Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-11-15 / 11. szám
1952 november. “KRÓNIKA'’ 5-1K OLDAL OTTÓ ÖRÖKÖS KIRÁLY SZÜLETÉSNAPJA A kinszenvedő magyarság reménye, a Szentkorona törvényes várományosa, Ottó örökös király november 20-án ünnepli 40-ik születésnapját. A világ minden részéből feléje áramló hódoló üdvözletek, jókívánságok özönéhez a Krónika forró szivvel csatlakoztatja a magáét és kéri a Mindenható Istent, tartsa meg fenköít hitvesével, Regina örökös királynéval együtt erőben, egészségben, fénylő királyi erényei teljében, — magyar népünk jövendő üdvére és boldogságára. Mennyire üdvüket várják tőle a magyar nép fiai és leányai, mutatják az évek folyamán sok ezrével érkezett levelek, melyeknek alaphangja, közös nevezője ez: “Van még, aki törődik velünk, nem vagyunk teljesen elesett árva nem zet, nekünk is van ?gy jóságos szivü szetetett Királyunk, aki aggódva keresi népe számára a kivezető utat a nagy szeren esetlenségből’ ’. A magyar nép lelkének, reménységeinek igazi hangja ez, itt kint a szabad világban és bent Rabmagyarországban, hol négy-öt magyar itt - is, ott - is, esett bus fejekkel összehajol. . . A magyar nép magáénak érzi, áhitja ama históriai elhivattatás diadalát, amelyre Ottó örökös király a Gondviseléstől kijelöltetett s amelyet életcéljául, küldetéséül tekint. A nép fiai, egyszerű igazlelkü magyarok vetik beléje reményüket a mai tragikus balsors éjszakáján s ez a népbizalom ad szárnyakat Istentől nyert missziója betöltésére. A magyar nép hűségének, szeretetének és alkotmányos hitének egyszerű, néha ákombákomos levelekben átérzett megnyilatkozásai jelentik számára a legnagyobb biztatást, örömet, mert állandóan azon fáradozik, hogy elhárítsa a nemzet boldogabb jövője akadályait, siettesse felszabadulását, kivezethesse a mai nagy tragédiából. Adja Isten, hogy annyit csalódott és szenvedett árva magyar népének atyjaként mielőbb elindulhasson minden jóra való magyarokkal ezen az egyedüli utón, amely Magyarország történelmi megújulásához vezet és a keresztény nyugati államgondolat, az erkölcsi kultúra és szociális fejlődés mintanépévé emelhesse a magyarságot. Éljen Ottó örökös király! Éljen a Királyi Pár! országot, sót magát Prágát rs elfoglalnia, Lotharingiai Károly erőltetett menetben vezette csapatait Csehország felé. Közben sikerült a királynő egyik hadvezérének Traun táborszernagynak elvágni a poroszok utánpótlási vonalait, amivel Frigyes helyzete hirtelen megváltozott, csapatait az éhség kezdte tizedelni; ragályok törték jei soraikban és a többnyire katolikus parasztság is lázongani kezdett a poroszok által megszállva tartott területeken. Mária Terézia érzi, hogy elkövetkezett a döntő pillanat a leszámolásra. Offensivst követel hadvezéreitől, de ezek nem mernek nyílt csatába bocsájtkozni a lángeszű ellenféllel és halogató taktikázást folytatnak. A franciák ismét beszivárognak nyugaton a birodalom területére, de csak lassú ütemben haladtak előre. Közben Frigyes helyzete mind súlyosabbá vált. Csapatainak alig felét sikerült csak kimentenie Csehországból az ellenség nyomásának terhe alatt. Mária Terézia most már nem enged, végleg meg akar szabadulni az északról foK tonos veszélyt jelentő, szavát többszörösen megszegő szomszédtól. 1745-ben a varsói szerződésben szövetségre lépett Angliával, Hannoverrel, Szászországgal, Hollandiával és Lengyelországgal Poroszország felosztására. Frigyes érezte, hogy elveszett, hacsak . . .„ hacsak nem próbálja meg a lehetetlent, mielőtt a koalíció hadigépezete működésbe lép. A nála megszokott váratlansággal, minden erejének összpontosításával megtámadta a királynő teljesen meglepett csapatait és a hochenfriedbergi csatában megverte azokat. A tervezett koalíció széthullott, mielőtt még valójában létrejöhetett volna. Nyugaton Mária Terézia csak kisebb erőket vonultatott fel a franciákkal szemben. Diplomáciai téren, minden erejét a császárválasztásra koncentrálta, hogy férje számára biztosítsa s ezzel egyidejűleg családja számára visszaszerezze a német-római császári koronát, melyet megvédeni Istentől ráruházott kötelességének tartott. Mindent latba vet. hogy siker koronázza tervét. Fáradtságot,, időt és pénzt nem kímélve veszi fel a küzdelmet politikai vonalon. Sorban győzi meg a német rendeket a maga igazáról és nyeri meg őket a maga oldalára. A nyugati hadműveleteknél tartózkodó Ferenc herceget ezért nem éri váratlanul a hir, amikor közlik vele, hogy győztesen került ki 1745 szeptember 13-án a birodalmi császárválasztásdfi. Mária Terézia öröme leírhatatlan, jóllehet áldott állapotban volt. Maga is Frankfurtba, siet, hogy férje koronázásának szemtanúja lehessen. Az öröm közepette Frankfurtban éri a balhir, hogy Frigyes megverte Lotharingiai Károly csapatait Soornál. A királynő külsején semmi sem árulta el, hogy .mily súlyosan érintette őt ez. a vereség. Úgy érzi, hogy Isten ellene fordult,, azonban el van határozva rá. hogy a küzdelmet nem adja fel, hanem tovább folytatja. Az uj haditerv szerint Poroszországba kellett volna benyomulni vezéreinek és porosz főidőn venni fel a küzdelmet az ellenséggel. Frigyesnek azonban sikerült a haditervek birtokába jutni és a gyülekező szászokat egyik alvezére, Lipót, dessaui herceg, Kesselsdorfnál súlyosan megverte és a királlyal együtt bevonult Drezdába. Ezt követi az 1745 nagykarácsony napján megkötött drezdai béke, melynek értelmében Szilézia porosz kézen marad. Közben tovább folyik a háború nyugaton Frigyes szövetségeseivel. a franciákkal. A hadiszerencse azonban itt is elpártolt a császári csapatoktól. XV. Lajos nagy hadvezére,. Móric, szász herceg, sorban aratja győzelmeit. A franciák" azonban fáradtak. Versailles a Pompadour és az udvar fényűzése következtében mindinkább érzi a háború költségeinek nyomasztó terhét. Ilyen körülmények között jött létre az aacheni béke 1748-ban, melynek értelmében XV.#Lajos lemondott Flandriát, illető igényeiről. Ez a béke első sorban is Kaunitz grófnak. Mária Terézia meghatalmazottjának volt fényes diplomáciai sikere. A franciák legnagyobb elkeseredésére Mária Terézia győztesen fejezte be a háborút a vesztett csaták ellenére is nyugaton. Az aacheni békével egyben lezárult a Bourbonok és Habsburgok közötti évszázados küzdelmek korszaka és a történelem egy uj, véres szakasza van beköszöntőben, melyet a francia forradalom korának nevezünk. Az aacheni békével azonban nem várt béke Európára. A francia-angol ellentétek mindinkább kiélesedtek. Anglia harmincezer katonát kért segítségül Mária Teréziától, az elmúlt évek során tanúsított baráti magatartása viszonzásául. Bécs azonban megelégelte a hosszú háborút. Nem akarja a franciákat kihívni mag3 ellen épen akkor, amikor Kaunitz gróf egy esetleges osztrák-francia megnemtámadási szerződés iránt puhatolódzott Versaillesben. Frigyes magatartása sem volt tisztázva még., így a királynő a kért harmincezer főnyi csapat helyett tízezer főt mutatkozott hajlandónak III. György számára felajánlani. Frigyes a franciák régi szövetségese pedig csak akkor volt hajlandó a tőle kért nyolcvanezer katonával Franciaország mellett hadbaszállni, ha Franciaországnak sikerül a török portát egy újabb Magyarország elleni támadásra rábírni. Kaunitznak nehéz volt a helyzete Versaillesben, de diplomáciai ügyességével mindinkább sikerült megnyernie XV. Lajos és nem utolsó sorban a Pompadour barátságát, melytől is sok függött. Egy váratlan esemény azonban teljesen megváltoztatta a helyzetet. Frigyes, aki már oly sokszor szegte meg szavát és aki a politikában nem ismert erkölcsöt, mialatt a franciákkal alkudozott, megkötötte az angolokkal a westminsteri szerződést 1756-ban s átállt az ellen oldalra. Franciaországot úgy érte ez a hir, mint a villámcsapás. Az "Europa Francaise’’ potsdami hirdetőjéből hirtelen Franciaország ellensége lett. A válasz erre csak egy lehetett: az osztrák^francia szerződés aláírása 1756-ban. A háború kikerülhetetlennek látszott. Mivel n y i I \ á.a való volt, hogy II. Frigyes a porosz-angol szövetséget, melyhez Hollandia is csatlakozott, Németországban a porosz hegemónia megszerzésére akarta kihasználni. Mária Terézia ennek ellensúlyozására más oldalon igyekezett szövetségeseket keresni Frigyes ellen. Sikerült Kaunitznak a német választófejedelmek nagyrészét, valamint Svédországot, Erzsébet cárnőt és III. Ágost szász fejedelmet, egyúttal Lengyelország királyát megnyerni Mária Terézia ügyének. Frigyesnek azonban a berlini osztrák követ egyik megfizetett titkára elárulta és mielőtt még sikerült volna Kaunitznak izolálni angol szövetségesétől uralkodónője legnagyobb ellenségét, Frigyes meglepetésszerűen ráfámadt Szász országra és Pirnánál körülzárta a szász hadsereget. A háború ismét kitört. Daun táborszernagy, Mária Terézia egyik hadvezére,, Kolinnál súlyos vereséget mért a poroszokra, ahol különösen Nádasdy Ferenc gróf magyar huszárai tüntették ki magukat lovasrohamukkal, mellyel nagyban hozzájárultak a győzelemhez. Már-már úgy nézett ki, hogy Frigyes végső csapást kapott, de a rosbachi és leutheni csaták mindent megváltoztattak. Ezzel a franciák feletti győzelmével Frigyes a következő kor számára a németség nemzeti hősévé játszotta ki magát. Poroszország a rosbachi csatával kezdte meg tulajdonképen Németország meghódítását, ami Kőnigraetznél fejeződött be száz "esztendő múltával. A közvélemény ugyanis olyan. mint egy szeszélyes díva, hamar haragszik és hamar felejt. . . Hiába foglalta e! és sarcolta meg Berlint Hadik András gróf huszárjaival, hiába győzött Laudon, Frigyest nem lehetett többé döntően megverni. 1763 február 13-án a hubertusburgi békével befejeződött a hosszú küzdelem. A béke korszaka következett. Mária Terézia tekintélyt szerzett magának, megvédte birodalmát, érvényt szer zett a Pragmatica Sanctionak, de Sziléziáról örökre le kellett mondania. (Vége következik) LEVELEKBŐL Sajnálattal látom, hogy az emigrációban élő magyarok még nein tömörültek mind a legitimista táborba. különféle nézetek uralkodnak, vannak királyság-pártiak, kormányzóságiak és köztársaságiak. Hát nem okultunk eleget 1918 óta. nem volt elég a tatárdulás, Mohács, Trianon és most a keleti barbarizmus? Nem volt elég a széthúzásból? Építsük majd fel a szegény feldúlt Magyarországot, fogjunk össze Ottó trónörökös királysága alatt. Már mostan össze kell fogni és félretéve minden személyi szempontot, bátran hirdetni és követelni kell a királyság rendje helyreállítását, tömörüljünk nyíltan és bátran Ottó Őfensége körül! Kirchcnlaibach, Germany. May György.
