Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-05-15 / 5. szám
1950 május "KRÓNIK A” /-1K OLDAL békének. A Monarchia maga nemcsak politikai és gazdasági, de erkölcsi és kulturális kapcsolat is volt és igen magas szinvonalat jelentett a nyugateurópai nemzetek társaságában is. A királyság idején nem voltak nálunk internálótáborok, nem volt felekezeti és faji üldözés, nem tobzódott fék nélkül a pártpolitika, nem politizált a hadsereg, nem ítélkezett politikai szempontok szerint a bíróság, nem voltak belső vámhatárok, nem kellett óránként útlevélvizsgálaton átesni, nem voltak valutakorlátozások és szabadon adhattunk-vehettünk Európában mindent ott, ahol azt a legnagyobb haszonnal tudtuk cselekedni. Sőt, társadalmi téren sem volt diszkrimináció, még annyi sem. mint itt a szabad Amerikában, mert a legelőkelőbb társadalmi klubbok tag. jai Ausztriában és Magyarországon zsidók is lehettek, ha nevelés és úri magaviselet szempontjából megütötték a kellő mértéket. Kérdem: hová csúsztunk azóta? Hová jutottunk az elaljasodásban és mi vár még reánk? * * * . — A földrefomot az oroszok hajtották végre, amint azt 1939- ben előre megmondottam. Itt Amerikában most ismét felmerült a jövendő magyar földbirtokpolitika problémája és egészen különös módon olyanok, akik otthon híven kiszolgálták azt a rendszert, mely velem szemben állva lehetetlenné tette a földreformot, most, araikor már egy talpalattnyi középbirtok sincsen, egyszer, re radikális földreformerek lettek és engem -szeretnének úgy feltüntetni, mint aki ellensége vagyok a magyar nép megerősítését célzó földbirtokpolitikának. Ezeken a túlbuzgó neofitákon csak mosolyogni tudok, olykor talán lenéző mosolygással. A vitát pedig ma arról, hogy milyen földbirtokpolitika követtessék az ország felszabadítása után teljesen célszerűtlennek tartom és épen ezért elkerülöm. Az 1939-es maradi állapotot elsöpörte az 1945-ös földbirtokreform, az 1945-ben a Szovjet által diktált, számos vonatkozásban elhibázott és rosszhiszemű földreformot viszont "épen most szünteti meg a nemzetközi kommunizmus, visszaállítván a kolchozokkal a nagybirtokrendszert állami tulajdon formájában. Ha a felszabadulás után Magyarország, ra visszatérünk, ott nem az 1939- es és nem az 1945-ös földbirtokpolitikai állapotot fogjuk találni, hanem egy egészen uj, tényleges helyzetet, melyet ma még nem ismerünk s amellyel szemben akkor kell majd azt az ésszerű földbirtokpolitikai megoldást megtalálnunk, mely a magyar föld népének minél gyorsabb megerősítését fogja lehetővé tenni. Akik akár az .939-es, akár az 1945-ös állapotot akarják visszacsinálni, azoknak csak azt mondom, hogy mind a kettőt egyformán elsöpörte az idő és hogy nem kár érte. * * * — Hitler lefegyverezte volt és kifosztotta Európát s utána Sztálin zsákmányul ejtette egész Ke- Ieteurópát, felrúgta öreg kontinensünk egyensúlyát s most megnövekedett hatalmával aláaknázni és legyűrni iparkodik Európa nyugati felét is. Ezt a züllött helyzetet állandósítani nem lehet, ahogy ma áll. Az orosz vagy elfoglalja egész Európát, vagy- visszafog vonulni illő határai mögé. Ezért ma nincs külön magyar kérdés, de van a nyugati világnak egy nagy közös létkérdése, az európai kérdés, melytől Amerika jövője és boldogulása is függ. Kiderült, hogy nincs béke, nem lehet haladás és elkerülhetetlen az újabb konfliktus. ha Európa egységét és körülötte a hatalmi egyensúlyt a világon nem sikerül helyreállitani. * * * A magyar nemzeti politikát mindig sikerült elődeinknek a müveit nyugat érdekeivel és békés célkitűzéseivel összhangban tartani. Ezt az utat kell nekünk magyaroknak ezután is járnunk, kötelességünk támogatni az Egyesült Európa gondolatát, azon belül a népek regionális federációját, elsősorban a mi középdunai összefogásunkat szomszédainkkal, hogy egyenlő súlyú megbecsült partnerek lehessünk a nagyhatalmakkal és ne páriái a nemzetközi politikának. Csak igy kerülhetjük el azt, hogy rólunk a jövőben ne döntsenek nélkülünk s hogy miközben az Atlantic Charter alapján félmüveit, színes népekre kiterjesztik az önrendelkezési jogot és biztosítják számukra életükben most legelőször az önálló államiságot, az ezeréves Magyarországot ugyanakkor beleszoritják a legnyomorultabb gyarmat hely. zetébe, amikor komolyan fenyeget bennünket a veszély. Hogy az ezeréves független Magyarország megszüntetésével Szovjet tagállammá alacsonyittatunk le. A közép- és keleteurópai kisebb népeknek létérdeke, hogy sorskérdéseik igazságos rendezése céljából közös munkára egyesüljenek és lehetőleg már itt az emigrációban. a közös veszedelem által teremtett szolidaritás felismerésével, megteremtsük azokat a közös keketeket. melyekből a múlt ellentéteit becsületes kompromisszumokkal ki küszöböljük. * * * — Felekezeti, osztály, pártpolitikai. közjogi, társadalmi és minden egyéb vonalon folyik közöttünk a Szovjet tudatos bomlasztó munkája. Heves vrták zajlanak le arról, hogy ki a jobb és ki a baloldali, de ha megkérdezem, hogy mi hát a különbség a kettő között, hogy miért volt Hitler jobboldali és miért baloldali Sztálin, amikor mind a kettő ugyanazt a zsarnokságot jelenti, — erre értelmes vá. laszt senki adni nem tud. A Szovjet propaganda belenevelte a közelmúlt közélet némely tényezőibe azt a szörnyen ferde szempontot is. hogy embereket származásuk szerint osztályozzanak. Elég hiba volt ez a múltban is, amikor ilyesmi csak kivételesen fordult elő, de minő esztelenség származási alapon széttagolni a magyarságot ma, araikor itt az idegenben mindnyájan földönfutók vagyunk s az otthonmaradottak le vannak szorítva a legmélyebb proletáréletszínvonalra. Ezek e tudatos, vagy tudatlan eszközei a. polarizációs bomlasztásnak. mesterséges ellentétet próbálnak szítani magyar ur és magyar paraszt között, holott bizonyos, hogy az otthon élő magyar parasztség óriási többsége a maga becsületes ellenállását, magyar életformáinak és gazdasági rendjének a fentartása érdekében, nem a magyar úrral szemben folytatja, hogy a-parasztság nem a magyar urban talált a hóhérjára, hanem a barbár ázsiai Szovjetben. — Lelkiismeretlen törtetők, kiknek tehetsége vagy jelleme nem futja arra, hogy komoly szerepet töltsenek be a magyar életben, most ellentétet akarnak szítani közöttünk, aszerint, hogy úri vagy paraszti családból származik-e valaki és ki szeretnék rekeszteni a jövő magyar életből a magyar urat. hogy a helyibe üljenek, sőt az úri gondolkozást is, mert azt elsajátítani képtelenek. Pedig az ur nem kaszinói' fogalom, hanem nemzeti érték. Az ur fogalma helyesen értelmezve nem származást, hanem nevelést és jellemet jelent. A magyar parasztság óriási többsége mindig ur volt a legjavából, mert az otthonában és a falujában jóra tanították és aszerint becsülték, ahogy viselkedett. Ezért állott mindig közel egymáshoz a becsületes magyar ur és a tisztességes magyar paraszt, akiknek legszorosabb kézfogása elengedhetetlen követelmény marad a jövőben. Aki a magyar ur és magyar paraszt közé éket ver. az sírásója a nemzetnek és reménytelen feladatra vállalkozik, mert a magyar urnák és a magyar parasztnak azonosak az ideáljai, hasonló a nevelése, sőt az életformája is. Akár kúriában, akár egyszerű tanyai házban született, mind a kettőt Istenfélelemre, hazaszeretetre. szótartásra, becsületességre, kötelesség teljesítésre és szerénységre nevelték. A tisztes magyar jellem és nevelés kapcsolja össze a magyar urat és parasztot. * * * — A magyar szellemiség teljes kiirtására törő bolsevizmus nem érhet célt. mert csak anyagi javainkat pusztíthatja el, városainkat, vagyonúnkat, de nem teheti tönkre kultúránkat, nem veheti el a hitünket, nem változtathatja meg a magyar szellemiséget, amig mi magunk mindezekhez ragaszkodunk. A magyarság ma ott él. ahol müveit magyar élet zajlik. Itt ebben a teremben, amikor Teleki Pál grófról emlékezünk és szerte a világon. ahol a magyar szellem alkot és teremt. Tiszteljük a halottainkat és nagy mártírjainkat. Emlékezzünk Teleki Pálra. Bajcsy-Zsilinszky Endrére, a börtönben élő Mindszenti hercegprímásra és többi nagyjainkra. kik nevüket aranybetükkel írták be a magyar történelembe. * * « — Bízzunk önmagunkban és nemzetünk jövőjében, mélyítsük ki keresztény hitünket, tiszteljük magyar hagyományainkat és fellelkesedve ezeréves dicső múltúnkon. ne feledjük soha. hogy az ázsiai vihar megtépázhatja bár a magyar tölgy lombját, de azt semmiféle orkán sem döntheti ki, mert gyökerei erősek és mélyen belenyúlnak az áldott, örök, véráztatta magyar földbe. Észrevételek egy nyilatkozatra 'Az Országos Református Lelkes zegyesiilt pennsylvaniai körzeti csoportja által közzétett nyilatkozatban van néhány állítás, melyet helyre kell igazítani. Az egyik az, hogy A magyarság egyetlen reménysége az, hogy ... nekifoghat demokratikus jövője felépítéséhez azon az alapon, melyet 1945-46-ban fektetett le. Egészen bizonyos, hogy a magyarság nem ebben reménykedik. Orosz szuronyok árnyékában, százezer számra deportált és hasonló számban Nyugatra menekült, vezetőitől megfosztott, szabad akaratnyilvánításában kommunista beavatkozásokkal akadályozott, minden életnyilvánitásában lényegesen korlátozott és megfélemlített or szágban hozták ez a döntést , amennyiben ily terror-helyzetre egyáltalán helyénvaló ezt az akarati szabadságot feltételező szavat használni. . . Bizonyos, hogy a magyar nép nem ilyen szabadságra ..vágyik újból és pláne a tett tapasztalatok után nem állítaná újból azokat az embereket az élre, akinek vezetői szerepet az oroszok épen azért engedélyeztek, mert ismerték megalkuvó jellemüket, tisztában voltak komoly kormányzati feladatok ellátására való alkalmatlanságukkal és igy szálláscsinálóknak a muszkák számára is elfogadhatók voltak. Merész és valótlan állítás, hogy a Habsburg királysághoz való visszatérés a demokratikus fejlődés utján való 180 fokos visszafordulást jelentené. A királyság Európában demokratikusabb fejlődést biztosított, mint a köztársaságok egy jelentékeny része. Nemcsak a köztársasági Svájc, de a monarchikus Svédország, Dánia, Norvégia, Belgium, Hollandia, — sőt a parlamentáris demokráciák anyja, Anglia is alkotmányos királyság, hol nemcsak demokrácia, hanem messzemenő szociális felfogás is uralkodik, — mig a köztársasági Németország és Sovietoroszország a totális diktatúrák két legförtelmesebb változatát valósították meg. Demokrácia ott fejlődik, hol a nemzet legjobb erői saját hagyományaiknak megfelelően szabadon fejlődhetnek. Ez a szabad magyar demokratikus hagyomány, amint azt minden másodéves jogász tudta Magyarországon, a Szent Korona Tanában van lefektetve. Az 1945 -ös földreformot Magyarországon nem a magyar nép kozta a maga és a nemzet legjobb érdekében, hanem a nyilatkozó lelkészekhez közel álló Nagy Ferenc, akkori magyar miniszterelnök saját irásn szerint (lásd The Saturday Evening Post, 1947. Aug. 30-iki s zárná na k 24. oldalát): " Azt lázas si-
