Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-04-15 / 4. szám
VOLUME VIII. ÉVFOLYAM. NEW YORK N. Y., 1951 ÁPRILIS. VOL. 4. SZÁM. KRÓNIKA AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY - 10c. A COPY - AMERIKAI MAGYAR HAVI-SZEMLE OTTÓ TRÓNÖRÖKÖS Elhangzott Hus vét ünnepén a madridi rádió magyar nyelvű, rövidhullámú leadóján. A történelmet a rómaiak az emberiség tanítómesterének nevezték. De mi, kik a keresztény művelődésnek voltunk és maradunk gyermekei, tudjuk, hogy a Szentirás bölcsebb a történelemnél is. Az örök törvények kódexe: felette áll időnek és eseményeknek. Ezért van az, hogy ha egyéni életünk, avagy egész nemzetek és társadalmak sorsa tragikus útvesztőkre tévedt, a Biblia alapigazságaihoz térünk vissza. Vannak történelmi idők és helyzetek, amikor reményleni már csak a hivő tud, aki eszméjében és Is'1' jen bízik ott, ahol tekintete a halált és a Semmit látja. Vannak idők, amikor úgy tiinik, hogy a sors pontot tett egy nagy nép ezer esztendős fejezete után s a fejlődés iránya mind messzebb látszik elkanyarodni attól, hogy a halált, vagy az annál is rosszabb helota-létet valaha is érdemesnek nevezhető élet váltsa fel. Ilyenkor a hivő a Feltámadás evangéliumára gondol s nem a történelem, de az Evangélium tanítását idézi. Magyár népünk az elmúlt esztendők során a Husvét gondolatából táplálkozott. A világ “legelhagyatottabb népének” már szinte nem volt más védője és Atyja, mint az, Aki minden árvának, otthontalannak és szenvedőnek atyja és védője, Az, aki legyőzte a lehetetlent s valóban feltámadt. Az elmúlt évek megalázottságában és árvaságában több erőre és “csodaváró hit’ -re volt szükségünk, mint a tatárjárás idején Béla királynak, amikor hét évszázaddal ezelőtt szintén a lehetetlenben bízott. Mint akkor Béla király, én is minden jó magyarral együtt azt vallom, hogy a rettenetes valóságban hinni nem szabad, országunk sírkövének el kell mozdulnia egyszer s a hatalmasok nem építhetnek meggyilkolt népek sírjára békét. Az utolsó esztendők olyanok voltak, mint a Nagyhét napjai, — magyarok mérhetetlen gyászának zsolozsmái kisérték múlásukat. De mindannyian éreztük, hogy közelebb jutunk az örök nagyheti Passió végső kifejlődéséhez, a Feltámadáshoz. Amiről utóbbi években, még akár tavaly is, csupán fájdalmas magyar hitünk álmodott, most az elmúlt hónapok eseményei folytán közeledni kezd a megvalósuláshoz. A történelmi fejlődés iránya megfordult és egész világrészek külpolitikai iránya közeledik a felszabadulásért küzdő dunavölgyi népek legfőbb céljához. Pontosabban úgy is kifejezhetnénk a változást, hogy azok, akik ma a nemzetközi politika legszámottevőbb tagjai, végre megtalálták a kiutat a közelmúlt történelmi tévedéseinek útvesztőjéből, abból a határozatlanságból, abból a ködből, amelyet nemrégen egy ismert amerikai külpolitikai iró “yaltai köd”-nek nevezett. Husvétvasárnap hajnalának friss levegőjét érezni a nagyheti éjszakában, amely ma a rabnépekre borul s százmillió európait is eleven sírboltban tart. . . . Sok küzdelem, szenvedés és áldozat s valószínűleg hosszú ut áll még előttünk, magyarok előtt, de az utóbbi év eseményei elégtétellel tölthetik el azok szivét, akik éveken át elhagyatva és társtalanul hirdették azt, amiért ma már nagy kontinensek polgári, diplomáciai és stratégiai szervező központjaiban dolgoznak szakadatlanul: a rab népek felszabadításáért s egy igazságos béke megteremtéséért. Mert a folyamat, äfnely most megindult s amelyet visszafordítani már nem lehet, végső kifejlésében a fenti célokat is megvalósítja. Kiapadhatatlan anyagi és ioari erőforrások, végeláthatatlan gyártelepek, tökéletes laboratóriumok, a nyersanyag-mennyiségnek s műszaki tudásnak nehezen utolérhető fölénye mozdultak most meg, hogy megvalósítsák azokat az álmokat, amelyeket a mi árva kis népünk otthoni rabjai és külföldi számüzöttjei álmodnak az igazság helyreállításáról, a feltámadásról. A rabtartók, akik le akarják szorítani a sirkövet s meg akarják állítani a közeledő hajnalt, a történelmi fejlődés ellen dolgoznak, sorsuk elkerülhetetlenül a visszavonulás, a legyőzetés s a megsemmisülés. Akikhez azonban mi tartozunk s tartoztunk ezer esztendeje, a Nyugat nagy népei: ők ma megint a Feltámadás eszméjét szolgálják. A mi hazánkét és az igazságét. . . . MAGYAR TESTVÉREINKHEZ! Mióta januári számunkban hirül adtuk Ottó trónörökös eljegyzését, a szerencsekivánó levelek özöne érkezett továbbításra lapunk szerkesztőségéhez úgy az amerikai és más külföldi, mint a szélrózsa minden irányába szétszórt hontalan magyarok köréből. Ismert politikusok, a hadsereg tagjai, irók, művészek, a tudományos és gazdasági élet külömböző ágainak képviselői épp úgy, mint a földműves osztályhoz és a munkássághoz tartozók leveleinek áradata bizonyítja a ragaszkodást, hűséget és bizalmat a történelmi hagyományok törvényes letéteményese, Ottó trónörökös iránt és tanúsítja a hatalmas várakozásokat, melyeket a tragikus sorsú Magyarország jobb jövője érdekében fenkölt személyéhez és egyéni kiválóságához fűznek. Az egész nemzet hangját szólaltatják meg ezek, a magyarság minden rétegéből érkező levelek. Az egész nemzet spontán érzelmeit képviselik és beszélnek a hallgatásra kényszeritett szenvedő óhazai nép helyett is. . . . Az egész nemzet szivének dobbanása küldi el bennük jókívánságait, hódolatos reménységét, hogy Isten áldása kisérje Ottó trónörökös egybekelését fenséges arájával és boldogságuk legyen előhírnöke vergődő magyar népük sorsa jobbrafordulásának, Magyarország ama boldogabb életének, amelynek megteremtése Ottó trónörökös szent öröksége, elhivattatása. Ottó trónörökös köszönetét küldi minden magyar testvérünknek, aki üdvözlő soraival felkereste. Az egyszerű nép fiainak közvetlen hangú levelei voltak azok, melyek szivét legjobban megragadták. Különösen meghatották a magyar ifjak lelkes fogadkozásu, lendületes megnyilatkozásai, épp úgy mint az idősebbek mély érzésű levelei. Viszonozza jókívánságaikat, kivánva, hogy szerencsével vészeljék át a mai idők megpróbáltatásait és mielőbb valóra váljék legforróbb vágyuk, Magyarország megújhodása, amelyért minden magyarok élén, a hon minden igaz fiával vállvetve dolgozik. % & % Miként már februári számunkban is jeleztük, a leveleket a leggyorsabb postai utón azonnal továbbítottuk és továbbítjuk Ottó trónörökös európai címére. A Franciaországban, Nancyban május 10-én tartandó esküvő előtt, most következő utolsó hetekben szerkesztőségi szolgálatunk állandó készenlétben lesz, hogy a még beérkező szerencsekivánatokat, a leggyorsabb utón eljuttassuk a fenséges mátkapár kezéhez. Az utolsó négy napban beérkező üdvözleteket csak a beküldők nevének táviratban való felsorolásával továbbíthatjuk. Külömbség nélkül minden honfitársnak készséggel állunk rendelkezésére üdvözlő sorai továbbításában s hisszük, még tömérdek levél érkezik hozzánk az utolsó napokban is, hogy minél több magyar testvérünk úgy lélekben, mint köszöntő Soraival is ott legyen a Legelső Magyar Ember esküvőjén és népe szeretetének e magasztos áradása friss erőt, szárnyakat adjon a Reá váró nagy és nehéz királyi hivatás megvalósításához, az egész nemzet felemeléséhez. ÉLJEN A KIRÁLYI PÁR! ÉLJEN A MAGYAR NÉP! ÉLJEN A MAGYAR SZABADSÁG!
