Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-08-15 / 8. szám
8-IK OLDAL “KRÓNIK A” LESZÁMOLÁS A KOMMUNIZMUSSAL 1950 augusztus. --------- - " ^6 Gyalázkodások Magyarország ellen Korán temeti a new yorki “Compass” napilapban, (amelyet csak egy fügefalevél külömböztet meg a Daily Workertől,) a hírhedt Johannes Steel Amerika külpolitikai akcióképességét. Azt állítja, hogy a koreai harc állásából kitűnik, hogy nagy eszmei áramlatokat nem lehet katonai erővel megállítani s hogy emiatt Amerikának a bolsevizmus árját feltartani akaró politikája csődöt mondott, sőt “meghalt”. Szemérmetlen hamisítás ez az állítás, mert a kom munista eszmék mindenütt törpe kisebbséget tudnak csak elérni, ahol szabad választás van. A kommunizmus erőszakkal harcol, nem pedig a szabad meggyőzés szellemi fegyvereivel. Tankokkal polgárháborúkkal akar meggyőzni, nem pedig ész-okokkal s nagyszájú békeakciója is közönséges szélhámosság, az imperialista erőszaknak ártatlan szólamokkal való elkendőzése. Volt választás kiírva Koreában, de Moszkva parancsára az orosz zóna bojkottálta azt! A koreai háború meglepetésként jött egy Amerikától ötezer mérföldre lévő harctéren és hogy Amerika nem tudott elég katonát egyik napról a másikra odaszállítani, nem bizonyít semmit. Finnország sokkal közelebb van Oroszországhoz, mégis 1940- ben az orosz-finn háború első hónapjaiban a Szovjet oly rossz formát mutatott a parányi finn nemzet elletii, ocsmány támadó háborújában, hogy amikor Hitler megtámadta, sokan nem jósoltak neki hat hétnél többet. A koreai események felrázták Amerikát s fel kell ébredjenek Europa és Ázsia népei is, mert az ö számukra igazán a végveszélyről van szó. A UN biztonsági tanácsi ülésén, Jugoszlávia kivételével, egymásután álltak fel a tagországok, Anglia, Franciaország, Norvégia, stb. képviselői és az amerikai katona hősiességének, önfeláldozásának dicséretét zengték. Valóban helyénvaló volt ez az elismerés, amelyet a történelem fog majd kellően értékelni és méltatni, de ugyanakkor fel fogja jegyezni, hogy Koreában Amerika úgyszólván egyedül harcolt a népek szabadságáért, a kommunista világhódító mesterkedés ellen. Nem szép szavakra, hanem gya logos divíziókra lett volna most szükség Angliától, Franciaországtól, stb. és ez a lagymatagságuk épp úgy megbosszulhatja magát, mint Nehru indiai miniszterelnök taktikázása. . . . Minél inkább mutat Nehru barátságot a Szovjet felé, annál gyengébbnek tartják őt Moszkvában s annál inkább gondolnak arra, hogy Indiát is megkaparintsák, kommunistává tegyék. Időt nyerni esetleg lehet a Szovjettel szemben, de jaj annak, aki kegyelmében bizakodik! A világ még szabad országainak megmentése az illető országok népeinek munkája is kell legyen: a francia, angol, olasz, stb. politikust fogják felakasztani vagy Szibériába deportálni a kommunisták, a francia, angol, olasz, stb. polgártól egy new yorki világlapban I. MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE, MÚLT ÉS JELEN fogják elvenni vagyonát, kenyerét, szabadságát. Habozásuk az öngyilkossághoz jár közel és ha nem fekszenek bele teljes erővel a helyzettel szembenéző felkészülésbe, nem veszik fel már most odaadóan a harcot a kommunizmussal otthon és a világpolitikában, a saját sírjukat ássák meg. Walter Lippmant, a N. Y. Herald Tribune neves kolumnistáját ég és föld választja el Johannes Steeltől, de ő is azt látja, hogy erőnk csekélyebb, mint Oroszországé és Kínáé együttvéve s azt hiszi, hogy a kínai kommunistákat el kellene térítenünk a Szovjettől. A Mao-kormány elismerését látszik ajánlani s azt mondja, ezzel Indiát is közelebb lehetne hozni Amerika politikájának támogatásához. Szerinte vissza kell tartanunk a Szovjetet attól, hogy háborúba menjen s e törekvés kellene legyen Amerika főcélja. Mindez naivitás. A kommunista Mao mindig inkább lesz Sztálinnál, mint Trumannal, a demokratikus, antikommunista Amerikával. A Szovjetet csak úgy lehet “visszatartani”, — ha teljesítik a kívánságait. A Szovjet nem akar feltétlenül háborúba menni, de feltétlenül mindent meg akar kapni. Ha nem sikerül békés utón, úgy a csatlósok és ötödik hadosztályok utján rendezett polgárháborúkkal és végső esetben a saját háborús beavatkozásával. Lippman még mindig felejti, hogy a kommunizmus nem éri be részleteredméményekkel, az “egészre” dolgozik, sorra kommunizmust akar mindenütt. Ez a végzetszerü helyzet, amely elénk mered s ebből nincs más kiút, mint mindazon nemzetek öszszefogása, becsületes elszántsága, akiknek élete, szabadsága forog kockán, — ha ma még nem is, de a moszkvai menetrend szerint holnap vagy holnapután egész biztosan. A kommunizmussal való leszámolás hosszú és nehéz lesz, a világtörténelemnek talán legnagyobb erőfeszítést megkívánó célkitűzése. De Shakespeare-rel szólva, “kifordult sarkaiból az Idő s oh jaj, mi születtünk helyre tenni azt!” Ám nincs idő hamleti töprengésre, habozásra. Szabad világot, szabad békés fejlődést, szociális haladást akarunk a jog, a rend és az emberiesség tiszta szellemében és Adyval mondjuk: “Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, vagy ez a mi hitünk valósággá válik!” * * * Magyarországon és sok más rabországban repeső izgalommal fordulnak Korea felé a szivek ezekben a napokban. Magyarországon és sok más rabországban Amerika győzelméért, az igaz ügyért imádkoznak a szenvedő embermilliók. Az ő felszabadulásukról is Szó van a Koreában megindult küzdelemben s Isten meg kell hallgassa imájukat, amely imája minden, szabadságszerető, erkölcsös embernek ezen az annyi tragédia után végre igazi békét, felszabadulást áhitó, sorsverte világon. címek alatt közli a New York Herald Tribune, a republikánus párt vezérorganuma, Fábián Béla levelét a lap julius 25-iki számában. A levél válasz Charles Upson Clark egyetemi professzornak a lap julius 14-,iki számában közölt levelére. Charles Upson Clark professzor a lap által közölt “Mindszenti hamisítások” cikksorozattal kapcsolatosan azt a meg. jegyzést tette levelében, hogy Magyarországon már máskor is hamisítottak, — s hivatkozott a francia frank hamisítására. Erre a levélre szolgált válaszként Fábián Béla levele. “A cikksorozat, mely lapjukban "Mindszenti hamisítások” cim alatt jelent meg, a hiányzó láncszemet szQlgáltatta a Mindszenti tragédi. ához” — igy kezdődik Fábián Béla levele, “Julius 14-iki számuk, ban Mr. Charles Upsön Clark tollából egy levelet közöltek a Mindszenti cikksorozattal kapcsolatosan. Csodálatos, hogy a levél írója a magyar történelemből semmi, re sem emlékszik, csak a frankhamisításra. Mr. Clark, elfelejti, hogy évszázadokon keresztül Magyarország védte Európát a tatárok és törökök lerohanásától. Elfelejti, hogy mikor a szabadság zászlaja Európában 1849-ben már mindenütt lehanyatlott, egyedül Magyarország szállott szembe I. Miklós cár hatalmas seregeivel. “Amig 1944 márciusában Hitler Magyarországot meg nem szállotta, Magyarország adott menedéket több százezer üldözöttnek. Az üldözöttek között voltak lengyel, osztrák, cseh, német politikai meneekültek, angol, amerikai, francia hadifoglyok, kik német hadifogolytáborokból szöktek meg. “A magyar nép példát mutatott az egész világnak, hogyan kell bátran és elszántan harcolni a kommunisták ellen. Szembeszállt a kommunistákkal az 1945-ös választásokon, dacára annak, hogy az országot a vörös hadsereg tartotta megszállva. Folytatja harcát, bátor kiállását nyíltan és a föld alatt ma, dacára az országban uralkodó vörös komisszáriusok, nak. “A szabadságharcosok útja ma Magyarországon börtönbe, bitóra, Szibériába vezet. Volt politikusok, vallási vezetők, munkások, parasztok menetelnek Szibériába, mert nem akarták magukat megadni az önkénynek és nem akartak lemondani emberi jogaikról. Akik magukat demokratának érzik, csak tisztelettel emlegethetik a magyar népet. FÁBIÁN BÉLA”. II. Charles Upson Clark a New York Héráid Tribune augusztus 1-i számában ismét Magyarországgal foglalkozott. Levelére váíaszolt Fábián Béla a New. York- Herald Tribune augusztus 9-iki számában. Fábián Béla a következőket írja: "A New York Herald Tribune augusztus 1-i számában Mr. Charles Upson Clark levelét közli. Állításaival szemben a történelmi tényekre hivatkozom. Konstantinápoly eleste után Európa védelmének egész súlya Magyarország ra nehezedett. A Balkánon Magyarország határain túl a Hunyadyak vezérlete alatt magyar sere. gek tartották fenn a török áradatot. A déli harangszó az egész világot Hunyadi János belgrádi győzelmére emlékezteti. Két magyar király a harctéren a törökök ellen küzdve esett el. Magyarország soha nem volt török pasalik — mint azt Mr. Clark állítja. Mig az ország egyik fele 150 évig török uralom alatt volt, a másik fele szakadatlan harcokat vívott a leigázott országrész felszabadításáért. Az igaz, hogy a 150 éves harc alatt a magyarok nem kötöttek kompromisszumokat a törökökkel, — amint ezt Mr. Clark is állítja. Ez azonban csak mellettük szól. Aki az idegen uralomba belenyugodni nem akar, az nem köt kompromisszumokat. A magyar nép ma sem nyugszik bele sorsába. Ma sem köt kompromisszumokat. Harcol bátran és keményen.” “Ebben a harcban együtt akar haladni mindazokkal, akik a szabadságért harcolni és kockáztatni mernek. Természetesen nem azokkal, kik nemrég még a kommunista propaganda szolgálatában állottak Amerikában s akik ma is ellentéteket akarnak szítani az egymásra utalt népek amerikai szervezetei között.” FÁBIÁN BÉLA. LEVELEKBŐL Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Mellékelek $2.00 azzal a kéréssel, hogy a Krónikát . . . South Bend-i lakos címére megküldeni szíveskedjék. Iparkodom előfizetőket,. illetve híveket gyűjteni a nemes cél érdekében. Engedje meg Főszerkesztő Ur, hogy őszinte jókívánságaimat kifejezhessem abból az alkalomból, hogy Truman Elnök Úrhoz intézett levelének minden betűjével egyetértek és kívánom, hogy szorgalmas munkája minél előbb a teljes sikerhez, Magyarország feltámadásához vezessen! Éljen Ottó Őfelsége! South Bend, (U. S. A.) 1950 augusztus. Ladányi Zoltán, v. m. kir. százados. Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi, — friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — KAPHATÓ: MERTL JÓZSEF magyar hentesnél 150$ Second Ave. New York RHinelander 4-8292