Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-15 / 1. szám
1951 január "KRÓNfK A” 11-IK OLDAL loccsant Zsiga fejéből, látta a kemence mögött lapulva, az anya és Anna kétségbeesett harcát, hallotta az undor és a meggyaláztatás jajkiáltásait. . : És most mégis azt szavalják, hogy ahonnan azok jöttek s ahová Gábornak mennie kell. ott van a menyország? . . . Belökte haraggal az ólajtót. A vihar mind fenyegetőbben vágtatott a látóhatár felől, szemetét már előrelökte sűrűn szitáló, langyos esőcseppekkel, az ő udvarukig. Az anya, benn a lakásban, rámeresztette a szemét a fiára és és nem tudott mindjárt megszólalni. A két férfiember is elnémul, tan állt, lesütött szemmel mogorván, mintha valami szégyen tudata nyomná a lelkűket. — Hát mégis téged választottak, épp téged, a gazok? — jajdult fel az anya. A fiú keserűen elmosolyodik s az apa felel. — A párt csinálta és nem a nép. A Pavlik meg az a néhány főkolompos, a tavalyi rongyosok. Előre kicsinált dolog volt, cirkusz. Az anya hallgat. Mit is szólhasson? Talán máris leskődik valaki az ajtajuk előtt. Az ablakhoz lép és nézi a tornyot. A zápor már benyargalt a faluba, mint valami sietve vágtató huszáralakulat és a földig kardlapozza a port. melyet a szélvihar kergetett a magasba. Az anya nem látja és a multba-néző gondolatokkal, reménytvesztetten sóhajt fel. Mit adhat még, mindent oda kell adnia? Idősebbik fia itt vérzett el a küszöbön és Anna lánya a kút mélyébe menekült szégyenével. Imént még bízott és imádkozott. Isten meghallgatta a vele könyörgő többi anyát, csak őt nem hallgatta meg. Lelke, a keserűség sötét felhőivel viharosabb, mint az ég, bánattól égő szeme szemrehányóan néz a torony felé. Végre a fiú is szól: — No de iszen, velem törököt fogtak. Nekem mutogathatják majd a színpadukat, fogok helyeselni meg bólogatni is., de engem ugyan át nem gyúrnak. Az anya ijedten visszafordul: — Hallkabban az Istenért fiam! Hiszen tudod. . . . De a hangjában már vigasztalódás van, a fiára vetett tekintetében büszke remény. A torony meg komoran áll a tomboló viharban, vert falaival mereven néz magaelé. Ő sokmindent látott már és tudja, elmúlik, ami van és hogy a bajt jó kövesse, ahoz emberek kellenek, akik vállalják, ostorcsapásoktól is vérzőn, a súlyos hivatást: vinni a ma terhét, a boldog jövő küszöbéig. LIBERTINUS. ITT A MAGYAR NÉP FIAI BESZELNEK: Kedves Krónika! Kérem Szerkesztő Urat, a “Kró nika” havi lapot amit eddig kegyes volt részemre díjtalanul küldeni hálásan megköszönöm. Köszönöm továbbá azt is, hogy az Önök hirdetése alapján jutottam álláshoz egy jóságos magyar családnál, akik kezességet válaltak értem és elvitetnek innét a hontalanságból. Itt egyedüli vigaszom a “Krónika” volt, most azonban egyidőre meg kell válnom tőle. November 19-én indulok el Amerikába Isten segítségével. Megérkezésem után közölni fogom címemet és előfizetője leszek a Krónikának. Csatlakozni fogok a Krónika táborába, a törvényes magyar királyság és a magyar nemzet, a Szentkorona fénye megújulásának harcosai sorába. Éljen Ottó Őfelsége a magyar király. Krailing, Germany, 1950 november. Hálás köszönettel és tisztelettel Kovács Károlyné. Magyar Testvéreim! A vörös hordák erőszakos zaklatása miatt el kellett hagyni a hazámat. otthonomat. Jugoszláviába menekültem, de csöbörből vödörbe estem. Tito banditái fogságba vetettek s négy hónapig különböző kínzások és vallatások között éheztettek. Könyvet adok ki. Jugoszláviába menekült szerencsétlen, hontalanná lett magyarok életét írom le. Ismerje meg az egész világ, ki'k azok a Ti tóék. Minden számottévő nép nyelvén megjelentetem könyvemet. Magyarul is! Segítsetek! Támogassatok, hogy könyvem magyar nyelven is megjelenhessen. Hadd ismerjék meg a vasfüggöny mögött élő magyarok szenvedéseit, hadd tudják meg, hogy Titóék sem különbek Sztalinéknál. Vörös hóhérok mind! A magyar kiadáshoz 2000 dollár szükséges., de én Tőletek teestvéreim csak két dollárt kérek előlegül, a rövid időn belül megjelenő könyv árát. Trieszt,, 1950 november. Magyar testvéri szeretettel: Boér György, Trieste (Free State) Europa Fermo poste. Mélyen Tisztelt Szerkesztő Ur! Szent hazámból kiüldözött magyar vagyok, aki a múlt napokban, egy szintén hazátlan bajtársamtól kaptam a “Krónika” egy példányát. Igaz, hogy ez a példány már jó egynéhány: hónapos volt, mégis olvastam, meg sem álltam olvasásközben, hisz felém áradt a sorokból valami, amit meg nem magyarázhatok, csak érzem belőle azt, amit hosszú esztendőkkel ezelőtt, egy jobb világban belémneveltek s ami bennem ég mig most is évtizedek után s amiről eddig talán csak álmodozni mertem. Hiszen abban az időben, mikor még becsületnek és hazafiaságnak értéke volt, én is “Ferenc Jóska katonája” voltam, katonacsaládból származom, a hűvösvölgyi hadapródiskolában tettem esküt, nem tagadhatom meg, de nem is tagadom múltamat, még a mai nyomorúságos menekült hon. talanságban is büszke vagyok rá. Kérem igen tisztelt Szerkesztő Ur. ha csak lehet, küldjék nekem a “Krónikát”, hogy tudjak hinni abban, hogy lesz egyszer magyar A MI FENYŐNK Ez a fenyő nem a mi fenyőnk, Nem Csikból küldött fájó üzenet, Ez a fenyő — Bajornak született. Nem állta vigyázón Maros partján Az ezeréves bősz viharvártát, Ezt a fenyőt — a bajorok vágták. Nem a Hargitán szökkent az ég felé, Nem tépte ágait a Nemere, Ezt a fenyőt — a bajor teperte le. Bajor fenyő. Bajor karácsonyest. Vesztett háborúnak nyert csatája, Ez a fenyő — bajor áldás rája. Pipás békét a fütött szobákban, Fehér kalácsot (rajta hús falat), Ez a fenyő — csak a bajornak ad. A mi fenyőnk ott áll a Hargitán, Egy bősz viharba árván, egyedül, Mi hagytuk cserben — gyáván, hütlenül. A mi fenyőnket a Nemere tépi, Az ezeréves turáni átok, A mi fenyőnkre «— hiába vártok. Titeket vár vissza a mi fenyőnk! Adventvárón egy Karácsonyt várva, Böjtvezeklön vár — a Messiásra. A jövendőre! Ki meg vált minket, Ki hazasegit minden bujdosót, Hogy felejtsünk majd minden rugdosót. A mi fenyőnk felett is ott a jel Mi Bethlehem felett is fényt adott, Nézzétek, a Zágoni Csillagot! Halovány bár, de nekünk fénylik, Minékünk ragyog útmutatón: Vissza tükrözőn a Szent Anna-tón. Hogy lássuk, lássuk a magyar fenyőt, Mily elhagyott, árva, egymagára A karácsonyi szent éjszakába’. Nincs rajta gyertya, szeretet lángja, Nincs rajta disz, nincs fényes csillogás, Mint akihez még nem jött a Messiás. . . Őt nézzétek, ne a bajor fenyőt! S ne szégyeljétek a bus könnyeket, Hogy a mi fenyőnk — nincs ma közietek. Lanndshut (Bajorország) PALOS ISTVÁN. hazánk a dicsőséges- Szent Korona alatt! Hazafias üdvözlettel Grossenseebach 43, Germany. Wachsenhau János. Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! A .Krónikának eddig hü olvasója voltam. Mivel átköltözködtem és a Krónikát nem tudom nélkülözni, mert az tartja fent az erőt és reményt bennem, hogy egykor újra vissza térünk a felszabadult szép magyar otthonunkba, kérem szíveskedjék a Krónikát jövőben az uj címemre megküldeni, mert ez az egyedüli vigaszom a hontalanságban. Magyar hűséggel és szeretettel üdvözli. Bürglein, Németország. Heumann Ádám. Tisztelt Főszerkesztő Ur! Hosszú idő után most én is meg köszönöm Önöknek a Krónika magyar újságot, ami a világ minden részébe elmegy és hirdeti a magyar feltámadást. Hirdeti a Szent Istváni Magyarország törvényeit, harcol a bolsevizmus ellen és serkenti a magyarság öszszefogását. Igen, fogjunk össze és igy hamarább elérhetjük a minden magyar álmát. A Nagymagyarországot! önöknek Főszerkesztő Uram kívánom, hogy a fáradságos munkájuk hozza meg a várva várt eredményt. Maradok mély tisztelettel Lille, Franciaország. Kenka Gyula János. Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi, — friss hús, stb„ igazi HAZAI MÓDI - KAPHATÓ: MERTL JÓZSEF magyar hentesnél 1508 Second Ave. New York RHinelander 4-8292