, mert — ahogyan írja — jövőt építeni csak akkor lehet, ha nem a múltba, hanem a jövőbe nézünk. Ezen fejtegetéssel mi legitimisták nem értünk egyet, mert hazánkban ezer év óta megvan az államforma, a királyság intézménye, mely felett vitatkozni idő pocsékolás lenne. A jövő megoldása csak a múltból merített és igazságos jogalapon álló eszmékben kell gyökerezzék. Eszményi államforma nincsen, minden államnak, mely az évszázadok óta begyakorolt államformától eltér, bukás a vége. Látjuk ezt Németországban, ahol a császárságot megdöntő köztársaság az országot a tönk szélére züllesztette, látjuk ezt Franciaországban, Spanyolország ban, stb. Nem tudok egy Egyesült Amerikai Államokat elképzelni királyság alatt, de mégkevésbé egy Angliát királyság nélkül, ezt a legvadabb angol baloldali szocialista sem tudná elképzelni. De nézzük meg országunkat. Az első köztársaság bukással ..végződött, ugyanúgy a többi is és bukással fog végződni a népi köztársaság is. Bolgár László cikke megállapítja, hogy minden kornak megvan a maga jellegzetes államformája és hogy a mi századunk főként a királyságról a köztársaságra való áttérést mutatja, ezért szerinte Magyarország számára "kétségtelenül” a köztársasági államforma mutatkozik korszerűnek és kívánatosnak. Ezzel szemben a tény az, hogy Szabad-Európában — mert hiszen csak ez lehet reánk irányadó — csak Németországban Spanyolországban, Ausztriában és Olaszországban szűntek még a császárságok, illetve a ■ királyság gok, mindenki által tudott "kényszerszülte hatás következtében'/'4 Bolgár László szerint Magyarországon és az emigrációban szokássá vált a királysági törekvéseket a jobb oldallal, a köztársaságiakat a baloldallal azonosítani. Mi a királyság hívei igen jól tudjuk, hogy mi mindig az egyenes középutón haladtunk és fogunk haladni. Bolgár László felemlíti Szabad- Európa következő királyságait: Svédország, Dánia, Hollandia, Belgium, Anglia, Görögország és megállapítja, hogy nincsen közöttük egyetlen jobboldali állam sem, sőt szerinte a "legtöbbjük élén jár Európa gazdasági és szociális fejlődésének”, tehát jó. Ezzel szemben — Finnország és Svájc kivételével — az összes úgynevezett köztársaságokról, mint Nyugat-Németország, Spanyolország, Portugália és Olaszországról nehéz lenne szerinte jó véleményt nyilvánítani, mert például Spanyolországban, Portugáliában, stb.-ben a királyságok megszüntetése nem vezetett semminemű fejlődésre. Ellenkezőleg a köztársasági államforma lezüllesztette a becsületet, megszüntette részben a hazaszeretetei, a vallásosságot, kitermelte a korrupciót és a kommunizmus bacillusait, amit legjobban megfigyelhetünk az úgynevezett népi köztársaságokban. Ha már most ezen tények fennállanak, mint ahogyan fenn is állnak, miért akar Bolgár László Magyarországon a királyság egészséges intézménye helyett egy beteg köztársasági államformát? Bolgár László kétféle legitimizmusról tud és ir. Az első és jól ismert legitimizmus szerinte már a múlté, mert azok hordozói az. arisztokraták (?) a királyság helyreállításával az osztályuk vezetőszerepét szeretnék biztosítani. Ezen hamis állítást még a "Hungária” is megsokalta és a következőket jegyzi meg: "Helyeseljük azt, amit Bolgár László a múltba néző legitimizmus káros voltáról ir, a történelmi hűség kedvéért azonban kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy a huszas évektől kezdve nem csupán arisztokraták ügye volt a legitimizmus: Griger Miklósról és másokról nem szabad megfeledkeznünk, valamint a dunántúli lakosság tekintélyes részének hangulatáról, ha objektivek akarunk maradni”. Bolgár László folytatja a "Hungáriában”. "Ezen , legitimizmus hordozóinak törekvéseit nyugodtan bélyegezhetjük reakciósnak, stb.” (Érdekes, hogy a kommunisták is ugyan ezt mondják azokra, akik nem hiveik.) A legitimista mozgalom sohasem tudott tömegeket megmozgatni, stb. A "Hungária” ezt is hamis állításnak tartván. eképen jegyzi meg: "A történeti hűségnek tartozunk azzal, a megállapítással is, hogy a legitimista-vezetők az adott körülmények között külpolitikai okoknál fogva is nem akarták tömegmozgalmat szervezni, inkább igyekeztek befolyásos helyekre legitimistákat behozni. "Ehhez nem kell bővebb magyarázat. í. -j ' Bolgár László szetirit az 1946. évi 1. te.-re támaszkodó uj legitimizmus-a második legitimizmus.
