Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-08-15 / 8. szám
2-IK OLDAL “KRÓNIKA’ 1950 augusztus. Mindszenti bíboros és a Szentistváni Magyarország: közjogi örvényben élünk, a jogfolytonosság összes erős fonalai és finom erezetei látszólag elszakadtak. . . Ha a balszerencse elmúltával a nemzet józansága hidat ver az örvény fölött, akkor mint Pontifex és több mint 900 év jogán az ország első zászlósura, az ország prímása is ott lesz közjogi életünk helyreállításában . . . Mondom ezt anélkül, hogy Sírnék a földiek miatt, de anélkül is, hogy ami jogalap nélkül történt, jogosnak elismerném/' (A rab hercegprímás 1945 OKTÓBERI érseki székfoglaló beszédéből.) SZENT ISTVÁN KIRÁLY INTELMEI FIAHOZ. IMRE HERCEGHEZ 'Édes fiam: Intelmeim között az első hely a szent vallásé. Ha a királyi korona dicsősége a sziveden fekszik, a katholikus és apostoli hit megőrzésében minden alattvalódnak példányképe légy és az egyházi férfiak méltán nevezzenek téged a keresztény vallás hívének. A hit. amelyről itt szó van, im ez: Hidd és minden kételkedés nélkül valid a mindenható Atyaistent, minden teremtménynek alkotóját; az ő egyszülött fiát, a mi Urunkat Jézust, aki az angyal üdvözlésére Szűz Máriától született és az egész világ üdvösségéért a keresztfán szenvedett, a Szentjeiket, aki a próféták, apostolok és evangélisták nyelvén szólott: a tökéletes feloszthatatlan és szeplőtelen egy istenséget.” 'A vallás után a második hely az egyházé, melynek magvát maga Krisztus rakta le és amely végre az egész világra szétterjedt. Fiam. napról-napra buzgón állj őrt az egyházban, hogy inkább gyarapodjék, mint kárt szenvedjen. A főpapokat úgy őrizd, mint a szemed világát; ha ők jó indulattal vannak irántad, ellenségeidtől se félj. A hercegek, a bárók, ispánok, vitézek és nemesek az ország oltalmazok a gyengék védői, az ellenség legyőzői és a birodalmak növelői. Legyenek ők a Te atyáid és testvéreid. Közülök senkit szolgaságra ne vess, se szolgának ne nevezz. Ha országodnak tisztességére törekszel, szeresd az igazságos ítéletet, az ügyeket bíráld el türelemmel és irgalmassággal. Mivel az egynyelvű és egy erkölcsű ország gyenge és törékeny, ezért a jövevényeket jóakaratulag tápláld és tisztességesen tartsd, hogy nálad örömestebb lakjanak, mint másutt. Mivel a tanácsnak nagy a haszna, azért a fiatalokkal és kevésbbé bölcs emberekkel ne tanácskozzál, tőlük tanácsot ne kérj, hanem a vénektől, akik erre koruknál és bölcse - ségüknél fogva alkalmasak. A királyi méltóságnak legnagyabb ékessége a királyi elődök követése és a tisztes szülők utánzása; mert aki elődei rendeletét megveti és az isteni törvényeket meg nem tartja, elvész. Azért atyád rendeletéi legyenek mindig szemed előtt. Habozás nélkül kövesd erkölcseimet, melyek — látod — királyi méltóságomhoz illők; mert nehéz lesz ezen országban uralkodnod, ha az előtted való királyok nyomdokain nem haladsz. Az imádkozás a király üdvösségének legfőbb eszköze. Te is imádkozzál, hogy az Isten minden vétkedet eltörölje, hogy a henyeséget távolítsa el tőled és minden erényhez adja meg neked a legfőbb segítséget. Az erények a király koronájának ékességei, miért is légy jámbor, könyörületes, türelmes, erős, alázatos, szerény, szelíd, tisztességes és szemérmes.” KÖLCSEY FERENC a magyar nép zivataros századaiból. Isten áldd meg a magyart Hányszor zengett ajkain Jó kedvvel, bőséggel, Ozmán vad népének Nyújts feléje védő kart, Vert hadunk csonthalmain Ma küzd ellenséggel: Gyözedelmi ének? Balsors akit régen tép, Hányszor támadt ten fiad Hozz reá vig esztendőt : Szép hazám, kebledre, Megbünhődte már e nép S lettél magzatod miatt A multat s jövendőt! « Magzatod hamvvedre? N Őseinket felhozád Bujt az üldözött, s felé Kárpát szent bércére. Kard nyúl barlangjában, Általad nyert szép hazát Szerte nézett s nem leié Bendeguznak vére. Honját a hazában. S merre zugnak habjai Bércre hág és völgybe száll, Tiszának, Dunának, Bu s kétség mellette, Árpád hős magzatjai Vérözön lábainál F elvirágozának. S lángtenger fölötte. Értünk Kunság mezein Vár állott? Most kőhalom. Ért kalászt lengettél, Kedv s öröm repkedtek? 7 okaj szőlővesszein Halálhörgés, siralom Nektárt csepegtettél. Zajlik már helyettek. Zászlónk gyakran plántálád S ah, szabadság nem virul Vad török sáncára, A holtnak véréből, S nyögte Mátyás bus hadát Kínzó rabság könnye hull Bécsnek büszke vára. Árvánk hő szeméből! Hajh, de bűneink miatt Szánd meg, Isten, a magyart. Gyűlt harag kebledben, S elsujtád villámidat Dörgő fellegedben. Most rabló mongol nyilát Zugattad felettünk, Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Balsors akit régen tép, Hozz reá vig esztendőt: Majd töröktől rabigát Megbünhődte már e nép Vállainkra vettünk. A multat s jövendőt!
