Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-08-15 / 8. szám
10-IK OLDAL. “KRÓNIK A" 1951 augusztus na ezer és ezerkilóméteres területén, olyan helyeken, hol még fehér emher sohasem járt; tudjuk :—■ folytatják — azért harcolunk, hogy összetörjük a vdágot fenyegető óriási vörösbálványt. Sztálin hatalmát, megsemmisítsük a kommunista hadseregeket és ezer és ezer évre biztosítsuk a szabad és boldog életet, <—< fejezik be nyilatkozatukat. A világ közvéleményének érdeklődése ma a Közelkelet felé összpontosul, ahol az események szinte erőltetett menetben halmozódnak és egyenes utón haladnak egy világkonfliktus kitörésének irányában. Alig múlt el néhány hónapja annak, hogy egy gyilkos golyó leterhelte Irán miniszterelnökét és utána egy szélsőséges kormány vette ott át a hatalmat, melynek legelső feladata volt megbénítani a virágzó iráni olajtermelést. Nem sokára utána a lebanoni miniszterelnök lesz gyilkos merénylet áldozata, majd pedig a középkelet legerősebb emberét és legkiválóbb koponyáját Abdullah transjordániai királyt érte el a merénylő fegyvere. A világsajtó mint sokszor most ás hipokrata módon igyekszik kom mentálni ezeket az eseményeket, csűri csavarja a magyarázatokat és nem meri kiejteni a végső igazságot, hogy a Szovjet ördögi kezében futnak össze ma azok a szálak, amelyek a világ e sok vihart meglátott sarkának eseményeit szövik. A nagy dráma színészei kétségenkivül nem kommunisták, mintahogy a statiszták a nacionalista pán-arab fanatizmus füzével felkorbácsolt tömegek sem azok, de Moszkva ügynöke a véres drámának szerzője rendezője és súgója. Hiába minden magyarázkodás, ezt a tényt el kell ismerni. A Középkelet államai felé azért fordult még jóval az első világháború megkezdése előtt az akkor még hatalma teljességében álló Britt Világbirodalom, mert az olajkutató mérnökök a modern világtörténelem legfontosabb kialakítói jelentették, hogy az iráni olaj-erek ágai mélyen átnyúlnak az arábiai homoksivatagba és odáig terjednek, hogy kevés költséggel a Földközi Tenger kikötőiben lesz tárolható az ott kitermelt folyékony arany. Anglia nagy körültekintéssel és az akkoriban még eleven erővel lelkében lüktető világpolitikai érzékkel kezdte meg közelkeleti politikáját,, amelynek hőse Lawrence ezredes méltán foglal helyet az angol világtörténelem nagy hősei, Cook kapitány, Cecil Rhodes Sir, Walter Raleigh és a többi nagy birodalomépitő sorában. A feladat nehéz volt, mert Arábia és Syria tüzes sivatagi homokja nem elpuhult maharadzsákat, örökös pénzzavarokkal küzködő egyptomi Khedivéket, hanem az arab nép függetlenségéért és egységéért izzó hazaszeretettől és a Korán fanatikus szellemétől fütött vezéreket termelt ki, kiket megvásárolni vagy pláne erőszakkal — Éljen Otto kir ályl felk iáitással búcsúznak az éppen járőr szolgálatra induló magyar fiuk és boldogan lobogtatják a Krónika májusi számát, mely beszámolót közöl Ottó trónörökös és Regina hercegnő esküvőjéről! Valahol Távolkeleten, 1951 július. KOVÁCS GYULA. meghódítani képtelenség lett volna. Az angol politika tehát arra irányult, hogy ezen törzseknek a hanyatló Ozmán Birodalomtól való elszakadását segítse elő, mire ked vező alkalom nyílt, akkor, amikor az első világháború során a Török Birodalom, szakítva addigi tradícióival az angolellen'es oldalra állott. A háborút követő rendezéskor Anglia egy sor önálló államot létesített a felszabadult arab törzsekből, számolva azzal, hogy az arab világnak egyesítése a sok személyi intrika az egyes vezető törzsfők vetélkedése következtében még csak súlyosabb zavarokba vezetne. De gazdaságilag, egy csapásra fontos területté vált az eddigi puszta sivatag. A Britt Világbirodalom olajszükségletének legnagyobb részét fedezte és igy közvetett utón a gazdagság,, a vagyon eljutott oda, ahol eddig csak a szegénység és nyomor honolt. Az olajkutatás és az olaj kitermelését célzó berendezkedések kiépítése oly költséggel járnak, hogy ezeket csakis a világ nagyhatalmainak védelme alatt működő nemzetközi olajtársaságok bírják viselni. Tehát fejlett európai államok, mint például Románia, a legnagyobb európai olajtermelő ország, de még a világviszonylatban elenyészően csekély olajmennyiségekkel bíró Magyarország is ezeknek a világvállalatoknaa adott koncessiót az olajkitermelésre és ezért senki sem mondta azt, hogy idegen érdekek kizsákmányolására lett prédára dobva az országnak nagy kincse. Az irániak és Arabok könnyen lobbanó fantáziájába ezt a propagandaszólamot először a második világháború idején a német 5-ik hadoszlop plántálta be, akinek feje ugyanaz a jeruzsálemi főmufti volt, akinek keze ma is benne volt Abdullah király meggyilkolásában. Azzal a külömbséggel, hogy ma ez a jeles mohamedán főpap az oroszok szolgálatába állott, mit mi sem bizonyít jobban minthogy unokaöccse Khalil Budayri dr. a kommunista Arab Nemzeti Felszabadító Ligának vezetője. Tehát ismét láthatjuk azt a tünetet, amikor a szélsőségek találkoznak és a fanatikus jelszavak által megrészegített emberek hol az egyik, hol a másik világhatalomra törő diktatúrának lesznek engedelmes játékszereivé. Az a Mossadegh miniszterelnök, aki kijelentette, hogy inkább a tengerbe hagyja folyni a drága olajat, semmint azt továbbra is az angoloknak hagyja, ma ugyanúgy készíti elő a Szovjet világimperializmus útját mint a britt anyaországon belül az a Bevan volt jóléti miniszter, aki akkor, amikor az Angol Világbirodalom hajdan oly hatalmas épületét rombadöntéssel fenyegeti a szélső nacionalista jelszavakkal játszó szovjet propaganda, a lefegyverkezést és az Oroszországgal való kibékülést hirdeti. A Szovjet kétségenkivül ügyes taktikus. Amikor Koreában látta, hogy a USA-val nehéz kikezdeni, merész lendülettel most az elgyön gült Anglia felé összpontosítja támadásainak irányát, remélve azt, hogy a munkáspárti kormány helytelen politikájával kormányzott Empire ellenálló ereje már ily apró tüszurások hatása alatt is össze fog roppanni és keresni fogja a Bevanok által hangosan hirdetett megbékélés útját. De nem kell azt hinni,, hogy a Szovjet ördögi gonoszsággal kiagyalt diplomáciai sakkhuzásainak szükségképen mindig sikereseknek kell lenniük. Akik ezt a nézetet vallják önkéntelenül beleesnek annak propaganda hálójába. A Közelkelet olajának felgyujtása talán mégis észre fogja téríteni a Britt világbirodalom vezetőit, de ha ez mégsem következnék be, úgy itt vannak az Amerikai Egyesült Államok, akinek politikusai mindjobban kezdik látni a A legutóbbi magyarországi deportálások, a püspökök üldözése, a vörös rémuralom egyre fokozódó embertelensége, mély felháborodást váltott ki az egész világ szabad nemzetei között. Az egyes külföldi magyar újságok öles betűkkel hirdetik, hogy “itt a cselekvés ideje, véget kell vetni a vörösök garázdálkodásainak.’’ stb. A Magyar Nemzeti Bizottmány, különböző magyar szövetségek és egyesületek, egyházak és magánosok gyűjtik az adatokat, a különféle híreket az otthoni állapotokról, a hadifoglyokról, az internálásokról, az eltűnt papjainkról és apácánkról, értelmiségiekről és Mákokról, parasztról és munkásról, stb. s ezen adatokat tiltakozás képen kormányférfiaknak, képviselőknek, stb. adják át, de amióta a vörös rezsim az ur Magyarországon, a magyar jövőről, a magyar gyermekekről még adatokat nem gyűjtött tudtommal senki és /lem is jelent meg ilyenről a sajtóban tudósítás. Pedig ha a vörös rezsim rendőrségi körözéseit figyelemmel kisérjük, úgy meglepő adatok birtokába juthatunk. Rendszertelen megfigyelésem mellett megállapítást nyert, hogy 1948 májusától 1950 decemberéig terjedő időben a vörös rezsim rendőrsége 630 gyermek eltűnését jelentette be és megtalálásuk végett körözést bocsájtott ki. Ebből az eltűntek számából a mai napig tudtommal csak öt gyermek került elő, azaz a rendőrség csak öt gyermek körözését vonta vissza. Ezeket a körözéseket a gyermevilágot fenyegető veszedelem igazi méreteit és nem valószínű, hogy ölbe tett kezekkel szemléljék mint kerül a világ olajtermelésének 15 százalékát kitevő hányada kardcsapás nélkül, pusztán a Kominform ügyes propagandája következtében, a Szovjetnek érdekkörébe. * * * Nekünk magyaroknak mindebből csak egy következtetést kell levonnunk: a szélsőséges gondolkodás bármilyen formában nyilvá nuljon is meg, az mindig a forradalmak melegágya volt. A forradalmak pedig mindig maguk után vonták a diktatúrákat. Ha tehát mi ma népünk szabadságának ügyét akarjuk igaz lélékkel szolgálni, úgy ezt csak úgy tehetjük, még akkor is, ha talán tullassunak és óvatosnak is érezzük Amerika politikáját, hogy annak vonalára állunk és azt igyekszünk csekély erőinkkel támogatni. Közelkelet jelenlegi helyzete bennünket jelentős lépéssel közelebb hozott a végső kifejlődés felé. Mert ha a világsajtó nem is meri ma még megírni a nyers igazságot, a diplomáciai kancelláriák párnázott ajtói mögött és a vezérkarok irodáinak titokzatos mélyén nagyon is jól tudják azt, mi tjrténik a világban. c. z. :i. kék hozzátartozói kérésére volt kénytelen a rendőrség körözési osztálya közzétenni, de hány gyermek tűnhetett el, akinek hozzátartozói nem voltak, hány, akinek eltűnésével a szülők nem törődtek, hol vannak az árvaházi gyermekek százai, stb. Ha már most ezt mind tekintetbe vesszük, úgy az eltűntek hatalmas tömege bontakozik ki lelki szemeink előtt. Eszünkbe jutnak az elrabolt görög gyermekek százai, akiket még a mai napig sem tudták szülői visszakapni és önkéntelenül felvetődik bennünk az a gyanú, hogy a magyar gyermekeket a vörös rezsim is rendszeresen tünteti el és szállítja ismeretlen céllal ismeretlen helyre; 1948-1949 években a vörös sajtóban különféle cikkek jelentek meg az úgynevezett “gyermekvárosok”-ról. Megalakultak a hajduhadházi, a békéstarhosi, a debreceni, a hársligeti és a füzérradványi gyermekvárosok, ahová a gyermekek százait gyűjtötték össze. A hajduhadházi gyermekváros igazgatója szerint “az ország minden részéből apátlananyátlan gyermekeket gyűjti itt össze a népi demokrácia, hogy itt kitörölve belőlük az elhagyottság nyomasztó érzését, öntudatos, felszabadult fiaivá nevelődjenek a “szocialista hazának”. Hogy azután mi a további cél és mi a valódi célja ezen gyermek-internálótáboroknak, azt mindenki egyéni elbírálására bízom, de meg kell még emlitenem a berlini szociáldemokrata “Telegraph” cimü újság 1950 janu-VIHARFELHŐK A KŐZELKELETEN X , HOVÁ TŰNT EL 630 MAGYAR GYERMEK?
