Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1949-04-15 / 4. szám

1949 április ■'KRÓNIKA” 7-IK OLDAL SZEMLE A GRAZI TEMPLOMBAN ÉRTELMISÉGI “BÉKEKON­FERENCIA’’ néven öntömjéne­zést rendeztek ősszel a kommu­nisták a Wroclawnak átkeresz­telt Breslauban, március végén pedig NewYorkban. Április 20-án hasonló cécó kezdődik Párisban s arra Budapestről is nagy küldött­ség megy a szentistváni Magyar­­ország eszményét undorító nagy­zási mániának és magyar imperia­lizmusnak nevező és az 1946. évi párisi békekonferencia idején még a szinmagyar Csallóközre is a nép szavazást ellenző Révai József, a rezsim főideologusa vezetésével. Olyan békét akarnak, amely meg­hagyja Magyarországot a régi csonknak és muszka tartomány­nak. . . Ily békéért álltak volna ki a new yorki ‘magyar” kiküldöttek Mihályfi Ernő, Erdei Ferenc, Horváth Márton és Rusznyák István, csupa vörös fascista, _ is, ha Amerika beengedte volna őket. Állítólag Chapin követ ki­­kergetésére válaszul tagadták meg nekik a vízumot. A Madison Square Gardenben, ahol máskor is sűrűn vannak cirkuszi előadá­sok, felolvasták a levelüket, amely ben Mindszenty biboros elítélését védik. . . Helyeslik, hogy elitélték Mindszentyt, aki csupán gondolt a történelmi királyság visszaállí­tására, gondolkozni mert másként, niint azt a hivatalos előírás meg­engedi. . . . Gondolatszabadság, népi demokrácia, kommunista ér­telmiségi ‘békebajnokok-’, oh! A new yorki három napos ze­nebonán Fadejev nevű orosz álla­mi alkalmazott, Író előadta a Moszkvából előirt mondókáját s ugyanezt tévé Sostakovich, a hires orosz zeneszerző is. Hasonlóan Wallacehoz, aki szintén nem en­gedett el magának egy gyűlési fel­szólalást Európa feladása érdeké­ben, megállapították, hogy az oroszok és a kommunisták mind angyalok, az amerikaiak és a töb­bi pogányság- és államkapitaliz­mus-elleni népek pedig ördögök, imperialisták, sőt focisták. Ame­rika ugyan soha nem volt szövet­ségben sem Mussolinivel, sem Hitlerrel, amit Moszkva urai nem mondhatnak el magukról, sőt a második világháborút sem Ameri­ka, hanem Moszkva indította el e9y Hitlernek adott szövetségi védelmi szerződéssel, de azért ezeknek a muszka agitátoroknak még volt ábrázatjuk idejönni és Amerikát nevezni fascisták barát­jának és háborús bajkeverőnek! * * * SOSZT AKOVICH szánalmas volt, amint beszédében hálát szín­lelt Moszkva iránt, amiért meg­­rendsza bá lyozta, hogy zenemüvei nem eléggé kommunisták, nem eléggé pártagitációs hevüek. Be­hódolt a közönségességnek, müvé­­szietlenségnek, amely annál na­gyobb művészt lát egy zeneszer­zőben, minél több marschot vagy pártindulót ir. A művészet szabad­ságát tagadta meg New Yorkban és ennél gyászosabb szerepre va­lóban nem vállalkozhatott volna. De vállalkozott és ő is segített Fa­dejevnek szidni az “imperialista-’ Amerikát, amely egyetlen országot sem gleichschaltolt, mint Moszkva s ahol nem kérdik, hogy milyen párti zenét szerez valaki, hanem olyan zenét költhet, olyan művé­szi alkotást produkálhat, amely ér­zéseinek és hajlamának megfelel, a művészt senlcisem zülleszti a pártagitátor vásári kikiáltói szín­vonalára. Saját művészetét becsülte le ez­zel Sostakovich s ordóban lesz része, mert pontosan teljesítette a parancsot. Nemcsak neki, de száz kilencven millió orosznak is olyan muzsikát kell csinálnia, ahogy Moszkva előfütyüli a dallamot és úgy látszik, Sostakovich is ehhez tartja magát. A művészet szabad­ságánál többre becsüli a szabadlá­bát, kényelmét. . . . Dr. Sidney Hook new yorki egyetemi tanárt, aki az amerikai álláspontot akaffta kifejteni a kon­gresszuson, nem fogadták el szó­noknak s erre az amerikai szelle­mű tudósok és művészek külön gyűlést tartottak a Freedom Houseban, ahol az egyén szabad­sága mellett foglaltak állást. Volt egy harmadik gyűlés is, amelyen Kerenszky volt orosz miniszter­­elnök elnökölt, az egyetlen demok ratikus kormánynak miniszterel­nöke, amely Oroszországban va­laha létezett s amelyet Lenin ker­getett el puccsal. Ha történetesen ő és nem Sztálin állna Oroszor­szág élén, már régen a legmélyebb békében élnénk s nem kellene at­tól borzadnunk, hogy a kommu­nista erőszakosságok visszahoz­zák, feltámasztják a nácizmust. . . A gyűléseken nem hangzott el a béke leglényegesebb kérdése: miért nem megy ki a Szovjet az európai országokból, az európai politikából? Miért nem adja visz­­sza a szabadságát azoknak a né­peknek, amelyekre kisebbségi dik­tatúrát kényszeritett fel? Miért akarja Németországot, Kínát és a világ más részeit is gyarmatává tenni? A' demokrácia egyértelmű a béke gondolatával, de a demok­rácia népei nem akarhatnak olyan békét, amely a demokrácia halálát jelentené a kommunisták minden világuralmi törekvése előtti meg­hátrálással, behódolással. A de­mokrácia nem követhet el öngyil­kosságot puszta békeszeretetből És nem is fog. . . . * * * A KORMÁNY eltűrte Fadeje­­vet és társait s nyiltan agitálhat­tak azért, hogy Amerika árulja el a moszkvai imperializmustól leti­port országokat. Valóban tulga­­valléros gesztus volt ez Amerika részéről, tulnagy lovagias enged­mény a véleményszabadság terén olyanok számára, akik ahol hatal­mon vannak, mindenkit bebörtö­nöznek vagy felkötnek, akinek más a véleménye. Mindszenty bi­boros a börtönben senyved és ezek a moszkvai ügynökök a markukba nevetve terjeszthették Amerika­­ellenes, demokrácia-ellenes népbo­­londitásaikat. Vájjon mi volna, ha amerikai Írók akarnának békeagi­­tációt rendezni a moszkvai Lux Ausztria hontalanságának nap­jaira gondol vissza az alanti vers írója, aki ma Angliában van ... és újból emberhez méltó életet él: Beléptem egy pillanatra, Az időt az Isten adta. Visszaadtam egy imával. Szenttüz csodavárásával, Hazajutásom vágyával. Megálltam az oszlop mellett. Hol szerények térdepelnek. A padokban, félhomályban, Sápadt arcok, nyütt ruhában. Ültek Isten otthonában. JE nagy idegen városban. r Magyar szó szól a templomban. Magyarul prédikál a pap, Minden délután vasárnap, S az emberek csodát várnak. Pap példáz a bibliából, A szolgáról, meg királyról. Szolga sok pénzzel tartozott, De a király megbocsájtott, Elengedte az adósságot. Eszembe jut sorsom nekem. Adósságot elengedem. Elhagytam életem javát, Példázom én is a királyt, Tudom az Isten is megáld! Egy az én sorsom ezekkel, Figyelmező emberekkel. Ők is arra kérik Istent, Nem kérnek ők oly sok mindent, Hazamehessenek ujfent! Mert ők és én üldözöttek, Lettünk kiközösítettek. Szabad hazát álmodozók, vagy Metropole szállóban azzal, a valóban a békét szolgáló jeligével, hogy a Szovjet hagyja nyugton a többi európai országokat, ne avat­kozzék ügyükbe és akkor menten meg lesz a béke? Egész biztos, hogy Moszkva őrültnek nyilvání­taná azokat az amerikaiakat, akik csak feltételeznék is, hogy ily ér­telmű s egyedül célravezető béke­­konferenciát engedélyezne. . . . BOCSÁSSÁK HAZA A HADIFOGLYOKAT! Még jna js 'tízezrével vannak orosz hadifogságban macgyar ka­tonák. 1948 év végével a magát magyar kormánynak nevező bu­dapesti orosz ügynökség meghir­dette azt a gyilkos hazugságot, hogy minden magyar visszatért a hadifogságból, több szállítmány nem érkezik. Ezzel a gazsággal nemcsak a magyar családok tíz­ezreit rabolta meg apától; férjtől, fiútól, de még a világ közvélemé­nyét is becsapta, amely joggal hi­heti, hogy a magyar hadifogoly kérdés rendben,van. Nem beszél­tnek róla. A szabad nyugati világ­ban élő ember nem is feltételez akkora arcátlanságot, hogy egy­szerűen letagadja a "magyar kor­mány” a nemzet sok tízezer fiának nyomtalan eltüntetését, sőt szán­dékosan megtévesztő hirt ad csak azért, mert konstruktiv gondolko­dású, becsületes magyar férfiakról van szó, akiket nem kíván vissza­kapni, tudva róluk jól, hogy soha Ezért sohsem vagyunk mi jók! A sors ránk óh nagy adót rótt! Sápadt arcú nyütt emberek. Szemükből könny lassan pereg. Közel vannak, mégis távol. Az úgy szeretett hazától, Elhagyott viskótól, háztól. Egyszer hazajutnak újra. Mikor mindenki azt fújja Ha megvalósul az álom, Leborulnalc a határon, Hazát kapnak drága áron. Leborulnak s megcsókolják A földet, mely drága ors*zág. Felejtenek minden bosszút, Rövidlejáratut, hosszút. Minden magyart megölelnek, (Akit otthon még meglelnek!). Ám a tervek nem igy szóltak, De legyen haszna a szónak! így tanit Krisztus vallása,, Hogy minden hitetlen lássa. Vétőknek megbocsájtása. Egek Ura! Uram Isten! Hol jár eszem nekem itten? Nem figyelek szent beszédre. Csak amikor épen vége, De leborulok én elédbe. Te egyedül segitsz rajtam, Fejem lábad elé hajtom« Vidd el tőlük e zivatart, Segíts haza minden magyart. Ki éltében csepp jót akart! nem képes belőlük bolsevistát fa­ragni. A német, osztrák hadifoglyokért szót emelnek a nyugatiak és a né­met, osztrák kormányok. Nekünk magyaroknak semmiféle szervünk nincs, amely ezekért a kötelessé­güket hűen teljesített, a bolseviz­­mus ellen harcolt szerencsétlen, szenvedő bajtársainkért hangot adna. Kérem a nagyrabecsült Szer­kesztőséget, indítsa meg ezirány­­ban is felvilágosító munkáját. Már az is eredmény,, ha a világ tud erről a kérdésről. A magyar kor­mány eme, mindennél többet mon­dó gyalázatosságára is jó volna a. nyugati világot rádöbbenteni. Őszinte tisztelettel (Németország) T. K. Gy. LELKI TÁMASZ.... Szíveskedjék egy kis magyar csoportot lelki támaszhoz juttatni és nagyrabecsült lapjukat az aláb­bi cimre megküldeni: Sztán Lajos, 13 b. Kirchberg bei Egyenfelden, U. S. A. Zone,, Bayern. LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újság­árusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévé> ujságstandeken, valamint az Ease 86-ik utcai Kerekes-féle könyv­­kereskedésben kapható. Hardwick (Anglia) 1948 janu­ár 25. • ' Nagy JózseL

Next

/
Thumbnails
Contents