Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-08-15 / 8. szám
1951 augusztus ‘KRÓNIK A" 7-IK OLDAL. ---------- -KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Augusztus hónapja István király ünnepe. Bármely templomban is imádja Istenét az igaz magyar, hálás szívvel fordul Isten felé, hogy az első nagy magyar koronás király személyében örök példát, intelmeiben és törvényeiben pedig évezredekre szóló útmutatást adott a Dunavölgy népei számára. * ISTVÁN KIRÁLY ESZTENDEJE. Most van KILENCSZÁZÖTVEN esztendeje annak, hogy a szentistváni Nagymagyarország elindult évezredes útjára. Lélekben ott vagyunk azon az első koronázáson: István király koronázásán. . . . Kaliforniai Messzelátónkat éppen ezért elsősorban a felé a nagy nap felé fordítjuk, amikor az ország legjobbjai jelenlétében, az ország első főpapja megkoronázta István királyt Nagymagyarország koronás királyává és a koronával megérintette amaz első nagy magyar királynőt, Gizellát. Egy évezreden keresztül a szent istváni korona és az általa képviselt szentistváni Nagymagyarország volt a nagy magyar gondolatnak, a dunavölgyi népek nagy testvériségének legfőbb ereje és záloga. Éppen ezért kell az idei esztendőt, mint István király esztendejét mélységes átérzéssel és könnyek között is Isten iránti hálával ünnepelni. Ezért nem tartjuk szerencsés gondolatnak azt, hogy István király esztendejét egyesek, Kossuth évének próbálják elváltoztatni. Minden magyarországi politikus előtt áll István király élete, jelleme és szelleme. Ezért őt kell ünnepelni, Isten iránti hálás szívvel, minden igaz magyarnak. Azt meg egyenesen súlyos ballépésnek tartjuk, amit a függetlenek egyházi lapja csinál, hogy éppen a nagy királynak: István királynak évében próbál éket verni a magyarság közé felekezeti alapon. Hogyan is lehet egyházi lapnak Mindszenti kardinálissal szem ben ilyen kérdést fölvetni: “Mi van a vértanú kardinális elképzelése szerinti jövendő magyar életben olyan, ami amerikai vérre, amerikai áldozatra, közelebbről amerikai magyar protestáns áldozatra is érdemes volna?” Úristen! A Mindszenti kardinálissal együtt szenvedő, vérző és pusztuló magyarsággal szemben szinte égbekiáltó vakmerőség ilyen kérdést föltenni. Hát lehet-e más célja úgy az amerikai protestáns, mint katolikus magyarságnak, — sőt bátran mondhatjuk, hogy a világ minden részébe szétszórt és a csonka hazában keresztrefeszitett magyarságnak, mint visszaállítani a Szent istváni Nagymagyarországot. A végszó, egyszersmind döntő szó, az óhazában szenvedő magyarságnak, fájdalommal kell mondanunk: maradék magyarságnak az osztályrésze lesz. Nekünk, az ősi, a többi hajtásainak és főképpen az Amerikába áthajló hajtásnak legfőbb kötelessége ország-világ előtt bizonyságot tenni a Dunavölgy népeinek nagy testvériségéről, a szentistváni Nagymagyarországról. Ha azonban valakinek, mint a fent idézett sorok Írójának, más célja van, jöjjön ki vele bátran! Hirdessen egy negyedik magyar köztársaságot, Jászi-féle dunai konfederációt, vagy egy kossuthi balkánszövetséget. Azt azonban a leghatározottabban visszautasítjuk, hogy éket próbáljon verni, a felekezeti kérdéssel, a szentistváni Nagymagyarország gondolataival örökre összeforrt magyarság közé! A KIRÁLYI KORONA ÖSSZETARTÓ EREJE. Az angol világbirodalom nagy ünnepet ül az idei esztendőben: “Festival of Britain” néven. A világ minden részéből nemcsak százezer, de milliószámra mennek a látogatók, hogy együtt ünnepeljenek Anglia népével és bátorításukkal segítsék Angliát a felvirágzás útjára. Ennek a nagy ünneplésnek, mely egyszersmind világkiállítás is, a szive a 18-ik pavilion, amelynek neve: “The Lion and the Unicom.” A központjában ennek a pavillonnak egy hatalmas zászlóerdő felett ott lebeg a világbirodalmat összetartó angol királyi korona. A zászlóerdőben képviselve van a “Commonwealth of Nations” minden országának, tartományának és területének lobogója és felette ott ragyog a birodalom összetartó ereje: a királyi korona. Minden angol érzi, a birodalom minden hü fiával együtt, hogy a királyi korona az egyetlen és biztos összetartó ereje a világ minden részére kiterjedő hatalmas országnak. * * * De hát az északi protestáns királyságok: Svédország, Norvégia, Hollandia, Dánia? És Belgium? Vájjon ők nem érzik, hogy a királyság intézménye és a királyi korona országuk egyetlen biztos fundamentuma. * * * Csak a mi árva magyarságunk egy része akarja minden áron összetörni a királyi koronát és az általa képviselt szentistváni Nagy magyarországot. Micsoda szörnyű rövidlátása a törpe magyaroknak az, hogy három átokkal teljes forradalom és három elvetélt köztársaság után még mindég hirdetik egy uj köztársaság szükségességét, no meg egy Jászi-féle dunai konfederációt, vagy egy kossuthi balkánszövetséget. »i» »fí Az évezredes szentistváni gondolat, Anglia és az északi protestáns népek virágzó királysága vezesse a tisztánlátás és gyógyulás felé azokat a magyar lelkeket, — István király esztendejében ~~ akik még most se tudják felfogni a magyarság igazi küldetését. Mint ujjászülő drága lélek hassa ÜNNEPI HÓDOLAT KÉT BÖRTÖNCELLA FELÉ Grősz József érsek és társainak perében a .kommunista bitorlók úgynevezett fellebbviteli bírósága jóváhagyta az “ítéletet”. Mindszenti bíboros király-helyettesi feladatának örököse mögött becsapódott a börtönajtó. De ama férfiasság, gerincesség és bátorság történelmiségének visszhangja, amelylyel Mindszenti bíboros magatartásához méltóan, a tárgyaláson szintén a törvényes magyar királyság visszaállítása hivének vallotta magát, továbbrezeg ma is a szivekben. Hitre és kitartásra buzdit, megedzi a lelkeket. Uj erőt ad és felemeli a reményt. Magyarországon a kommunista zsarnokság kormánya a Szovjet-alkotmány ünnepévé akarja áthamisitani az országalapitó Szent István halhatatlan ünnepét. Ki akarják tépni az emberek leikéből Szent István és 950 éves keresztény Magyarországa emlékét, szent hagyományát. Mily botor törekvés ez! S minél maniákusabban törekszenek rá, minél inkább próbálják börtönnel és bitóval kiirtani a nemzet históriai öntudatát, annál acélosabbá válik, annál dacosabb fenségben ragyog a lelkeknek az idegen megszállók fegyveres túlerejétől felkényszeritett némaságában. Mindszenti bíboros 1948-ban, Grősz érsek 1951-ben, a vér bíráknak teljesen kiszolgáltatva, fejük felett a halálos ítélet veszedelmével, sem tagadták meg a szentistváni királyságot. Az a nemzet, amelynek ilyen útmutató hősei vannak, sohasem lesz átgyurható a Szovjet-alkotmány lelkes szolgájává! A magyar legitimizmus szabad földön élő harcosai Szent István ünnepén szeretetük és csodálatuk hódoló üzenetét küldik a két börtöncella felé, amelyben a Szent Istváni Királyság apostoli prófétái mártiriumukat szenvedik. Hódolat nekik, a történelem őrtállóinak, akik alibit igazoltak a magyar lélek számára a világ és önmaga előtt s a nemzetgyilkolás sötétjében, a legnagyobb magyar éjszakában is magasra tartották az igazabb, jobb jövő, a keresztény civilizáció, kultúra, humánum és a magyar történelmi öntudat fáklyáját! Tudjuk, bent Rabmagyarországon is a hatalombitorlók elleni mélységes megvetés füti a lelkeket 1951 Szent Istvánja eltiltott ünnepén és minden szem a két börtöncella felé tekint. Minden szív a két börtöncella felé küldi hangtalan, forró üdvözletét, üzenetét, hogy a nemzet felbuzdult gerinces bátorságukon és Velük minden szenvedés és megpróbáltatás dacára kitart, amig eljön a reggel. . . . Ha vannak ingadozók, taktikázók, egyszerre több nyeregben ülni akarók, vegyenek példát Mindszenti bíboros és Grősz érsek egyenességétől, becsületes nyíltságától, emberi nagyságától! Büszkék vagyunk arra, hogy a történelmi próba megtalálta a mi táborunkban a maga igazi férfiait: a szentistváni jogfolytonosság eszméjének belső ereje adta e példátlan kritikus, vészterhes korban a legnagyobb hősöket a kereszténységért és szabadságért, a fejlődés és rend emberies világáért küzdő emberiségnek! Nincs veszve a keresztény világ és bármily fojtogató is a kegyetlen járom, bármint tobzódnak is Moszkva vérebei, nincs veszve Szent István Magyarországa, amig Mindszentik és Grőszök a pribékek itélőszéke előtt is nyugodt méltósággal tesznek hitet mellette. Lesz idő, amikor nagyon fogják szégyelni magukat, akik ennek a fanatikus bátorságnak örök nemzeti dicsőségét el akarták homályositani, csúfítani. . . . Ez a kitartás történelmi garancia: Mindszenti, Grősz és a névtelen, de nem kevésbbé dicső, egyházi és világi mártírok tömegének áldozata megérleli gyümölcsét. Lesz felszabadulás, lesz demokratikus Magyarország! át a szentistváni gondolat lelke minden magyar szivét! AZ UJ KÖZTÁRSASÁGOK SZOMORÚ SORSA. Azok a köztársaságok, amelyeket az első világháború után tákoltak össze rövidlátó politikusok, csaknem kivétel nélkül a tönk szélére jutottak és előbb a náci, majd meg a bolseviki átok áldozataivá lettek. És hogy milyen nívóra sülyedt ezeknek a bolseviki gonoszoknak érzése és gondolkozása, mi sem bizonyítja jobban, mint az a durva üzenetváltás, amit Molotov és Tito eszközölt egymással szemben. Molotov üzenetének lényege, hogy Tito hazug áruló és népcsaló, a kapitalista Nyugat bérence.... Azonban a jugoszláv nép nem fog ja sokáig tűrni zsarnokságát. Lerázza a gyilkos Tito igáját s megtér a nagyszláv anyához, a muszka bolsevizmushoz. Tito aztán nem maradt adós. Ugyanazzal az orgyilkos ordítással válaszolt a kihívásra, mint amelyet Molotov használt. Ö már pozitív népgyilkosságokat kért számon nagyszláv testvéreitől, mert megkérdezte, hogy hová lett a Volgái Német, meg a Krimi Tatár Népköztársaság.? Meg is adta rá a feleletet. Szibériai tömegsírokban pihennek, azokkal a milliókkal együtt, akiket nemcsak a szerencsétlen elrabolt országokból cipeltek el, hanem magokból a nagyorosz otthonokból is. Ugyanez az ordító orgyilkos hang szólal meg azokból az üzenetekből is, amelyek elhangzanak a magyarországi bolseviki vezérek szájából. Borzasztó még hallani is, hogy hová jutott a huszadik században az ember. Kivetkőzött a krisztusi tanításnak minden ruhájából és az istentelen pogányságnak lett a követője. Szegény Magyarországunk is követte a boldogtalan uj köztársaságok útját előbb a nácizmusba, most meg a vörös pokolba. Iszonyatos sors a huszadik szá-
