Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-09-15 / 9. szám
6-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1950 szeptember. soha olyan erős nem volt Krisztus, mint napjainkban. Talán soha még annyian nem jártak templomba, mint most. * * * Erről tesz bizonyságot az a kigyógyult kaliforniai bolseviki magyar, aki nem régen jött vissza az óhazai börtönből. Nevét nem közölhetem ennek az embernek, mert óhazai rokonain állnak boszszut a vörös ördögök. Azonban minden szavát el kell hinnünk, mert saját kárán okult. Vagy két évvel ezelőtt eladta mindenét és jó pár ezer dollárral visszatért a szülőföldre, a “munkáshazába.” Vallomásából csak három dolgot idézek, mert hamarosan rájött arra, hogy mindaz, amit ővele elhitettek az óhazai vörösek magyar-amerikai szócsövei, szemenszedett hazugság és becsapás. Először is semmiféle szabadságnak még csak árnyéka sincsen a “munkáshazá"-ban. A legkisebb faluban is az ajtót és ablakot csukva tartják, nehogy egy szó kihallják a házból, mert a följelentők mindenhol ott ólálkodnak és a legkisebb pisszenésre viszik a szerencsétlen magyart a koncentrációs táborba. Másodszor: az adózás elviselhe. tétlenül magas. Az adót már havonta szedik, úgy hogy mindenkit koldusbotra és rabszolgamunkássá sülyesztettek. Ennek a szerencsétlen félrevezetett, vallást tevő magyarnak is mindenét elvették és csak koldusbottal tudott visszajönni a szabad Amerikába. De igy is áldja szabadulásáért az örök Istent. Harmadszor: a templomok soha olyan látogatottak nem voltak, mint most. Ez minden felekezetre vonatkozik. Krisztus Urunkat nem lehet megölni! Feltámad Ö az emberi szivekben! Az uj muszka “Politikai és Tudományos Kutató Szovjet Társaság” hiába erőlködik. Krisztus Urunkon diadalmaskodni nem fog. KORUNK LEGNAGYOBB HAZUGSÁG BAJNOKA. Jakov Malik, az Egyesült Nemzetek fő muszka delegátusa méltán kiérdemelte ezt a nevet. . . Az az iszonyatos hazugság, amelyet Amerikáról mondott, . egy teljes hónapon keresztül, párját ritkítja az egész mai világ életében. .. . Most ismerte meg Amerika is a muszka hazugságözönt. A muszka medve elé oda dobott európai népek, igy a szegény magyarság is hiába hirdette, hogy a muszka vörösek szavalása békéről, emberi jogokról, szabadságról, a legszörnyübb hazugság, mert csak háborút, rabszolgasorsot és szörnyű elnyomást hoz magával. . . Most azonban, amióta Malik lett a hazugság világbajnoka, Amerika is megismerte a muszka valóságot. NINCS SZÜKSÉGÜNK GUKKERRE! Azok közül valaki, akik az egyházi téren is a függetlenséget hirdetik, gukkert szeretni adni a Kaliforniai Messzelátó kezébe. Roppant jellemző, hogy havi újságjuknak “Szemlélődés” rovata, egy templomtornyot ábrázol, ahonnan valaki egy gukkerrel nézeget szét a faluban és a határban. Érthető tehát, hogy soha nem lát sajtójuk tovább a falu határánál és képtelenek felfogni a szentistváni Nagymagyarország küldetését és a szentistváni örökség megvalósítójának: Ottó Őfenségének csudálatos, önfeláldozó munkáját. Félre-sikeredettségről pedig csakis azokkal kapcsolatban beszélhetünk, akik egyházi (éren is fiiggetlenkedtek egész napjainkig. Most azonban ők is keresik az utat, az amerikai történelmi egyházak felé, mert zsákutcába jutottak. Ilyen félresikeredett egyházi mozgalom után, nem ártana revízió alá venni az egészet és egyesülni amerikai történelmi egyházakkal. Hisszük, hogyha a lap irói leteszik a gukkert és megpróbálnak Messzelátó-n keresztül nézni, —megfogják érteni a nagy magyar gondolatot és a mélyzöngésü magyar lelkek legnemesebb önzetlen törekvéseit. N ekünk Messzelátónk van! Messzire látunk, mint a világhírű palomári messzelátó! Gukkerre nincsen szükségünk! ÉS MÉGIS: A SZABADSÁGÉRT JAJDUL FEL A MAGYAR. A szenvedő magyarság lelkét a muszka vörös propaganda, testét pedig a vörös rabszolgamunka keseríti, — de nem pusztítja el. Csudálatos dolog, hogy a legborzalmasabb muszka nyomás dacára, szabadságért áldoz a magyar! Amidőn c sorokat Írjuk, jön a jelentés, hogy a Magyarországon állomásozó hatalmas muszka haderő, három ezredének teljes gazdasági hivatali vezetőségét letartóztatták, mert a magyar földalatti szabadságharcosoknak nagymeny nyiségü muníciót adtak el a muszka raktárakból. Mielőtt a muszka titkosrendőrség a letartóztatásokat eszközölte, több muszka tiszt és gazdasági hivatali tisztviselő öngyilkosságot követett el. Hadd szerelje fel azért a muszka vörös vezetőség az uj magyar hadsereget, amelynek tartalékai százezrekre rúgnak, — el fog jönni a felszabadulás órája. Akkor majd a földalatti harcosok átveszik a vezetését ennek az uj hadseregnek és megvalósul a szabad és boldog szentistváni Nagymagyarország. “ERDÉLYT NEM HAGYJUK!” Örökre felejthetetlenek Ottó Őfelségének ezen szavai. Kaliforniai látogatása alkalmával mondotta ezeket a nevezetes királyi szavakat. Ezeket pedig azért kell most újra nagyon kihangsúlyozni, mert a menekült magyarországi politikusok egy része, újra egy szerencsétlen köztársaságról álmodozik, amely tagja lenne az Intermaremnek. Tehát annak az elválasztó államszövetségnek, amely a Balti tengertől a Földközi-ig, elválasztaná a muszka birodalmat a nyugat-európai országoktól. Persze úgy a csehek, mint a románok és a szerbek megtartanák az elrablott magyarországi részeket és az Intemarem-ben, egy csonka nemzettest lenne a hatodik magyar köztársaság. Hát nem volt elég baj, nemzeti szerencsétlenség, ahányszor csak király nélküli volt az ország, nem volt elég a köztársaságból? Nem volt elég még két másik átokkal teljes “népköztársaság” is, Kun Béláé, meg Rákosié? Micsoda sötét gondolkozás kell ahoz, amelyik nem tanult semmit a véres múltból, hanem fel akarja újítani újra az elvetélt köztársaságok -valamelyikét, mint intermarem-i köztársaságot? Az igazi magyarság, megvetéssel fordul el ily magyar köztársaság gondolatától és annak hirdetőitől. MI AZ EZERÉVES NAGYMAGYARORSZÁGÉRT KÜZDÜNK! Mindenféle újabb magyarországi köztársasági mozgolódással szemben, mi fennen hirdetjük a szentistváni Nagymagyarország gondolatát. Nemcsak Erdélyt nem hagyja Ottó Őfensége, de nem hagyja a rabszolgasorsra jutott horvát és tót földet, meg a rutének kárpátaljai szép hazáját sem. Most amikor egy újabb világháború borzalmai bontakoznak ki és a magyarországi földalatti mozgalom vitézül készül az utolsó nagy harcra, — itt a legfőbb ideje, hogy úgy az amerikai, mint a világ minden részébe szétszórt magyarság oda álljon az óhazai szenvedők mellé. Mint jól kipróbált, évezredes eszme, a szentistváni Nagymagyarország gondolata, fűzze öszsze az egész világ magyarságát. Mint egy ember álljon a magyarság a szentistváni gondolat legméltóbb hordozója: Ottó Őfelsége mellé. Őbenne a csudálatos isteni gondviselés olyan igaz és nemes vezért adott, akiben és aki által fel fog támadni, királyi méltóságában, a második évezredre a szentistváni Nagymagyarország. Ebben a hitben lengetjük a nagycimeres magyar lobogót, és ebben a hitben készülünk, a dunai testvérnépekkel együtt Ottó Őfensége mielőbbi koronázására. Ave Hungária! Üdvözlégy Magyarország! VITA-FÖHUM A király-kérdés Ezt a cikket egy elismert liberális tekintély irta, aki otthon nem kollaborált se a nácikkal, se a kommunistákkal. Nevét csupán rajta kívül álló, kényszerű okok miatt nem Írhatjuk ki. Magyarország függetlenségének visszaállítása, a mai világpolitikai helyzetben, nem a magyarság problémája, világprobléma. Sem az emigráció magyarságának, sem az otthoni magyarságnak nincs meg az a lehetősége, hogy ezt a harcot megharcolja és hazája függetlenségét a maga erejéből helyreállítsa. Az emigráció magyarsága annyit tehet, hogy a világ közvéleményét, mely ma már tudja, hogy amikor a vasfüggöny mögötti dolgokat figyeli meg, valójában a maga jövője iránt érdeklődik, a magyar helyzetről állandóan és a tényeknek megfelelően informálja, — az otthoni magyarság még ennyit sem tehet: némaságra van kárhoztatva. Bár az utolsó húsz esztendő tapasztalatai MAGYARORSZÁG e fejtegetések íróját arra tanították, hogy a FÜGGETLEN LESZ. jövő történelmi fejlődés tekintetében tanácsos a jóslásoktól tartózkodni, mégsem hallgathatja el azt a meggyőződését, hogy ez a viszony, mely a Nyugat és Kelet között a világ népeit állandó és egyre fokozódó feszültségben tartja, egy bizonyos és nem is távoli időn belül, eléri azt a maximális pontot, melyen az ellentétek kiegyenlitése szükségszerűen elkövetkezik. Akár úgy hogy Oroszország békében visszavonul azok közé a határok közé, melyek geopolitikailag, történelmileg, néprajzilag, jogilag megilletik, akár pedig úgy hogy ez a feszültség uj háborúban robban ki, mely mint a világuralomra törő NáciNémetország esetében is, az ugyanazon célra törő Oroszország letörésével végződik. Hogy egy ilyen háborúnak milyen következményei lesznek, hogyan változik meg egyes országok szociális és gazdasági struktúrája, hogyan alakul európai elhelyezkedése, előmozditja-e egy igazi európai öntudat kialakulását, vagy tovább atomizálja az egész világot, ezt nem tudjuk és erről semmiféle spekulációba nem bocsátkozunk. Kiindulunk abból a feltevésből, melynek bekövetkeztét nagyon kívánjuk, de amelynek önkényességét kénytelenek vagyunk elismerni, hogy Magyarország, — akár a világ nemzetei között létrejött békés megállapodás, akár háborús konfliktus folytán újra független lesz (már amennyire egy ország független lehet, melynek szabadságát más nemzetek szerezték meg) és kezébe kapja saját sorsának irányítását. Az a másfél évtized, mely Hitler ura- UJ HONFOGLALÁS. lomra jutása óta eltelt, olyan változásokat idézett elő a magyarság életében — szociális, gazdasági, kulturális és lelki változásokat —•, úgy szakította ki, olyan erőszakosan fejlődésének folytonosságából, hogy a feladat, mely előtt az ország felszabadulásával a magyarság áll, valósággal
