Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-12-15 / 12. szám
1950 december “KRÓNIK A” 9'IK OLDAL VISSZAPILLAMTÁS... Irta: ECKHARDT TIIBOR. A Szovjet Koreában ledobta álarcát és bemutatkozott mint kíméletlen támadó hatalom. A Kommunizmussal való kompromisszumok ideje lejárt és megkezdődött a leszámolás. Ebből az alkalomból vissza kivánok pillantani az elmúlt keserves 10 esztendőre, amit idegen földön éltem át, állandó harcban úgy a nácizmussal, mint a marxista világforradalommal. 1940 Májusában, az a megtiszteltetés ért, hogy Roosevelt elnök hosszas audiencián fogadott, melynek végén felszólított arra, hogy jöjjek Amerikába, ahol mindenkor szívesen látott vendég leszek. Megköszöntem az elnöknek ezt a váratlan megtiszteltetést azzal, hogy egyelőre otthon van a helyem, de élni fogok Amerika vendég-szeretetével, ha hazám belesodródik a háborúba. Hazatérésem után, 1940 őszén, még tiltakoztam a Külügyi Bizottságban a kormány elhatározása ellen, mellyel a Tengelyhez csatlakozott, ami elkerülhetetlenné tette belesodrásunkat a háborúba. Akkortájt kétszer is felkeresett lakásomon Mr. Montgomery, Roosevelt elnök kiváló követe, hogy sürgesse elutazásomat Amerikába. Bevallom nehezen szántam rá magam a távozásra s csak az utolsó órában utaztam el, 1941 márciusában, miután Hitler már bevonult Bulgáriába, ugrásra készen Jugoszlávia ellen. Számos rosszakaratú híresztelés röppent fel utammal kapcsolatban s azért megállapítom a tényállást. Roosevelt elnök meghívásán kivül, senkitől semmiféle hivatalos kiküldetésem vagy megbízásom nem volt. Mindent kizárólag a magam elhatározásából és a magam erejéből cselekedtem. Horthy Miklós kormányzó feleslegesnek tartotta távozásomat, mert biztosra vette, hogy Magyarország végig kimarad a háborúból; néhai Teleki Pál gróf miniszterelnök viszont egy hajnali órán azzal búcsúzott el tőlem, hogy irigyel azért, hogy Amerika szabad földjén fogok majd élni. Útlevélen kivül nem kértem és nem kaptam senkitől támogatást, sem egyetlen fillért sem erre a misszióra. Amit lehetett pénzzé tettem otthon és egy fiatalkori vagyonos jóbarátomtól kaptam pengőben kölcsönt, azzal hogy visszafizetem, amikor tehetem. Nem 14 millió dollár arannyal, hanem összesen 7500 papír dollárral érkeztem meg, közel félévi afrikai bolyongás után Amerikába és ez a pénz másfél év alatt ráment amerikai körutamra és politikára. 1942 végétől, a háborús éveket teljes szegénységben éltem át Washingtonban és munkámmal kerestem meg a szerény megélhetésemre szükségeseket, mert soha egyetlen fillért sem fogadtam el az amerikai magyarságtól és nem fogadtam el a háború alatt az amerikai kormány által nekem gavallérosan felajánlott külügyminiszteriumi állást sem. Kizárólag a magam munkájából tartottam el magamat Amerikában és tehetségemhez képest segítem mindazokat, akik reám vannak utalva. Szerencsére pénz nélkül is lehet a magyar ügyet becsületesen szolgálni. Noha a magyar politikusok kőiül egyedül jöttem át ebben az időben Amerikába, mégsem voltam itt egyedül. Megérkezésem után nyomban beutaztam Amerika magyarok által lakott nagyobb városait és hat hét múlva már sikerült életrehivnom a "Független Magyarország” mozgalmat, melynek vezetősége érdemes magyar állampolgárokból alakult, akik Amerikában éltek. Az 1941. évi Pittsburgi Gyűlésen elnyertük az Amerikai Magyar Szövetség értékes támogatását is. Legfőbb célom az volt, hogy a németek és oroszok harapófogójába szorult magyar nemzetnek olyan független politikai képviseletet szervezzek, melyet a Nyugati Nagyhatalmak, Magyarországgal való háború esetén, kormányként el fognak ismerni. Ha ez a jól indult törekvésem végig sikerrel járt volna, Magyarország a vesztett háború végén nem került volna újra a vádlottak padjára. Az orosz befolyás azonban, párosulva Benes szerencsétlen politikájával, (melyet néhány Amerikába vetődött cseh-magyar ügynök is nyakló nélkül kiszolgált) az amerikai politikát nemcsak magyar, de világviszonylatban is belevitte a Szovjettel való szoros politikai barátságba. Amerika megnyerte a háborút, de elvesztette a békét és nekem ebben csak annyi részem volt, hogy a Szovjettel szemben hangoztatott minden aggályom — sajnos — beigazolódott. Nekünk magyaroknak mindenünk odaveszett, mégis hálát kell gdnom a jó Istennek, amiért megőrizhettem a jó lelkiismeretemet és vele együtt lelki egyensúlyomat és Ítélőképességemet. Életem legnehezebb éveiben igy ellent tudtam állni a reám nehezedő nyomásnak, nem törődtem a támadásokkal és következetesen megtagadtam a kommunistákkal való együttműködést ugyanúgy, mint ahogy azt otthon a nácikkal szemben is cselekedtem. Bolond világ ez a mienk mostanában s a józanságnak alig jut benne némi szerep. Amikor hazulról elutaztam, utolsó parlamenti felszólalásom alatt tombolt a nyilas vihar és liberálisnak, baloldalinak, zsidó-bérencnek neveztek. Fél év múlva, mire Amerikába értem, itt nemcsak a kommunista, de a társutas és Benes-párti lapok is fascistának és Hitler ügynökének bélyegeztek. Én közben egész idő alatt egy árva szót sem szóltam és csodálkozva néztem a tükörbe, hogy honnan ez a nagy változás? . . . Mint magyar ember, aki 10 évvel ezelőtt már félretett minden pártpolitikát és az idegenben kizárólag az egyetemes magyar nemzet ügyét kívánom szolgálni, soha sem feleltem egyetlen támadásra sem, segítek ahol és akin tudok és legjobb lelkiismeretem szerint mondhatom, senki magyar embernek károsodást nem okoztam. Már úgy megszoktam, hogy el sem olvasom a mosdatlan írásokat, amelyeket innen, a “New Yorki köpködőből” küldenek rólam világgá. Egyszer majd el fogunk mindannyian számolni az évekről, amiket idegenben éltünk le, de a szennyesünket idegenek orra alá nem ó-fccjtoru kiteregetni. A Vörös Farsang idején nem voltam mégsem egyedül Amerikában. Amerre az amerikai magyarság körében csak megfordultam, min denütt megértést és barátságot tapasztaltam. Szorosan együtt működein a háborús években az Amerikai Magyar Szövetség akkori kitűnő vezetőivel, elsősorban Kerekes Tibor georgetowni történelem professzorral, akinek tárgyilagos józansága mindig össze tudta egyeztetni az Amerika iránti loyalitást a helyesen felfogott magyar érdekkel. Megtettük a kötelességünket a magyarsággal szemben a háború kitörésekor, amikor sikerült kieszközölni, hogy Roosevelt elnök ne nyilvá nítsa a magyar hadüzenet dacára az Amerikában élő magyar állam - polgárokat “ellenséges idegeneknek” és ezzel sok ezer dolgos magyar kenyerét mentettük meg. Megtettük a háború folyamán, amikoi több beadványban hívtuk fel az amerikai kormány figyelmét egy uj és :gazságos “Dunavölgyi Rendezés” szükségességére. Kifejtettük a magyar problémát, rámutattunk az igazságos megoldásra, összhangbcin a Wilsoni elvekkel és amikor az orosz-cseh nyomás alatt a második pá rizsi Békeszerződés Trianonnál is igazságtalanabb rendelkezései megszülettek, az Amerikai Magyar Szövetség beírta a nevét a magyar történelem aranykönyvébe azzal, hogy az elnémított magyar nemiít. nevében ünnepélyes tiltakozást adott át írásban az amerikai kormánynak s azt nyilvánosságra hozta a legtekintélyesebb napilapban, a New York Timesben. Két fontos tényt kell még megemlitenem ebből az időből melyek mindegyike egymagában is igazolja azt, hogy érdemes volt Amerikába jönnöm. Nem időszerű és felhatalmazásom sincs rá, hogy közöljem a dokumentumokat azokról a fegyverletételi és külön-béke aján latokról, amelyeket Roosevelt elnök és Kállay Miklós kormánya között én közvetítettem. Az orosz befolyás ezeknek a tárgyalásoknak a sze rencsés befejezését, sajnos, meghiúsította, de Ottó trónörököset/. elévülhetetlen érdeme marad az a hozzáértés s szeretetteljes gondos.* odás, mellyel Roosevelt elnöknél a magyar nemzet érdekében ismételten eljárt és kieszközölte az elnök beleegyezését, sőt segítségét ahhoz, hogy kísérlet történjék arra, hogy Magyarország a háborútól idejében visz szavonulhasson. El fog jönni az idő, amikor ezek az írások a nagy nyilvánosság elé fognak kerülni és noha a sors másként akarta, én mindig büszkén fogok visszagondolni arra, hogy ebben a nemzetmeníó munkában résztvehettem. Egy másik lényeges gondom az egész háború alatt, sőt a háború utáni időben is az volt, hogy otthoni politikai barátaimat híven tájékoztassam a világpolitika állásáról, az amerikai felfogásról ts arról, hogy a magyar függetlenség és nemzeti érdekek védelmében nauö magatartást kell tanusitaniok. Hálával gondolok azokra a magyar, lengyel és egyéb barátaimra, akik, olykor életük veszélyeztetésével, közvetítették a levelezésemet. Ezekre a leveleimre is a jól végzett munka öntudatával gondolok vissza és azokat rövid időn belül nyilvánosságra fogom hozni. Mindaddig amig politikai barátaim hallgattak ream, valóban nem vallottak soha szégyent és Bajcsy Zsilinszky Er.dic r erues példája lelkesíteni fogja a jövő magyar nemzedéket is. 1945 után, amikor az orosz megszállás idején az a párt, melynek felépítésére 10 évet szenteltem az életemből, kormányra jutott, felemeltem nyomban intő szavamat a koalíciós kormányban jelentkező osztály - előítéletek, a proletár diktatúrával szemben való engedékenyéé g, az Andrássy ut 60 alatti kommunista rémuralom ellen és Tildy Zoltán miniszterelnökhöz Írott levelemben tiltakoztam a köztársaságnak orosz A világhírű Care Organizáció a Fifth Avenue Public Service bureau magyar irodát ajánlja csomagküldőinek a magyarországi vámmentes csomagok küldésére. Miss Anne M. Reh Fifth Avenue Public Service Bureau 307 Fifth Avenue New York 16, N. Y. Dear Miss Reh: As you requested, I am returning the copy of your May 12th letter which you sent in your letter of June 17th. You will undoubtedly be pleased to know that we have already issued a directive :o -our information services to mention your firm name and telephone number in the event of inquiries about service to Hungary. We will gladly mention your organization to those who inquire about service to Poland, as we have in the past advised them -of your service to Hungary. Our very best wishes for your continued success in serving the peoples of Europe. Very sincerely yours, v WILLIAM J. COLE Director Sales Division. A fentiekhez más kommentárt nem kell fűznünk mint kérje még ma telefonon vagy egy levelezőlapon a Fifth Avenue Public Service magyar pénz- és csomagküldő iroda ingyenes körleveleit a vámmentes csomagokról Magyarországon, Romániában, Németországban Ausztriban és Európa többi országaiban. Címünk: Fifth Ave. Public Service, 307 Fifth Avenue, New York 16, N. Y., Room 1502. Telefon: MUrray Hill 6-2044.
