Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-07-15 / 7. szám
4-IK OLDAL' "KRÓNIK A” 1949 julius 1 ■—-------------négy muszka divízió is kell arra, hogy a kisorosz szabadcsapatokat lekötve tartsa. Nehéz esztendők pokoli üldözése nem tudja elfojtani a kisorosz népnek, a mi kedves rutén testvéreinknek szenvedélyes vágyát a muszka medvétől való szabadulásra. * * * Mi, akik a nagy-magyar gondolatnak vagyunk hirdetői, amikor csudálattal viseltetünk a hős tót és rutén testvérek iránt, szeretettel nyújtjuk feléjük testvéri kezünket, azzal a biztatással, hogy el fog jönni a felszabadulás áldott ideje, amikor Ottó Őfelsége nemes homlokán ott fog ragyogni Szent István koronája és újra egyesülnek \jabb ezerévre a szentistváni bi\)dalom népei. JSAK A MUSZKÁKTÓL SZABADULJUNK - MINDENT MEGADUNK! Ez a vágy érezhető ki az ausztriai béke előkészítéséből. A négy nagyhatalom végre nekilátott annak, hogy vége legyen a muszka tolvajlásoknak Ausztriában. Vállalja Ausztria a telhetetlen és örökké éhes és lompos muszka medvének százötven millió dolláros hadikárpótlási követelését is, <— csak szabadulni tudjanak a vörös átoktól! Ausztriának óriási szerencséje, hogy felvilágosodott munkássága nem dűlt be a vörös maszlagnak s elenyésző a kommunisták száma. Ennél nagyobb szerencséje csak az, hogy a legnagyobb párt, a Keresztény Szocialista Párt, olyan programmal rendelkezik, amely remélni engedi az ősi uralkodó ház visszatérését az üres trónra. Ehhez természetesen a legnagyobb államférfim bölcsesség kell, mert szomszédos államok, jelenlegi politikusai halálos ellenségei a restaurációnak. Hát hogyne lennének ellenségei! Hiszen az ausztriai restauráció — mint nagyszerű vonzóerő — egyszerre magához édesgetné a mindenféle köztársaságból kiábrándult népeket és megindulhatna egy ezeréves jövendőre a dunai népek testvéri szövetsége. "KÓSTOLÓ AZ ANGYALOKTÓL.” A uj életre ébredő Ausztria nagyszerű életjelt ad magáról. Átküldi Amerikába a legnagyszerűbb bécsi múzeumok kincseit egy művészi körútra. Aki az egykori ragyogó Bécsben elsősorban a Művészettörténeti Múzeumban látta ezeket a müveket, már előre örül, hogy viszontláthatja őket, A legnagyobb európ*ái uralkodó ház, a Habsburg császári és királyi uralkodó család a legnagyobb gonddal és odaadással gyűjtögette mindég az igazi nagy művészek alkotásait — egész Európából. Ezért fogunk látni ezen a kiállításon nemcsak száz csudálatos festményt, hanem szőnyegeket, egyházmüvészeti tárgyakat és porcellánokat is. . m A new yorki Metropolitan Muzeum nagynevű igazgatója: Francis Henry Taylor egy gyönyörű könyvben ismerteti a nagy ural* kodó család utolérhetetlen müvészpártfogását ezzel a címmel: “The Taste of Angels,” amit én igy adok magyarul: "Kóstoló az Angyaloktól.” Egyelőre négy amerikai várost látogat meg a kiállítás: New Yorkot, Chicagót, Washingtont és San Franciscoi. HÁT A SZENT KORONÁT MIKOR MUTATJUK BE AMERIKÁNAK? Nekünk magyaroknak is van egy olyan nemzeti kincsünk, amely igazán megérdemelné azt, hogy Amerikában bemutassák. A szentistváni ezeréves magyar birodalom összetartó királyi koronája ez, ami napjainkban amerikai katonai kézben van. Tavaly az a hir terjedt el, hogy az örök város: Róma ad szállást a királyi koronának mindaddig, amíg Ottó Őfelsége megkoronáztatásának boldog ideje elkövetkezik. Ez a jó hir azonban nem bizonyult valónak, a királyi korona a megszálló amerikai hadsereg kezében van Európában. Mi, akik a nagy-magyar gondolatnak vagyunk hirdetői, sokszor tépelődünk azon, hogy miképpen lehetne ezt a legnagyobb magyar nemzeti kincset bemutatni Amerika népének. Hiszen ez a királyi korona mindennél világosabban beszélne arról a hatalmas összetartó erőről, amit ez a királyi korona képviselt ezer éven keresztül a dunai népek körében. Az “egyetlen utat” fennen hirdetné a mi amerikai magyar né-< pünk között is, mert bizony itt is sokan vannak, akik inkább esküsznek a Szentkorona elárulására, mint az évezredes magyar dunai birodalomra. Nemcsak az amerikaiak előtt tenne azért ez a látogatás bizonyságot a jobb sorsra érdemes magyar népről, hanem elősegítené sokaknak lelki gyógyulását a magyarok közül is és elindítaná őket az "egyetlen utón’ a szentistváni gondolat utján. Ki lesz, aki megoldja, vagy segíti megoldani ezt a kérdést? HÚSZÉVES MUSZKA SZOLGASÁGRA KÉSZÜLNEK RÁKOSIÉK. Az amerikai világlapok részletesen ismertették azt a szerződést, amelyet a Szovjet kötött Lengyel- és Magyarországgal, tQvábbá Csehszlovákiával, Bulgáriával és Romániával. Még ez év januárjában megalakult ez a Tanács a Kölcsönös Gazdasági Segítségre, azonban részletei csak most júniusban jutottak napvilágra. A szerződés húsz évre szól. A Tanács alaptőkéje százmillió musz ka rubel, amelynek felét a Szovjet, másik felét pedig tiz-tiz millióval a tagállamok adják. Hogyha elolvassa az ember ennek a szerződésnek részleteit, akkor tisztán látja, hogy ez nem más, mint a szerencsétlen megszállt országok kirablására alakult társaság. Az amerikai gazdasági szakértő, Mr. Michael L. Hoffman igy ir róla: "A tiszta igazság az, hogy Kelet-Európa gazdasági fejlődése teljesen alá van rendelve politikai és ideológiai felfogásnak, hogy a kereskedelem politikai célokra, erőszak felhasználásával van beállítva, olyanképpen, hogy a gyengébbek törvényes gazdasági érdeke teljesen alá van rendelve az erősebbnek és az összes népek életszínvonalát leszállítja a Szovjetunió nívójára.” Hiába közli azért a washingtoni magyarországi szovjet kirendeltség a felfújt rózsás híreket az óhazai helyzetről, a befutó könyörgő levelek arról beszélnek, hogy a muszka muzsik szörnyű életszínvonalára züllött le a szerencsétlen jobb sorsra érdemes magyar nép. Az Akroni Hírlap közöl a sok közül egy ilyen könyörgő levelet, amely mindenre világos fényt vet: "Olyan szegények vagyunk, hogy majdnem meztelen járnak a kedves gyermekeim, három lány és négy fiú. A legnagyobb 17 éves, aztán 12, a harmadik 10, a negyedik fiú 3 éves. A három leány mind férjhezvaló volna már, de nem nagyon akadhat szerencséjük, hiszen nagyon szegények vagyunk és még ruhát se tudok rájuk venni, mert most nincsen kereset ebbe a helyzetbe.” Hát sikerült lezülleszteni az árva magyar népet a koldus muzsikok színvonalára. Még húsz ilyen nyomorúságos esztendő? Ez a Szovjet terve. Ezen dolgozik a januárban megalakult hírhedt Tanács. SOKKAL ELŐBB MEGLESZ A FÖLTÁMADÁS! Mélységes meggyőződésünk, hogy nem telik el a húszéves rabszolga-szerződés ideje és felszabadulnak az elnyomott és kirablott népmilliók, — közöttük a mi árva magyar népünk. Nemcsak a megszállt népek között, hanem magában az orosz népben is nyugtalanságról szólnak a kiszivárgó hírek. A megismétlődő purge-ok, tisztogatások csaknem minden ország bolseviki diktatúrájában arról beszélnek, hogy mily belső bajoktól szenved a vörös élet. . . Hogyha pedig külső lökést kap, éppen úgy összeomlik, mint Hitler, Mussolini, vagy Tojo kártyavára. Ezért hirdetjük fennen: Kitartani az örök krisztusi eszmék és a Függetlenségi Nyilatkozat igazságai mellett. Lesz felszabadulás, lesz uj élet! És a nagy feltámadásban ott lesz a mi sokat szenvedett magyar népünk is. Feltámad egy újabb évezredre Szent István dunai birodalma és ott leszünk mi Ottó Őfelsége koronázásán, a budai Várban! A KERESZTÉNYI KIRÁLYSÁG Irta: MARSCHALKÓ LAJOS. — Befejező rész. — A múlt elesett hatalmunkból, de a jövendőnek urai vagyunk! —• tanítja Széchenyi István. Anyagi hatalmunk kisebb, szegénységünk nagyobb, mint a történelem folyamán valaha. Koldusok lettünk és még álmainkban sem juthat eszünkbe, hogy a fegyver, a pénz, vagy a gazdaság hatalmával uralkodhassunk más népek fölött. De a jövő,, a magyar küldetés számára ott van a magyar népben mindig is meg volt, de most feltárul kincs, a lélek, a minőség páratlan királyi kincse, amelyet nem szabad magunknak megtartani, hanem betölteni általa az apostoli küldetést. A hitnek, állhatatosságnak, a nagy emberi eszmékhez való hűségnek erre a kincses tárára kell alapítani a magyar jövendőt és a magyar keresztényi*királyságot, majd ha egyszer eltisztul a bolsevista árvíz. Vájjon lehetetlen-e egy ilyen életrendszer megalkotása? Mi azt hisszük, hogy egyáltalán nem lehetetlenség. Hiszen a magyar föld —• bármilyen szegény lesz is egyideig a rajta élő társadalom — páratlanul gazdag. Magyarország, a modern élet egyik nagy szükségletétől, az energia termeléstől eltekintve, valóságos kis Amerika, ahol a rizstől a világ legjobb gyümölcséig, a búzától a legjobb ipari áruig előállítható a fejlett, civilizált élet minden szükséglete. A bauxittól az olajig, a Duna nagy kereskedelmi vízi utjától az ország természet-adta központi fekvéséig, az iparnak és kereskedelemnek minden nagy lehetősége rendelkezésre áll. Miért volna elképzelhetetlen, hogy ez a minőségi nép egy minőségi országot építsen magának? Olyat, amelynek szabad rendje példát ad a dunai társ-népeknek. A történelem folyamán, később az irodalomban mindenütt felmerült a magyar nagyság és naggyá levés ébrándja, amit komoly tudósok és széplelkü poéták, költők és délibábkergetők legtöbbször vérségi alapon kerestek. Valahogy nem tudtuk megérteni, hogy egy ilyen nép, mint amilyen mi vagyunk, csak ilyen kis számú legyen. Julián a Bjelája Volgáig ment,, hogy megkeresse az ős-magyarokat, Körösi Csorna Sándor Tibetig vándorolt utánuk, Zajti Ferenc még ma is vitatja talán, hogy ott élnek India határán, a mesés Magarában. Jókai a Jövő század regényének Kincsőjében álmodta meg azt a mese Magyarországot, amelyben minden szép, minden jó, Harsányi Kálmán, pz Ellák szerzője Jeniszei melletti szibériai faluban, a szabadságharc elhurcolt honvéd-foglyainak kis Magyarországában vélte megtalálni a magyar minőség ideális kis hazáját. Az ábrándos történetírás Noéig vezette vissza származásunkat s olvestunk már magyar regényt, amely azt bizonygatta, hogy még az elsülyedt Atlantisz népe is csupa magyarokból állt. Egy ábrándos tudós félezer oldalas könyvben bizonyította, hogy Krisztus urunk is skytha származású szin-magyar volt. A Nagy Ábránd kergetőivel szemben talán senki sem vette észre, hogy
