Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1951-08-15 / 8. szám

1951 augusztus ‘KRÓNIK A" 7-IK OLDAL. ---------- -KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Augusztus hónapja István ki­rály ünnepe. Bármely templomban is imádja Istenét az igaz magyar, hálás szívvel fordul Isten felé, hogy az első nagy magyar koro­nás király személyében örök pél­dát, intelmeiben és törvényeiben pedig évezredekre szóló útmuta­tást adott a Dunavölgy népei szá­mára. * ISTVÁN KIRÁLY ESZTENDEJE. Most van KILENCSZÁZÖT­­VEN esztendeje annak, hogy a szentistváni Nagymagyarország elindult évezredes útjára. Lélek­ben ott vagyunk azon az első ko­ronázáson: István király koroná­zásán. . . . Kaliforniai Messzelátónkat ép­pen ezért elsősorban a felé a nagy nap felé fordítjuk, amikor az or­szág legjobbjai jelenlétében, az ország első főpapja megkoronáz­ta István királyt Nagymagyaror­szág koronás királyává és a ko­ronával megérintette amaz első nagy magyar királynőt, Gizellát. Egy évezreden keresztül a szent istváni korona és az általa képvi­selt szentistváni Nagymagyaror­szág volt a nagy magyar gondo­latnak, a dunavölgyi népek nagy testvériségének legfőbb ereje és záloga. Éppen ezért kell az idei esztendőt, mint István király esz­tendejét mélységes átérzéssel és könnyek között is Isten iránti há­lával ünnepelni. Ezért nem tartjuk szerencsés gondolatnak azt, hogy István ki­rály esztendejét egyesek, Kossuth évének próbálják elváltoztatni. Minden magyarországi politikus előtt áll István király élete, jelle­me és szelleme. Ezért őt kell ün­nepelni, Isten iránti hálás szívvel, minden igaz magyarnak. Azt meg egyenesen súlyos bal­lépésnek tartjuk, amit a függetle­nek egyházi lapja csinál, hogy ép­pen a nagy királynak: István ki­rálynak évében próbál éket verni a magyarság közé felekezeti ala­pon. Hogyan is lehet egyházi lap­nak Mindszenti kardinálissal szem ben ilyen kérdést fölvetni: “Mi van a vértanú kardinális elképze­lése szerinti jövendő magyar élet­ben olyan, ami amerikai vérre, amerikai áldozatra, közelebbről amerikai magyar protestáns áldo­zatra is érdemes volna?” Úristen! A Mindszenti kardiná­lissal együtt szenvedő, vérző és pusztuló magyarsággal szemben szinte égbekiáltó vakmerőség ilyen kérdést föltenni. Hát lehet-e más célja úgy az amerikai protestáns, mint katoli­kus magyarságnak, — sőt bátran mondhatjuk, hogy a világ minden részébe szétszórt és a csonka ha­zában keresztrefeszitett magyar­ságnak, mint visszaállítani a Szent istváni Nagymagyarországot. A végszó, egyszersmind döntő szó, az óhazában szenvedő ma­gyarságnak, fájdalommal kell mondanunk: maradék magyar­ságnak az osztályrésze lesz. Ne­künk, az ősi, a többi hajtásainak és főképpen az Amerikába áthajló hajtásnak legfőbb kötelessége or­szág-világ előtt bizonyságot tenni a Dunavölgy népeinek nagy test­vériségéről, a szentistváni Nagy­­magyarországról. Ha azonban valakinek, mint a fent idézett sorok Írójának, más célja van, jöjjön ki vele bátran! Hirdessen egy negyedik magyar köztársaságot, Jászi-féle dunai konfederációt, vagy egy kossuthi balkánszövetséget. Azt azonban a leghatározottabban visszautasít­juk, hogy éket próbáljon verni, a felekezeti kérdéssel, a szentistváni Nagymagyarország gondolataival örökre összeforrt magyarság közé! A KIRÁLYI KORONA ÖSSZETARTÓ EREJE. Az angol világbirodalom nagy ünnepet ül az idei esztendőben: “Festival of Britain” néven. A vi­lág minden részéből nemcsak százezer, de milliószámra mennek a látogatók, hogy együtt ünne­peljenek Anglia népével és báto­rításukkal segítsék Angliát a fel­virágzás útjára. Ennek a nagy ünneplésnek, mely egyszersmind világkiállítás is, a szive a 18-ik pavilion, amely­nek neve: “The Lion and the Unicom.” A központjában ennek a pavillonnak egy hatalmas zász­lóerdő felett ott lebeg a világbi­rodalmat összetartó angol királyi korona. A zászlóerdőben képvi­selve van a “Commonwealth of Nations” minden országának, tar­tományának és területének lobo­gója és felette ott ragyog a biro­dalom összetartó ereje: a királyi korona. Minden angol érzi, a birodalom minden hü fiával együtt, hogy a királyi korona az egyetlen és biz­tos összetartó ereje a világ min­den részére kiterjedő hatalmas országnak. * * * De hát az északi protestáns ki­rályságok: Svédország, Norvégia, Hollandia, Dánia? És Belgium? Vájjon ők nem érzik, hogy a ki­rályság intézménye és a királyi korona országuk egyetlen biztos fundamentuma. * * * Csak a mi árva magyarságunk egy része akarja minden áron összetörni a királyi koronát és az általa képviselt szentistváni Nagy magyarországot. Micsoda szörnyű rövidlátása a törpe magyaroknak az, hogy há­rom átokkal teljes forradalom és három elvetélt köztársaság után még mindég hirdetik egy uj köz­társaság szükségességét, no meg egy Jászi-féle dunai konfederáci­ót, vagy egy kossuthi balkánszö­vetséget. »i» »fí Az évezredes szentistváni gon­dolat, Anglia és az északi protes­táns népek virágzó királysága ve­zesse a tisztánlátás és gyógyulás felé azokat a magyar lelkeket, — István király esztendejében ~~ akik még most se tudják felfogni a magyarság igazi küldetését. Mint ujjászülő drága lélek hassa ÜNNEPI HÓDOLAT KÉT BÖRTÖNCELLA FELÉ Grősz József érsek és társainak perében a .kommunista bitor­lók úgynevezett fellebbviteli bírósága jóváhagyta az “ítéletet”. Mind­szenti bíboros király-helyettesi feladatának örököse mögött becsapó­dott a börtönajtó. De ama férfiasság, gerincesség és bátorság törté­­nelmiségének visszhangja, amelylyel Mindszenti bíboros magatartá­sához méltóan, a tárgyaláson szintén a törvényes magyar királyság visszaállítása hivének vallotta magát, továbbrezeg ma is a szivekben. Hitre és kitartásra buzdit, megedzi a lelkeket. Uj erőt ad és felemeli a reményt. Magyarországon a kommunista zsarnokság kormánya a Szov­jet-alkotmány ünnepévé akarja áthamisitani az országalapitó Szent István halhatatlan ünnepét. Ki akarják tépni az emberek leikéből Szent István és 950 éves keresztény Magyarországa emlékét, szent hagyományát. Mily botor törekvés ez! S minél maniákusabban törek­szenek rá, minél inkább próbálják börtönnel és bitóval kiirtani a nem­zet históriai öntudatát, annál acélosabbá válik, annál dacosabb fen­ségben ragyog a lelkeknek az idegen megszállók fegyveres túlerejétől felkényszeritett némaságában. Mindszenti bíboros 1948-ban, Grősz érsek 1951-ben, a vér bíráknak teljesen kiszolgáltatva, fejük felett a halálos ítélet veszedelmével, sem tagadták meg a szentistváni király­ságot. Az a nemzet, amelynek ilyen útmutató hősei vannak, sohasem lesz átgyurható a Szovjet-alkotmány lelkes szolgájává! A magyar legitimizmus szabad földön élő harcosai Szent Ist­ván ünnepén szeretetük és csodálatuk hódoló üzenetét küldik a két börtöncella felé, amelyben a Szent Istváni Királyság apostoli prófétái mártiriumukat szenvedik. Hódolat nekik, a történelem őrtállóinak, akik alibit igazoltak a magyar lélek számára a világ és önmaga előtt s a nemzetgyilkolás sötétjében, a legnagyobb magyar éjszakában is magasra tartották az igazabb, jobb jövő, a keresztény civilizáció, kul­túra, humánum és a magyar történelmi öntudat fáklyáját! Tudjuk, bent Rabmagyarországon is a hatalombitorlók elleni mélységes megvetés füti a lelkeket 1951 Szent Istvánja eltiltott ün­nepén és minden szem a két börtöncella felé tekint. Minden szív a két börtöncella felé küldi hangtalan, forró üdvözletét, üzenetét, hogy a nemzet felbuzdult gerinces bátorságukon és Velük minden szenve­dés és megpróbáltatás dacára kitart, amig eljön a reggel. . . . Ha vannak ingadozók, taktikázók, egyszerre több nyeregben ülni akarók, vegyenek példát Mindszenti bíboros és Grősz érsek egyenességétől, becsületes nyíltságától, emberi nagyságától! Büszkék vagyunk arra, hogy a történelmi próba megtalálta a mi táborunkban a maga igazi férfiait: a szentistváni jogfolytonosság eszméjének belső ereje adta e példátlan kritikus, vészterhes korban a legnagyobb hő­söket a kereszténységért és szabadságért, a fejlődés és rend emberies világáért küzdő emberiségnek! Nincs veszve a keresztény világ és bármily fojtogató is a ke­gyetlen járom, bármint tobzódnak is Moszkva vérebei, nincs veszve Szent István Magyarországa, amig Mindszentik és Grőszök a pribé­kek itélőszéke előtt is nyugodt méltósággal tesznek hitet mellette. Lesz idő, amikor nagyon fogják szégyelni magukat, akik ennek a fa­natikus bátorságnak örök nemzeti dicsőségét el akarták homályosi­­tani, csúfítani. . . . Ez a kitartás történelmi garancia: Mindszenti, Grősz és a név­telen, de nem kevésbbé dicső, egyházi és világi mártírok tömegének áldozata megérleli gyümölcsét. Lesz felszabadulás, lesz demokratikus Magyarország! át a szentistváni gondolat lelke minden magyar szivét! AZ UJ KÖZTÁRSASÁGOK SZOMORÚ SORSA. Azok a köztársaságok, ame­lyeket az első világháború után tákoltak össze rövidlátó politiku­sok, csaknem kivétel nélkül a tönk szélére jutottak és előbb a náci, majd meg a bolseviki átok áldo­zataivá lettek. És hogy milyen ní­vóra sülyedt ezeknek a bolseviki gonoszoknak érzése és gondolko­zása, mi sem bizonyítja jobban, mint az a durva üzenetváltás, amit Molotov és Tito eszközölt egymással szemben. Molotov üzenetének lényege, hogy Tito hazug áruló és népcsa­ló, a kapitalista Nyugat bérence.... Azonban a jugoszláv nép nem fog ja sokáig tűrni zsarnokságát. Le­rázza a gyilkos Tito igáját s meg­tér a nagyszláv anyához, a musz­ka bolsevizmushoz. Tito aztán nem maradt adós. Ugyanazzal az orgyilkos ordítás­sal válaszolt a kihívásra, mint amelyet Molotov használt. Ö már pozitív népgyilkosságokat kért számon nagyszláv testvéreitől, mert megkérdezte, hogy hová lett a Volgái Német, meg a Krimi Tatár Népköztársaság.? Meg is adta rá a feleletet. Szibériai tö­megsírokban pihennek, azokkal a milliókkal együtt, akiket nemcsak a szerencsétlen elrabolt országok­ból cipeltek el, hanem magokból a nagyorosz otthonokból is. Ugyanez az ordító orgyilkos hang szólal meg azokból az üze­netekből is, amelyek elhangzanak a magyarországi bolseviki vezérek szájából. Borzasztó még hallani is, hogy hová jutott a huszadik században az ember. Kivetkőzött a krisztusi tanításnak minden ru­hájából és az istentelen pogány­ságnak lett a követője. Szegény Magyarországunk is követte a boldogtalan uj köztársa­ságok útját előbb a nácizmusba, most meg a vörös pokolba. Iszonyatos sors a huszadik szá-

Next

/
Thumbnails
Contents