Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)

1950-09-15 / 9. szám

6-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1950 szeptember. soha olyan erős nem volt Krisz­tus, mint napjainkban. Talán soha még annyian nem jártak temp­lomba, mint most. * * * Erről tesz bizonyságot az a ki­gyógyult kaliforniai bolseviki ma­gyar, aki nem régen jött vissza az óhazai börtönből. Nevét nem kö­zölhetem ennek az embernek, mert óhazai rokonain állnak bosz­­szut a vörös ördögök. Azonban minden szavát el kell hinnünk, mert saját kárán okult. Vagy két évvel ezelőtt eladta mindenét és jó pár ezer dollárral visszatért a szülőföldre, a “mun­káshazába.” Vallomásából csak három dolgot idézek, mert hama­rosan rájött arra, hogy mindaz, amit ővele elhitettek az óhazai vö­rösek magyar-amerikai szócsövei, szemenszedett hazugság és becsa­pás. Először is semmiféle szabad­ságnak még csak árnyéka sincsen a “munkáshazá"-ban. A legkisebb faluban is az ajtót és ablakot csuk­va tartják, nehogy egy szó kihall­ják a házból, mert a följelentők mindenhol ott ólálkodnak és a leg­kisebb pisszenésre viszik a szeren­csétlen magyart a koncentrációs táborba. Másodszor: az adózás elviselhe. tétlenül magas. Az adót már ha­vonta szedik, úgy hogy mindenkit koldusbotra és rabszolgamunkás­sá sülyesztettek. Ennek a szeren­csétlen félrevezetett, vallást tevő magyarnak is mindenét elvették és csak koldusbottal tudott vissza­jönni a szabad Amerikába. De igy is áldja szabadulásáért az örök Istent. Harmadszor: a templomok soha olyan látogatottak nem voltak, mint most. Ez minden felekezetre vonatkozik. Krisztus Urunkat nem lehet megölni! Feltámad Ö az emberi szivekben! Az uj muszka “Politi­kai és Tudományos Kutató Szov­jet Társaság” hiába erőlködik. Krisztus Urunkon diadalmaskodni nem fog. KORUNK LEGNAGYOBB HAZUGSÁG BAJNOKA. Jakov Malik, az Egyesült Nem­zetek fő muszka delegátusa mél­tán kiérdemelte ezt a nevet. . . Az az iszonyatos hazugság, amelyet Amerikáról mondott, . egy teljes hónapon keresztül, párját ritkítja az egész mai világ életében. .. . Most ismerte meg Amerika is a muszka hazugságözönt. A muszka medve elé oda dobott európai né­pek, igy a szegény magyarság is hiába hirdette, hogy a muszka vö­rösek szavalása békéről, emberi jogokról, szabadságról, a legször­­nyübb hazugság, mert csak hábo­rút, rabszolgasorsot és szörnyű elnyomást hoz magával. . . Most azonban, amióta Malik lett a ha­zugság világbajnoka, Amerika is megismerte a muszka valóságot. NINCS SZÜKSÉGÜNK GUKKERRE! Azok közül valaki, akik az egy­házi téren is a függetlenséget hir­detik, gukkert szeretni adni a Ka­liforniai Messzelátó kezébe. Roppant jellemző, hogy havi újságjuknak “Szemlélődés” rova­ta, egy templomtornyot ábrázol, ahonnan valaki egy gukkerrel né­zeget szét a faluban és a határban. Érthető tehát, hogy soha nem lát sajtójuk tovább a falu határá­nál és képtelenek felfogni a szent­­istváni Nagymagyarország külde­tését és a szentistváni örökség megvalósítójának: Ottó Őfenségé­nek csudálatos, önfeláldozó mun­káját. Félre-sikeredettségről pedig csakis azokkal kapcsolatban be­szélhetünk, akik egyházi (éren is fiiggetlenkedtek egész napjainkig. Most azonban ők is keresik az utat, az amerikai történelmi egy­házak felé, mert zsákutcába ju­tottak. Ilyen félresikeredett egyházi mozgalom után, nem ártana reví­zió alá venni az egészet és egye­sülni amerikai történelmi egyhá­zakkal. Hisszük, hogyha a lap irói lete­szik a gukkert és megpróbálnak Messzelátó-n keresztül nézni, —­­megfogják érteni a nagy magyar gondolatot és a mélyzöngésü ma­gyar lelkek legnemesebb önzetlen törekvéseit. N ekünk Messzelátónk van! Messzire látunk, mint a világhírű palomári messzelátó! Gukkerre nincsen szükségünk! ÉS MÉGIS: A SZABAD­SÁGÉRT JAJDUL FEL A MAGYAR. A szenvedő magyarság lelkét a muszka vörös propaganda, testét pedig a vörös rabszolgamunka keseríti, — de nem pusztítja el. Csudálatos dolog, hogy a leg­borzalmasabb muszka nyomás da­cára, szabadságért áldoz a ma­gyar! Amidőn c sorokat Írjuk, jön a jelentés, hogy a Magyarországon állomásozó hatalmas muszka had­erő, három ezredének teljes gaz­dasági hivatali vezetőségét letar­tóztatták, mert a magyar földalatti szabadságharcosoknak nagymeny nyiségü muníciót adtak el a musz­ka raktárakból. Mielőtt a muszka titkosrendőrség a letartóztatásokat eszközölte, több muszka tiszt és gazdasági hivatali tisztviselő ön­­gyilkosságot követett el. Hadd szerelje fel azért a musz­ka vörös vezetőség az uj magyar hadsereget, amelynek tartalékai százezrekre rúgnak, — el fog jön­ni a felszabadulás órája. Akkor majd a földalatti harcosok átve­szik a vezetését ennek az uj had­seregnek és megvalósul a szabad és boldog szentistváni Nagyma­gyarország. “ERDÉLYT NEM HAGYJUK!” Örökre felejthetetlenek Ottó Őfelségének ezen szavai. Kalifor­niai látogatása alkalmával mon­dotta ezeket a nevezetes királyi szavakat. Ezeket pedig azért kell most újra nagyon kihangsúlyozni, mert a menekült magyarországi politi­kusok egy része, újra egy szeren­csétlen köztársaságról álmodozik, amely tagja lenne az Intermarem­­nek. Tehát annak az elválasztó államszövetségnek, amely a Balti tengertől a Földközi-ig, elválasz­taná a muszka birodalmat a nyu­gat-európai országoktól. Persze úgy a csehek, mint a ro­mánok és a szerbek megtartanák az elrablott magyarországi része­ket és az Intemarem-ben, egy csonka nemzettest lenne a hatodik magyar köztársaság. Hát nem volt elég baj, nemzeti szerencsétlenség, ahányszor csak király nélküli volt az ország, nem volt elég a köztársaságból? Nem volt elég még két másik átokkal teljes “népköztársaság” is, Kun Béláé, meg Rákosié? Micsoda sötét gondolkozás kell ahoz, amelyik nem tanult semmit a véres múltból, hanem fel akarja újítani újra az elvetélt köztársasá­gok -valamelyikét, mint interma­­rem-i köztársaságot? Az igazi magyarság, megvetés­sel fordul el ily magyar köztársa­ság gondolatától és annak hirde­tőitől. MI AZ EZERÉVES NAGYMAGYARORSZÁGÉRT KÜZDÜNK! Mindenféle újabb magyarorszá­gi köztársasági mozgolódással szemben, mi fennen hirdetjük a szentistváni Nagymagyarország gondolatát. Nemcsak Erdélyt nem hagyja Ottó Őfensége, de nem hagyja a rabszolgasorsra jutott horvát és tót földet, meg a rutének kárpát­aljai szép hazáját sem. Most amikor egy újabb világ­háború borzalmai bontakoznak ki és a magyarországi földalatti moz­galom vitézül készül az utolsó nagy harcra, — itt a legfőbb ide­je, hogy úgy az amerikai, mint a világ minden részébe szétszórt magyarság oda álljon az óhazai szenvedők mellé. Mint jól kipróbált, évezredes eszme, a szentistváni Nagyma­gyarország gondolata, fűzze ösz­­sze az egész világ magyarságát. Mint egy ember álljon a ma­gyarság a szentistváni gondolat legméltóbb hordozója: Ottó Őfel­sége mellé. Őbenne a csudálatos isteni gondviselés olyan igaz és nemes vezért adott, akiben és aki által fel fog támadni, királyi mél­tóságában, a második évezredre a szentistváni Nagymagyarország. Ebben a hitben lengetjük a nagycimeres magyar lobogót, és ebben a hitben készülünk, a dunai testvérnépekkel együtt Ottó Őfen­sége mielőbbi koronázására. Ave Hungária! Üdvözlégy Ma­gyarország! VITA-FÖHUM A király-kérdés Ezt a cikket egy elismert libe­rális tekintély irta, aki otthon nem kollaborált se a nácikkal, se a kommunistákkal. Nevét csupán rajta kívül álló, kénysze­rű okok miatt nem Írhatjuk ki. Magyarország függetlenségének visszaállítása, a mai világpo­litikai helyzetben, nem a magyarság problémája, világprobléma. Sem az emigráció magyarságának, sem az otthoni magyarságnak nincs meg az a lehetősége, hogy ezt a harcot megharcolja és hazája füg­getlenségét a maga erejéből helyreállítsa. Az emigráció magyarsága annyit tehet, hogy a világ közvéleményét, mely ma már tudja, hogy amikor a vasfüggöny mögötti dolgokat figyeli meg, valójában a maga jövője iránt érdeklődik, a magyar helyzetről állandóan és a tények­nek megfelelően informálja, — az otthoni magyarság még ennyit sem tehet: némaságra van kárhoztatva. Bár az utolsó húsz esztendő tapasztalatai MAGYARORSZÁG e fejtegetések íróját arra tanították, hogy a FÜGGETLEN LESZ. jövő történelmi fejlődés tekintetében taná­csos a jóslásoktól tartózkodni, mégsem hall­gathatja el azt a meggyőződését, hogy ez a viszony, mely a Nyugat és Kelet között a világ népeit állandó és egyre fokozódó feszültségben tartja, egy bizonyos és nem is távoli időn belül, eléri azt a maximális pontot, melyen az ellentétek kiegyenlitése szükségszerűen elkövetke­zik. Akár úgy hogy Oroszország békében visszavonul azok közé a határok közé, melyek geopolitikailag, történelmileg, néprajzilag, jogi­lag megilletik, akár pedig úgy hogy ez a feszültség uj háborúban rob­ban ki, mely mint a világuralomra törő NáciNémetország esetében is, az ugyanazon célra törő Oroszország letörésével végződik. Hogy egy ilyen háborúnak milyen következményei lesznek, hogyan változik meg egyes országok szociális és gazdasági struktúrája, hogyan alakul euró­pai elhelyezkedése, előmozditja-e egy igazi európai öntudat kialaku­lását, vagy tovább atomizálja az egész világot, ezt nem tudjuk és er­ről semmiféle spekulációba nem bocsátkozunk. Kiindulunk abból a feltevésből, melynek bekövetkeztét na­gyon kívánjuk, de amelynek önkényességét kénytelenek vagyunk elismerni, hogy Magyarország, — akár a világ nemzetei között lét­rejött békés megállapodás, akár háborús konfliktus folytán újra füg­getlen lesz (már amennyire egy ország független lehet, melynek sza­badságát más nemzetek szerezték meg) és kezébe kapja saját sorsá­nak irányítását. Az a másfél évtized, mely Hitler ura- UJ HONFOGLALÁS. lomra jutása óta eltelt, olyan változásokat idézett elő a magyarság életében — szo­ciális, gazdasági, kulturális és lelki változásokat —•, úgy szakította ki, olyan erőszakosan fejlődésének folytonosságából, hogy a feladat, mely előtt az ország felszabadulásával a magyarság áll, valósággal

Next

/
Thumbnails
Contents