Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-09-15 / 9. szám
VOLUME VIII. ÉVFOLYAM. NEW YORK N. Y., 1951 SZEPTEMBER. NO. 9. SZÁM. KRÓNIKA AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY — 10c. A COPY — AMERIKAI MAGYAR HAVI-SZEMLE OTTO TRONOROKOS CSONKA EUROPA NEM MARADHAT FENN! A Francia Földrajzi Társaság, amely Franciaország tudományos és gazdasági életének számos vezetőjét egyesíti tagjai sorában, julius 3-án Párisban ünnepi bankettre gyűlt össze s ennek diszszónokául Ottó trónörököst hívták meg. Nagyszabású előadása bevezetésében az örökös-király rámutatott arra, hogy Európa történelme ÍQlyamán még sohasem volt oly mértékben áldozata a Kelet inváziójának mint ma, amikor a szabad Nyugat keskeny és katonai védelemre szinte elégtelen sávvá zsugorodott össze. Ez a tény magában hordja a harmadik világháború csiráját, amely könnyen lett volna elkerülhető, mert Európa jelenlegi tragédiája nem egy elháríthatatlan természeti katasztrófa következménye, mégkevésbbé fakad az európai kultúra hanyatlásából. Oka az utolsó évtizedek némely államférfiainak mulasztásaiban keresendő, akik félreismerték a történelem, a földrajz és a közgazdaság alaptörvényeit és psichológiai és politikai baklövéseikkel felidézték Európa jelenlegi kaotikus helyzetét. A népek történelmének, mondotta az örökös-király, alapvető törvényei vannak s ha ezeket a politikusok nem veszik figyelembe, úgy azok szörnyűségesen megbosszulják magukat s e bosszújuk aránylag rövid időn belül válik érezhetővé. Akik az első világháború utáni békeszerződéseket alkották, megfeledkeztek ezekről az alaptörvényekről és kizárólag a nyelvközösségre alapított nemzeti elv alkalmazása vezette őket. Ennek az elvnek jegyében zúzták szét az Osztrák Magyar Monarchiát és helyébe egy sor u. n. nemzeti kis-államot létesítettek. Az Osztrák Magyar Monarchiát élő anakronizmusnak tekintették, holott — bár ha igaz is, hogy az reformokra, messzemenő belső átszervezésre szorult, mégis minden gyöngesége mellett döntően szükséges szerepet töltött be Európán belül. Mint politikai és gazdasági egyesitő tényező megakadályozta annak balkanizálódását és gátat vetett két dynamikus és a szomszéd népekre nézve veszélyt jelentő nacionalista áramlatnak, a pangermanizmusnak és pánszlávizmusnak. Mindkét messianisztikus elmélet a faji uralom hirdetésén alapszik, ellentétben áll az európai társadalom alapjaival és elpusztítással fenyegeti azokat. A páriskörnyéki béke alkotói a Monarchia utódállamainak gazdasági együttműködését szorgalmazták, de célt nem tudtak elérni, mert ezen soviniszta -államok önellátó gazdaságpolitikája mély vámsorompókat emelt mindenfelé. Nagy állami támogatással ipari jellegű országokban mezőgazdaságot, agrárállamokban pedig ipart létesített és egy bonyolult külkereskedelmi politika segítségével próbált egyesegyedül kiutat találni a kaotikus nehézségekből s igy csakis csőd felé vihette Középeurópa közgazdaságát. Jellemző tünet, hogy az 1929-30-as esztendők európai gazdasági válságának bevezető jelensége a Dunavölgy legnagyobb bankjának csődbemenése volt. Amikor néhány évre rá Hitler vette át az uralmat Európa felett és lángokba borította azt, már minden gondolkodó európai politikusnak be kellett látnia, hogy Hitler puszta létezése azoknak a békeszerződéseknek eredménye volt, amelyek tarthatatlan helyzetet teremtve Európában, annak békés fejlődését végleg aláásták. A második világháború első éveiben a Szövetséges Nagyhatalmak vezetőiben minden jóakarat meg volt arra, hogy ezeket a hibákat kiküszöböljék, folytatta az örököskirály, majd felidézte Roosevelt elnökkel 1941-ben folytatott hosszú beszélgetését, amelyben Roosevelt kifejtette előtte azt, hogy a háború utáni Európát regionális gazdasági egységekké kell átalakítani s e terv támogatására az Egyesült Államok részéről száz milliárd dollár összeget helyezett kilátásba. Roosevelt egy-egy dunai, balkáni és német federációt akart létrehozni a gazdaságilag eléggé kiterjedt területtel biró egységes államok, mint Franciaország és Spanyolország körzete mellett. A Szovjetunió hadbalépése után azonban mindjobban elhalványultak ezek az egészséges elgondolások. A trónörökös itt rámutatott arra az alapvető külömbségre, amely az európai és az amerikai Kontinens politikai felépítése között fennáll. Mig az Óceánoktól védett gazdaságilag erős és kiegyensúlyozott amerikai kontinens politikusainak egy-egy hibás intézkedése vagy helytelen politikai lépése nem okoz komoly katasztrófát, addig Európa politikai irányítása terén a legcsekélyebb melléfogás végzetes, az egész Kontinenst érintő, súlyos következményekkel járhat. Ezért oly veszedelmes ellenfél Stalin, aki nemcsak hogy jól ismeri Európát és annak mozgató erőit, de párosítja ezen tudását a keleti ember cinizmusával és gátlásnélküli erkölcstelenségével. Előadása további során az örökös-király azokkal a sajnálatos jelenségekkel foglalkozott, amelyek a csüggedés és a kishitűség jegyében születtek meg egyes nyugat-európai agyakban. Ezek a jelenlegi helyzetbe való beletörődést a “neutralizmust” hirdetik hol “realistáknak” mondván magukat, hol pedig az “európai hazafiasság” köpenyegébe burkolódznak, hangoztatván, hogy a jelenlegi fegyverkezés Európát “Amerika szolgájává” sülyeszti. Pedig Európa még ma is erőt jelent, bár jelenlegi csonka formájában nem élhet tovább, Európát a Kárpátok, a Szudéta hegyek és a Balkán félsziget nélkül elképzelni nem lehet. Vagy a Kreml hatalma alatt fog egyesülni a Kontinens vagypedig egy uj szabad Európa fogja visszacsatolni közösségébe a ma tőle elszakitott területeket. A mai állapot csak provizóriumnak tekinthető. Ez a neutralista gondolkodás, amely Moszkva malmára hajt vizet, már kezdett elhalványulni Európában, amikor újabb tápot nyert azáltal, hogy egy nagytudásu angol politikus (Bevan) állott oly mozgalom élére, amely nem a kommunisták otromba argumentációjával, hanem sokkal ügyesebb módon küzd az Egyesült Államok európai gazdasági segítsége ellen, holott ez nem szolgál semmiképen sem imperialisztikus célokat. Amerika ma jóvá akarja tenni a tévedéseket s önzetlenül siet Európa megmentésére. Európa ezidőszerint nem elég erős ahhoz, hogy Amerika segítsége nélkül megállja helyét. Aki ily eszméket
