Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)

1950-05-15 / 5. szám

r 10-IK OLDAL "KRÓNIK A" 1950 május izgató handabandájával dolgoz­tak a szentpétervári nagy rabló­tervek elébe. . . . Egyik, ma Amerikában élő régi magyar újságíró, mint egy buda­pesti napilap kiküldött tudósítója jelen volt Jászi Oszkárnak, mint nemzetiségi miniszternek a ro­mán nemzetiségi vezetőkkel 1918 november 12-H-én Aradon foly­tatott tárgyalásain és látta Jászi Oszkár halottsápadt, csalódott ar­cán élete tévedéseinek katasz­trófáját. Nincs az a magas ló a világ legnagyszerűbb ménesében, amelyre Maniu, Popp Csicso, Vlád Aurél, Goldis László, Ar­­deleanu-Erdélyi János és a többi reménybeli miniszter fel nem ül­tek volna. Románia elbukott a há­borúban, de ezek az árulók gúnyo­lódtak s az asztalt verték, hogy ők, -— a románok, — győztek és nem is állnak szóba magyarral, — Já­­szival is csak azért, mert mindig a barátjuk volt, de vele se hajlan­dók vitázni. Huszonhat megye a követelés, egygyel sem kevesebb! Egész Erdélyt követelik s ez alatt egy csomó határszéli alföldi me­gyét is hozzáértenek ráadásul, al­ku pedig nincs. . . . Igen, alkalom szüli a területi rablót, nem pedig a magyar kormányok voltak a bű­nösek! Jött a háborús katasztrófa és az árulók bekövetelték a kon­cot, amelynek érdekében egy éle­ten át izgattak, hecceitek, rágal­maztak. Ne keressük tehát a hibát a magyarságban. Jaj a legyőzőt, teknek! Nemcsak a győztesektől, de csatlósaiktól, quisling! szekér­­tolóiktól is. Kálmán király mond­ta: Boszorkányokról, akik nincse­nek, ne történjék említés. Ne sza­­puljuk magunkat, a nemzetiségi agitátorok árulásáért, az ő és ide­gen gazdáik régóta áhított rabló­alkalmaik kihasználásáért.. Gellért Andor nem tette ezt, de mégcsak ne is említsünk effélét. .. Non fiat mentio, mint Kálmán király mon. dotta. . . Az intrikus ma is lesben áll. . . És ma nincs egyetlenegy nép a Dunavölgyében, amely szi­ve mélyén vissza ne sirná az 1914 előtti országot s a benne virág­zott, szép és jó életet, jogot, sza­badságot, hamis prófétáktól kár­­hozatosan megrontott boldogsá­got! Grohnban 8-10 nap után, mely idő alatt megejtik az utolsó orvosi vizsgálatot és a szükséges irato­kat kitöltik, indul el a kivándor­lók ezren felüli csoportja Bremen­­havenbe vonaton, ez egy három órás ut. Ott a kikötőben ismét igen példás fegyelmezett rend uralko­dik s ez teszi lehetővé, hogy ez a sok utas rövid egy óra léforgása alatt már a kabinjában rendezke­dik. Fel kell hívnom honfitársaim figyelmét arra, hogy az arra rá­termettek jelentkezzenek idejében Grohnban u. n. Vorkommandós­­nak (szobaparancsnok, irodai be­osztások, polizei, stb.), mert ezzel mentesülnek a hajón végzendő töb bi munkától. A hajón mindenkinek dolgoznia kell, férfiak 60 éves ko. rig, a nők pedig 50 éves korig munkakötelesek. Gyerekes anyák kivételt képeznek és kis gyereke­sek külön kabint kapnak. A hajóút lehet kellemes,, de le­het nagyon kellemetlen. Ha a ten­ger kissé hullámzik, jelentkeznek a betegség első jelei. Ezek szédü­lés és hányinger. Ilyenkor azon­nal menjen le az utas a hajóorvos­hoz, ahol kap Dramamint tablet­tákat esetleg más gyógyszert s le­hetőleg tartózkodjon az (illető so­kat a szabad levegőn s főként egyen akkor is, ha utána kiadja az ételt. Ha ezt nem teszi, úgy el­gyengül ami aztán pokollá teszi az útját. Ha eszik, valami mégis fel­szívódik a szervezetébe s ellenál­lóképes lesz. Akarni kell s ez már féj gyógyulást jelent. A hajókon volt 24 magyarból alig 1-2 bete­gedett meg. Amerikába érve most már nem szám szerint, de családok szerint még a hajón kerülnek az utasok a bevándorlási hatóság közegei elé, akik gyorsan és udvariasan végzik felelősségteljes munkájukat mely után lép az ember először a szabad amerikai földre, Első ut a vámvizsgálat. Gyors és figyel­mes. Ezután a kivándorlást intéző szervek, gondjaikba veszik a ki­vándorlót és csomagjaival együtt rendeltetési helyéig gondozzák. Valamennyiünk nevében ezúton is köszönöm azt a figyelmet és jóin­dulatot, melyben ezen szervek a gyámoltalan utast részesítik. New York. * BARTOS ELEK. TUDNIVALÓK A KIVÁNDORLÓ MAGYAROK SZÁMÁRA ITT A MAGYAR NÉP FIAI BESZÉLNEK: Mielőtt a dolgok lényegére tér­nék, megragadom az alkalmat, hogy Amerika földjére lépve el­sőnek a KRÓNIKA szerkesztősé­gét üdvözöljem és megköszönjem a sok ezer honfitársam nevében azt a vigaszt, amit a lap betűiből merítettünk a nagy germán ten­gerben, ahol a magyar betű vala­mennyiünknek sóvárgott vágya volt csupán. Csaknem valamennyi en reményt merítettünk a lap ha­sábjaiból az uj magyar jövőre néz­ve s lassan lassan kezdtük újra magunkat megtalálni. Ezt köszö­nöm meg a Krónika nagyra be­csült Kiadójának és Munkatársai­nak. Isten áldása kisérje további munkájukat! Mint uj kivándorolt szeretném a most IRO processing alatt vagy előtt álló honfitársaimat felvilágo­sítani arról, hogy behívásuk ese­tén a Resettlement Centerekbe, ne csináljanak maguknak felesleges aggodalmakat, főleg ne adjanak semmit az ott terjengő rémhírek­re, hogy ez az orvos ennyit utasit el, a másik annyit tart vissza hó­napokra, mert ez nem igaz. Min­den orvos lelkiismeretesen végzi el a vizsgálatokat és ahol csak tudnak, ott segítenek. A behívás napján reggel le kell adnia min­denkinek a Kennkarte-ját, ez az első lépés. Ezután megkapja a Centerpasst, ami lakás és ellátás­ra jogosít. Ezután következik az orvosi vizsgálat, amikor is szem­orvos, belgyógyász, urológus vizs gál, majd röntgen és vérvizsgálat. Az egész procedúra nem vesz több időt igénybe, mint egy jó félórát. Ha a röntgen felvétel nem sike­rül, úgy azt megismétlik. A fenti vizsgálatok kiértékelése után kb. hat-hét nap múlva következik a Konzulorvosi vizsgálat, ott sin­csen aggodalomra ok, mert lelkiis­meretes s jóindulatú orvosok vég­zik ezt a felelősségteljes munkát. A Konzulorvosi vizsgálat után ke­rül sor kb. hét nap múlva a Kon­zuli kihallgatásra, melytől minden jámbor lélek reszket, pedig kár. A Konzul előtt fekszenek a kiván­dorló összes iratai a CIC jelenté­sével együtt s ha valaki már oda kerül, az a legtöbb esetben át is megy és megkapja a vizumot. Ki­vételt képeznek azok az esetek, amikor valakit okkal, vagy leg­több esetben ok nélkül, irigység­ből és roszindulatból megvádol­nak valamivel, ez esetben felfüg­gesztik a vizsgálat végéig a vi­­zumadást. Ilyen magyar ügyről nem tudok. Ha már az első konzul meg­adta a vizumot, úgy azt a máso­dik konzul is rendszerint megerő­síti. A második konzul aláírása után négy-öt nap múlva indul a Transport Brémába, minekelőtte egy nappal a kivándorló összes csomagjait, fejenként 115 kilót, melyből a kézipodgyász 15 kiló, leadja a raktárba vámvizsgálat megejtése végett. Ez a vizsgálat dicséretére válik a német vámha­tóságoknak, rövid, udvarias és megértő. Másnap délután indul a transport, kényelmes Pullmann fül kés kocsikban, ahol egy utas ré­szére két helyet ad az IRO. Va­csorát már a robogó vonaton kap­ja a kivándorló, aki érthető izga­lommal várja a pillanatot, hogy a sokat csépelt Bremen-Grohn-i tábort meglássa. Amennyi panasz merült fel a múltban ez ellen a tábor ellen, annyi dicséretet érde­mel most.Tökéletes rend, higiénia és főleg jó koszt várja az utaso­kat. Itt már a férfiak külön lesz­nek elhelyezve családjuktól, a tiz éven alóli gyerekek rendszerint az anyjukkal kerülnek egy szobába. MAGYARORSZÁGI LEVÉL. Kedves János, Éva! Leveleteket megkaptam, melynek igen megörültem. János, most én már tisztában vagyok, hogy Nek­tek sokkal jobb sorotok van mint nekünk. Nálunk nem olyan rózsás a helyzet, ahogy azt a rádióban kürtölik. Jánoskám, egy olyan po­csék rendszer ezen a világon még nem volt, mint ez a kommunista rendszer. Én, ha ott tudnék lenni, ahol Te vagy, egy milliószor hálát adnék az Istennek, mert minálunk minden nap rosszabb a helyzet. Amit ma elvetek, azt tudja az Is­ten ki fogja aratni. Ami még rósz, szabb, ha ma valami kitör, Isten ments meg minket, mert ez a ban­da mindenkit elvisz. Tudod, aki rendes ember volt világ életébe, az most le van néz­ve, aki meg gazember volt mindig, az most ezeknél az ember. A mi szomszédunk aj... ez is beste kommunista, gondolhatod ki. Még vagyunk egypáran, akinek van még egy kis vagyona, de annyira megvagyunk adóztatva, hogy alig bírjuk. A házam után fizettem 1700 forint adót, a 10 hold földem után pedig 4700 forintot pénzben és 25 q.-t természetben. Hát ez kibírhatatlan. A háború előtt a paraszt legalább paraszt volt, de 1945 óta, amióta ‘'felszabadítottak” minket, azóta megette a fene az egészet. Ezt a •beste rendszert ami itt van, nem bírom, de egy paraszt sem birja, mig csak élni fog. Képzeld el, hogy a magyar falvakban mi folyik: először gumibotokkal megverik az embereket, hogy nem tudnak láb­­raállni, utána lezárják s jön a va­gyon elkobzás. Aki kulák, annak jajj az élete. A volt paraszt, aki most csak kolhoz-béres, keres napi 11 forin­tot. A csirkefogó felvigyázó keres havi 3000 forintot. Szóval ami a szivemben van azt leírni nem tudom. Ha ezt a levelet megkapod, csak annyit válaszolj, hogy kaptál egy levelet. Mert itt az 1945 óta szabad hazában,, ha az ember elszólja magát, 3—15 évig megy nyaralni. Itt szabadság he­lyett rabszolgaság uralkodik. Sokszor üdvözöl mindenkit: Antal, Nagy érdeklődéssel olvasom a “Krónikát”, amikor hozzájutok, mert egy kis faluban elszigelten lakom a környékbeli honfitársaim­tól távol, kiknek a lap jár. A “Kró nika” szelleme, iránya hazafias érzületemmel teljesen megegyezik, ebben az irányban látjuk Hazánk feltámadását. Hazafias üdvözlettel $ Németország. Dr. Oltfai Ernő, kir. járásbirő. Tisztelt Főszerkesztő Ur! Három és fél éve elmúlt, hog^ az elfelejthetetlen szép szülő ha­zánkból kilettünk utasítva s kény­telenek vagyunk az itteni nehéz és meg nem szokható helyzetbe bele­­iilleszkedni. Egy véletlen folytán került ke­zembe az Önök lapja. Mikor a Krónika olvasásába kezdtem., őszintén erőt vett rajtam a meg­hatottság, mert ilyen a mi lelküle­tűnkhöz, olyan közel álló értékes lapot nem volt alkalmam olvasni. Az én vágyam is, hogy Őfelsége Ottó királyunkkal fogunk vissza­térni Szent István országába, szép Magyar Hazánkba. Adja a jó Isten, hogy vágyaink mielőbb valóra váljanak. Éljen Ottó király, a Magyar Királyság! ....Schorndorf, Németország, de­cember 9. Rieberger János,

Next

/
Thumbnails
Contents