Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1949-07-15 / 7. szám

6-IK OLDAL’ "KRÓNIK A” 1949 julius így ismerkedtem meg a tulajdonrabló kommunizmussal Magyarországon... Irta: PAUL RUEDEMANN (Reprinted by permission of Mr. Paul Ruedemann and by special per mission of The Saturday Evening Post. Copyright 1949 by The Cur­tis Publishing Co.) The following is a translation in Hungarian of the article "I Learned About Communism The Hard Way’’ written by Paul Ruedemann, (American manager of the Hungarian American Oil Co.) published in the May 28 issue of the Saturday Evening Post. We are grateful to both the author of the article and to the editor of The Saurday Evening Post Mr. W. J. Stevens, Jr. for the great service which this disclosure in its original form and with the Hungarian translation will do in giving our people a sad. but true picture of iife behind the Iron Curtain in Hungary. ALEXANDER TARCZ, Editor. THE KRÓNIKA American Hungarian Monthly,. Amerikai üzletembernek jobb alkalma volt, mint másoknak, hogy megfigyelje azt a feszültsé­get és félelmet, amely együttjár azzal, amikor a kommunisták egy országot foglyul ejtenek. Az ame­rikai láthatja, hogy mi történik a középnéppel — üzletemberekkel, hivatalnokokkal, munkásokkal, amikor a kommunisták kerülnek az élre. Ilyen alkalomban volt részem nekem is, mert a háború után azonnal visszatértem Ma­gyarországba, ahol két évet töl­töttem, mielőtt a kommunisták vet­ték a hatalmat, majd ezután még egy évig tartózkodtam Magyar­­országon. Abban a helyzetben voltam tehát, hogy összehasonlít­hattam a háboruelőtti boldog, bé­kés életet azzal ami utána jött. Mint a Standard Oil Company (New Jersey) alkalmazottja sok évet töltöttem külföldön, különö­sen Magyarországon, amely or­szág ennek a történetnek a szín­tere. A Jersey Standard American alvállalatának tulajdona volt a magyar olajfinomító társaság, amit MAORT (Magyar Amerikai Olaj finomitó Részvénytársaság) néven ismertek. Én láttam, hogy nőtt meg ez a vállalat pár emberből több, mint 4000 embert foglalkoz­tató vállalattá. Magyarországon az első keres­kedelmi olajtermelés feltárása az én igazgatásom alatt történt. Lát­tam, ahogyan a kutak száma és a hosszú csővezetékek százakra emelkedtek, amelyek nemcsak el­látták az ország olajszükségletét, hanem bizonyos mennyiséget kivi­telre is hagytak. Helyemen ma­radtam, hogy ezt a vagyont a N azi támadástól megvédjem mind­addig, amíg Magyarország hadat üzent az Egyesült Államoknak. 1942 februárjában az amerikai diplomata testülettel sikerült el­hagyni Magyarországot. Háború után a ténykedésem -abból állt, hogy igyekeztem az üzemeket helyreállítani és az amerikai rész­vénytulajdonosokat képviseltem. Mint amerikai polgár, aránylag biztonságban voltam és igy füg­getlenebb szempontból tekinthet­tem az eseményeket, mintha aggo­dalmak és félelem között élő ma­gyar polgár lettem vola. Még ak­kor is, amikor a biztonság felől táplált képzelődésem szertefosz­lott a letartóztatásom és a titkos rendőrség szolgálkodásai után, az a tény, hogy amerikai vagyok, le­hetővé tette George Bannantine az egyedüli másik amerikai szá­mára is, hogy az amerikai Külügy­minisztérium és az Amerikai Kö­vetség hatásos segítségével kime­nekülhessünk az országból. Az a kép, amelyet a magyar eseményekről adhatok, nem egy kormányzati állás előnyös pont­járól festett széles festmény. Nem is nagyméretű politikai hadgya­korlatok története. Inkább az átla­gos üzletember megfigyelése a többi átlagember életéről, maga­viseletéről s azok tapasztalatáról. Amikor ez a történet elkezdő­dött 1947 őszén, már két évet töl­töttem Magyarországon, ahova 1945 novemberében tértem vissza és igy felvértezve vártam a fej­leményeket. Röviddel a második világháború befejeztével az oro­szok elfoglalták az olajföldeket. Minden tiltakozás dacára bitorol­ták a terepet és ráadásul olyan üzemi módszerekre tanítottak ben nünket, amelyeket régóta elavul­taknak tekintettünk. A tapasztalat például azt mu­tatta, hogy amikor az olajat tul­­gyorsan vonják ki a földből, a túl­termelés felbillenti a gáz és viz­­nyomás közötti egyensúlyt, amely az olajat a termelő formálódáson át a furat lukához hajtja. Ilyenkor a viz és a gáz előbb éri el a kutat mint az olaj. Amikor a gáz és viz tekintélyes mennyiségben jelent­kezik, a földben visszamaradt olaj örökre elvesz. A fennálló egyen­súly az erre a célra összeállított szájszelep segítségével könnyen fenntartható. Mégis erőltetett ter­melést követeltek az oroszok arra a gyakorlati tapasztalatokat meg­cáfoló teóriára alapítva, hogy mi­nél gyorsabban húzód fel az ola­jat, annál többet kapsz. Techni­kusaik épp oly komolysággal ra­gaszkodtak ehhez, mint a diák, aki tanítóját javítja ki. Több, mint egy évig kellett tűr­nünk ügyetlenségüket és lopásai­kat. Ekkor jött egy kommunisták által válaszfott bizottság, amely­nek elnökét látszólag azért nevez­ték ki, mert hijján volt a szakisme­retnek», Miután a bizottság kine­vezése ellentétben volt szerződé­sünkkel, tiltakoztunk a hatóságok­nál, de hiába. Elérkezett a nap, amelyen már nem tűrhettem to­vább, hogy ez az elnök beleavat­kozzék a dolgaimba. Felszólítot­tam, hogy takarodjék, mert kü­­lömben kihajítom. Elment. Más­nap üzenetet küldött, hogy irodá­ját natonta 15 percig akarja hasz­nálni, hogy a jelentéseket elol­vassa. Ezt elfogadtam azzal a feltétel­lel, hogy a szobakulcsot minden­nap visszahozza nekem. Harmad­nap magánál tartotta a kulcsot, erre az asztalosnak utasítást ad­tam, hogy tegyen külön lakatot az ajtóra. Ezzel végeztem vele, de magamra zúdítottam a kormány haragját. Röviddel ezután visszatértem az Egyesült Államokba a karácsonyi ünnepek miatt. Amikor januárban újból Magyarországba utaztam, a helyzet egyre rosszabb lett. Ä kommunisták kezdtek erőszako­sabbak lenni. Megírtam társasá­gomnak, hogy politikailag és gaz* daságilag változás állt be. A mi szempontunkból a helyzet rosz­­szabb volt. -Orosz szovjet szem­pontból, céljaik beteljesedtek. Po­litikailag a kommunisták szoro­sabbá fogták a gépezetet, amely a parlament utján megadott nekik mindent, amit akartak, hogy gyű­löletes rendeleteiket az ellenzék kiirtására keresztülvigyék. Társadalmilag és gazdaságilag a népet fokozatosan koldussá tet­ték. Hirdették, hogy a “társada­lom osztálytalan,” de a társadal­mi osztályok közötti külömbség élesebb volt, mint a múltban. Fokozatos sorozat helyett egyet­len és teljes elválasztódás állt be* Egyik oldalon a felső osztály, az uj politikai arisztokrácia, a másik oldalon az elnyomott osztály, amely mindenki másból állt. Az árak állandóan emelkedtek, mig a jövedelem ugyanaz maradt* Mindkettőt a kormány ellenőrizte. A nép rosszabb helyzetben volt, mint hónapokkal azelőtt. A kere­set alig fedezte az élelmet, ház­bért, fűtést. Senkinek sem volt pénze. Mindenki szegény volt. A Szovjet igazi célja, hogy a töme­get a rabszolgamunka nívójára sülyessze, megvalósulóban volt. Keringtek a hírek, hogy a tár­saságunk vezető emberei közül a legtöbben be fognak lépni a Kom­munista Pártba védelemért. Ezek tagadták. De az eszme logikus volt alkalmazottaink szempontjá­ból. Azonnali menekvés a kom­munizmus alatt jobbnak látszó­­dott, mint a távoli, ragyogóbb jö­vő. Ez volt a bölcselet. Lelkileg nem voltak kommunisták. Ideájuk nyugati volt. de élniök kellett. A légkör állandóan feszült volt.: Az ember érezte, hogy valami tör­ténni fog. A kommunisták mindig hirtelen és titokban cselekedtek. Felkészültünk arra, hogy vállala­tunkat külömböző támadások fog­ják érni. 1948 március elején Mr* Seiden Chapin budapesti amerikai nagykövetnek többek között a kö­vetkezőket írtam: “A vas függöny országaiban a külföldi érdekeltségeket fokoza­tosan felszívják, vagy megszün­tetik, ezt Ön is bizonyára tudja A Magyar Amerikai Olaj Részvény­­társaság a legnagyobb külföldi érdekeltség Magyarországon és nem fogják ezt sem kímélni. Elég bizonyítékunk van ebből és a szomszédos országokból, hogy megjósoljuk a mienkhez hasonló érdekeltségeknek szánt bánásmó­dot. A külföldi érdekeltségek meg­szüntetésére szánt eljárás megin-FIAMHOZ Kis fiam elnézem barátságos szőke kis fejed, Ahogy tanulod a latint,'mathesist, meg képleteket. S ezekhez a palotába illő tárgyakhoz, A bajor hegyek tövében meghúzódó, rozoga fabódé, Adja a keretet. Vékony kis lábad, hogy bírja, Oh, mond! A téli fagyban, lyukas cipőben; Nyáron meg foltos gyapjúkba burkolt, Gyönge lényedet? Hisz’ ritka a nap mikor jól lakhatsz, Csak a betű mi táplál Téged. Tanáraid szeretnek, csodálják elméd, értelmedet, Nem győznek eléggé dicsérni s mondják: “Fiú ha igy tanulsz célod, a szebb jövőt, Elérheted.” S mily komikus, hogy uj ruha sohasem takarja, Ártatlan kis gyermek testedet. Nem baj fiam! Mindennek van ára; A boldogságért ki előbb, ki később fizet. Tanulj! Müveid magad! S ha Isten ad erőt, egészséget, hitet, Talán még azt is megérheted, Hogy a M. Kir. Egyetemen, Ottó király pecsétgyűrűjével, Adja át a diplomát Neked. Bajorország, 1949 junius. VÉN OBSITOS.

Next

/
Thumbnails
Contents